Fülep Lajos neve sokunk számára ismerős, és mindjárt társítani is tudjuk hozzá a magyar művészettörténet területén kifejtett jelentős munkásságot. Kevesebben tudják azonban, hogy Fülep Lajos budapesti teológiai tanulmányainak elvégzése után erdélyi egyházközséget szándékozott választani lelkészi munkásságának megkezdéséhez. Ennek az utólag meghiúsult kísérletnek a történetét leginkább a Ravasz Lászlóval folytatott levelezésében követhetjük nyomon; Ravasz a gyakorlati teológia professzora volt Kolozsváron, és 1921-től püspök is lesz. Fülep Lajos, amint az a neki írott levelekből rögtön kiderül, jól ismerte Ravasz Lászlót, aki a kinevezés előtt és után is mindvégig és mindenben segítségére volt. Saját bevallása szerint Fülep 1918 első felében már nagyon szeretett volna Erdélyben lenni. Az erdélyieket magyaroknak, „magyar nép”-nek nevezi, míg a „pesti gyülevészt” már el sem bírja viselni.1 A pályakezdéshez kiválasztandó egyházközség dolgát az akkori püspökkel, Nagy Károllyal egyezteti. Együtt nézik át a számításba vehető egyházközségek listáját, amelyek közül a legalkalmasabbnak Szováta tűnik.2 A szovátai egyházközség előnye az lehetett, hogy az ebben az időben már anyásítva volt, amint ez Fülep Lajos Ravasz Lászlónak írt leveléből kitűnik. Csakhogy ez nem egészen így van. A szovátai leányegyház anyásítási folyamata ugyanis csak 1923-ban ért véget. Az anyásítás iránti kérelmet 1911-ben terjesztik fel a kolozsvári igazgatótanácshoz,3 amely jóváhagyja és továbbküldi a kultuszminiszterhez engedélyezés végett.4 A vallási és közoktatásügyi miniszter az anyásítás indokoltságát 1913-ban ismeri el, de az első világháború miatt a folyamat ténylegesen csak 1923-ban ért véget.

Úgy tűnik, Fülep szívesen ment volna Szovátára lelkésznek. A környéket már ismerte, és a székelyvajai lelkész személyében rokona és barátja is volt a környéken. A gyülekezet nem volt nagy, de szerinte érdemes lett volna vele foglalkoznia, többek közt ezért is utasította vissza a püspöknek azt az ajánlatát, amelyben az egy mindössze 17 lelket számláló szórványgyülekezetet ajánlott neki, mert intenzív munkát akart végezni. A püspökkel mindenesetre abban állapodnak meg, hogy őt Szovátára fogja kinevezni, másrészről pedig figyelmezteti, hogy a sóváradi pap, akinek hatáskörébe a szovátai egyház tartozott, nem biztos, hogy egykönnyen le fog mondani ottani  javadalmairól. Ez rendes évi jövedelmet jelentett az úgynevezett Veress-féle hagyatékból. Egy Veress József nevezetű helyi birtokos ugyanis a halála előtt, 1889-ben az egyházra hagyta egész vagyonát a szovátai sósfürdővel együtt.5 Ennek a fürdőnek a jövedelméből és később eladási árából volt a sóváradi lelkésznek évi juttatása meghatározva. A forrásokból nem derül ki, hogy Bíró Géza milyen hozzáállással fogadta az új lelkészt.

