Az Udvarhelyi régió1 központja Székely-udvarhely megyei jogú város. Egy régió fejlettsége több jelzőszámmal, mutatóval írható le. Az Udvarhelyi régió nem centrális régió, hanem egyszerűen periféria. Az európai uniós felfogásban vidéki (falusi) jellegű az a település, melynek népsűrűsége nem több mint 100 fő/km². Az alacsony népsűrűség a vidékiség egyik fontos jelzője, indikátora. Ilyen régió a Székelyföld délkeleti sarkában fekvő Udvarhelyi régió is.

Tanulmányunk keretében egy olyan átfogó vizsgálatot végeztünk el Udvarhely statisztikai vonzáskörzetére, amelynek alapján lehetővé vált a kistérségi fejlesztési stratégia prioritásainak meghatározása. Tágabb értelemben vidékfejlesztésnek bizonyul az agrárfejlesztés, a területfejlesztés és a környezetgazdálkodás a kistérségek szintjén. A szerző az integrált vidékfejlesztést2 tartja irányadónak, amely olyan területi alapú stratégiát jelent, amelyen keresztül az ágazati politikák és eszközök integrálhatók a végrehajtás szakaszában.

A Hargita megye délnyugati részén elterülő természeti kistájak tartoznak Udvarhely vidékéhez. A kis- és aprófalvak hálózata mellett néhány nagyobb falu központi szerepkörhöz jutott, városhálózat viszont nem alakult ki. Az egykori piacközpontokból kinőtt Székelyudvarhely és Székelykeresztúr. Az aprófalvas térszerkezet nem kedvezett az ipar és a tercier funkciók gyarapodásának. Az aprófalvas településszerkezetű kistérségek elmaradott infrastruktúrával rendelkeznek. A hatékony melléküzemági tevékenységek kialakításához szintén nem társultak kedvező feltételek. A népességszám stagnál, majd az elkövetkező évtizedben csökkenő tendenciát mutat, az elöregedés egyre nagyobb méreteket fog ölteni, a korstruktúra már kedvezőtlenné vált. A változatos, megkapó tájhoz a kistérség gazdasági feltételei szerények. A vizsgált kistáj alapjában véve elmaradott térség. Humán erőforrásokban is szegényes e terület. Az innovatív személyek száma viszonylag kevés. A népesség iskolai végzettségi színvonala is kritikus ponthoz érkezett. Több kis településen a teljes demográfiai leépülés folyamata indult be. A születési mérleg romlása a népsűrűség csökkenéséhez és az aktív népesség számának fogyásához vezet. Közvetve az egy főre eső átlagkeresetek is negatívan befolyásolják a népességszám alakulását. Ugyanakkor gyengül a kommunális fizetőképesség. Mindennek következménye, hogy a falusi lakosság  közreműködési készsége leépül, a falu felé irányuló  technológiai transzfer késik, és előbb-utóbb a negatív regionális tudat (imázs) elhatalmasodhat.

Udvarhelyszék falvait járva tapasztalható, hogy a helyi társadalmak összetartó ereje az ezredfordulóra eléggé meggyengült.

Az Udvarhelyi régióban az agrár-, ipari, bányász-, üdülő- és ingázó falvak típusait lehet kimutatni. Így a hagyományos falu mellett megjelent az „átalakult falu” is. Ebből Parajd nagyközség a városi státus várományosa lett.

A maradékelvű infrastruktúrafejlesztés nem váltotta be az elvárásokat. A beruházások száma kevés és területileg egyenetlen volt, az úthálózat minősége az 1970-es évek végétől fokozatosan romlott. A kisipar, a kisüzemi tevékenység nem volt képes a regionális fejlődést előbbre vinni. A munkanélküliek számának növekedése ma éppen ezen tényezők eredője. A negatív vándorlási mérlegű falvakban a falusi népesség erősebb „kicserélődése” ment végbe. Székelyföld falvainak válsága egybeesik a társadalmi-gazdasági szerkezet, a tulajdonviszonyok megváltozásával.

Az Udvarhelyi régió különböző termőadottságú területein az optimális termelési szerkezet kialakítására szeretnénk odafigyelni a fenntartható fejlődés és a környezeti tudatosság elveinek figyelembevételével. Ennek alapvető vizsgálati területe a kistérség.

