Június 2007 Közigazgatás, reform |
Bevezető Egy utca hossza; Egy furcsa nap (versek) Papp Attila Zsolt A visszavonható ténylegesség Bakk Miklós Igazgatás – közigazgatás – bürokrácia Cziprián K. Loránd–Deme Cecília Decentralizáció és dekoncentráció Butyka Loránd A közszolgálati rendszerek összehasonlító elemzése Deme Cecília A politikai korrupció természetrajza Gulyás Gyula Napjaink romániai köztisztviselői Szőcs Levente Helyi önkormányzatok, civil szervezetek és magánvállalkozások Jenei György–Kuti Éva–Horváth Ágnes A pénzlépő kislány (próza) Váradi Nagy Pál Szociális partnerség Székelyudvarhelyen Balogh Márton Romániai magyar nyelvű közigazgatás és közigazgatási nyelvhasználat Kozma Csaba EURÓPAI NAPLÓ Mindennapos népszavazás Zirkuli Péter TOLL Határtalan irodalom Sárközi Mátyás Dsida Jenő, a nyelvvédő Cseke Péter Móser Zoltán erdélyi fényképei elé Tánczos Vilmos Szebeni kanálisfedők Győrffy Gábor Igazgatnak, közigazgatnak Kalinovszky Dezső TÁJOLÓ Gondolatok a dulaizmus kori székelyföldi arányosítás és kivándorlás témakörében Varga Sándor HISTÓRIA Az 1848-as forradalom és a kolozsvári sportélet kapcsolatai Killyéni András VILÁGABLAK Centralizáció és decentralizáció az Európai Unióban Vasile Prahovean Kisebbségi sajtó Európában Székely Kriszta MŰ ÉS VILÁGA Irodalom, kultusz, társadalmi nyilvánosság Lakner Lajos KÖZELKÉP Személyi állomány és szervezeti kultúra a székelyföldi önkormányzatokban Cziprián K. Loránd–Kozma Csaba Önkormányzatok és politika Hornung Ferenc–Szabó Ferenc Cigány-kérdés alulnézetből Wilhelm Sándor TÉKA A csoda fogságában Demény Péter Tan–nyelv–politika Benő Attila Kegyetlen, szép magyar sors Ráduly Zoltán A történetek és azok vége Péter Árpád A helytállás enciklopédiája Győrffy Gábor A Korunk könyvajánlata TALLÓ Geert Bouckaert A teljesítményelvű közigazgatásról Deme Cecília ABSTRACTS Számunk szerzői | Balogh Márton Szociális partnerség Székelyudvarhelyen A romániai civil szféra kiépítése A kommunista diktatúra időszakában Románia társadalmából teljes egészében hiányzott a nonprofit szféra. A társadalmat ellenőrző egyeduralmi párt a civil kezdeményezéseknek egyáltalán nem engedett teret. Anélkül hogy az egykori szocialista Románia társadalmáról teljes és átfogó képet próbálnánk nyújtani, megállapíthatjuk: a diktatúra is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy napjainkban a társadalom e fölöttébb fontos szegmentumáról csak halvány fogalmaink vannak. Az 1989-es fordulat után az új politikai és gazdasági berendezkedés természetes következményeként gyökeresen átalakult a társadalomról való gondolkodás is. A romániai társadalom átalakulásának legizgalmasabb területe a civil szféra, valamint a szociális szféra kiépítése. Mindkettő teret enged az alkotó ötletek számára, egyben pedig kihívást is jelent a két terület szereplőinek. A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány (FDSC) 1999-es adatai szerint Romániában 1990–1999 között a nonprofit szervezetek a leggyakrabban kulturális, szociális, nevelési, szórakozással vagy sporttal kapcsolatos tevékenységeket végeztek. Mások gazdasági, közösségfejlesztő, érdekképviseleti, jogvédelmi szerepet vállaltak fel. Alig működtek viszont egészségvédelemmel foglalkozó szervezetek. Minthogy az állami szociális ellátórendszer működése elégtelen, hiánypótló szerep hárul azokra a nonprofit szervezetekre, amelyek főként külföldi anyagi támogatásokból működnek. Ezek helyzetét ugyancsak megnehezítik a társadalompolitikai viszonyok, másrészt gátló tényező a vezetési ismeretekkel rendelkező szakemberek hiánya is. Holott e személyek bevonása a tanácsadó testületekbe vagy a helyi konzorciumokba, illetve részvételük a tervezésben, a döntések végrehajtásában és az ellenőrzésben meghatározó lehet egy-egy település vagy régió közép- és hosszú távú fejlődésében. Természetesen a civil szféra és az önkormányzat együttműködése ennél sokkal többet jelent, általánosan úgy fogalmazhatunk, hogy a két szektor helyi szintű „összehozása” jelentős erőforrásokat mozgósíthat, amelyek megfelelő viszonyrendszerben valós fejlődési lehetőséget biztosíthatnak településeinknek. Székelyudvarhelyi szociális háló A nonprofit szervezetek együttműködése bátran nevezhető sikertörténetnek. Székelyudvarhelyen jó évtizedes hagyománya van immár annak, hogy a szociális terület szereplői négy-öt havonta tanácskoznak arról, miként tehetnék hatékonyabbá a szektorban működő szervezetek tevékenységét. Ennek köszönhetően jött létre a Budvár Szociális Központ, amelynek működését az Európai Unió is támogatta a PHARE-programon keresztül. A tizenhárom partnerszervezet 1997-ben iskolát, hajléktalanszállót, orvosi kabinetet és családsegítő szolgálatot létesített egy cigánynegyed közepén. „Civilek” kezdeményezték a