És a végén mindenki összeáll egy képpé

Nem lesz otthon senki csak Ágy Asztal TV

Az ágyon macskák és a székeken kígyók

Nézik a TV-t hallgatják a Rádiót

Tisztelt nézők és rádiót hallgatók

Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót

Lovasi András

Intro

Információs robbanás, kommunikációs forradalom... röpködnek a médiatudósok címkéi, ráncolódnak a homlokok a különböző vidéki, országos és nemzetközi konferenciákon. Az információ, a hír, a tudósítás meg folyik, hömpölyög. A jámbor célszemély meg csak kapkodja a fejét. A különböző hírhordozók már nem követik az eseményeket, hanem élőben közvetítik, sőt nem egy esetben kiváltják a történéseket. Az információvá vált esemény, eltörölve a valós és a virtuális világ határát, árad. A forma és a tartalom összevegyült. Az információs massza telefonként zörög a zsebben, rádióként rotyog az autóban, interneten a képernyőre feszül, vibráló csodakütyüként bármilyen helyen és pozícióban, száguld dróton, levegőben vagy éppen rádióhullámokon lovagol. Virtuális apokalipszis, hol az iránytűd?

Ma még mindig Marconi galaxisa a király. Még. Legalábbis e cikk írásának pillanatában (2006. április eleje) még az volt. Ki is ő?

Reklám:

Az olasz Guglielmo Marconi, a rádió feltalálója 1874-ben született az olaszországi Bolognában. A múlt század végén először valósította meg elektromágneses jelek éteren át történő továbbítását. Neve ma már szinte védjegye a televíziózásnak ugyanúgy, ahogyan Gutenbergé a könyvnyomtatásnak. 1909-ben Nobel-díjat kapott.

A távolságot, mint üvegfelületet a házioltárunkon, megkaptuk. Örvénylik a kép városról falura, kontinensről, kontinensre, onnan az űrbe vagy a molekulába, előre, hátra az időben, átlépve gazdasági, kulturális határokat. Nevezzük tévének is, de már csak megszokásból. Ez a tévé már nem az a tévé. Melyik is? A nevelő, a kulturáltan szórakoztató, az intellektuális, elegáns, az anyanyelv katedrálisa?

Bevezető

Hogy is volt, miként kezdődött? Nevetségesen és észrevétlenül, valamikor a harmincas években. Senki nem jósolt neki nagy karriert.

1936. november 2-án a BBC sugároz először rendszeressé tett mûsort a közönségnek, Londonban az Alexandra Palace-ból. Ekkoriban 20 ezer tévékészülék volt a brit fővárosban. A mûsor időtartama heti 24 óra volt.

Az Egyesült Államokban 1931-ben szerelték fel az első antennát az Empire State Building tetejére, 1941-ben még mindig csak 5 ezer készülék található a lakosságnál.

1936-ban a berlini olimpiát 160 ezren követik a képernyőről. A második világháború véget vet ezeknek a tendenciáknak. A sugárzás a negyvenes évek végén kezdődik újra. Hollandiában 1951, Belgiumban, Dániában 1953, Ausztriában, Luxemburgban 1955, Spanyolországban, Svédországban 1956, Norvégiában 1960 a folyamatos mûsorszórás kezdeti éve – Jean-Noël Jeanneney: Une Historie des médias. Des origines à nos jours. Éditions du Seuil, Paris, 1966.

1953-ban állt be a fordulat, amikor először néztek többen tévét, mint ahányan rádiót hallgattak. Kb. 300 millióan nézték II. Erzsébet esküvőjét egyenes adásban. Rá tíz évre Monaco hercege, Rainier és Grace Kelly házassága már a televízióra volt koreografálva. A szervezők nem bíztak semmit a véletlenre, a rituálé, a ruhák formája és színe is meg kellett feleljen a közvetítés szabályainak. Sőt a lovaknak speciális gyógyszert adtak, hogy az ürülék színe „képernyőkompatibilis” legyen. A tévé történetében itt játszott először főszerepet a lószar (mekkora karriert futott be azóta!). Megérte a befektetés, elindult a kiszámított televízió diadalmenete. Persze mindez Európa nyugati felének mondott területein történt, mert akkoriban, errefele…

Reklám:

A televíziós adások megindulása hazánkban [Magyarország] – annak ellenére, hogy a televíziós képátviteli technika kifejlesztésében számos magyar tudós, pl. Mihály Dénes, Barta István, Czukor Károly, Terebesi Pál, Okolicsányi Ferenc, Nemes Tihamér is jelentőset alkotott – évtizedeket késett, hiszen Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban már az 1930-as években létezett televíziós mûsorközvetítés. Az Egyesült Államokban még a II. világháború sem szakította meg a gyors ütemû fejlődést.

