Az elmult hetekben Cleveland környékén prédikált Billy Sunday. Hogy kicsoda Billy Sunday? A modern Amerika Savonarolája, azzal a különbséggel, hogy Savonarolában legalább metafizikai fanatizmus volt, de az amerikai evangelistában? Volt baseball játékos, az ördög hivatásos ellensége s az Ur mulatságosan hangos szolgája! De mi van ezen megütközni való?

Billy Sunday műveletlen ember. Ez még hagyján. Elvégre sok a műveletlen ember, akiről a nagyvilág egyáltalán nem vesz tudomást. De Billy Sunday épen műveletlenségétől támogatva s bizonyos durva, faragatlan frazeológia segítségével tipikus vallási „bauernf�ängerei”-t csinál. Tudja, hogy mi a jó, tudja, hogy mi a rossz, sőt még azt is tudja, hogy mi a közönyös. S hihetetlen összegeket keres az amerikai methodista és baptista egyházak jóváhagyása mellett prelegálásaival, ágálásával, hangos ekvilibrista mutatványaival. Billy Sunday szavaiban épannyi az értelem, mint a prohibiciós törvény alkalmazásában.

Százezrekre rúg azoknak a száma, szerte az országban, akik ezt a theologiai kóklert meghallgatják. Nemcsak meghallgatják, hanem komolyan veszik, sőt hatása alatt „megtérnek´´ és fanatikus hívői lesznek. Ugy látszik értelmüket nyugdíjba küldik, amikor búsás belépődíj ellenében a tabernaculumban meghallgatják.

Tulajdonképpen mi a mondanivalója Billy Sundaynak? Mi az, amivel meggyúrja azokat az amerikaiakat, akiknek egyenesen elámító a naivságuk? Mi az, ami szégyenpirba kergeti a gondolkodó, a művelt, az értelmes amerikaiakat, akkor, amikor nevét hallják s az ujságok hasábos tudósításokban „sikereiről” számolnak be?

Nagy, mély és bölcs gondolata a következő: az ördög megszállta az emberi lelket. Az ördögöt ki kell kergetni az emberi lélekből. Az ördögöt száműzni kell. S Billy Sunday feladata a babonák ördögét (babonás eszközökkel) kihajszolni az, emberi lélekből. Mosdatlan szavakat használ – úgy látszik azért, hogy megértesse magát az ördöggel. Mosdatlan szavakat használ, amelyekkel fejbe kólintja azokat, akik csak ezt a nyelvet értik meg. Szenvedélyesen nyers és durva. Valósággal szenzuálisan tombol a bárgyu és otromba szavak csatornájában. S közben Krisztust emlegeti és az apostolokat s az emberek tátott szájjal, nyavalyatörős lelkesedéssel és rémülettel hallgatják, ezt az „evangelistát”, aki a legbizarrabb vicce mindannak, ami harmonikus értelem és érzelem.

Ne beszéljünk fejlődésről (legalább is ne beszéljünk kollektiv fejlődésről), amig sokan az ilyen embert az amerikai homo sapiens tipusának hajlandók tekinteni. Miért nem állítják vele szembe, ha már a tipikus amerikairól van szó, a Walt Whitman- szerű emberi és költői egyéniséget, akinek lelke felölelte mindazt, ami szép és dinamikus a mindenségben s ugyanakkor vetülete az igazi amerikai filozófiának is?

Billy Sunday karrikaturája mindannak, ami amerikai. Karrikaturája a puritanizmusnak, amely szükkeblűsége ellenére izlésesebb, tompítottabb volt, mint Billy Sunday szavakkal kifejezett „erkölcsi énje”. Karrikaturája a Babbitt szerű „go getter”-nek, aki legalább reális alapon akar a társadalomban elhelyezkedni, ha nem is túlságosan sok moralitással s üzlete lebonyolításában nem hivatkozik Istenre, mint érvre. Karrikaturája az amerikai tempónak, amely lázas és zajos és sokszor sikoltozó, de a technikai civilizáció hangja s nem visszhangja a lélek melódiájának. És last b u t not least karrikaturája a bohócnak, akiben legalább becsületes törekvések élnek, következetes hivatásához s nem igyekszik a világgal elhitetni, hogy az Ur szolgája.

Szerencsére mind több amerikai lap kezd rámutatni arra a képtelenségre, amelynek Billy Sunday a neve. Elvégre puszta szereplése gúnyja az evangéliumnak, a jó izlésnek, az intelligenciának, a haladásnak. Akik Billy Sundayt komolyan veszik s azt hiszik, hogy őt meghallgatva eljutnak a mennyországba, azok persze megérdemlik ezt a „lelki élményt”. Azok megérdemlik, hogy ez a volt baseball játékos és volt alkoholista legyen a lelki cerberusuk. Billy Sunday vicc. Akik komolyan veszik, maguk is nagyon viccesek. Vajjon eszükbe jut-e valaha is, hogy mennyire viccesek? (Cleveland, Ohio)