Ez a film a háború legnagyobb víziója, mely valaha filmtekercsre került.

Mi történik ebben a filmben?

Semmi egyéb, mint a Verdun körüli háborús események. Nincs a filmben semmi szerelem, semmiféle reláció bizonyos személyek körül, a színháznak semmiféle kísértete, a színészetnek semmiféle lenyomata.

Az egész filmen csak a halál történik és a végzet. Megnyílnak Verdun lankáinak sivár és reménytelen poklai: a becsapódó gránátok gőzölgő fái lobognak s a fegyverek lövedékeinek villáma cikáz: a tüzérségi batteriák hatalmas orgonája szórja a vasdarabok orkánját; szorosan a föld felett csapódva futnak és repülnek a gépfegyverek láthatatlan, zizegő lövedékei; az erődök rengenek s az állások vasbeton üregei repedeznek; az éjszakában világítanak a mély és kerek gránáttölcsérek, melyekben a sápadt holttestek meredeznek; kézigránát szilánkok röpködnek szerteszét s a világítótöltények sápadt és zöld fénye siklik fel-le a reménytelen égboltozaton...

S mind e szörnyű vihar közepette emberek láthatók, engedelmes szerény és megható emberek, akik a vas és az acél lavináján keresztül mennek és semmi egyéb nem történik velök, csak mennek és meghalnak. Azt mondták nekik, hogy ezt kell tenniök s hogy ebben az infernóban más engedelmes és megható emberekkel találkoznak s hogy ezeket az embereket el kell pusztitaniok. S miközben az őrület egymás felé kergette őket Isten elrejtette arcát és négy éven keresztül nem törődött a Földdel.

Hogy (ezt a filmet francia kezek, francia fejek és francia fantázia hozták létre, az többet ér, mint amenynyit Franciaországban beszédek, nyilatkozatok és gondolatok által a béke gondolatának tettek.

Ebben a filmben a háború tényleg olyannak látszik, amilyen volt. (F. H.)