Az Udvarhelyi régió kistérségi társulásai

1. Sóvidék kistérség

Sóvidék egyike Hargita megye kiterjedt hegyvidéki tanyavilággal rendelkező területeinek. Noha Szováta város mellett két nagyközség is társult a kistérséghez, mégis néhány települése majdnem izolálódott a „külvilágtól”. A számottevő csökkenés ellenére a kistérségben a megyei értéket még mindig jóval meghaladja a külterületi népesség aránya. A Sóvidék Kistérségi Társulás 1999-ben alakult mint egyesület. Központja Parajd. Fő tevékenysége a vidékfejlesztési feladatok koordinálása. A Sóvidék kistérség települései: Szováta város, Sóvárad község Szakadát, Kopac, Ilyésmező településekkel, Parajd község Békástanya, Bucsin, Felsősófalva, Alsósófalva falvakkal és Korond község Atyha, Kalonda, Fenyőkút, Pálpataka falvakkal.

Sóvidék a falusi turizmus egyik fontos célterülete. Jellegzetes folyamat az egynapos, csak a helyi építészeti, népművészeti attrakcióra kíváncsi bel- és külföldi turisták célturizmusa, illetve a hétvégi üdülés. A kistérség legfőbb erőssége a turizmus: országos hírnévre tett szert Szovátafürdő (Medve-tó, Mogyorós-tó) és környéke. Ugyancsak országos jelentőségű a parajdi sóbánya kezelőközpontja (barlangterápia). A fazekasipar korábbi és jelenlegi központja, Korond szintén országos fontosságú.

2. REGIOVEST – Szent László kistérség

A  REGIOVEST „Szent László” Kistérségi Társulás alakulásának dátuma 2000. október 26. Jogi formája egyesület, központja Bögöz. Tevékenysége térségfejlesztési feladatok koordinálása. A kistérség települései: Bögöz község Székelymagyaros, Béta, Betfalva, Décsfalva, Agyagfalva, Mátisfalva, Nagygalambfalva, Kisgalambfalva, Vágás falvakkal; Felsőboldogfalva község Sándor-telke, Árvátfalva, Sükő, Farcád, Hodgya, Ocfalva, Székelylengyelfalva, Bikafalva, Telekfalva, Patakfalva falvakkal. Kányád község Székelydálya, Jásfalva, Ége, Miklós-falva, Ábránfalva, Petek, Homoródszent-lászló falvakkal. Székelyderzs község Szé-kelymuzsna faluval. A kistérség az Erdélyi-medence keleti szegélyövezetéhez tartozik. A dombvidék igen gazdag földgázban (metángáz). A kistérség erősségei: értékes kultúrtörténeti emlékek jelenléte, évszázados kulturális hagyományok. A kistérség fő célkitűzései: a kistérség lakossága életminőségének és lakosságmegtartó képességének javítása új munkahelyek, illetve alternatív munkalehetőségek teremtésével; a vidék városhoz viszonyított elmaradottságának a felszámolása helyi vidékfejlesztési stratégia alkalmazása révén; a kistérséget alkotó települések fenntartható fejlődésének biztosítása. A kistérség közlekedésföldrajzi adottságai rendkívül kedvezőek: fő forgalmi tengelye a Székelyudvarhely–Székelykeresztúr vonalon haladó megyei út és a székely szárnyvasút. A kistérségre az egyoldalú és viszonylag alacsony eltartóképességű gazdaság jellemző. Jelentős állami segítséggel az elmaradottság felszámolása megoldható. Az eltartóképesség növelése érdekében sokoldalú gazdaságfejlesztési programokra van szükség.

A 31 település együtteséből álló kistérség továbbra is egyike az Udvarhelyi régió közepes lélekszámmal rendelkező kistérségeinek. A gazdasági aktivitás szerint a mezőgazdaság, valamint az egyéb, szolgáltató ágazatok jelentik a foglalkozási szerkezet legfontosabb elemeit. Az alapvetően mezőgazdasági jellegű kistérségben a mezőgazdaság mindvégig a legfontosabb foglalkoztatónak számított, bár az 1990-es évtizedre igen jelentősen csökkent az itt dolgozók aránya. Az innen kiszorulók nem az ipar, hanem a szolgáltatások területén tudtak elhelyezkedni. Az ipar mindvégig meglehetősen alárendelt ágazat volt.

