5. Az autonómia megvalósulása a gyakorlatban

Nézzük meg, hogyan valósult meg a Csomagterv, azaz hogyan működik a dél-tiroli autonómia a gyakorlatban.46

5.1. A közjogi konstrukció

Ha a regionális szintet nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a Trentino-Alto Adige (Trentino-Dél-Tirol) régió két provinciából áll, Trentino provinciából és Bolzano (Bozen) provinciából. A régió élén a regionális tanács, a régió elnöke és a regionális bizottság áll. Ezek az alábbiak szerint működnek:

A regionális tanács gyakorolja a törvényhozói hatalmat. Képviselőinek száma 70 fő, ebből 35 főt Trentino provincia, 35 főt Bolzano (Bozen) provincia választ meg arányos, közvetlen és titkos választással. A tanács hivatali ideje 5 év (60 hónap). Az ötéves ciklus első 30 hónapjában Trient, második 30 hónapjában Bolzano (Bozen) városában ülésezik.

A régió elnöke irányítja az állam által a régióra átruházott igazgatási feladatokat. A regionális tanács saját tagjai közül választja az elnököt, a 2 alelnököt és a titkárokat.  Ezek hivatali ideje 30 hónap. A regionális tanács ötéves ciklusának első felében – első 30 hónap – az elnököt az olasz képviselőcsoport az alelnököt a német képviselőcsoport tagjai közül választja meg. A ciklus második felében – második 30 hónap – az elnököt a német, míg az alelnököt az olasz képviselőcsoport tagjai közül kell megválasztani.

A regionális bizottság a régió végrehajtó szerve – gyakorlatilag regionális kormány –, tagjai az elnök, az alelnökök és az ülnökök.

A provinciák szintjét vizsgálva az alábbiakat rögzíthetjük: mind a bolzanói, mind a trentinói provincia élén három szerv áll, a tartományi gyűlés, a tartományi bizottság és a tartományi főnök. Ezek az alábbiak szerint működnek:

A tartományi gyűlés tagjainak hivatali ideje 5 év.

A tartományi elnököt a tartományi gyűlés hivatali idejének első 30 hónapjában a német, míg az alelnököt az olasz népcsoport tagjai közül kell választani. A második 30 hónapban az elnök választása az olasz, az alelnöké a német népcsoport tagjai közül történik.

A tartományi bizottság a tartományi főnökből, annak két helyetteséből, a valóságos tartományi tanácsosokból és póttanácsosokból áll. A tartományi főnök egyik helyettesének a német, másik helyettesének az olasz népcsoport tagjaiból kell kikerülnie. A tanácsosok és póttanácsosok összetételének meg kell felelnie Bozen provincia népcsoport szerinti összetételének.

Látható a fentebb ismertetett közjogi konstrukció ténylegesen biztosítja azt, hogy a dél-tiroli német kisebbség részesüljön a közjogi hatalomból.

5.2. Nyelvi jogok
és közigazgatás/bíráskodás

Az autonómiastatútum 99. cikkelye kimondja, hogy a német nyelv az olasz nyelvvel egyenjogú. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dél-tiroli német kisebbség az élet minden területén használhatja anyanyelvét. A közigazgatás területén ez három elv formájában valósul meg: a) az állami intézmények alkalmazottainak etnikai arányosságot tükröző összetétele; b) mindkét nyelv ismerete; c) az ügyfelek feltételezett anyanyelvén zajló eljárás.

