„A Korunk szerkesztőségének baráti köszöntéssel Londonországból” – írta 1990. május 6-án a háromkötetes Rólunk szól a történet első kötetébe (Légy minaret!) Határ Győző. (A másik két darabja ezeknek az „Aurora könyvek”-nek – A költészet kiskátéja és Az Ige igézetében – ugyancsak egy-egy Deák Ferenc-grafikával köszönt az olvasóra.) A megtisztelő küldeménynek jó másfél évtizeddel korábbi előzményét a Hajszálhíd című, verseinek müncheni kiadású hatalmas könyvében találom rögzítve; wimbledoni házukban tett első látogatásomkor kaptam ajándékba, ezzel a Határ Győzőre oly jellemző bejegyzéssel:

A sajtóhibák e bozótrengetegében – már amilyen magyar könyvet itt Ny-ton nyomni-szedni szokás – hogy hátha jobban eligazodik a szerzőnél, aki szeretettel jegyzi Kántor Lajosnak ezt a kötetet

London, 1973 június 13 öreg híve

Határ Győző

Érkeztek később is a Határ-könyvek (az Intra murost, „a véleményről, a hitről, a meggyőződésről” szóló tanulmányt nem a posta hozta, hanem mi magunk, 1980 tavaszán, Londonból) – és nőtt az adósságom. Most, a 20. századi magyar irodalom nagyjai közé sorolandó Határ Győző halálhírének vételekor szomorúan kell megállapítanom, hogy ebből az adósságból vajmi keveset róttam, róttunk le. Talán azzal tudtunk némi örömöt szerezni Győző bátyánknak, hogy a Csatornán túli elszigeteltségéből ide, Kolozsvárra, az olvasóhoz is elérkezhetett néhány írása a folyóiraton keresztül, vers, próza, noha ritkábban, mint (kölcsönösen) szerettük volna. Ebből a kapcsolatból villantanak fel momentumokat az itt következő levelek. (Az egyiknek a címzettje Budapesten élt nagynéném teológus-irodalomtörténész férje, Sólyom Jenő, aki a közvetítésben nemegyszer segítségünkre volt.)

Legyen a búcsú pillanatának megörökítője ez a rögtönzött dokumentumközlés.

K. L.

Ngs. Sólyom Jenő úrnak

H-1085 Budapest

Somogyi Béla utca 14.III/2

HUNGARY

1976/10/18 Kedves Barátom, megszégyenítesz. Kíváncsivá teszel, hogy milyen szaktárgy foglalja le minden idődet. Örömest küldtem volna pedig írásaimból, hátha akad olyan, amely per tangentem tárgykörödre is vonatkozik. A kért cím: Sz. Z. [Szabó Zoltán], 4, Thetis Terrace, Kew Green, Richmond, Surrey. (Franciaországban is van háza, az év felét ott tölti, nincs kizárva, hogy a postás zárt ajtókra talált.) Így hát élek engedelmeddel és két-három héten belül elküldöm legújabb kötetem Lajosnak. Nagyon szeretnék egyet eljuttatni Deák Ferencnek is, aki a borítólapot készítette, ugyanott él. Hálásan, barátsággal köszönt híved

Határ Győző

D. F. címe: Cluj, 5 St. Mora Str. Bl. L. 20.

[Kántor Lajosnak]

1977. május 16. Kedves Lajoskám – most jutott el hozzám a KORUNK legújabb száma – postán, meg Gömöri Gyurka közvetítésével egy második példány is. Egy levlapon már jeleztem, de hadd fejezzem ki ismét örömömet, amelyet „Kozmoszok és Hajszálhídak” c. cikkeddel okoztál. Tavaly Újvidéken jártam s mindegyre az motoszkált a fejemben, mi lenne, ha egyszer odáig bátorodnék, hogy nálatok is felbukkannék pár napra. Hiszen ez nem is annyira kurázsi kérdése – az is megjön majd idővel, ha ilyen nemes hangvételű biztatásokat kapok, mint ez a Tied. K. [Kopacz] Máriát, Lászlóffy Aladárt is sokat emlegetjük (kérlek, add át nekik mindkettőnk szívélyes baráti üdvözletét). – Nálad meg, amilyen nagy globetrotter vagy, mind szellemileg, mind fizikailag, abban reménykedünk, hogy egyszer megint felbukkansz testi valóságodban a Temze partján, sőt, talán Wimbledon lankáin is. Iparkodtam eljuttatni Hozzád legújabb könyvemet (Golghelóghi c. drámaciklusomat) két úton is, jó volna biztosat tudni felőle, hogy legalább az egyik megérkezett – annál is inkább, mert ez az ezotéria máris könyvritkaság = „lábon” elkelt, előfizetésben. Mindany-nyiotoknak jó egészséget, jó munkálkodást kíván, Téged szeretettel köszönt és ölel öreg baráti híved