A kistérség stratégiai fejlesztési céljai és prioritásai: a szabad munkaerő foglalkoztatása, a családi gazdaság zöldségtermesztő profiljának kialakítása; a bedolgozó jellegű kis- és középüzemi méretű vállalkozói gazdaság fellendítése, piacra való felkészítése; a munkahelyteremtő gazdaságfejlesztő programok beindítása, különös tekintettel a kisvállalkozásokra.

3. Hegyalja kistérség

A Hegyalja Kistérségi Társulás alakulási éve 1999. Jogi formája egyesület. Központja Székelyudvarhely és Zetelaka. Főbb tevékenységei: a térségfejlesztési feladatok koordinálása, turisztikai tanulmányok készítése. A kistérség települései: Székelyvarság község, Zetelaka község Deság, Ivó, Küküllő-mező, Sikaszó, Zeteváralja falvakkal. Oroszhegy község Fancsal, Székelyszentkirály, Székelyszenttamás, Tibód, Ülke, Üknyéd falvakkal. Farkaslaka község Székelyszentlélek, Bogárfalva, Firtosváralja, Nyikóma-lomfalva, Kecset, Kecsetkisfalud, Székely-pálfalva, Szencsed falvakkal, Fenyéd község Küküllőkeményfalva faluval, Máréfalva község, Székelyudvarhely megyei jogú város Székelybethlenfalva, Kadicsfalva településrészekkel.

A kistérség adottságai közül fontossági sorrendben a természeti értékeket kell kiemelni. A területen a falusi-tanyai turizmusnak jelentős bázisa alakult ki, falusi fizetővendéglátással több településen foglalkoznak (Ivó, Székelyvarság). Igazi vonzerőt e támogatott üdülési formára elsősorban a tanyás területek, valamint a lovasbázisok jelenthetnek.

A havasalji tanyavilág kialakulása a hegyek lábánál, főleg a vulkáni platóvidéken és a völgyekben az alhavasi állattartással és pásztorkodással függ össze. Az anyaközségek (Zetelaka, Oroszhegy) népességének „kirajzása” a mezőgazdasági életterekre folyamatos volt. A falusi munkaerő egy része „kitelepült” a nagyközség határába (pl. Oroszhegyről Székelyvarságra), kezdetben ideiglenesen, majd véglegesen.

Hegyalja kistérség erősségei: a vállalkozások nagy száma, a nagy múltú hagyományőrző csoportok jelenléte, a néphagyományok ápolása, tájházak, a népi kézműves hagyományok őrzése. Az extenzív gyümölcstermesztés adottságai szintén jók, ami kiemelkedő jelentőségű a térség biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából; fogékonyság mutatkozik a fenntartható fejlődés és az innováció iránt. A tanyai és falusi turizmus mellett helyet kap a gyógyturizmus is. A kistérségben fejlődésnek indult a falusi turizmus, de a vadászturizmus is fontos szerepet játszik, tekintettel a gazdag vadállományra. Az ökoturizmus, kerékpárturizmus, hobbiturizmus létrehozására is adottak a kedvező feltételek. A Fenyéd– Tekerőpatak megyei út rendbetétele megkönnyítené a gyergyói és az udvarhelyi turisztikai körzet egymáshoz közeledését (pl. Székelyvarság turisztikai értékeinek hasznosítását), és lehetővé tenné a turisztikai látogatottság növelését (pl. a zeteváraljai vízgyűjtő megközelítését).

4. Keresztúr kistérség

A Keresztúr Kistérségi Társulás alakulási időpontja 1999. november 4., jogi formája egyesület. Alapító tag még a Székely-keresztúri Vállalkozók Szövetsége és Hargita megye Tanácsa. Tevékenysége: vidékfejlesztési tevékenységek koordinálása. A kistérség központja Székelykeresztúr Fiatfalva faluval. A kistérség települései: Székely-keresztúr város, Etéd község Kőrispatak, Énlaka, Siklód falvakkal. Siménfalva község Bencéd, Nagykadács, Kiskadács, Csehéd-falva, Nagykede, Kiskede, Kobátfalva, Nagymedesér, Székelyszentmihály, Székely-szentmiklós, Rugonfalva, Tarcsafalva, Tor-dátfalva falvakkal, Szentábrahám Magyar-andrásfalva, Csekefalva, Gagy, Firtos-martonos, Firtosmartonos-Láz, Solymos-Láz, Kismedesér falvakkal, Románandrás-falva Nagysolymos, Kissolymos, Újlak, Székelyhidegkút, Újszékely község Alsó-boldogfalva, Székelyszenterzsébet falvakkal.

