A nagy esemény megtörtént. Az első amerikai beszélőfilm lefutott a berlini közönség előtt. Megfigyeltük a közönséget és elolvastuk a kritikákat s az igen sok pozitívum mellett valami kevés negatívumra is akadtunk. Kétségtelen: a film fejlődésének ez új etapja mellett nem lehet közömbösen elhaladni; — viszont világos, hogy pár, talán ép legfontosabb benyomást, mellyel a Berlinben bemutatott amerikai beszélőfilm szolgált, nem lehet elég erővel kihangsúlyozni.

Először: úgylátom, hogy az angol nyelvű beszélőfilm az angol nyelvterületeken kívül´ nagyon sovány kilátással bír. Az a körülmény, hogy még Berlinben is a közönségnek legalább nyolcvan százaléka az angol nyelvű ´beszélőfilm dialogushelyeit nem tudta figyelemmel kisérni, nagyon döntő súllyal módosította a beszélő film sikerét. Nagyon sokan bevallották, hogy azért mert nem értik a filmet — unalmasnak találják. Azok a szükséges pótlások, melyek a fontos beszélőrészeket címekkel pótolták, vagy pedig a dialógusok fontos helyein a képszalag lábán németnyelvű magyarázattal szolgáltak inkább zavarólag hatottak s így felmondták a szolgálatot. Az persze bizonyos, hogy az első nagy amerikai beszélőfilmek Németországban is megfogják találni közönségüket, különösen a nagyvárosokban, alig hihető azonban, (hogy a tisztára angol nyelven beszélő film a német publikumot, amely ezt a nyelvet nem érti, tartósabban kötheti. Az amerikai beszélőfilm Németországba való bevonulásának sikere így valójában csak a német nyelvű beszélőfilm iránt való igényeket növeli s ezzel a német filmipar számára egy nagyon súlyos periódus veszi kezdetét.

A beszélőfilmek előállítása korántsem olcsó ügy, még akkor sem, ha az előállításhoz szükséges műtermek rendelkezésre állnak s a műtermi munkát nem akasztja meg semmiféle, a műtermen kívül keletkező zaj, mint ahogy most megakasztaná például a felvételeket a tempelhofi vagy staakeni műtermekben a közelben járó vonatok zaja. Ezenkívül a német nyelvű beszélő-film Németországon kívül legfeljebb még Svájcban, Ausztriában s talán még Magyarországon, Csehszlovákiában, Hollandiában és Skandináviában adható el. Máshol alig. A megnövekedett előállítási költségekkel szemben tehát egy jóval kisebb eladási lehetőség áll, feltéve ha nem vállalnak még nagyobb rizikót s a filmet egyidejűleg több nyelven állítják elő.

Másodszor: dacára az abszolut sikernek, amit a beszélőfilm elért s dacára annak, hogy világosan beigazolást nyert, hogy a problémának a technikai része tényleg megoldódott, mégis alig hiszem, hogy a némafilm végleges eltűnne. Valamely új találmány azt a megelőző találmányt, amelyik az elődje, még sohasem nyomta teljesen a háttérbe. Dacára a villamosvonatoknak, még mindig vannak gőzvonataink s dacára a villanyvilágításnak, még mindig világigitunk gázzal s a drótnélküli telefon, mellett még mindig használjuk a kábeleket és a telefonhuzalokat.

Igy azután azt hiszem, hogy még nagyon korai volna a némafilm nekrológját megírni. Ezek szerint a némafilm a beszélőfilm mellett továbbra is megmarad ugyanúgy, mintahogy a színház megmaradt a film mellett, [jóllehet a kinematográfia fejlődése folyamán a színház halálát legalább ezerszer bejósolták.

Harmadszor: természetesen ép oly kevésé hiszek abban, hogy a beszélőfilm háttérbeszorítja a színházat. Az élő, hús-vérből való, elsáppadó és elpiruló ember beszéde mégis valami egészen más, mint a beszélőfilm két dimmenzió közti alakjainak beszéde, akik fehéren és feketén, természetellenes megnagyitásban a vásznon mozognak. A színház és a beszélőfilm közötti ez az alapvető különbség meg van és meg fog maradni. A dialógus jelenetek, amelyek a színpadról a legtermészetesebben s ennek következtében a legintenzívebb feszültséggel hatnak, a beszélőfilmben ellaposodnak s így minden feszültségüket elvesztik. Ezért azután a színpad technikája s ugyan így a darabírás technikája sohasem lesz alkalmazható a beszélőfilmre; a film dinamikája még akkor is filmszerű marad ha ezt a beszédet elsajátítja.

Mindent összevéve a beszélőfilmben a színháznak és a filmnek egy harmadik testvérét látom. Testvért, — de nem Kaint. (Berlin)