Négy asszonyt itéltek halálra. Négy asszony várja három hónap óta a döntést sorsa felöl. Negyven éve nem hajtottak végre Franciaországban halálos itéletet asszonyon. Lassan bizonyos kímélet alakult ki ebben a tekintetben a gyöngébb nem irányában. Most azonban, mivel pár rövid hét leforgása alatt négy női halálos itélet esett, egy új szituáció keletkezett. A precedens principiúmmá lesz s a köztársaság elnökének rövid időn belül döntenie kell, vajjon érvényben van-e még Franciaországban a nők feletti halálos itélkezés vagy se.

A közvélemény nagy része – nem is várható másként! – ellene van a megkegyelmezésnek s a nemek amaz egyenlőségét követeli, amely a valóságban sem a törvény előtt, sem. a nyilvános életben nem áll fenn. Az egyenlőség-publicisták és antifeministák számára u.i. a francia nő az egyenlőség paradicsomában él s ezért most a rá is kiterjesztendő halálos ítélet igenlésével kell fizetnie. Hogy azután egy ily ijesztő körülmény folytán keletkezett küzdelem valami más irányt is vehet s a többek közt például a halálbüntetés ellen való általános offenzívává is vezethetne, az a legtöbbeknek eszébe se jut. Nem az a jelszó, hogy senkit se fejezzenek le, hanem az, hogy fejezzék le az asszonyokat is.

Ennek az ügynek a diszkutálása azonban különösen azáltal a lépés által lángolt föl, melyet egy feminista csoport „önként” határozott el. Ezek a hölgyek a köztársasági elnökhöz u. i. kérvényt nyujtottak be, amelyben teljességgel az egyenlőség álláspontjára helyezkednek és követelik, hogy ne kíméljék a gyilkost, ha ez a kímélet csupán arra a tényre támaszkodik, hogy a delikvens nőnemű. Egész röviden: egy csomó asszony azt követeli, hogy tessék egész nyugodtan asszonyokat is kivégezni.

Ezek az asszonyok, akik oly generózusok mások életével szemben, valószínüleg ép elégé tudják, hogy a négy eset közül legfeljebb kettőnél forog fenn valami legális ok a megkegyelmezésre: a hiányos bizonyítási eljárás Junka Kures s az őrültségi rohamok a gyermekgyilkos David esetében. A másik kettőnél nincs sem orvosi, sem pedig jogi motivum a kegyelem gyakorlására, csupán emberi motívumok. Mindez azonban hiába, mert felállanak a megszervezett Megarák s nemük nevében kérik és követelik az embertelenséget.

Hogy azután Doumergue elnök, akinek szeretetreméltó és mosolygós nagypapa létére ily véres árnyékok hullnak, miként fog dönteni, azt még a legbeavatottabbak sem tudják megmondani. Ha azonban a fekete golyó perdül az asztalra s ha már semmi se lesz menthető és semmise lesz megváltoztatható, akkor az elnök egy másik mozdulatot semmikép sem hagyhat el, nevezetesen egy elővezetési parancs kiállítását a peticionáló hölgyek részére a kivégzés helyére, napjára és órájára való érvénnyel. (E. J.)