A kistérség erősségei: humán erőforrása mezőgazdasági orientáltságú, de jelentős az iparban dolgozók aránya is; az adottságok közül kiemelkedik jó minőségű termőföldje, és metángázban való gazdagsága, az élelmiszer-feldolgozás és faipar. Jelentős hús-, baromfi-, tejfeldolgozó, malomipari, takarmánygyártási kapacitások kerültek kialakításra az elmúlt időszakban. Jelenleg e kapacitások egy része kihasználatlan a lényegesen lecsökkent mezőgazdasági termelés miatt; gazdag idegenforgalmi rendezvényekkel, jelentős kulturális hagyományokkal rendelkező térségközpont. „Az élő Nagy-Küküllő” című rehabilitációs program a kistérségi összefogás példája 17 település részéről.

5. Felső-Homoródmente kistérség

A Felső-Homoródmente Kistérségi  Társulás 2000 áprilisában alakult. Jogi formája  egyesület. A szervezet tagjai között megyei és helyi önkormányzatok, cégek, alapítványok és magánszemélyek szerepelnek. Központja Lövéte. Tevékenysége: vidékfejlesztési tevékenységek koordinálása. Fő célkitűzés a kistérségben élő emberek életfeltételeinek javítása, a kistérség fejlesztési stratégiájának elkészítése. A kistérség települései: Szentegyháza város Homoródfürdő, Lövéte-bánya falvakkal, Kápolnásfalu, Lövéte (Kirulyfürdő településsel).

Néprajzi és művelődési hagyományokban gazdag e vidék, más tájegységekhez viszonyítva, de sok másban szegényebb. A havasi állattartás, az erdőgazdaság és a csergekészítés hagyományai még ma is igen jelentősek. A Homoród menti falu azonban már rég nem az, ami a századfordulón volt. Napjainkban a Homoródok vidéke Székelyföld egyik leghátrányosabb helyzetű vidéke. Távol lévén a jó közlekedési utaktól és a piacgazdaság fő erővonalaitól közlekedési és gazdasági árnyékban fekszik, és minduntalan keresi kapcsolatait a külvilággal. Nincs vasútja, közútjai nagyon elhanyagoltak. A házak ugyan csinosodtak 1990 után, de a falvak népességmegtartó ereje, képessége állandóan gyengül, az elöregedés jelensége talán megfordíthatatlan. A hátrányos helyzet még 1990-hez viszonyítva is erősödött.

A kistérség néhány jellemző vonása: a kistérség sok problémával küszködik, amelyek között igen nehéz fontossági sorrendet kialakítani. A szentegyházi vasipar összeomlott. A lövétei vasércbánya már 1971-ben bezárt. A mezőgazdaság továbbra is vezető ágazatnak tekinthető: e tevékenység foglalkoztatja a legtöbb embert. Néhány élelmiszeripari vállalkozás foglalkozik a termények feldolgozásával, de ezek nem képesek a termelés, feldolgozás,  értékesítés teljes láncolatát biztosítani. A rendszerváltás, a gazdaság átszerveződése után a munkanélküliség súlyos társadalmi problémává vált. Periferikus elhelyezkedésű, többszörösen hátrányos helyzetű kistérség lévén évtizedek óta gondot jelent a munkaerő foglalkoztatása. Jelentős megvalósítások: a székely-szelterszi, delői, a Gellért Szálló melletti, illetve a nádasszéki, valamint a festői és a lövéte-bányai borvízforrások rendbetétele, befödése (2001 nyarán), a lövétei tájház létrehozása (2002 szeptemberében).

Jelentős turisztikai potenciállal rendelkező kistérség, amely mikrohitelre vár. A kistérség kevés számú, kiegyensúlyozott kulturális élettel rendelkező településből áll. Az egészségturizmus alapját biztosíthatják a meglevő helyi fürdőhelyek mellett a feltárt, de még nem hasznosított gyógyvizek. Értékesítési lehetőségek különösen Kirulyfürdő, Székely-Szeltersz, Szentegyháza és Homo-ródfürdő esetében kínálkoznak. Különösen a borvizes strandok kiépítése indokolt a kedvező környezeti állapot, magas fokú biológiai sokféleség (biodiverzitás) feltételei mellett.

