Mint, ahogy a szervezők írják:

“A demonstráción szolidaritásunkat fejezzük ki a kárpátaljai magyarságnak, amiért az ukrán kormány saját alkotmányát, valamint az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket semmibe véve korlátozza a gyermekek és fiatalok anyanyelvi oktatásának lehetőségeit”.

Érdemes kiemelni, hogy bár a baloldaliak és a liberálisok kezdeményezték ezt a tüntetést, a kisebbségellenes intézkedéseket mindenki hivatott elutasítani, így a szervezők a Fidesz, a Jobbik és a Kétfarkú Kutya Párt szimpatizánsait is meghívták a demonstrációra.

Az elfogadott ukrán törvény szerint, a közeljövőben már csak az elemi iskola 1-4 osztályaiban teszik lehetővé, hogy magyarul, illetve más kisebbségi nyelven tanuljanak a diákok. Három éven belül teljesen megszűnik a magyar nyelvű oktatás az általános iskolákban, azaz az ötödik osztálytól a kilencedik osztályig.

A kárpátaljai magyar szervezetek — pontosabban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség — közös tiltakozást adtak ki a nyíltan diszkriminatív intézkedés ellen. Elmondták, hogy Petro Porosenko ukrán elnökhöz fordulnak abban a reményben, hogy az államfő nem írja alá a törvényt. Sajnos ennek kicsi az esélye, hiszen Porosenko pártja majdnem egyöntetűen megszavazta az anyanyelvi oktatást megszüntető törvényt. Az egyetlen kívétel a frakció magyar tagja volt, Brenzovics László, aki nemmel voksolt.

Lilija Hrinevics ukrán oktatásügyi miniszter azzal az érvvel próbálta védeni a védhetetlen törvényt, hogy a kisebbségi diákok jelenleg nem sajátítják el eléggé az állam nyelvét, így az ukrán érettségi vizsgán, illetve az egyetemi felvételiken hátrányt szenvednek.

A Szolidaritási demonstráció a kárpátaljai magyar oktatásért nevű tiltakozást Budapesten, szeptember 10-én szervezik d.u. 4 órától az Alkotmány utca 2 alatt. Lapunk – még ha csak távolról is – de teljes mértékben támogatja a magyarság számára fontos kezdeményezést.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Így elfeledkezett megemlékezni arról, hogy az egész kvótamizéria valójában nem betelpítésről, hanem lefolytatandó eljárásról szól. Ami nagyjából annyit is jelenthet, hogy a folyamatosan duzzadó közszolgálati nyaloncbanda nem képes másfélezernél is kevesebb ember esetében lefolytatni a regisztrációs, és az ezzel kapcsolatos felülviszgálati eljárást. Aztán arról is „elfeledkezett” a hívei szemében szinte már szent ember, hogy Brüsszelben mindent aláírt, amit elébe tettek, és mindent megszavazott, amelynek a szavazására bemerészkedett. A kvótákat is! Igazi uniós szűzkurvaként.

Miközben adós maradt azzal is, hogy felsorolja az elmúlt negyven generációból valamennyi biológiai ősét. Nem elsőként mulasztva el ezt az apróságot azok közül, akik szinte már Isten által is ideteremtett hülyegyerekként feledkeznek el a történelemről. Noha elfogadom, hogy a potom 549.755.813.888 ős felsorolása nehezebb dió, és tovább is tart, mint belenyöszögni az éterbe azt, hogy ő, Orbán Viktor sosem fog hozzájárulni, hogy Magyarországot “bevándorlóországgá” váljon. Amellyel kapcsolatban van egy rossz hír számára. Tőle függetlenül már régen azzá vált. Annyira, hogy akként is alakult annak idején.

De talán be kellene perelni a vándorló törzsek vezéreit. Mert nem kértek engedélyt Orbán Viktortól a honalapításra. Attól az Orbán Viktortól, aki némi késéssel érkezett a pénteki észosztásra. De a jelek szerint nem késett eleget. Az orvosi-, vagy a felkészítőkar nem kapott elég időt arra, hogy rendbe szedjék az orcára ejtett vezér zaklatott tekervényeit.

(Fotó: Egy törvénytelenül működő marihuana “patika” Ottawában, a Montreal Road-on. Egy a sok közül…)

Ontarioban már a 19 éves korúak is vehetnek marihuánát, így az alkoholhoz hasonlóképpen kezelik a fű forgalmazását is. Először az internetes rendelésen keresztül férhetünk hozzá törvényesen a fűhöz, az online forgalmazást pedig kizárólag Ontario tartomány alkohol és szesz-kontroll testülete (az LCBO) szervezi.

2019 után pedig nem csak online, hanem a tartományban felállított 150 állami boltban lehet majd marihuánát vásárolni. Az első hónapokban 8 bolttal indul a hálózat, 2020-ra várható a 150 üzlet megnyitása. Fontos kiemelni: az előzetes híresztelésekkel ellentétben, nem árulnak egy helyen alkoholt és füvet, így nem lehet egyszerre egy üveg bor mellé marihuánát is venni.

Számos szigorú szabályzat is várható Ontarioban. A liberális kormány intézkedése szerint 19 évnél fiatalabb ontarioiak nyilvános helyen és munkahelyen nem használhatnak marihuánát. A rendőrök elkobozhatják a náluk lévő füvet.

Yasir Naqvi, Ontario tartományi főügyésze szerint a terv lehetővé teszi, hogy a hatóságok végre felszámolhassák a jelenleg működő többszáz illegális marihuána “patikát,” így a fővárosban zavartalanul működő több mint kéttucatnyi ilyen üzletet is. A tartományi rendőrség – az OPP – feladata lesz az illegális patikák felszámolása.