projektet, de már a tervezés korai szakaszában nyilvánvalóvá vált: a hosszú távú működést csakis az önkormányzat bevonása teheti lehetővé. A döntés helyességét bizonyítja, hogy a központ a mai napig is működik. A kis összegű, de rendszeresen folyósított önkormányzati támogatásokból biztosíthatóak a fenntartás költségei, így a civil szervezetek a folyamatos fejlesztésre összpontosíthatják erőforrásaikat. A fejlesztésekhez nagyban hozzájárult a Civitas Alapítvány segítségével megpályázott UNESCO-támogatás is, amely az utóbbi két évben nyújtott hathatós segítséget az udvarhelyieknek. Az együttműködés újabb formája 2002-ben jött létre a civil szervezetek és intézmények között. A cél az volt, hogy közösen próbáljanak meg esélyt teremteni a bajbajutottak számára. A kezdeményezést felkarolta a Civitas Alapítvány, a Wolter Alapítvány, a Pro Autista Alapítvány, a SZINFO, az Udvarhelyi Fiatal Fórum, a Budvár Szociális Központ, a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal, a Székelyudvarhe-lyért Alapítvány, valamint a Lakossági Tanácsadó Iroda is. A Civitas 2003 és 2004 között PHARE-támogatás igénybevételével indította el a Helyi partnerség a szociális gondozás hatékonyságának növeléséért elnevezésű projektjét, amely célul tűzte ki a térség szociális problémáinak a feltérképezését. Ennek felhasználásával készült el végül is az a Szociális Stratégiai Program, amely szervesen illeszkedik a 2000–2010-es időszakra kidolgozott Városfejlesztési Stratégiai Programba. A városvezetés ezt arra a feltevésre alapozta, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás első fázisában nem lehet jelentős makrogazdasági változásokra számítani, és helyi szinten sem fog jelentős ágazati válság történni (pl. a több ezer nőt foglalkoztató készruhaüzemek nem fognak más országokba „vándorolni”). A partnerek számára a fő cél egy olyan szociális háló kiépítésének szorgalmazása és támogatása, mely hatékonyan tud fellépni minden hátrányos helyzetben lévő személy problémáinak intézményesített, azaz legális háttérrel folytatott kezelése érdekében. A stratégia, a szociális háló építése nem más, mint a már létező szolgáltatásrendszer kibővítésére tett kísérlet, amely a következő alapelveken nyugszik: – az emberi jogok tiszteletben tartása; – a hátrányos helyzetű személyek érdekeinek tiszteletben tartása; – a helyi közösség felelősségérzetének hangsúlyozása; – a társadalmi szolidaritás elve; – a partnerség elve; – a hálózatépítés és a nyitottság elve; – multidiszciplináris beavatkozás a rászorulók helyzetének javítása érdekében; – a diszkriminációmentesség elve; – a szubszidiaritás elve. A Városfejlesztési Stratégiai Program kidolgozásához átfogó, társadalmi párbeszéden alapuló elemzés készült, amelynek szociális része folyamatosan formálódott és bővült az elmúlt évek során a Szociális Konzorcium találkozóin. A Szociális Konzorcium tagjai mindazon aktív civil szervezetek és intézmények, amelyek folyamatosan próbálnak együttműködni a szociális háló építésének területén. A Szociális Fejlesztési Stratégia része az életminőség javítását szolgáló városfejlesztési stratégiának. Az Otthont adó város jövőképe szerint Székelyudvarhely olyan közösséggé válik, amely kellő figyelmet szentel embertársaink gondjainak megoldására vagy legalábbis enyhítésére, különös tekintettel azokéra, akiknek az élete valamilyen testi, szellemi, életkori, anyagi vagy más okból nehezebb. A stratégia megvalósítására a partnerek kilenc programot dolgoztak ki. Miért modellértékű a székelyudvarhelyi partnerség? Azért, mert: – szorgalmazza mind a szektoron belüli, mind a szektorok közötti partnerséget; – ezek azok a projektek, amelyek megvalósításához jó eséllyel lehet pályázni költségvetésen kívüli forrásokra is; – a potenciális támogatók elvárják, hogy a finanszírozandó projektek bizonyíthatóan bírják a helyi közösség, illetve az adminisztráció/önkormányzat támogatását; – előnyben részesítik azokat a projekteket, amelyeknél garanciát látnak a közös döntéshozás és a közös menedzsment elvének érvényesülésére; – ennek legjobb technikai megoldása a helyi projektkonzorcium létrehozása, amelyben részt vesznek az önkormányzat, a civil szervezetek és a vállalkozói szféra képviselői is; – a Városfejlesztési Stratégiai Programba való beillesztésével a szociális problémát integrált módon próbálják megközelíteni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nonprofit szervezeteknek gyakorta évek kitartó munkájával kell bizonyítaniuk, mielőtt az önkormányzatok hajlandók szerződést kötni velük. Mára azonban az önkormányzatok és más költségvetési szervek kezdik felismerni, hogy esetükben hatékonyabb, ha ők csak a szolgáltatás szervezőjeként tevékenykednek, és a szolgáltatással külső szervezeteket bíznak meg. |