6. Nagy-Homoród kistérség

A Nagy-Homoród Kistérségi Társulás alakulási éve 2000. Jogi formája egyesület. Központja Homoródszentmárton. A kistérség települései: Homoródszentmárton község, Abásfalva, Bágy, Homoródremete, Kénos, Homoródkeményfalva, Gyepes, Lókod, Városfalva, Homoródszentpéter, Recsenyéd, Homoródszentmárton, Homoródszentpál falvakkal, Kaca község (Brassó megye). A Nagy-Homoród kistérség területe a Homo-ródi-dombság területével azonosítható, amely Hargita megye délnyugati sarkát, a történeti Udvarhelyszék déli részét öleli fel.

Napjainkban a Nagy-Homoród kistérség szintén az Udvarhelyi régió leghátrányosabb vidéke. Távol van a piacgazdaság fő erővonalaitól. Nincs vasútja, a közútjai nagyon elhanyagoltak. A hátrányos helyzet még 1990-hez viszonyítva is erősödött. Néprajzi és művelődési hagyományokban ugyan gazdag, de más tájegységekhez viszonyítva sok másban szegényebb. A havasi állattartás jegyei több helyen fellelhetők. Az erdő és a legelő itt is jelentős jövedelemforrást biztosít ma is. A csergekészítés hazájaként is ismerték e vidéket. A Homoród menti  falu már rég nem az, ami a századfordulón volt.

A kistérség gazdaságának helyzete, kiinduló feltételek: a kis népsűrűségből következően a fejlesztések egy főre eső magas fajlagos költségei, a gyenge hálózati infrastrukturális ellátottságból adódóan a nehéz, illetve költséges elérhetőség (szállítás, közlekedés, termelési és lakossági szolgáltatások), a népességelvándorlás következtében az alacsony képzettség, tradicionális termelési jártasságok, a fejlesztési szakértelem hiánya, az információhiány, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésének lassú növekedése a jellemző. A fizetőképes kereslet várhatóan nőni fog.

A munkanélküliség szempontjából tartósan az Udvarhelyi régió egyik legrosszabb helyzetű térsége. A magas munkanélküliség, a képzettségi és szociális jellegű humán problémák egyre erőteljesebben jelentkeznek a kistérség életében. A mezőgazdaságban dolgozók arányának fokozatos csökkenése mellett az ipar és a tercier szféra vált a térség legfőbb foglalkoztatójává. A térség általános fejlettségi fokát az jelzi, hogy a szolgáltatási ágazatban dolgozók aránya a vizsgált időszakban mindvégig meghaladta a régiós átlagot. Az egyik legfontosabb és a humán infrastruktúra egészét átható probléma demográfiai jellegű. Ez magában foglalja a népesség gyors ütemű fogyását, valamint a térségben maradók jelentős mértékű elöregedését. A népesség kedvezőtlen korösszetétele komoly terheket ró az egészségügyi és szociális ellátórendszerre. Az általuk nyújtott szolgáltatások nem tudnak kellően lépést tartani a speciális igényekkel. A mezőgazdaság nem képes teljesen foglalkoztatni a munkavállalókat. A kistérség területén alapvető gond az általános szegénység, a kisüzemek tönkremenetele miatt a regisztrált munkanélküliek aránya még mindig a megyei átlag fölött van. Az alapinfrastruktúra színvonala gyenge, legfennebb közepes. A kistérség gazdasága helyben topog, a gazdasági szerkezet kevésbé versenyképes, és a szerkezetváltásnak alig vannak megfigyelhető jelei, a meglévő ágak és ágazatok nem tudnak jelentős gazdasági növekedést felmutatni.

Az erdő- és vadgazdálkodás a kistérség egyik jelentős természeti kincsét képezi. A kistérség erdős területei és egyéb adottságai rendkívül kedvezőek a nagyvadgazdálkodás számára. A nagyvadállomány gazdag, a környezeti szempontokat is érvényesítő vadgazdálkodás nemzetközi hírnevű vadászati lehetőségeket biztosít.

7. Rika kistérség

A Rika Kistérségi Társulás alakulási éve 1999. Jogi formája egyesület. Központja Oklánd. A kistérség települései: Homoród-almás község, Oklánd község Homoródka-rácsonyfalva, Homoródújfalu falvakkal, Vargyas község (Kovászna megye), Alsórákos község (Brassó megye), Székelyzsombor község (Brassó megye).