1953. január 23-án a Minisztertanács hozzájárult a Magyar Televízió Vállalat megalakulásához. December 16-án elkezdődtek a saját gyártású adóberendezés első próbaadásai a Gyáli úti postakísérleti állomásról – egyelőre állóképekkel. Az Orion gyár hozzálátott egy 14x18 cm-es képméretû vevőkészülék kifejlesztéséhez. 1954. január 20-án a Széchenyi-hegyen üzembe helyezték a 100 wattos, kísérleti adóberendezést. A Posta Váci utcai irodaházában ekkor már mozgóképet lehetett látni: az Erdei sportverseny c. rajzfilmet és jeleneteket a Mágnás Miska c. filmvígjátékból.

A Magyar Televízió Története. www.mek.oszk.hu

Szóval elkezdődött – és a konzervatívabb filoszok elkezdték siratni a mozit, a színházat, a könyvet, a rádiót. Kezdetben úgy tűnt, mindent elseper az antennás csoda. Olyan hamar tört ránk, hogy még magyar nevet sem találtunk neki. Közösségformáló szerepben állt közénk. Az emberek összegyűltek a helyi kultúrban, majd a készülékek számának növekedésével kisebb közösségekben a szomszédoknál. Csoportosan csüggtek a vetített fekete-fehér képeken, majd olvadozva dicsérték a színes, képernyőre tehető celofánt, mint a technika legújabb vívmányát. Később sokaknak lett, és elmaradtak a közös tévénézések. Ennek ellenére egy-egy műsor beszédtéma lett, milliók kommentálták a látottakat. Generációk ismertek egymásra a nézett élményanyag alapján. Idővel kiszínesedett, megfejelték távirányítóval, a jólét szimbólumává is vált. Okos volt, jól tájékozott, elegáns: egyfajta néptribün. Nem szabályozta senki, viszont mindenki tudta, hogyan, mennyit és mit lehet. A hitele pedig...

Reklám:

Az 1967-ben forgatott „Rabszolgasors” címû brazil szappanopera milliók szívét dobbantotta meg szerte a világon. A félvér rabszolgalány sanyarú sorsa, lángoló szerelme és izzó szabadságvágya az ún. rothadó kádárizmus utolsó éveiben hazánk lakosságát olyannyira felzaklatta, hogy gyûjtés szerveződött Isaura kiszabadítására.

Hírszerző: Kiss Ádám, 2006. február 17. 13.00

A technológia szárnyalásával – kábeltévé, műhold, parabolaantenna, személyi számítógép, mobil kommunikáció – elkezdődött a csatornák osztódással való szaporodása. A varázsdoboz lapos lett, kiszínesedett és megsztereósodott. Az általános tartalomból elköltözött a sport, a rajzfilm, a film, a tudomány, a hír, a művészet stb. Átlagban közel négy órát bámuljuk naponta. Természetesen nem szűnt meg a színház, a mozi, a könyv, csak más lett.

Napjainkban majd minden szobába jut, digitális, plazma, sík, megosztott képernyős, azonban az igazi sikk, ha nincs. Az egész előbbi történethez alig volt szükség hetven évre. Azt is mondhatnánk, hogy virágzik, ha nem temetésre készülnénk. Nemsokára gyertyát gyújtunk a tévé emlékének.

Mi történt, mi történik?

Ki most ezt tovább írod, adj fel minden reményt. Ebben a műfajban folyamatokat előrevetíteni vakmerészségnél is több, valóságos hazardírozás. Nincs az a rövid nyomdai átfutási idő, hogy ne történjen valami csoda. Tudjuk, hogy a csodák három napig tartanak, hát vágjunk bele.