Nézzük meg ezeket részletesebben. Az első alapelv – az állami intézmények alkalmazottainak etnikai arányosságot tükröző összetétele – érvényesülését a 89. cikkely segíti elő. Ezen cikkely kimondja, hogy Bozen provinciában létszámtervet kell készíteni az állami álláshelyek betöltésére vonatkozóan. Azaz állami munkahelyen az egyes népcsoportok tagjai csakis olyan arányban dolgozhatnak, mint amelyet a három népcsoport – olasz, német, ladin – esetében a népszámlálás adatai kimutattak. Ahhoz, hogy az etnikai arányosságot be lehessen tartani, szükség van a lakosság nyelvi hovatartozásának lehető legpontosabb felmérésére. E célt szolgálja tízévenként a népszámlálás részeként leadandó nyilatkozat, melyben minden dél-tiroli állampolgár köteles megjelölni, hogy melyik nyelvcsoporthoz tartozónak vallja magát. Ez a nyilatkozat képezi aztán az etnikai arányosság megteremtésének alapját. A nyilatkozat továbbá fontos szerepet játszik az állami hivatalok által kiírt állások betöltésekor: a jelentkező ezzel igazolja, hogy ahhoz a nyelvcsoporthoz tartozik, amely számára az állást meghirdették. Amennyiben nem találnak az érintett nyelvcsoportból megfelelő jelentkezőt, az állást más nyelvi hovatartozású jelentkező is betöltheti.47  A 89. cikkely megvalósítása során Bozen provinciában az állami álláshelyek terén komoly átrendeződésre került sor. A hetvenes évek közepéig Bozen provinciában az állami álláshelyeket szinte kizárólag olaszokkal töltötték fel. A nyolcvanas években arra törekedtek, hogy a népszámlálások arányszámainak feleltessék meg az állami álláshelyek betöltését.

Egy 1989-es adat szerint az 5376 állami álláshely az alábbi nemzetiségi megoszlást mutatta: 2879 munkahelyet (53,8%) olaszok, 2380 munkahelyet (44,4%) németek és 99 munkahelyet (1,8%) ladinok töltöttek be.48 Ha ezen 1989-es adatsor mellé odatesszük az 1991-es népszámlálási adatokat – mely szerint Dél-Tirol lakosságának 65,3 %- a német, 26,5 %-a olasz és 4,2 %-a ladin –, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1970-es évekhez képest – amikor minden álláshelyet olaszok töltöttek be – jelentős pozitív irányú elmozdulást rögzíthetünk az állami álláshelyek etnikai alapon történő betöltése során.

A második alapelv – a két nyelv ismeretének követelménye – azt jelenti, hogy az állami hivatalokban olyan dolgozókra van szükség, akik mindkét nyelvet ismerik. A nyelvtudás mérésére ezért kidolgoztak egy vizsgarendszert, amely különleges, objektív kritériumok alapján párhuzamosan ellenőrzi a vizsgázók tudásszintjét két, adott esetben három nyelven. A közigazgatási hivatalokban dolgozók számára előírás a kétnyelvű hatósági nyelvvizsga letétele, hiszen csak így biztosítható, hogy a hivatali ügyintézés mindkét nyelven zavartalanul folyhasson, és az állampolgárok érvényesíthessék az anyanyelvükön zajló ügyintézés jogát.49

A harmadik alapelv – az ügyfelek feltételezett anyanyelvén zajló eljárás – azt jelenti, hogy Bozen provincia polgárainak joguk van a bíróságokkal, a közigazgatás szerveivel és hivatalaival – amelyek székhelye a provinciában van, vagy regionális hatáskörűek – való érintkezésben az anyanyelvüket használni. Ez a paragrafus gyakorlatilag olyan módon valósult meg, hogy a fentebb említett szervek annak a nyelvét használják, aki hozzájuk fordul, azaz olyan nyelven válaszolnak, amilyen nyelven az adott polgár hivatalos ügyeit intézni akarja. Azaz a hivataloknak – föld- és illetékhivatal, jegyzőségek, adóhivatal – kötelességük biztosítani a dél-tiroli német kisebbség tagjai számára az anyanyelvükön történő ügyintézést.

Itt kell még szólnunk a bírósági eljárások nyelvi szabályozásáról.50 A bírósági polgári peres eljárásban részt vevőknek joga van az eljárás folyamán a szabad nyelvválasztáshoz. Az eljárás egynyelvűnek számít, amennyiben a feljelentés és a válaszirat ugyanazon a nyelven íródik. Ellenkező esetben a tárgyalás kétnyelvű eljárásként zajlik. Kétnyelvű eljáráskor a dokumentumok fordítása hatóságilag, a bíróság költségére történik, és kétnyelvű jegyzőkönyvet vesznek fel. Az ítélet és a bírói rendelkezések mindkét nyelven megszületnek, de ez csak a régión belül érvényes. Ugyanígy a német használata csak első- és másodfokon valósulhat meg, fellebbvitel esetén az olasz az eljárás kizárólagos nyelve. Ha a régión kívülre kerül a tárgyalás, az összes addigi dokumentációt olaszra fordítják. A büntetőeljárás során gyakorlati szempontból kívánatos az egynyelvűség. Ezért ezen tárgyalások általában egynyelvűek, de a nyelvválasztás joga a vádlottat illeti meg. Az első bírói meghallgatás során tisztázni kell a nyelvhasználat kérdését. Büntetőeljárás során kétnyelvű eljárásra abban az esetben kerül sor, ha több, nem azonos nyelvcsoporthoz tartozó vádlottat gyanúsítanak valamivel. Ilyenkor a vádiratot és az ítéletet mindkét nyelven megfogalmazzák és kihirdetik.

