Hiányosságokkal rajtol három hét múlva Európa Kulturális Fővárosa

Vihar előtti csend ül a nagyszebeni ködben. Még közel három hét van addig, amíg az erdélyi szász város kitárja ünnepi kapuját, és Európa kulturális fővárosaként köszönti a vendégeket. Ha lesz, akit. Ugyanis a több mint százmillió eurós projekt sikere elképzelhető, hogy a hírverés miatt fog megbukni.

Légbe küldte a szebeni cégért, vele együtt pedig több tízezer eurót a román kormány, miután úgy döntött, néhány Tarom-repülőgép farokrészét reklámfelületként használja fel a jövő évi kulturális főváros népszerűsítésére. Az elgondolás alapján a külföldi turisták így értesülnek és kapnak kedvet ahhoz, hogy az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott ország friss kulturális fővárosába látogassanak. Jóformán azonban meg sem fogant, máris bírálatok érték az uniós projekt – amúgy szinte a huszonnegyedik órában kitalált – reklámstratégiáját, amely korábban sem aratott osztatlan sikert.

A promóciót hiányolók méltatlankodása pedig nem volt alaptalan. Noha a román kultuszminisztérium idejében, még ez év tavaszán kiírta a pályázatot a Nagyszeben 2007 című rendezvénysorozat hirdetési stratégiájának a kivitelezésére, három hónappal a megnyitó előtt még senki nem tudott semmit a reklámelképzelésről. Adrian Iorgulescu szaktárcavezető határozott fellépése és szerződésbontással való fenyegetőzése viszont, úgy tűnik, felébresztette a tendert elnyerő GAV Scholz&Friends céget, hogy felbontják a velük kötött 3,2 millió lejes szerződést, ha nagyon sürgősen nem mutat fel valami kézzelfoghatót. A német-román reklámiroda így előbb szeptemberben tartott egy fotókiállítást – melynek anyagai szakértők szerint kritikán aluliak voltak –, majd október idusán hivatalosan is elindította reklámkampányát, stílusosan a Frankfurti Könyvvásáron. A németországi érdeklődés (az eseményre mindössze 25-en voltak kíváncsiak) viszont ráébreszthette a szervezőket, a reklám késése miatt csődöt mondhat a kulturális programsorozat sikere. Sebes tempóban el is indult tehát a tévékben és a rádiókban a reklámanyag sugárzása, a tereken pedig óriásplakátok bukkantak fel „Nagyszeben. Normális” szlogennel.

Botfülű Románia Luxemburg mellett

Igaz, Nagyszeben nem is számít túl népes turistatömegre. Az egy évig tartó rendezvény sikerét Klaus Johannis polgármester németes pontosságára feltevő szervezők úgy vélik, a város területe nem képes hatalmas tömegeket fogadni. „Körülbelül négyszázezer turistára számítunk” – véli Johannis elöljáró, aki időközben még egy luxembourgi delegációt is kalauzol a városban. Vendégei hasonló cipőben járnak, mint Nagyszeben: szintén kulturális főváros lesznek, egy kelet–nyugat tengelyt alkotva az erdélyi szász várossal. Csakhogy náluk minden sínen van, meglepetés pedig már csak azért sem érheti őket, mert tapasztaltak: néhány évvel ezelőtt szintén magukénak tudhatták ezt a címet. Tapasztalataikat most Romániának adják át, amely viszont csak szelektíven fogékony az ötletekre. Míg ugyanis Luxembourg kulturális projektjéről idejében értesült Európa, addig a hazai utazási irodáknak egyetlen nagyszebeni ajánlatuk sincs, alig három héttel az eseménysorozat indítása előtt. Marius Constantin projektmenedzser szerint nem lehet az ügynökségeket arra kényszeríteni, hogy érdeklődjenek egy ilyen rendezvénysorozat iránt. Nagyszeben tehát most olyan, mint a kérőre váró hajadon lány, aki nem mutatkozik az ajtón kívül.

Átvedlett az ezeréves város

Pedig kulturális programok szempontjából nincs amiért szégyenkeznie az először 1191-ben Cibiniumként említett városnak. A közel háromszáz kulturális esemény között koncertek, kiállítások, találkozók, könyvbemutatók is lesznek, és az sem mellékes, hogy Nagyszeben a kultúra révén vezeti be Romániát az Európai Unióba. A január elsejei nagy csinnadrattát nem hagyhatja ki Traian Băsescu államfő, valamint Tăriceanu miniszterelnök sem, aki miután szilveszter éjjelén bolgár kollégájával ünnepelte a közös csatlakozást a Duna fölött átívelő Barátság hídján, még Nagyszebenbe érkezik, hogy ott is köszöntse az új környezetet. Nemcsak az unióst, hanem az új nagyszebenit is: az utóbbi két évben ugyanis a szász város teljes arculatváltáson esett át, központja megújult, infrastruktúrája megerősödött, és Románia talán legszebben rendbe tett városává vedlett át.