Akkor még egy bevezető

Az előbbi bevezetőben igazából a televízió technikai történetét érintettük. Nem véletlenül, ugyanis a tévé az egyetlen eszköz (?), amelynek a tartalmát a technika befolyásolja. A golyóstoll feltalálása nem változtatta meg az írást, az ofszetnyomda sem volt hatással a könyvek tartalmára, az Emil sem forradalmasította a levélírást (talán csak a bélyeggyűjtés értékelődött át).

A tévé esetében minden technikai újítás tartalmi változást hozott. Az élő közvetítések nem egy rituálét változtattak meg a sporteseményektől (pl. az asztalitenisz labda mérete és színe) a népünnepélyekig. A politikai események valós időben történő közvetítése örökre elvette annak lehetőségét, hogy egy államférfi megengedje magának, hogy a könyvtárszoba mélyén orvosolja országa gondjait. Ma, ha nem vagy fotogén, „kamerakész”, esélyed sincs a közéletre. Egy ország, Európa vagy éppen a Világ problémája egy kamerabeállítás kérdése. Emlékszünk arra a bizonyos szeptember 11-re. Az egyik legfontosabb pontja a terrortámadásnak az volt, hogy a kamerák időben érkezzenek a második és a harmadik becsapódáshoz…. Miképpen jutottunk ide?

Valószínűleg egy ártatlan képújsággal kezdődött jó harminc éve. A beállt nézőszokást valamivel el kellett mozdítani. Valamit újítani kellett. Unod a képet, olvass. Engem. Majd valaki arra gondolt, hogy mi lenne, ha a vásárlással töltött időt is a képernyő előtt töltené a néző? Magyarán nemcsak illúziókat árulnának, hanem csodakuktát, szobabringát (ami közben lehet tévézni), matracot és széplányokat. Miután megvettük a matracot, és arról néztük a készüléket, mondták, hogy: most a gyerekeket várjuk a képernyők elé. Miért csak most? – kérdezte egy hang, amelynek a tulajdonosa már tudta, hogy műholdon keresztül el lehet kerülni a domborzati formákat. Szóval nemcsak most, hanem állandóan engedjétek hozzám a gyermekeket és a felnőtteket és a nőket és a férfiakat, mindenkit a maga tematikus csatornáján keresztül. Közben bekapcsolódott a telefon, majd a mobil és az Emil is, amin keresztül szavazni lehet arra, hogy mit is akarsz nézni. Ez a folyamat lehozta a varázst az eddig csak némán bámulók szintjére. Ellenőrizhetővé és befolyásolhatóvá vált a virtuális. Mert a tévé a TIED, senki másé. „Örülök, hogy szolgálhatlak” – mondja a Nagy Testvér az üveg másik oldaláról. „De méreg a dal édes méze”, mert rabszolgákká lettünk. Szabad időnk felét a távirányítóhoz láncolva töltjük. Könyv- és újságolvasásra, rádióhallgatásra, sportolásra fordított időt összeadva sem jön ki az a mennyiség, amit ma az üveg előtt bambulunk. Mert ma a tévé mindent legitimizál. Csak az van, amit bemutatott. Minden más úri huncutság, és statisztikailag nem számít. Tudjuk, hogy Amerikában több évtizeddel ezelőtt képes volt egy elnökválasztást befolyásolni az az apró tény, hogy az egyik jelölt napbarnítottan jobban mutatott a képernyőn.

Reklám:

1960-at írunk. A világon először folyik televíziós elnökjelölt vita. Kennedy-Nixon párharc. Nixon izgett-mozgott a kamera előtt, rosszul volt megboroltválkozva, nagyokat pislogott. A mosolygós Kennedy hatalmas előnyre tett szert a tévémûsor után. Érdekes, hogy akik rádión keresztül hallgatták a mûsort, Nixont hozták ki győztesnek. De mit számított már az a rádióhallgató kisebbség...

