itten népének nevében! kérdezetlenül bár. De ő tudja, szava a szél alatt hajló kalászok élő zsinatjából szakadt Egy elnyugvó falu lehébe nyujtja kezét és úgy esküszik halálodra undok Elnyomatás! tüze, úgy érzi, a földből futott fel ifjú szárnyasult szivébe”. Ez egy (költője természetét kifejező) idézet, égy versből, illetve verses kötetből, amely most jelent meg. Nehéz Föld a cinre s a szerzője: Illyés Gyula; husz egynehány éves s azt kell mondani róla: páratlan: – ez az első kötete s benne ötven igazi vers, mely ezen kívül még mai is. (Vers is! és költő is! e vers és költőnélküli napokban) – pár olyan verssel, mely az idő kapuira való, hogy lelkesedni kell értük e csak ironikus értékeket és relációkat kiváltó korban. Tényleg kivételes ifjú. – Ifjú! de férfi: Erő és: Sziv. Ércdallamok és dacok szerzője. Kemény és meleg. Csupa tiszta kép, fémtiszta csillogás, erőteljes foltok, sehol nincs semmi ideg, fátyol és puhaság és ama pászmás líra, ami „hangulat”. Egész világa föld (fák, emberek és táj; dunántúli táj, magyar táj. Egy nagy magyar festő!) Csupa föld és valóság. Nehéz föld és dacos valóság. Réten, erdőkben, csárdákban és latin klasszikusok közt nevekedett. Micsoda titkos korrespondencia ez! Klasszikus vers és mai szabadvers (egy vonalon valami olyan kontamináció, mint amin Babits is átesett). Benne azonban egy (nagy) szegény legény lelken és zsellér ivadékon keresztül fakad fel a dal és megmarad onnan hangzónak. Valami rebellis magyar bukolika az, ami itt zeng, Berzsenyi szólamokkal. Egy kötet végre, mely idézni való. Elejétől végig. S egy költő ismét, aki szeretni való: – csupa öröm, hogy van s hogy ilyen férfiasan beszél. (Mélyről és sötéten, mint Füst Milán s oly nemesen, mint Vörösmarty).

Ám mindez tétova szó s ezért akadozó örömünk miatt beszéljen ismét ez üdvözölni való Fiatal Költő:

„Néha mégis elborul homlokom, koszorúm lehullik csörögve A kémény füstjében Dózsa György sercegő bőrének szagára emlékezik orrom, mintha én is haraptam vón´ belőle, gyomrom felkavarog, köpésem vitriol, ha isten segít, megláthatjátok még fekete marását”.

Ma ez a magyar költő! (Kolozsvár)