Az óváros épületeinek restaurálását felügyelő Guttmann Szabolcs – aki Nagyszeben főépítésze – milliméterről milliméterre követte, hogyan „öltözik át” a város. A homlokzatok mellett kicserélték több tér burkolatát, természetesen csak azt követően, hogy a teljes csatorna- és vezetékhálózat kicserélődött a föld mélyén. „Tizenötmillió euró itt van a lábunk alatt – tapos határozottabban a Nagypiac új burkolatára Marius Constantin, viccesen célozva arra, vigyázzak, hová lépek. – Az Európai Fejlesztési Banktól (EBRD) kaptuk ezt a hitelt, hogy felújítsuk az utcákat, modernizáljuk a tereket, és szintén tizenötmillióból korszerűsítjük a közszállítást.” Negyven autóbuszt máris megvásárolt a helyi önkormányzat, és még további harmincöt van várólistán – utóbbiak közül öt kisebb méretű buszt kimondottan a központi szűk utcákon való közlekedésre szánnak.

Bukaresti irigység?

Constantin irodájától egy emelettel fennebb Guttmann Szabolcs hajol hófehér makettje fölé – ott még minden makulátlan. „Ez a tér visszafogottabb mintájú térburkolatot kap, hogy megmaradjon korabeli hangulata. A másikra ívelt motívumok kerülnek, hogy a központ felé tereljék a sétálókat; amott szálloda és emeletes parkolóház épül, hogy legyen a térnek egy vége és megfogható térfala” – magyarázza. Valamelyest felszusszant már, a főtéri állványok lekerültek a homlokzatokról. Nem volt azonban ugyanilyen felhőtlen a tervezés valamennyi fázisa, figyelembe véve azt a tényt, hogy azért mégiscsak Bukarest nyitogatta a pénzcsapot. Bukarest ugyanis nehezen emésztette meg, hogy rajta kívül más is lehet főváros, és eurómilliókat szerez meg uniós alapokból. Román módszer szerint itt-ott tehát akadályozták is a projektet – többek között a nagyszebeni repülőtér modernizálását – vádaskodásokat váltva ki szervezők és a még nagyobb szervezők között. Az elégedetlenség elsősorban a román kultuszminisztérium, illetve a kulturális projektben részt vevő bukaresti főmuftik ellen irányult – Adrian Iorgulescu miniszterről, Ion Caramitru volt kultuszminiszterről, illetve Sergiu Nistor miniszteri biztosról több ízben is leszedték a keresztvizet. Utóbbi állítólag saját preferenciái szerint osztotta el a pénzeket, Iorgulescu pedig, miután két színpadot ígért Nagyszebennek, meggondolta magát, és a Nemzeti Színházhoz irányította őket, ahol Ion Caramitru az igazgató.

Szkeptikusok szerint a város felújításába és az uniós projektbe mégsem kellett volna több mint százmillió új lejt beleölni, amikor annak hatása nem sokkal lesz nagyobb, mint egy átlagos évben, amikor mintegy háromszázezer turista keresi fel a szász várost, miközben egy európai főváros látogatóinak száma évente egymillió körül mozog.

Ám ha a látogatók számát nem sikerül is megháromszorozni, a látogatók minőségét máris irigyelheti több európai város is. A meghívásra kedvezően jelzett vissza Károly brit trónörökös, Albert monacói herceg, Ádám liechtensteini, Frigyes dániai, Fülöp spanyolországi herceg, és valószínűleg felkeresi a várost a luxemburgi miniszterelnök és a német államelnök is.

Sovány magyar remények

Az interkulturalitás jegyében zajló jövő évet a nagyszebeni magyarok szervezete, a Híd Egyesület is igyekszik kitölteni magyar vonatkozású eseményekkel, melyek tervezetét – hogy a nagy programfüzetbe is időben belekerülhessenek – már véglegesítették. Nyolcszor is. „Amikor tavaly az Ars Hungarica című pályázatot letettük, akkor tudtuk meg, hogy egyedüli pályázók vagyunk magyar rendezvényekre” – meséli Serfőző Levente, a Híd Egyesület vezetője, aki el is határozta, nagyobb volumenű produkciókkal rukkol elő. „Még az RMDSZ, amelynek a támogatását kértem, sem hitt abban, hogy meg tudjuk csinálni, de bebizonyítottuk, hogy lehet. Mi a magunkét megcsináltuk, de most már ideje, hogy a Nagyok is tegyenek valamit” – mondja Serfőző. Hatszázezer eurós költségvetésű, három pilléren alapuló kulturális programját ugyanis félő, nem a szebeni magyarok fogják részvételükkel megtisztelni. „Összesen 3200 magyar él itt, a teljes lakosság 2,2 százaléka. Nagy részük hatvan év feletti...”

Szóval nem túl biztatóak az ottani magyar közönséget illető kilátások, ezért az ország minden tájáról várják a magyarokat – többek között ennek is tulajdonítható, hogy Nagyszeben lesz a gazdája Erdély legfontosabb nyári eseményeinek, táborainak, szakmai találkozóinak. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) máris pozitívan jelzett vissza: ott tartaná éves találkozóját, és humán erőforrással segít be, de továbbra is marad a találgatás, lesz-e más szervezet, vállalat, amely támogatná a szervezők beharangozója szerint „minőségi kultúrát” hozó magyar rendezvénysorozatot.