Akkor a véletlen volt a nagy rendező, mára nincs az a nyakkendőszín vagy hajtincs, amelyik ne lenne előre megtervezve. Még a véletlen is kontroll alatt áll. Valamikor egy hadvezér, egy baka az életét adta a harcban egy négyzetméter hazáért. (Szegény maratoni futó!) Ma egy politikus az életét adja tíz perc főműsoridőért a legnézettebb csatornán, illetve kanálison (ezt a kettőt mindig összekeverem). De folytassuk. Miután mindegyik tematikából lett egy csomó (rakás), az Alkotó nem ült le pihenni. Most is alkot, és nemsokára előáll azzal, amivel már Nagy-Britanniában elkészült, vagyis a digitális csatornával. Ennek az volt a lényege, hogy minden erőfeszítés dacára volt még tíz nézőből három, aki könyvet olvasott, színházba járt, vagy korántsem megbocsátható módon netán moziba ment – nos, mondták a tévéguruk, akkor az ilyennek is adjunk valamit. Mert bizonyára nem tudtuk megszólítani, valószínűleg rosszul választottuk ki a programokat, átadjuk a feladatot neked, Néző Őfelsége. Nesze, ott van egy rakás műsor, és válaszd ki, mikor mit akarsz nézni. Nem zavarlak, ott a távirányító, nézz bármit, legyen az film vagy sport vagy beszélgetés. Hoppá, világosodik meg az olvasó, ez, aki itt ír, engem be akar csapni, nagy szenzációt tár elém, de közben nem tesz egyebet, mint felfedezi az internetet. Igen, nem teszek egyebet, mint felfedezem újra a világhálót, korunk televízióját. Mert a tévé és az informatika egybesült, és mára már nem beszélhetünk a tévézés klasszikus formájáról csak múlt időben. Valaki sugároz valakinek, és azért pénzt ad, ez volt a tévé. Ma fizetsz, és azt nézel, amit akarsz, és akkor, amikor akarod. Híreket akarsz? Tessék, itt vannak az állományok, külföldi, belföldi, európai, klikkelj rá, és már a tied. Filmet akarsz? Milyen kell? Nyelv, korosztály, főszereplő? Válaszd ki, a hónap végén fizetsz sms-en vagy interneten – ne félj, nem kell felkelni a készülék elől. Telefonon tévézek, vagy számítógépen telefonálok? Tessék mondani, akkor ez már a totális szabadság? Nem, a Digitális tévé.

Reklám:

A földfelszíni digitális televíziós mûsorszórás a jelenlegi analóg mûsorszóráshoz képest lényegesen nagyobb mûsorválasztékot, jobb kép- és hangminõséget, mobil és hordozható vételt, valamint újfajta, interaktív szolgáltatásokat tesz lehetõvé. A földfelszíni digitális televíziós mûsorszórás hosszú távon számos gazdasági és társadalmi elõnnyel is jár. A digitális technológiára való átállás élénkíti a piaci versenyt, csökkenti a mûsorszórás költségeit és az adóhálózat energiaszükségleteit, ugyanakkor,û a hatékonyabb frekvencia-kihasználásnak köszönhetõen (egy frekvencián több mûsort is közvetíthet?) sokszínûbbé válhat a földfelszíni mûsorszórás szolgáltatáskínálata.

www.c-enter.hu

Itt az igazi hangsúly az interaktivitáson van. A nézőt már nem tekintik borjúnak, aki az új kapuval kapcsolatosan csak bámul, esetleg egy kicsit be sms-ezhet. Itt bele is szólhat a műsorba. Sőt.

A kérdés csak az, hogy elsatnyult szellemünk akar-e élni az új technológiával. Tényleg alkalmazni fogjuk-e az új lehetőséget, vagy annyira eltompultunk, hogy nem fogyasztunk mást, mint a mások által már összerágott abrakot? Ma már elképzelhető, sőt egyes országokban látható olyan focimeccs-közvetítés, ahol a néző kiválaszthatja azt a szöget vagy kamerát, amelyen keresztül nézni akarja az eseményt. Annyiszor ismételheti meg az egyes jeleneteket, ahányszor akarja. Már Bukarestben is van olyan szolgáltatás, amelyen keresztül az élő közvetítés megállítható, majd percek, esetleg órák múlva újranézhető. A hétórai hírek kilenckor, vagy amikor ráérsz. Kísérletek folynak a virtuális bemondóval is. Akkor mi is a baj, mi az a temetés, amiről beszéltünk?

