Pár napja pörög a kommunikáció a legújabb kampányplakátok körül. Azok körül, amelyek immár a mindennapi sorosozás jegyében születtek. Ezekre a kék plakátokra a járókelők jelentős része szelektíven már régen vak. Miközben Orbán hívei révült mosollyal csettinthetnek. Néhányan meg háborognak. Alkalmasint joggal, de látványos eredmény nélkül. Egyébként, személy szerint eléggé kíváncsi lennék Orbán hithű tapsoncainak a reakciójára egy olyan plakát láttán, amin az szerepelne: „Ne hagyjuk, hogy Orbán röhögjön a markába utoljára!” Holott egy ilyen plakát, pontosabban annak sejtetése, hogy Orbán röhög a markába, valószínűleg jobban leírná a kialakult helyzetet. S nem csak azért, mert a plakátok készítése elég jó üzlet […]

Azt mondja a választott vezető, hogy zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen, és megvédi zsidó honfitársait. A zsidó honfitársak egyetértenek a zérő toleranciával, de nem szeretnék, ha megvédenék őket. A zsidó honfitársaknak rossz emlékeik vannak a megvédésükkel kapcsolatban. A zsidó honfitársak azt szeretik, ha nincs szükség arra, hogy megvédjék őket. Azt szeretik, ha nincsenek veszélyben. A zsidó honfitársak ugyanis ugyanazt szeretik, mint bárki más: békében, nyugodtan élni. Gyerekeiket nevelni, szeretteiket szeretni, dolgozni, pihenni, szórakozni. Mindehhez persze az is kellene, legalábbis a zsidó honfitársak szerint, hogy a kormány, élén a választott vezetővel, ne hergelje azokat, akik a kormány legújabb Soros György […]

A lápos sík tájékot láttató kilátók számát illetően kétségkívül világrekorder magyar faluról alább olvasott sorok, néhány kommentjével együtt nekem legelőbb Megyesi Gusztáv a Hócipőben öt éve pulikált örökzöldjének címét juttatták eszembe: “Ej, haj, kaszakő”. Miközben az írást “fellapoztam”, magamban mormoltam (és rögvest a fenti címmé alakítottam) az apai nemi szervre vonatkozó népnyelvi folytatást, mert, bizony, az uniós pénzből építtetett tyukodi kilátók létét semmi más nem indokolhatja, mint a pénzlenyúlás lehetősége, hiszen a tizenegy kilátóból megfigyelhető ecsedi láp turisták tízezreit aligha vonzza az alföldi faluba. Megyesi Gusztáv ötéves írásának, az akkor még élő Váradi András cselekményei“kölcsönözték” a témát, talán sokan is […]

Egy izraeli lap végső soron Orbán jobbiknak tett gesztusaként értékelte Horthy méltatását. Ez annyira triviális részkövetkeztetés volt már korábban is, hogy önmagában ez a vonulat talán szóra sem lenne érdemes. Felértékelni az értékeli fel, hogy Szijjártó egy kicsit másként foglalt állást. Miközben kicsit kioktatta az izraeli nagykövetet is. Mert utólag is méltatlanná válna az Orbán mellett betöltött első csicska címére, ha nem szólt volna be. Egy veretes ostobaságot. De erről kicsit később. Addig egy pillanatig idézzünk el annál az állásfoglalásnál, amely alapján a „magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben”. Ami azt is jelenti, hogy a magyar kormány ezek […]

A kormány részéről, a jelek szerint, elkészült az általános középfokú képzés leépítésének az éppen aktuális koncepciója. A hírt most, egy kiszivárgott, decemberi háttéranyagra hivatkozva közli az MNO. Azzal, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) jelenleg, valószínűleg a választásokig jegeli a Parragh László által vezetett Magyar Kereskedelmi és Iparkamara álláspontját tükröző koncepciót. Miközben a tendencia nem új. Már csak azért sem, mert az iparkamarai főmufti már egy éve is arról ábrándozott, hogy leginkább szolgákra van szükség. A vállalkozóknak. De nincs ez másként a kormányzat esetében sem. Annak a kormányzatnak az esetében, amelyről már öt évvel ezelőtt is tudni lehetett: erősíteni és nem […]

