A Menekülő Pénz egy fiatal szlovenszkói író: Paál Ferenc regénye. Bőségesen nagy regény s érdekes írás, mert napjaink dolgaival és embereivel foglalkozik könnyű, elsikló módon. Nagyszerű korrajznak indul. Benne kavarog a háború utáni Budapest s egy végzetesen összeomló világ, de keresztül csúszik rajta a magyar vidék tragikus kábultsága is a maga örök elbukó alakjaival. Az egész levegőtlen kor erkölcsi bukottsága hörög a regény soraiban. A téma nagyon hálás és nagyon természetes anyag. Jószemű zsurnalista fürkészte ki s író volt, aki új valóságot komponált belőle. Paál Ferenc kétségtelenül erővel és öntudattal adott tartalmat könyvének, okfejtése azonban, amivel összefüggésbe hozza az egymásba valót, vagyis az élet lényege hamis s ezáltal a tartalom súlya is meginog a regényben. S ez érthető is. Paál Ferenc tipikusan destruktiv írói atitüdje nem bizonyul elég teherbírónak ekkora munka elvégzésére. A Menekülő Pénz kétségtelenül aktualitásában ragadja meg a megirandót, csak ép nem úgy írja meg, ahogy kellene. A regény kompozíciója, formanyelve alig egységes. Paál Ferenc komponálóérzéke túlságosan a szabadregény anarchikus formájára utal, — hit nélkül. Hite Paál Ferencnek különben semmiben sincs. Uj társadalmi rend láza nem gyötri. Regényének szociális gyökerei nem élményszerűek, hanem világnézeti imperatívuszok. Igazi hős nincs a regényben csak ázott figurák. Mindenünnen a regényből egy tragikus európai és szemmelláthatóan magyar korforduló meghasonlott nemzedékének keserű kacagása hangzik felénk. Kispolgár levetkőztetések, merő szkepticizmus, kíméletlen fölény és készséges vitriolbamártogatás Paál Ferenc szava a regényen keresztül. Ezért árad a Menekülő Pénzből a tehetetlenség és a rekkenő meleg bágyadtsága és életundor. Ugy látszik, mintha az író sietne kidobálni és kibeszéltetni önmagából a betegségeket, hogy új lehetőségek és lényegességek elé ássa magát. A Menekülő Pénz: riport, vezércikk, krokit, novella, rajz szertelen variációkban. Holott a regény egy-egy alakja pompásan megfogva; a dunántúli ellenforradalmi pap, a pesti bankfiú Erdélyi Béla-alakja, Valy a zsidó hiszterika: mind húsbahasítóan élő alakok. Futnak is az elbeszélés sínein, mig bele nem ütköznek a Menekülő Pénzről szóló vezércikkbe, hol egy pillanatra eltűnnek, hogy aztán néhány lappal odébb valami szellemes kroki mögül bujjanak ismét elő. Mintha Paál Ferenc a pénz világát nem a realitásokból, hanem papirosról ismerné. Ezért elrajzolt a Menekülő Pénz menekülése s nem szerves belevalója a regény élő alakjainak. Ki nem egyensúlyozott írások halmaza ez a regény, de telítve egy igazi tehetség minden jelével és minden ígéretével. (Pozsony)

*Paál Ferenc: A menekülő pénz: Europa Verlag, Pozsony 1929.