Említettük, hogy a tévé hatására nem halt meg a könyv és egyebek, csak más lett. Más lett a tévé is (tévé még egyáltalán?) a formai és a tartalmi változások következtében. A klasszikus tévé halott. Lehívható tartalmak ideje jött el. Vége a varázsnak. A „varázs”, a közösségi élmény tűnt, tűnik el mostanában. A tévé volt az utolsó nagy közvélemény-generáló intézmény. Nemrég egy-egy képernyőn látott élmény diskurzussá vált, tematizálta az egész társadalmat. A szegmentálódással mindenki úgy és ott nézi a világot, ahogy és ahol számára a legkényelmesebb. Ugyanaz a tény két különböző csatornán más és más előjelet kaphat. Az igazi elmagányosodás most virágzik. Valamikor minden kamerabeállítás etikai kérdés volt, mára minden etikai kérdés kamerabeállítás kérdése, hogy a francia filmes újhullám egyik jelszavát parafrazáljuk.

Ebben a kakofóniának tűnő helyzetben az európai szabályozás is csak konferenciáról konferenciára bukdácsol. Mindenki érzi, hogy nem mennek jól a dolgok, de senki nem tudja, hogyan lehet megfogni a tennivalókat. Hogyan lehetne a kiskorúak érdekeit megvédeni, az európai identitásnak nagyobb teret adni, a politikai sokszínűséget biztosítani, a médiakoncentrációt ellenőrzés alatt tartani, a tömeghatást kiszámítani... A tervek szerint nemsokára tartalomszabályozással fogják a műsorszűrést megregulázni. Kereken elválik a technika és a tartalom. Addig azonban sok műsor lefolyik még a mára ellenőrizhetetlenné vált kanálisokon.

Románia

A romániai tévézés kezdetei a múlt század húszas éveire esnek. 1928-ban jelenik meg az első cikk George D. Cristian fizikus tollából A televízió problémái címmel. 1937-ben a Bukaresti Egyetemen először sugároznak kísérleti jelleggel. Az igazi tévézés az ötvenes években kezdődik, majd 1956-ban a Román Rádió és Televízió Társaságának megalakulásával intézményesül.

1969 õszén indult a bukaresti tévé magyar adása, Bodor Pál vezetésével. Kezdetben vasárnap délben, majd hétfõn volt mûsor. Akkoriban Magyarországon a hétfõ tévés szünnap volt. Az aradiak, szatmáriak, váradiak, akik a hét hat napján Budapestet nézték, hétfõn Bukarestet. Következik, hogy a kisebbségben élõ magyarok körében ez volt az az idõszak, amikor a világ összes magyarjait tekintve mindenkinél többet tévézhettek.

(Részlet egy megírandó, de soha el nem készülõ, a romániai magyar tévézést érintõ monográfiából)

A ceauşescui diktatúra nem tekinthető egy virtigli paradicsomnak médiaszempontból, ezért az 1990-es változásnál nulláról indulhatott a televízió. Ez csak látszatra cinikus megfogalmazás. Ma a tévézés mennyiség szempontjából világszínvonalú az országban. Európában sehol nincs annyi műsorszolgáltatási engedély, mint felénk. Ez annak is köszönhető, hogy nem kísértett senkit a múlt. Szűz terület volt a tévé a rendszerváltás után. Sőt hatalmas bizalmi tőkével rendelkezett, mert a diktatúra forradalomnak nevezett bukása is, a világtörténelemben először, tévén keresztül mindenki számára elérhetővé vált. A mai napig nagyon kevesen dolgozták fel azt a manipulációs technikát, amivel 23 millió ember a tévét az abszolút igazság forrásának tekintette. Mennyi társadalmi feszültséget, mennyi fölösleges energiát takaríthatott volna meg a társadalom, ha akkoriban a tévé nem lett volna a politika eszköze, illetve létezett volna legalább egy alternatívája az állami műsorszolgáltatónak.  