5.3. Nyelv és oktatás

Az autonómiastatútum részletesen szabályozta az oktatási rendszer feladatait és lehetőségeit. A 19. cikkely kimondta, hogy Bozen provinciában az oktatást óvodákban, alap- és középiskolákban a tanulók anyanyelvén, azaz olaszul vagy németül olyan tanárok végzik, akiknek az adott nyelv az anyanyelve. A 19. paragrafus megvalósítása során Bozen provinciában szigorú szegregáció valósult meg, azaz a német óvodák és iskolák elkülönülten működnek az olasz óvodáktól és iskoláktól. Ennek következtében nem létezik kéttannyelvű – olasz–német – állami óvoda és iskola. Ezt a szegregációt enyhíti, de nem küszöböli ki, hogy az általános iskola második osztályától kezdve kötelező tanítani a másik népcsoport nyelvét, ami a német iskolákban az olasz, az olasz iskolákban a német nyelvet jelenti. Így az iskolarendszer valamelyest megközelíti a kétnyelvű iskolamodellt, de valójában a kétnyelvű oktatás keretei nem biztosítottak. Ráadásul ez a fajta iskolai autonómia nem csupán a tannyelv kérdésében nyilvánul meg, hanem a tantervek is különbözhetnek egymástól a kulturális és történelmi hagyományoknak megfelelően.51

Gyakorlatilag a jelenleg működő iskolarendszer biztosítja a nyelvi kisebbség számára az anyanyelv megtartását, fejlesztését. Emellett garantálja a másik tartományi nyelv elsajátítását is. A valósághoz tartozik azonban, hogy a nyelvi csoportokra és kritériumokra épülő szabályozás két, etnikai alapokon elkülönülő iskolarendszert hozott létre. Az olaszok hevesen kritizálják a szegregációt, és a kéttannyelvű iskolák bevezetése mellett érvelnek. De a német kisebbség mereven ragaszkodik a fennálló rendszerhez, mondván, ha elindulnának a német–olasz kéttan-nyelvű iskolák, a német szülők egy jelentős része karriermegfontolásokból ezekbe adná gyermekét, és ezzel csökkenne a német nyelv súlya.52

Befejezésképpen beszélnünk kell a kilencvenes évek fejleményeiről. Az 1972-es statútum nem rendelkezett német nyelvű egyetem felállításáról. Pontosabban a 19. cikk úgy rendelkezett, hogy amennyiben a régió területén egyetemet akarnak felállítani, azt az olasz államnak jóvá kell hagynia.  A dél-tiroli német politikusok a nyolcvanas évektől kezdődően azért küzdöttek, hogy létrehozzanak egy, a saját elit képzésére hivatott egyetemet. Ennek első lépéseként Bolzanóban 1992-ben létrehozták a Bolzanói Európai Akadémiát. Ez az intézmény dolgozta ki a leendő egyetem megalapításának és működésének dokumentumait. 1997-ben az olasz parlament az ún. Bassani-féle 127. számú törvénycikkel lehetővé tette a Bolzanói Szabad Egyetem megalapítását. 1998 januárjában Bressonéban megkezdte munkáját a Művelődési Kar, míg 1998 márciusában Bolzanóban a Közgazdaságtudományi Kar indult be. A 2001–2002-es tanévben a Számítástechnikai Kart, a 2002–2003-as tanévben pedig a Tervezői Kart indították be.53

2002-es adatok szerint a Művelődési Karon 500 hallgató, a Közgazdaságtudományi Karon 400 hallgató, a Számítástechnikai Karon 100 hallgató folytat tanulmányokat.54 Mindegyik karon külön lehet németül és olaszul tanulni. Ezt nevezik H alakú képzésnek, a németek németül tanulnak, az olaszok olaszul (ez a H két szára), míg a ladinok (a H vízszintes része) választhatnak, hogy a ladin nyelvű tantárgyak mellett mely nyelven vesznek fel további kurzusokat.