Főbb jellemzők: a demográfiai, foglalkoztatottsági mutatók kedvezőtlenek. A rossz társadalmi-gazdasági adottságok, a többszörösen hátrányos helyzet a térszerkezeti kapcsolatokban és a területfelhasználásban is megmutatkozik; a közlekedési és hírközlési lehetőségek állapota miatt a kistérség kevéssé tudott bekapcsolódni Székelyföld fejlődésébe. A kistérség gyengeségei közé tartoznak az elhanyagolt településarculatok, valamint közösségi épületek, a kisebb településeken a helyi szolgáltatások hiánya, a településeken belüli, valamint a települések közötti úthálózat leromlott állapota, ami viszont hátráltatja a turisztikai és idegenforgalmi lehetőségek kiaknázását. Ezek javításával mind a jövedelemszerzési lehetőségek, mind a lakosságot megtartó erő növekedne.

A kistérség gazdasági bázisa a mezőgazdaság és az erre épült feldolgozóipar, de jelentősek a szállítási-forgalmi és a tercier-quaterner funkciók is. Térségi jelentőségű területrendezési feladatot elsősorban a logisztikai jellegű fejlesztések jelentenek (vasút, közút kapcsolata, raktárbázis).

A kistérség természeti és környezeti fejlesztési irányainak körvonalazása során elsősorban a problémák kistérségi kezelésére kell törekedni, egyúttal a természet- és a környezetvédelem érdekeit kell összhangba hozni a kistérség gazdasági és társadalmi érdekeivel. A kistérség fejletlen intézményei, az alapellátáson túlmenően átlagon aluli szolgáltatásokat képesek csak nyújtani. Önerőből tehát nem képes az elmaradások, hiányok felszámolására.

Modernizációs pályák 2006-ban

Az Udvarhelyi régió településszerkezete szinte egyveretű, azaz a települések 80 százaléka 1000 főnél kisebb lakosú. A sűrű faluhálózatból emelkedett ki a három mezőváros,  kedvezőbb jogállásával, társadalmi-gazdasági szerkezetével és információs hátterével. Udvarhely példája is igazolta, hogy ez a vidék legfeljebb egy-egy mezővárost tudott „kitermelni”. Az Udvarhelyi régió ma is „városhiányos” vidék. A korábbi mezővárosok funkcióiban egészen századunk elejéig mindenütt jelentős szerepet játszott az őstermelés, a mezőgazdaság, többségük helyi erőforrásokban szűkölködött, a helyzeti energia hasznosítása sem járt különösebb gazdasági fellendüléssel. A szerepkörök bővülése csupán a második világháborút követően nyomozható, a szolgáltató ágazatok kiépülése pedig az iparosodás következménye. A munkaerővonzás, az ingázás a város erejét növelte, az urbanizációt siettette, s „felgyorsította” a falusi térség életvitelét is. Szentegyháza és Székelykeresztúr életében az infrastruktúra elmaradottsága korlátozza a városi szerepkörök bővülését.

Az Udvarhelyi régió falvai az átalakulás újabb jegyeit mutatják. Napjainkban a falusi települések fő differenciáló eleme nem csupán a foglalkozási szerkezet (ki milyen gazdasági ágazatban dolgozik), hanem az infrastruktúra színvonala, azaz hogy mit tud nyújtani a mai székelyföldi falu az ott élőknek. Sajnos a szolgáltatások színvonala, a vonalas és hálózati infrastruktúra állapota, kevés kivétellel, egyre jobban romlik, főleg a kis- és aprófalvak esetében. Mindezt tetőzi a természetes fogyás ténye. Főleg az aprófalvak demográfiai szerkezete változott meg, és az elnéptelenedés egyik fő oka éppen az infrastruktúra elmaradottsága, a közlekedési árnyékban való fekvés kedvezőtlen feltétele. Számos faluban kimutatható a természetes fogyás, a csökkenő népesség, amely egyre inkább megnehezíti az agrárfalvak helyzetét, mindennapjait. A stagnáló települések élete sem jobb, mert a fogyás útjára léphetnek. A tulajdonviszonyok alakulása, az alapellátás helyzete jelentősen befolyásolta a falvak életképességét. A háziipar, kézműipar, kisipar szerepének leépülése tovább csökkentette az apró- és kisfalvak munkaalkalmait. Az intézmények megszűnése („kivonulása”), a körzetesítés jelentős károkat okoz a falvak életében. A kis falvakban egyelőre csak „kifelé” vezetnek az utak. Ha nem történik sürgősebb gazdaságpolitikai beavatkozás, akkor az életfeltételek továbbra is romlanak, növekedik a hátrányos helyzet. Mindezt valamelyest oldaná, ha a helyi közösségek gazdasági önállóságukat tudnák fokozni. Ennek előfeltétele a helyi (lokális) társadalmi-gaz-dasági-közigazgatási autonómia biztosítása.

