Egy előkészitő bizottság, amelynek elnöke Henri Barbusse március elejére antifascista világkongresszust hivott össze Berlinben. A bizottság felhívásából vesszük a következő részeket:

Európában több mint százmillió ember nyög a fascizmus igája alatt.

A fascizmus mérlege felmérhetetlen passzívumot jelent az emberiség számára.

A szellem minden szabad tevékenységének tökéletes elnyomása, minden haladó eszme és elmélet megvetése s a nemzetközi izolálás a fascizmustól leigázott országok kulturális visszaesésére vezet. A fascizmus patronátusa alatt torz formában a történelmi fejlődés által rég túlhaladott ideológiák élednek fel, hogy az állam és a tekintély isteni eredetének új kultuszát honosítsák meg. A tudomány, a művészetek és irodalom férfiait, akik ennek az új bálványnak nem akarnak hódolni a fascizmus számüzetésbe kergeti; külföldi könyveket, folyóiratokat és ujságokat, amelyek a lakoságot szabadabb gondolatokkal „inficiálhatják” mint a pestist távol tartják országaiktól. Nagy hírű egyetemek, melyek a korai középkor óta a tudomány és a haladás központjai voltak, ma a fascista üldözések következtében elhagyatottak és üresek.

A néptömegek erőszakos elnyomása s politikai jogaiktól való tökéletes megfosztása mind egy politikai hanyatlás jelei. A kivételes törvények egész sora szankcionálja mindazoknak a politikai rabszolgaságát, akik nem ugyanúgy gondolkoznak, mint a fascista hatalmasságok. Különösképen brutális a nemzeti kisebbségek kezelése, akiknek még legelemibb emberi és polgári jogaikat sem ismerik el.

A fascista uralom következménye egy soha nem volt még sülyedését jelenti minden dolgozó osztály életszínvonalának. A fascista országok nagyon sok vidékén a nyomor már elérte azt a fokot, amikor az a nép egészségét veszélyezteti.

A fascizmus kifelé irányuló hatalomsóvár expanzív politikája állandó veszélye a szomszédállamoknak és egész Európa békéjének.

A fascizmus nem csupán a fascista országok belügye, hanem veszélye az egész emberiségnek. A fascizmus minden országban akadálya a dolgozó osztályok magasabb szociális formákba való kerülésének; akadálya a tudomány és kultura haladásának s határtalan mértékben növeli a háborús veszedelmet.

A fascizmus ellenébe hatalmas gátat kell emelni, melynek a nemzetközi munkásság egyesült erőiből s minden haladó érzületű ember egyesüléséből kell összetevődnie. A fascizmus ellen felsorakozó erők csatlakozását nem szabad, hogy megakadályozzák olyan törekvések, amelyek már ma ismerik a politikai és szociális ujjáalakitás ama formuláit, melyeknek a fascista rendszereket felváltaniok kell. Ennek a kérdésnek a megoldása függ az egyes országok sajátos körülményeitől s az illető országok lakosságának politikai orientálódásától. Ez a megoldás hasznos és szükséges megegyezés tárgya az egyes pártok között, melyek a fascizmus megdöntését zászlaikra írják.