5.4. Az élet egyéb területei

A dél-tiroli német kisebbség a mindennapi élet egyéb területein is komoly kisebbségi jogokat élvez. Ennek érzékeltetésére néhány további példa:

A legfontosabb kisebbségi jog – amely komoly anyagi függetlenséget biztosít –, hogy a Bozen provinciában beszedett adók kilenctized részét helyben kell elkölteni.

Bozen provinciában a helységneveket két nyelven kell feltüntetni.

A dél-tiroli német kisebbségnek joga van „történelmi, művészeti és népi értékeinek védelmére és gondozására”. E jog gyakorlása során számos kulturális egyesületet működtethet. Az anyanyelvet ápoló társaságok, a kórusok, a zenekarok, a néptánccsoportok, a színtársulatok a tartományban sűrű hálót alkotnak.

A dél-tiroli német kisebbség újságokat és folyóiratokat adhat ki, a helyi rádió német nyelvű adásokat indíthat.

A tartományi telefonkönyvre vonatkozó szabályozások szintén rendkívül aprólékosak. Az információkat egyetlen köteten belül mind németül, mint olaszul rendelkezésre kell bocsátani.

1990 óta a kétnyelvűséget a gyógyszerek csomagolására is kiterjesztették. A rendelkezés a gyógyszeriparra irányul, s mivel ez esetben nem közhivatalról van szó, igen nehéz a szabályozást betartatni.

1996-tól engedik a tartomány saját zászlajának kitűzését.55

Úgy véljük, a fentebb ismertetett  kisebbségi jogok alapján kijelenthetjük, hogy a dél-tiroli német kisebbségnek minden eszköze megvan arra, hogy megőrizze jellegzetességeit, és biztosítsa fennmaradását.

6. Konklúziók

Köztes-Európában – a Balti-tengertől az Égei-tengerig terjedő hatalmas sávot értve ezen – az 1919–1920-as versailles-i rendezés következtében számos Dél-Tirolhoz hasonló terület (talán a régió elnevezés pontosabb) található. Ezeket a többnemzetiségű régiókat a versailles-i rendezés óta eltelt 85 évben az adott állam többségi nemzete különféle eszközökkel – etnikai tisztogatás, erőszakos és békés asszimiláció – igyekezett egyneművé tenni. Úgy véljük, a dél-tiroli német kisebbség történetéből – különösen a második világháborútól napjainkig terjedő időszak történéseiből – egy nagyon fontos következtetés vonható le.

A többnemzetiségű régiókat nem megszüntetni kell, hanem a jog eszközeivel meg kell szervezni a területükön élő népcsoportok egymás mellett élésének kereteit. Olyan kereteket kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik, hogy minden polgár használhassa a saját nyelvét, megélhesse nemzeti identitását, miközben ugyanezt nem vitatja el a más nyelven megszólaló szomszédjától. A Dél-Tirolban élő németeknek, olaszoknak és ladinoknak ez sikerült. Bízzunk benne, hogy példájukat más régiók is követik.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetne Köztes-Európa többi többnemzetiségű régiójában lemásolni a dél-tiroli modellt. A jogi konstrukció puszta átvétele kevés, úgy véljük, a sikeres adaptációhoz az alábbi négy feltétel együttes teljesülése szükséges:

1. A többnemzetiségű régióban élő kisebbség akarja megőrizni nemzeti identitását, és ennek érdekében hajlandó legyen egységesen cselekedni is. Gondoljunk arra, amikor az olasz állam 1923-ban betiltotta a német nyelv iskolai oktatását, a dél-tiroliak létrehoztak egy ún. katakomba-iskolahálózatot, ahol illegálisan folytatták a német nyelv oktatását.

2. Azon állam, amelyhez az adott többnemzetiségű régió tartozik, többségi politikai elitje ismerje fel, hogy a kisebbségi jogok megadása nem csökkenti, hanem erősíti a kisebbség lojalitását az államhoz. A második világháború utáni olasz politikai elit felismerte ezt, és hajlandó volt megadni a német kisebbségnek az őt megillető jogokat.

