A Walter Gropius és Moholy Nagy László szerkesztésében megjelenő „Bauhausbücher” 13-ik kötete a kubizmussal foglalkozik. Albert Gleizes, a könyv szerzője nem úgy nyúl a témához, mintha lezárt történelmi periódust tárgyalna, de az áttekintés, amit nyujt, mégis befejezett, vagy korszakalkotó új fordulat előtt álló művészeti mozgalom benyomását kelti bennünk.

A szerző, aki maga is a kubista pikturának egyik prominens művelője három stádiumot külömböztet meg a kubizmus fejlődésében, amelyek ha kronológiailag össze is vegyülnek, az egyes müveken élesen megkülömböztethetők.

1. A kubizmus még csak mint op tikai problemakomplexum jelentkezik függetlenül a tömegviszonyok átérté kelésétől. A perspektíva és az ábrá zolás leirásszerű volta még előtér ben.

2.A perspektíva, mint a renaissance öröksége elvetve. A szin és sik értékei háttérbe szorítják a tömeglátás egységét. A leírás (ábrázolás) már csak apró részletekben érvényesül, de a művek egészében egy önálló, újonnan alkotódó rend felé törekszenek.

3.A természettől, a leírandó anekdótától független formaalakulás befejeződik. Az egységes perspektívát sok perspektivai nézőpont váltja fel. Tömeg, természet, a sikszerűsödött ábrázolás és a szineloszlás az alkotás új rendszerének rendelődik alá. A ritmus önálló jelentőséget nyer, a formai értékeket egy időbeli – optikus – látás hatja át, amely merőben külömbözik a korábbi művészet epikus elemétől, az anekdótaszerű ábrázolástól. A sik eltolódásai és elforgásai mozgóvá, történővé teszik a képet.

Gleizes könyve csak a festészet kubisztikus periódusával foglalkozik, de épen erről a legfontosabb részletről adott éles rajza teszi alkalmassá arra, hogy az egész kubizmus is a körülötte elhelyezkedő művészeti rosszak látása és megértése megerősődjék bennünk. A könyv befejező oldalain a szerző meg is kísérli, hogy a festészet, mint „speciális eset” ügyét az általánosságba kivetítse. – És ez az általánosítás már tulnő a müvészettörténet keretein és egy új világnézetalkotás határait érinti. – Teljes egyetértésben a könyv legtöbb állításával, egyetlen lényeges ellenvetésképpen itt fel kell tennem azt a kérdést, Vajjon a kubizmus értékeinek az az átömlése a köztudatba, amelyet a szerző vár és kíván, nem kerülő úton, az u. n. konstruktivizmuson keresztül történik-e és nincs-e máris legnagyobb mértékben folyamatban?

Hogy ez a kérdés így felvetődhetik, az is nagyrészt Gleizesnek az írónak és Gleizesnek a festőnek az érdeme. (Budapest)

(Albert Gleizes, Kubizmus Albert Langen Verlag München).