Egy Wizz Air járattal érkeztem meg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőterre szombat reggel Burgászból. Az elmúlt öt nap alatt a Fekete-tenger román és bolgár partvidékeit volt szerencsém bejárni. Amiután Budapesten landolt járatom, az útlevélellenőrzés felé siettem. A kanadai útlevelem volt éppen kéznél, miközben a magyar útiokmányom valahol az egyre káotikusabban megtelt hátizsákomban hevert. Gondoltam, hogy egyszerűbb inkább a kanadait felmutatni. Amikor a határőr púltjához érkeztem magyarul kívántam jó napot a nagyon fiatal (korai huszas éveiben járó) ellenőrnek. Elvette kanadai útlevelemet, a megszokott módon átviszgálta azt, illetve a benne lévő pecséteket, aztán megkérdezte, hogy honnan érkeztem. Egy szóban jeleztem, hogy […]

Orbán Viktor megtartotta a maga értékelését a nemzeti inzultáció alkalmából. Lehetne afelett is elidőzni, hogy vajon miért nem mer népszavazást tartatni a nagy kérdésről. De már régóta tudható, hogy ahhoz gyáva. amikor meg nekidurálta magát, akkor sem sikerült érvényesre a kormányzati népszavazás. Így maradt szegénynek a nekiveselkedés az Uniónak és Sorosnak. Indulatból. Mert másra nem futja. Az Európai Unió kapcsán gyorsan át lehet siklani a nyilvánvaló ökörségen. Azon, hogy a Pannon Géniusz ismét elsütötte a süketelést a nemzetek Európájáról. Ami egy globalizálódó világban nagyjából annyit jelent, hogy pont annyi esélye van fenntartani egy izolált faluközösséget, amilyen eséllyel a régi görög […]

A más országokban élő magyar állampolgárok szavazati joga alapvetően egy nagy találmánya Orbánia vezető erejének. Egész egyszerűen azért, mert olyan szinten osztja meg a határon kívül, illetve az azon belül élőket, hogy még véletlenül se lehessen megbékélésről beszélni. S talán az sem teljesen véletlen, hogy az eddig leginkább önfelmorzsolásban jeleskedő ellenzék is felült erre a vonatra. A határon túli, importválasztókra vonatkozó választójogi kezdeményezés, mint arra emlékezhetünk, még 2010-ből ismert. Akkor jelentette be Semjén, hogy ez annyira, de annyira kell a kormánypárt klerikális lobby-platformjának. Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan tervbeszámolót tartott, hogy a jelenleg a Fidesz, illetve a KDNP soraiban felhalmozott […]

Ugye, emlékeznek még a régi magyar nótára, amelyik szerint „Az egri ménes mind szürke – Az egri kislány mind büszke, Ha büszke, büszke – Van neki mire! Az egri ménes mind szürke…” Ez a kis strófa kérem több kérdést is indokolttá tesz. Nem tudom, van-e ma is egri ménes, és ha van, mind szürke-e a lóállománya. Azt sem tudom, mennyi a büszke az egri kislányok között. Tegyük fel, hogy sok. De mire büszkék? Van nekik mire? Úgy legyen! A legfőbb kérdés azonban a strófa kapcsán az, hogy van-e és ha igen, miben áll a kapcsolat a szürkeség és a büszkeség […]

Orbán Viktor, illetve választási tanácsadói valószínűleg felmérték, hogy a középre törekvő Jobbik mögött ott maradt egy elég széles szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista, szavazójoggal bíró polgára a magyar államnak. Akik jó része ugyanakkor könnyen radikalizálható. Nekik márpedig vezér kell. Orbán pedig bejelentkezett erre a szerepre. Nem most. Ellenben most már egyértelműen. Egyértelműen világossá téve az említett aspirációt azok után, hogy már korábban is tett jó néhány szalonantiszemita gesztust. Valamint azok után, hogy a szegényeket egyértelműen lefitymáló Lázárt, annak idején, nem vágta ki úgy a kormány közeléből, hogy Föld körüli pályára álljon. S természetesen emlékezhetünk arra, hogy amikor Horthy-bálványt avatott egy egyházi figura, […]