3. Az osztrák állam 1945 utáni aktivitása a dél-tiroli kérdésben – Ausztria felvállalta a védhatalom szerepét – azt mutatja, hogy egy többnemzetiségű régióban élő kisebbség csak az anyaország határozott támogatásával képes a többségi nemzettől az őt megillető kisebbségi jogokat kialkudni.

4. A nagyhatalmak részéről legyen meg a szándék az adott kisebbségi-probléma megoldására. Úgy véljük, az ENSZ közbenjárása jelentős eleme volt a dél-tiroli történet sikertörténetté válásában.

JEGYZETEK

46. Az ún. Új autonómiastatútumot teljes terjedelmében közli magyar nyelven Gál: i. m. 57–96.

47. Jancsi Beáta: A nyelvi jogok kérdése Dél-Tirolban. www.nytud.hu/jancsi

48. Lozoviuk: i. m. 29.

49. Jancsi Beáta: i. m.

50. Jancsi Beáta: i. m.

51. Hévizi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában. Püski Kiadó, Bp., 2001. 86–87.

52. Polányi: i. m. 87–88.

53. Polányi: i. m. 77

54. Polányi: i. m. 77.

55. Hévizi Józsa:  i. m. 87.

Irodalom

Antony Alcock: Trentino and Tyrol: from Austria Crowland to European Region. In: Seamus Dunn-T.G. Fraser (ed.): Europe and ethnicity. Routledge. London–New York, 1996.

Bán D. András (szerk.): Pax Britannica. Osiris Kiadó, Bp., 1996.

Diószegi István: Klasszikus diplomácia – modern hatalmi politika. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1967.

Egger József: Tirol története a római kor letűnése óta. In: Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képekben. X. Tirol és Vorarberg. Magyar Királyi Államnyomda, Bp., 1893.

Felix Ermacora: Südtirol und das Vaterland Österreich. Wien–München, 1984.

Gál Gyula: A dél-tiroli kérdés. Teleki László Alapítvány Könyvtára, Bp., 1995.

Galántai József: Az első világháború. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1980.

Hajdú-Moharos József: Történeti-gazdasági területegységek Európa országaiban. ELTE TTK, Bp., 1990.

Hévizi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában. Püski Kiadó, Bp., 2001.

Horváth Gyula: Európai regionális politika. Dialog-Campus. Bp.–Pécs, 1998.

Jancsi Beáta: A nyelvi jogok kérdése Dél-Tirolban. www.nytud.hu/jancsi

Rudolf Joó: South-Tyrol: A European Border region. Minority Protection Asociation, Bp., 1988.

L. Kante: Isztria és Dél-Tirol. Limes 1992.

Petr Lozoviuk: Tirol – kettéosztott tartomány az egyesülő Európában? Régió 1993. 3.

C. J. Lowe–F. Marzari: Italian Foreign Policy 1870–1940. Routledge and Kegan, London-Boston, 1975.

Karl von Macchio: Wahrheit! Fürst Bülow und ich in Rom 1914/1915. Jung Österreich Verlag, Vienna, 1931.

Ormos Mária: Mussolini. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1987.

Österreichisches Jahrbuch für politik. Wien, 1981.

Henry Picker: Hitlers Tischgesprache im Führerquartier. Stuttgart, 1981.

Polányi Tünde: Dél-Tirol. In: Kozma Tamás (szerk.): Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Felsőoktatási Kutatóintézet–Új Mandátum, Bp., 2005.

Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza. ELTE. Eötvös Kiadó, Bp., 2000.

Josef Riedemann: Geschichte Tirols. Verlag für geschichte und politik, Wien, 1988.

Richard Schober: Die Tiroler Frage auf der Friedenkonferenz von St. Germain. Schlernschriften 270. Innsbruck, 1982.

A. J. P. Taylor: A Habsburg Monarchia 1809–1918. Scolar Kiadó, Bp., 1998.

Vermes Gábor: Tisza István. Századvég Kiadó, Bp., 1994.

Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris Kiadó, Bp., 2000.

*A tanulmány első része előző számunkban jelent meg (2006/ 12)