Június 2007 Közigazgatás, reform |
Bevezető Egy utca hossza; Egy furcsa nap (versek) Papp Attila Zsolt A visszavonható ténylegesség Bakk Miklós Igazgatás – közigazgatás – bürokrácia Cziprián K. Loránd–Deme Cecília Decentralizáció és dekoncentráció Butyka Loránd A közszolgálati rendszerek összehasonlító elemzése Deme Cecília A politikai korrupció természetrajza Gulyás Gyula Napjaink romániai köztisztviselői Szőcs Levente Helyi önkormányzatok, civil szervezetek és magánvállalkozások Jenei György–Kuti Éva–Horváth Ágnes A pénzlépő kislány (próza) Váradi Nagy Pál Szociális partnerség Székelyudvarhelyen Balogh Márton Romániai magyar nyelvű közigazgatás és közigazgatási nyelvhasználat Kozma Csaba EURÓPAI NAPLÓ Mindennapos népszavazás Zirkuli Péter TOLL Határtalan irodalom Sárközi Mátyás Dsida Jenő, a nyelvvédő Cseke Péter Móser Zoltán erdélyi fényképei elé Tánczos Vilmos Szebeni kanálisfedők Győrffy Gábor Igazgatnak, közigazgatnak Kalinovszky Dezső TÁJOLÓ Gondolatok a dulaizmus kori székelyföldi arányosítás és kivándorlás témakörében Varga Sándor HISTÓRIA Az 1848-as forradalom és a kolozsvári sportélet kapcsolatai Killyéni András VILÁGABLAK Centralizáció és decentralizáció az Európai Unióban Vasile Prahovean Kisebbségi sajtó Európában Székely Kriszta MŰ ÉS VILÁGA Irodalom, kultusz, társadalmi nyilvánosság Lakner Lajos KÖZELKÉP Személyi állomány és szervezeti kultúra a székelyföldi önkormányzatokban Cziprián K. Loránd–Kozma Csaba Önkormányzatok és politika Hornung Ferenc–Szabó Ferenc Cigány-kérdés alulnézetből Wilhelm Sándor TÉKA A csoda fogságában Demény Péter Tan–nyelv–politika Benő Attila Kegyetlen, szép magyar sors Ráduly Zoltán A történetek és azok vége Péter Árpád A helytállás enciklopédiája Győrffy Gábor A Korunk könyvajánlata TALLÓ Geert Bouckaert A teljesítményelvű közigazgatásról Deme Cecília ABSTRACTS Számunk szerzői | Győrffy Gábor Szebeni kanálisfedők A Korunk januári száma átfogó képet nyújtott Nagyszeben múltjáról, évszázados kulturális hagyományairól, amelyek lehetővé tették számára, hogy Luxembourggal közösen elnyerje az Európai Unió által elindított Európa kulturális fővárosa címet, ugyanakkor jelenéről is, az elmúlt évek megújulási törekvéseiről. Tibori Szabó Zoltánnak a város főépítészével 2006-ban készített interjúja során vetődött fel a kérdés: hogyan fog kinézni Nagyszeben a kulturális főváros címhez kapcsolódó programsorozat kezdetén, hogyan fogadja majd vendégeit a város? Ez év tavaszán a beavatatlan látogató szemszögéből követtem végig Nagyszeben utcáin, hogy mi látszik abból a nagyméretű vállalkozásból, amely a város felújítását célozza, és milyen általános benyomással távozhatnak a vendégek. Első számú célpontom természetesen az óváros volt, melynek a központját alkotó hármas tér építészeti remekeit majdnem teljes egészében újjászületett alakjukban csodálhatjuk meg. A díszes címert és Sibiu–Hermannstadt – 2007 feliratot viselő vadonatúj kanálisfedők ezentúl még sokáig fognak emlékeztetni arra, hogy Nagyszebenben új időszámítás kezdődött a kulturális főváros cím tiszteletére. A középkori városrész felújításának költségeihez a német kormány is hozzájárult – tanúskodik erről az egyik épületfalon levő tábla, mely szerint az ingatlan restaurálását a német kormány fizette; pár épülettel arrébb hasonló felirat tanúsítja a román kormány támogatását. Viszont olyan épület is akad az óvárosban, melyről fontosnak vélték tudatni, hogy régi tulajdonosa visszaigényelte, nyilván annak magyarázataként, hogy felújításával senki sem foglalkozott. A köztisztaságra szemmel láthatóan sokat ad a városvezetés; arra alkalmazott személyek hogy egyenként felszedik a látogatók után az elhullajtott papír- vagy műanyagtasakokat, és ezt nem egyfajta reggeli vagy esti tisztogatási kampány részeként teszik, hanem napközben is, szinte folyamatosan. A programok színes kavalkádja tehát az ünnepi év köszöntésekor már a felújított Nagypiactéren vehette kezdetét. Ennek ellenére a városban végzett munkálatok még 2007 áprilisának közepére, a kulturális évad nyári programsorozatának megnyitójára sem fejeződtek be egészen. Nagyszeben még mindig készülőben-épülőben levő, átalakuló városként mutatja meg magát vendégeinek. A híres Brukenthal Múzeum történelmi részlegének udvarán bontásból eredő hatalmas kőhalmaz fogadja a látogatót; az óváros falain kívül már rendszeressé válik a befejezetlen építőmunka látványa: felásott utcarészek, felhalmozott építőanyagok, tátongó gödrök lépten-nyomon. Sok bírálat érte a szervezőket amiatt, hogy nyugat-európai társvárosukhoz képest messze elmaradtak a programsorozat népszerűsítésével. A bírálatokat megcáfolandó a város tele van különböző európai országokból érkező turistákkal, akik szívesen elüldögélnek a középkori épületek előtt felállított teraszokon. Mindenkinek jut a Nagyszeben – Európai Kulturális Főváros 2007 feliratú reklámlufikból és zászlócskákból, nem is egy darab; programfüzetet is osztogatnak annak, aki a város utcáin sétál. A vendéglátóipari egységek viszont szemmel láthatóan nincsenek felkészülve a vendégáradatra. A kiszolgálás akadozik, nyilván személyzethiány miatt, hiszen számos kávézó és étterem hirdeti, hogy munkatársat alkalmaz. A külföldiekkel amúgy is nehézkes a kommunikáció: az idelátogató turistának teljes indoeurópai nyelvkultúráját be kell vetnie, hogy valamit is megértsen az étlapokból, hiszen általában egyetlen idegen nyelvre sincsenek lefordítva, a kiszolgálók pedig csak ritka esetben tudnak nyelvi segítséget nyújtani. De egyéb dolgok miatt is meglepetés érheti a nyugaton szocializálódott turistát: egy külföldi csoport például azon ütközött meg, hogy a Román Nemzeti Bank biztonsági őre heves tiltakozó gesztusokkal tudatta velük, hogy nem szabad lefényképezniük a bank egyik művészi hatású oldalbejáratát. Nagyszeben a posztkommunista országokra jellemző ellentmondásokkal születik újra, és mutatja meg Európának felújított arculatát. Nyilván a kulturális évad végére sem lesz minden készen; de talán reménykedhetünk abban, hogy az év eltelte után is maradnak pénzforrások az elkezdett munka folytatására, s a tátongó lyukakat jobb híján nem a fölöslegben raktáron maradt lufikkal fogják betömni. |