Határ Győző

Kántor Lajos

Cluj

Str. Croitorilor 15

Romania

VH. 12 EDGE HILL LONDON SW19 4LP U.K.

1977. dec. 20. Kedves Lajoskám, Mindenekelőtt köszönöm a Korunkat, nagy segítség; öröm olvasni filozófiai érdekű v. vonatkozású tanulmányokat – a honi sajtó a spektrumnak erre a sávjára majdhogynem vak. És megjött az Ady mini-album is. Bárcsak összefuthatnánk jövőre valahol! Neked és a tieidnek kellemes ünnepeket és eredményes újesztendőt kíván

öreg híved

Győző

[Kántor Lajosnak]

1990. 05. 06. Kedves Lajoskám – gondolhatod, ha fiatalabb volnék, már ott teremtem volna nálatok (mint annyi sokan mások), hogy tulajdon szememmel győződjem meg a változásokról. Hinni sem mertem volna, hogy megérem – vagy hogy megérjem azt a 120 évet, ameddig erre várnom kell. A tavalyi Annus Mirabilis óta szorongó reménységgel, reményteli szorongással várjuk a kolozsvári híreket. Köszönöm a KORUNK januári számát. A folyóiratot egyáltalán nem találtam „provinciálisnak” (még itt Londonban sem), sőt, örömmel láttam, hogy messzebbre helyezett periméterekre igazítod be szellemi optikáját, mint a pestiek. Igen figyelemreméltónak találtam Salat Levente cikkét; nagyon kedveltem L. [Lászlóffy] Aladár költői glosszáját (és – persze – megcsemcsegve élveztem M. [Mészöly] Miklós Wimbledoni Jácintját: ezt az európai és mégis-nagyon-magyar prózát kevesen érik utol). A mellékelt kötetek kisprózáiból nálatok nyilván semmit sem ismernek, nem is ismerhetnek; ha bármi megtetszik és le akarod közölni/közöltetni valahol – a tiéd. A telefonnal hiába is próbálkozom, a hívás nem vergődik keresztül. Mindnyájatokat nagy szeretettel köszönt, téged ölel

baráti öreg híved

Határ Győző

[Kántor Lajosnak]

1992. 01. 07. Kedves jó Lajoskám, köszönöm a megemlékezést, úgy is, mint „életjelt” – lassan már csak erre szorítkozhatunk. Nagyon szerettem volna elkövetkezni hozzátok, de nehezen utazom – már 78-ik életévemet taposom – és a Honba is évente csak egyszer látogatok el; legközelebb (tántalán ha megjelenik valami) – könyvhétre. Küldtem nektek egyet-mást; eddig (neked és Lászlóffy Aliéknak) egy-egy példányt legutolsó (londoni) könyvemből („Filozófiai Zárlatok”) és a Korunknak féltucat verset. Mindezt bizonytalanra – hiszen visszajelzést nem kaptam s azt sem tudom, hogy ez a pár sor egyáltalán eljut-e hozzátok. Ha igen, hát tudjátok meg, hogy sokszor, sokat gondolok rátok, a lélek dühödött tombolása és lemondó letargiája közt hányódva. S hogy mindnyájan az istenek térdén vagyunk – soha nem volt időszerűbb. Mindnyájatokat, együtt és külön-külön, jókívánságokkal, szeretettel köszönti,

téged ölel

igaz híved

Határ Győző