Mára több száz engedély került kiosztásra. Mindenki találhat kedvére való adót. A technikai eszközök ára folyamatosan csökken, és mára nem nagy ördöngösség felállítani egy stúdiót. Ami folyamatosan drágul, az a humán erőforrás. A képzés nagyon alacsony színvonalú. A reklámtorta mérete nem enged meg magának annyi műsorszórót, amennyi ma a piacon van, ezért nemegyszer igen alantas módszerekkel küzdenek egymás ellen a csatornák. Sajnos a Versenyhivatal sincs a helyzet magaslatán, ezért senki nem tudja pontosan, hogy a különböző közvélemény-formálók mekkora monopóliummal rendelkeznek az írott és elektronikus sajtóban. Romániában jelenleg egy kézben koncentrálódhatnak különböző sajtóorgánumok. A tévé a legbefolyásosabb csatorna, de nem egy tévének vannak egyéb sajtóvállalkozása is.

Pl. az Intact Media rendelkezik: az Antena 1 tévécsatornával, az Antena 3 hírcsatornával, az Antena 4 nõknek szóló csatornával, a Radio Romantic kereskedelmi rádióval, a Jurnalul Naţional napilappal, a Gazeta Sporturilor sportnapilappal. A birodalom vezetõ-tulajdonosa Dan Voiculescu, a Román Konzervatív Párt elnöke. A párt jelenleg Romániában kormányon van.

A fentebbi eset nem elszigetelt jelenség a román médiatengerben. Levonhatjuk a következtetést, hogy kies tájainkon a média és a politika igen szoros kapcsolatban van a gazdasággal, hármasban egyfajta lobbyszimbiózist alkotnak. A kereskedelmi műsorszórókat sem minden esetben a nyereségvágy hajtja.

Elsõsorban a konkurencia fokozódására számíthatunk, ennek már most vannak jelei. A közszolgálati tévé jó ideig monopolhelyzetet élvezett, a Tele 7 abc, az Antena 1, a 38-as Csatorna nem jelentett igazán veszélyt számára. Ezt a helyzetet megtörte a PRO TV, amely viszont új monopolhelyzetet teremtett magának városon. Egy-másfél éve mintha megmozdult volna a többi adó is, sõt a közszolgálati tévé sem annyira poros, mint korábban volt. Megjelent a Prima-TV, az Acasă. A verseny már most éles, a PRO TV például veszített városi nézettségébõl. Jelentõsen háttérbe szorult Bukarestben a közszolgálati tévé, ahol alig 15 százalékos a nézettsége. Teret nyert viszont az Antena 1. A harc egyre keményebb, annál is inkább, mert újabb adók jelennek majd meg, máris körvonalazódik néhány, közülük egyesek az ifjúságra, zenére szakosodnak. De a konkurencia azért is élesedik, mert a reklámpiac növekedése lemarad a média térhódítása mögött, vagyis a piac viszonylagos beszûkülésével is számolnunk kell. Korunk 1998 november, Alin Teodorescu

http://www.hhrf.org/korunk/9811/11k24.htm

A helyzetet javítanák a külföldi befektetések, de amíg a média a politika szerves része, addig nehéz lesz komoly tőkét Romániába vonzani. Pedig itt nagyon szeretik a tévét a népek!

A felnõtt lakosság 92%-a rendszeresen nézi a tévét. 70% naponta, 80% háromnaponta minimum bekapcsolja a tévékészüléket. Vezet Bukarest, majd a Bánság, Dobrudzsa és Erdély a sorrend. Napi átlagban 3 óra 45 percet bámuljuk az „üveget”, fõleg (95%) otthon a családdal (87%). A fõ mûsoridõ délután négykor kezdõdik és este tízig tart. A csatornákat a nézõk a következõképpen választják: a közszolgálati tv-t 75%, a PRO TV-t 72%, Antena 1-t 69%, a Prima TV-t 49%, a TVR2-t 31% stb. A külföldrõl sugárzott csatornáknál a sorrend Discovery, Animal Planet, Eurosport, National Geographic, Hallmark, HBO. (www.cna.ro)

2012-re a romániai tévéknek át kell állniuk a digitális műsorszolgáltatásra. Az alapok lefektetése elkezdődött, a törvénykezés eurokonform, már csak a szakértelem hiányzik, no meg az anyagi háttér. Nézők már vannak.

Bibliográfia:

www.mediakutato.hu

www.cna.ro

www.ortt.hu

www.akti.hu

http://kommunikacio.transindex.ro