Szeptember 2006
Szubkultúrák


  Bevezető
  

  Csoportok és kultúrák
  Keszeg Vilmos

  Határaink: egy csoportkultúra megalkotása
  Szabó Á. Töhötöm

  Munkás-szubkultúrák történetei
  Balázs Imre József

  Az elitek szubkultúrája
  Keszeg Anna

  Az állandósuló átmenet kultúrája
  Sólyom Andrea

  Esővarázsló; Tenger, Árnyék, Imap Ukua (versek)
  Jánk Károly

  Balogh Edgár száz éve
  Kántor Lajos


1956–2006
  Az erdélyi irodalom az „olvadás”-tól a megtorlásig (1954-1958)
  Dávid Gyula


Világablak
  Hazatérés az idegenbe
  Rainer Hillenbrand – Hajdú Farkas-Zoltán

  Rainbow-világtalálkozó és közel-keleti béketalálkozó Törökországban
  Vermes Veronika


História
  Bizalmatlanság, vádaskodás, vasfüggöny
  Fülöp Mihály–Vincze Gábor


Mű és világa
  Orvos és páciens (II.)
  F. Dornbach Mária

  Termékenyítő barátság
  Tüskés Tibor

  Örök börtön
  Sánta-Jakabházi Réka


Levelestár
  Balogh Edgár és Gáll Ernő levélváltásaiból
  Kántor Lajos

  Balogh Edgár levele – Apáczai-évfordulón (1974)
  K. L.


Téka
  Erdély-reprezentációk
  Gál Andrea

  Élet és határ mezsgyéjén
  Lakatos Artúr

  Illik
  Váradi Nagy Pál

  Néprajzi körkép a Duna mentéről
  Szőcsné Gazda Enikő

  Jelentés a „szív-atmoszféra” változásairól
  Tapodi Zsuzsa

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Raoul Şorbanról – nekrológ helyett
  S. L:

  Replika a szubkultúrakutatásra
  Patakfalvi Ágnes



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

K. L.

Balogh Edgár levele – Apáczai-évfordulón (1974)

 

A közügyek szolgálatát mondhatni élete utolsó percéig kötelességének érezte. Intézményi kereteken belül vagy már kívül kerülve, „funkciótlanul” – kitartóan írta leveleit, beadványait, abban a fel nem adott reményben, hogy meghallgatásra talál. Ennek egyre kevesebb volt a realitása, ám Balogh Edgárt nem lehetett megállítani. Egyik ilyen folyamodványának gépiratos másolatára (és rövidített román fordítására) találtam – valószínűleg a beadandó román változat érdekében került hozzánk a kézzel aláírt szöveg. – K. L.

Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa

                               Kolozsvár

 

1975-ben UNESCO-keretben világszerte megemlékeznek Apáczai Csere Jánosról, aki 350 évvel ezelőtt, 1625-ben született a Brassó megyei Apáca községben. Tekintve, hogy Apáczai működésének jelentős része Kolozsvárra esik, itt volt a Ref. Kollégium tanára, itt adta ki több vitairatát, itt halt meg 1659-ben, hátramaradt iratai is itt vannak, úgy gondolom, a jövő évben Kolozsvárt kell méltóképpen megünnepelnünk emlékét, különös tekintettel arra, hogy a feudális–klerikális hatalmakkal szemben a demokratizálódást, a skolasztikus gondolkozással szemben az ésszerű, enciklopédikus műveltséget, a latin nyelv egyeduralmával szemben az anyanyelv tanításának szükségét hirdette.

Tekintve, hogy Hollandiában az új hardervijki egyetem első rektora volt, s ott is jelentek meg nagyobb könyvei (köztük Utrechtben a Magyar Encyclopaedia, az első lexikális magyar nyelvű munka), az Apáczai-ünnepségek nagy része Hollandiában zajlik le, s mert Magyarországon – ahol különben a török megszállás miatt sohasem tartózkodott – a magyar tudományosság úttörőjeként tisztelik, számítanunk kell arra, hogy ott is ünnepségek, tudományos akciók sorozatára kerül sor. Kolozsvár nem maradhat le; a múltban is itt, Kolozsvárt voltak jelentős Apáczai-ünnepségek, itt jelentek meg könyvek is róla. Marxista értékelését 1957-ben a Filozófiai tanulmányok c. kötetben az egyetem dialektikus materialista tanszéke végezte el.

A közelgő Apáczai-év kolozsvári feladatai közé a következő teendőket ajánlom, megbeszélve ezeket író, szerkesztő, tanár barátaimmal:

1. Az Apáczai létesítette akadémia utódját, a 3. számú középiskolát nevezzük el Apáczai Csere János Líceumnak. A kérés már régi, a szülői tanács többször javasolta, a tanári kar kérvényezte, s a minisztérium részéről ígéretek hangzottak el. A végrehajtás most lesz időszerű.

2. Avassuk fel az iskola folyosóján Kós András szobrászművész szép alkotását, az Apáczai-szobrot.

3. Az Országos Műemlékvédő Hivatal által kiásott romkertet a Kogălniceanu utcán (a ref. templom mellett) nevezzük el Apáczai-kertnek, tekintve, hogy ott van Apáczai iskolájának romja. Ugyanitt gondoskodjunk többnyelvű feliratról.

4. A sajnálatos módon most lebontott Apáczai-lakóház helyébe épülő Akadémiai Könyvtár falába megfelelő módon építtessék be a régi épület néhány megmaradt reneszánsz és gótikus faragott köve. Az épület egyik termét nevezzük el Apáczai-teremnek, itt helyezzük el könyveit, egy róla készítendő freskót s egy bronztáblát holland, román és magyar nyelven a pedagógusnak, filozófusnak, a haladó gondolat úttörőjének címezve.

5. Az Akadémiai Könyvtár személyzetének összeállításánál gondoskodjunk olyan jeles bibliográfusok felvételéről, akik bírják a latin és magyar nyelvet is. Javaslataink vannak.

6. Az Akadémia rendezzen Kolozsvárt tudományos ülésszakot holland, román és magyar előadókkal.

7. Az Állami Magyar Színház mutassa be Németh László Kolozsvárt lejátszódó Apáczai-darabját.

8. Támogassuk a Korunk szerkesztőségét abban a törekvésében, hogy évkönyvet adhasson ki Apáczai-tanulmányokból.

9. Nevezzünk el Apáczairól utcát Kolozsvárt.

10. Rendezzünk Apáczai-kiállítást.

Javaslataim megtárgyalására kérem egy ankét összehívását, melyre többek közt kapjon meghívót Létay Lajos, Gáll Ernő, Szigeti József, Hajós József, Náhlik Zoltán, Bisztrai Mária, az Akadémia, Egyetemi Könyvtár, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a ref. egyház (mint a romkert tulajdonosa és Apáczai-ereklyék őrzője), a Történeti Intézet és az Erdélyi Múzeum.

 

Kolozsvár, 1974. április 13-án

 

                               Tisztelettel

                               Balogh Edgár