Sok szempontból lehetne a mai magyar kormányzatot bírálni, elítélni, egyet nem érteni az intézkedéseivel, ahogyan meg is teszik sokan, sokféleképpen. Ez is érthető: szerencsére, mi magyarok sem gondolkodunk egyformán, ennek hangot is adunk, ahol még lehet. Nincs ebben semmi különös, legalábbis normális körülmények között. Az is eléggé nyilvánvaló, hogy jómagam sosem értettem egyet a jelenleg uralkodó Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) elképzeléseivel. Most mégsem ismételném a gyakori bírálatokat az ordító korrupcióról, a jogok, sőt a törvények gyakori áthágásáról, az egész feudális szisztémáról, a szabadgondolkodás gyalázásáról. De lenne egy kérdésem a Kanadában, vagy a világban másutt élő olvasóinkhoz. Mit szólnának […]

Most Habony Árpádra jött rá a helikopterezés, róla derítették ki, hogy helikopterrel lógott meg az újságírók elől a Liszt Ferenc zeneszerző nevét viselő ferihegyi repülőtéren. Az történt, hogy a miniszterelnök nagyon titkos tanácsadója, aki nem szerepel semmilyen fizetési listán, ezzel szemben Andrew Vajna nagylelkű kölcsöneinek köszönhetően fényűző életet él, drága festményeket aggat szobája falára és Ibizán mozgatja az orrát, mint egy bekokainozott tengeri malac, szóval Habony Árpád nemrégiben ugyanarról a magángépről szállt le, mint Demján Sándor, valamint Demján és Csányi Sándor közös cégének alelnöke. Hongkongban jártak az urak, hogy mi célból, azt nem kötötték az orrunkra. Amiért persze nem kell […]

Orbán Viktor szegénység-ügyi tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa interjút adott. Nem nekem, hanem a Heti Válasznak. Alapvetően, talán, a legfontosabb információ az, hogy a tanácsadó megvan. Nem veszett el. A többiből szemelvényeket olvasni is bőven sok, vagy inkább sokk, lehet abból a tömény süketelésből, amit Orbán tanácsadója levágott a jelek szerint. Az igazságtartalma? Az olyan, amilyen. Amilyet megszokhattunk Orbánia kommunikációjában. Így például megtudhatja a nagyérdemű, valamint süket és vak, olvasóközönség, hogy megszűnt a gyermekéhezés, valamint megállították a társadalmi leszakadást. Neki, mármint Hegedűs Zsuzsának köszönhetően. Ami nem túl friss hír lenne akkor sem, ha igaz lenne. A VS.hu 2015-ben közölt összeállítása alapján Hegedűs […]

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete hagyományainak megfelelően rendezvénysorozattal őrzi az 1957-58-as politikai gyilkosságok emlékét, az 1958. június 16-i hajnali kivégzések évfordulóján. A NIT Koszorúzott a Vértanúk terén Nagy Imre szobránál, ahol a 60 éve meggyilkolt Losonczy Gézára, az 59 éve kivégzett Szilágyi Józsefre, Gimes Miklósra, Maléter Pálra, Nagy Imrére, a börtönre ítélt pertársakra: Tildy Zoltánra, Donáth Ferencre, Kopácsi Sándorra, Jánosi Ferencre, Vásárhelyi Miklósra, a KGB fogságában Romániába deportált családjaikra, és társaikra: Fazekas Györgyre, Lukács Györgyre, Újhelyi Szilárdra, Vas Zoltánra, Erdős Péternére, Szántó Zoltánra emlékeztek. A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete (NIT BP) számára természetesen ünnepnap is a mai – a […]

Kis késéssel, de csak most olvastam, hogy a keresztényi humánumáról oly nagy ismertséget szerzett kormányzat legfőbb iskolafelügyeleti vízfejéből a meleg hatására újabb gőzpamacs emelkedett az ég felé. Ezúttal lőteret vizionálva az iskolákba. Mert az biztosan kell majd, mint egy falat kenyér. Sőt! Jobban. Mert a kenyér nem fontos. Ha lőni is lehet. Egyben azt is lemérhetjük, hogy az orbanista oktatáspolitikában a trágya átforgatási ideje négy-öt év körüli nagy-ciklusokban zajlik. Úgy nagyjából. A középiskolások alakiztatásának nagyszerű ötlete ugyanis 2012-ben volt áprilisi tréfapótlék. Valószínűleg szintén a végtelenül demokratikus humánum jegyében. Amelynek volt egy kis utózöngéje 2013-ban. Annak kapcsán is előszedve az iskolai […]