Napjainkban a korszerű vidékfejlesztési politika célja a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. Az Udvarhelyi régióban is arra kell törekedni, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani.

A falumodernizáció ugyan elindult, de az agrárlakosság jövedelmének több mint 50 százaléka nem mezőgazdasági eredetű. A helyi munkaerőpiacon tapasztalható, hogy a  folyamatos gazdasági szerkezetátalakítás mindenütt létszámcsökkenést eredményez.

Az Udvarhelyi régió mindazon kistérségei, amelyek nem rendelkeznek az alapvető infrastrukturális feltételekkel, egyre jobban leszakadnak, a kisebb települések pedig egyedül szinte semmit sem tudnak változtatni gazdasági-szociális helyzetükön.

Térségünkben a modernizáció egysíkúra sikeredett. Ma több település a PHARE-programok útján kezdeményezte az infrastrukturális beruházásokat, a nyert pályázatok biztatóak.

*Egy hosszabb tanulmány lényegesen rövidített változata – a szerk. megj.

JEGYZETEK

1. Az Udvarhelyi régió a Központi Regionális Ügynökség (Agenţia pentru Dezvoltare Regională 7 Centru) része, melynek megyéi Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Szeben. A „Központi” régió területe 34 099 km2, népessége 2 652 000 fő. Központja Gyulafehérvár. Az Udvarhelyi régió fogalmán a történeti Udvarhelyszék legnagyobb része, az 1960-as évekbeli Udvarhely megye területe értendő.

2. Az integrált vidékpolitika ebben az értelemben a helyi fejlesztésre és az alulról építkezés elvére helyezi a hangsúlyt, mivel ez az a szint, ahol a különböző integráló (egységesítő) tényezőket a legjobban lehet kezelni és irányítani.

IRODALOM

Dragoş Dacian-Cosmin: A regionális fejlesztés jogi kerete. Az 1998/151. sz. – a romániai regionális  fejlesztésről szóló – törvény és a kistérségi társulások létrehozására vonatkozó előírások. In: Régiófejlesztés és regionális kutatás. (Szerk. Szász Alpár Zoltán–Varga Zoltán) Kvár, 2001. 34–52.

Madarász Imre: A vidékfejlesztés néhány közgazdaságtani vonatkozása. In: A Falu. XV/1. 2000. 20–25.

Süli-Zakar István: A falusi térségek átalakulása a Kárpátok eurorégióban. In: A Falu. XV/1. 2000. 61–70.

Vincze Mária: Régió- és vidékfejlesztés. Elmélet és gyakorlat. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană, 2000. 

Vofkori László: Erdély közigazgatási és etnikai földrajza. Balaton Akadémia. Vörösberény/Balaton, Akadémia Könyvek 18., 1996.

Uő: Az udvarhelyszéki székely faluközösségek és a vidékfejlesztés. In: IV. Falukonferencia. A fenntartható mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. (Szerk. Kovács Teréz.) MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 1997. 362–370.

Uő: Település- és területfejlesztés Udvarhely térségében (Regionális fejlesztési koncepció és területrendezési kerettanulmány). Székelyudvarhely, Infopress Rt.,1997.

Uő: A Nagy- és Kis-Homoród mente táj-, népesség- és településföldrajza. In: A Homoród füzes partján. Dolgozatok a Székelyföld és a Szászföld határvidékéről. (Szerk. Cseke Péter–Hála József.) Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2000. 9–36.

Uő: Regional development in Transilvania, Romania. (Dezvoltarea regională în Transilvania – România) In: Society and Economy 26 (2004) 1. Akadémiai Kiadó, Bp., 87–103.

Lenart Ana–Vofkori László: Unităţi administrativ-teritoriale istorice şi regiuni etnografice în sudul şi estul Transilvaniei. (Tájak és történeti-területi közigazgatási egységek Dél- és Kelet-Erdélyben). In: Acta 1998. Volumul al II-lea. T3 Kiadó. Sepsiszentgyörgy – Sf. Gheorghe. 1999. 27–35.

* * * Recensământul populaţiei şi al locuinţelor 2002. Tabele preliminare. Comisia Naţională de Statistică.