A kinevezés Fülep Lajost helyettes lelkészi jogkörrel ruházta fel, dátuma 1918. május 22., az állást pedig június 1-jén foglalhatta el. Esetleges ügyeinek elintézésére ugyanazon hónap 15-éig szabadságot engedélyeztek neki. A kinevezés során komoly akadályt jelentett a katonai felmentés elérése. Fülep többször fordult a püspökhöz azzal a kéréssel, hogy ez ügyben Pesten intézkedjék, addig ugyanis nem mondhatott le ottani állásáról, amíg ez az ügy nem volt lezárva.6 Mindezen nehézségek ellenére ugyanazon év szeptember 12-én már Szovátán van, amint ezt az immár ott kelt levele bizonyítja.7 Három napig a tanítónál, Vígh Sándornál lakik. Utalások vannak arra vonatkozólag, hogy Fülep Lajos beiktatását a tanító magatartása is akadályozta. Ezzel szemben Fülep meglehetősen elismerően nyilatkozik róla. A legkitűnőbb és legderekabb embernek tartja, és tanúsítja, hogy ez nemcsak az ő, hanem a falu egybehangzó véleménye. Ravasz Lászlót egyenesen megkéri, hogy erről a püspököt is tájékoztassa, mivel őt félrevezették a tanító személyével kapcsolatban. Így tehát feltételezhető, hogy a püspök nemcsak a sóváradi lelkésszel, hanem a szovátai tanítóval kapcsolatban is hasznos útravalóval látta el a leendő lelkészt.

A tanítónál való háromnapi vendégeskedés alatt igyekeztek megfelelő szállásra bukkanni, és ez sikerült is, csakhogy nem éppen a Fülep ízlése szerint. Ugyanis tíz koronát fizetett naponta a szobáért és az ellátásért, ami a fizetésének egyáltalán nem felelt meg, nem is beszélve a körülményekről. A beiktatás határidejét a lakáskérdésre való tekintettel két héttel kitolták, mert októberre végleg el kellett dőlnie, hogy megoldódik-e vagy sem. Fülep Lajos értesíti a püspököt, hogy a szovátai sikertelenség esetén hasznos lenne esetleg más lelkész nélküli gyülekezeteket is figyelembe venni. A beiktatás végül nem is történik meg, Fülep lemond az állásról, és máshova kér kihelyezést a távozási bizonyítvánnyal együtt, amit kézbesítenek neki.8 Valószínűsíthető, hogy nagymértékben a lakásprobléma megoldatlansága bírta rá erre a lépésre, és nem a tanító vagy a sóváradi beszolgáló lelkész ellenséges viselkedése, mert minden lelkesedése és elszántsága ellenére, ahogy írja, „a lehetetlent mégsem tehetem lehetővé”.

JEGYZETEK

1. A Dunamelléki Ref. Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban DREL): C 141. Ravasz László iratai. Levelek. Közölve: Ráday-évkönyv. IV–V. 178-179. Lásd még F. Csanak Dóra (szerk.): Fülep Lajos levelezése. I. 1904–1919. Bp., 1990. 347–348.

2. DREL C 141. Ravasz László iratai. Levelek. Közölve: Ráday-évkönyv. IV–V. 180–181. Lásd még F. Csanak Dóra (szerk.): i. m. 352–353.

3. A Szovátai Református Egyház Levéltára (a továbbiakban: SZREL). Jelentések, 1911. III./8.

4. Az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára, Kolozsvár (a továbbiakban EREL). I. 41./1911. I. sz. iratcsomó, 3644. sz. irat. Az igazgatótanács az 1911. okt. 19-i ülésen hagyja jóvá a kérelmet. Erre vonatkozólag lásd még: Református Szemle, IV/43., 712.

5. Vö Fekete Árpád–Józsa András–Szőke András–Zepeczáner Jenő: Szováta 1587–1989. Székelyudvarhely, 1998. 102.

6. EREL Igazgatótanács levéltára, 3237/1918. A VKM-től VIII. 23-án 9189 sz. alatt jön értesítés a felmentésről.

7. DREL C 141. Ravasz László iratai. Levelek. Közölve: Ráday-évkönyv. IV–V. 183–184. Lásd még F. Csanak Dóra (szerk.): i. m. 362–363.

8. DREL C 141. Ravasz László iratai. Levelek. Közölve: Ráday-évkönyv. IV–V. 185. Lásd még F. Csanak Dóra (szerk.): i. m. 367–368. EREL Püspöki Hivatal Iktatókönyve alapján, 1252/1918.