Szeptember 2006 Szubkultúrák |
Bevezető Csoportok és kultúrák Keszeg Vilmos Határaink: egy csoportkultúra megalkotása Szabó Á. Töhötöm Munkás-szubkultúrák történetei Balázs Imre József Az elitek szubkultúrája Keszeg Anna Az állandósuló átmenet kultúrája Sólyom Andrea Esővarázsló; Tenger, Árnyék, Imap Ukua (versek) Jánk Károly Balogh Edgár száz éve Kántor Lajos 1956–2006 Az erdélyi irodalom az „olvadás”-tól a megtorlásig (1954-1958) Dávid Gyula Világablak Hazatérés az idegenbe Rainer Hillenbrand – Hajdú Farkas-Zoltán Rainbow-világtalálkozó és közel-keleti béketalálkozó Törökországban Vermes Veronika História Bizalmatlanság, vádaskodás, vasfüggöny Fülöp Mihály–Vincze Gábor Mű és világa Orvos és páciens (II.) F. Dornbach Mária Termékenyítő barátság Tüskés Tibor Örök börtön Sánta-Jakabházi Réka Levelestár Balogh Edgár és Gáll Ernő levélváltásaiból Kántor Lajos Balogh Edgár levele – Apáczai-évfordulón (1974) K. L. Téka Erdély-reprezentációk Gál Andrea Élet és határ mezsgyéjén Lakatos Artúr Illik Váradi Nagy Pál Néprajzi körkép a Duna mentéről Szőcsné Gazda Enikő Jelentés a „szív-atmoszféra” változásairól Tapodi Zsuzsa A Korunk könyvajánlata Talló Raoul Şorbanról – nekrológ helyett S. L: Replika a szubkultúrakutatásra Patakfalvi Ágnes Abstracts Számunk szerzői | S. L: Raoul Şorbanról – nekrológ helyett A 94 éves korában elhunyt román művészettörténészről Michael Shafir kolozsvári egyetemi tanár ír – „nekrológ” helyett – reális életút-összefoglalást a bukaresti 22-ben. ªorban igyekezett elhitetni a közvéleménnyel, hogy ő volt az, aki az észak-erdélyi, kolozsvári zsidókat segített Romániába menekíteni; ezért a jeruzsálemi Yad Vashem az „igazak” közé fogadta. Tibori Szabó Zoltánnak koronatanúk megszólaltatásával egyértelműen sikerült bebizonyítania, hogy Şorban állítása saját múltjáról nem felel meg a valóságnak. A kolozsvári román irodalmi lap, az Apostrof közölte azt a visszaemlékezést, amelyből viszont az derül ki, hogy Raoul Şorban a Szekuritáté informátora volt, mégpedig egykori jótevőjét, Tudor Bugnariu marxista filozófust és a költő Lucian Blagát súgta be. Şorban 1990 után belépett a Nagy-Románia Pártba, és a Totuşi iubirea című lapban azt írta, hogy a zsidók igazi megmentője Antonescu volt. Ezek után a Yad Vashemnek tulajdonképpen vissza kellett volna vonnia a ªorbannak adott kitüntetést. Közismert volt Şorban soviniszta, szélsőségesen magyarellenes magatartása. (Erről a romániai magyar közvélemény meglehetősen sokat tud. Şorban vádolta meg magyar nacionalizmussal és jelentette föl a Ceauşescu-diktatúra éveiben többek közt az egykori Barabás Miklós Céhet és alapítóját, Kós Károlyt. Ennek volt a következménye, hogy a hatalom betiltotta a Kós-centenáriumot Romániában, 1983-ban.) Vajon miért dicsőíti nekrológjában a bukaresti Ziua ezt az embert? – teszi fel a kérdést Shafir. A magyarázat kiolvasható az álneves szignóval közölt, de fölfejthető, Victor Ronceát fedő Ziua-szövegből. Az a Roncea, aki ma a Szekuritáté-ügynökök leleplezőjeként fejti ki visszhangos tevékenységét, megvallja: Şorban életének utolsó szakaszában a nemzeti eszmékhez közel álló fiatalok szentnek nevezték őt. Hogy a nekrológ szerzője mit tekint szentnek, arról Shafir máshol kíván majd írni. (22, 2006. 856.) |