A tartományi tervet azonban máris bírálják. A Zöld párt szerint olyan kevés legális üzletet nyitnak, hogy a törvénytelen forgalmazás folytatódni fog. Jodie Emery, az egyik legismertebb marihuána-aktivista pedig egyenesen “undorítónak” nevezte azt, hogy a legalizáción keresztül pont azok a tartományi hatóságok és politikusok fognak profitálni, akik mindvégig támogatták a fű kriminalizációját.

Számos orvos és egészségüyi dolgozó javasolta: a legális árusításból származó profitot teljes egészében fordítsák tartományi függőség-elleni, illetve mentális egészséget célzó programokra.

Kanada tartományi kormányfői korábban arra kérték a szövetségi liberális kormányt, hogy halasszák el a 2018. július 1-re tervezett legalizációt, hiszen nem készül el időben a szükséges jogi és szabályozási keret. Justin Trudeau kormánya elutasította a halasztás ötletét.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Tartományokra lebontva az rajzolódik ki, hogy a magyar anyanyelvűek 60 százaléka Ontario tartományban él, elsősorban délnyugat Ontarioban. Ezzel szemben az eredeti, késői tizenkilencedik és korai huszadik századi magyar kolóniáknak és közösségeknek otthont adó prairie tartományokban (elsősorban Saskatchewan és Manitoba) lassan teljesen eltűnik a magyar, mint anyanyelv.

Kaposvar, Saskatchewan. A korábbi magyar település ma az Esterhazy nevű város része. Kaposvár temploma látható a képen, ami ma római katolikus zarándokhely.

Magyar mint anyanyelv tartományok/territóriumok szerint (csökkenő sorrend szerint):

• Ontario: 38.395
• British Columbia: 9.490
• Alberta: 6.890
• Québec: 6.155
• Saskatchewan: 1.480
• Manitoba: 1.245
• Nova Scotia: 245
• New Brunswick: 190
• Prince Edward Island: 60
• Newfoundland and Labrador: 55
• Yukon: 50
• Northwest Territories: 20
• Nunavut: 5

Ha Kanada városait nézzük, láthatjuk: ma már lényegében 18 településen van számottevő magyar jelenlét, de a magyar mint anyanyelv leginkább délnyugat Ontarioban van jelen.

Magyar mint anyanyelv városokra, illetve népszámlásási egységekre lebontva (csökkenő sorrend szerint):

• Toronto, ON: 19.800
• Vancouver, BC: 5.535
• Montreál, QC: 5.475
• Calgary, AB: 3.830
• Hamilton, ON: 3.265
• Ottawa, ON*: 1.865
• Kitchener-Waterloo, ON: 1.750
• St. Catherine-Niagara**, ON: 1.695
• Edmonton, AB: 1.690
• London, ON: 1.370
• Windsor, ON: 1.325
• Winnipeg, MB: 1.020
• Victoria, BC: 680
• Oshawa, ON: 965
• Guelph, ON: 960
• Brantford, ON: 630
• Regina, SK: 485
• Saskatoon, SK: 400

*Ottawa, ON: Ez valójában Ottawa-Gatineau agglomerációt jelenti, a Gatineau-i rész pedig Québec tartományba esik.

**St. Catherine-Niagara: Ide tartozik Welland városa is, ahol szervezett magyar közösség létezik.

Az anyanyelvi adat talán a legjobban jelzi a valós magyar jelenlétet Kanadában. A magyarországi államigazgatás gyakran egy félrevezető, 300 ezernél nagyobb “származási” adatra hivatkozik, amikor különböző magyar állami programokat és anyagi támogatást szervez a kanadai magyar diaszpóra számára. Ez az adat azonban mindazokat a kanadaiakat jelzi, akik több származási kategória közül a magyart is megjelölték. Tehát vegyes házasságban született gyerekekről és több nemzetiségi örökséggel rendelkező kanadaikról van szó, akiknél a magyar pusztán egy ilyen örökség. Ezzel szemben az anyanyelvi statisztikák azt jelzik, hogy hányan lehetnek ma Kanadában, akik valamilyen szinten még beszélnek magyarul, amúgy leginkább azt beszélik, amit “konyha magyarnak” nevezünk. Fontos kiemelni: ez nem jelenti azt, hogy a magyar anyanyelvűek ma elsősorban magyarul beszélnek otthon. Igy tehát a napi szinten magyarul beszélő kanadiak száma az itt közölt adatnál alacsonyabb.

2016-ban Kanada összlakossága 35 millió felett volt és a 2011-es adatokhoz képest 5 százalékos növekedést mutatott. A leggyorsabban növekvő lakosság Nunavutban található, itt a növekedés üteme 12 százalék az elmúlt öt év alatt. De így is: alig 36 ezren élnek a legészakibb vidékeken.

A 35 millió kanadaiból 22 milliónyian elsősorban angolul beszélnek otthon. Az francia nyelvet preferálók száma 7 millió. Ezen kívül 213 ezer kanadai az ország valamelyik őslakossági nyelvét beszéli elsősorban.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

De ha már annyira szeretne hivatkozni a magyar emberek véleményére, akkor érdekelne pár egyéb vélemény is. Az, hogy mikor tartottak eredményes népszavazást a letelepedési kötvényekről? Mikor tartottak népszavazást arról, hogy másfélezer menekült letelepítése problémás, de a tízezres nagyságrendben eladott kötvényekkel beengedett akárkik letelepedése rendben van? Nemkülönben érdekes lenne egy népszavazás arról, hogy a letelepedési kötvények haszonélvezőinek kiket jelölne meg a társadalom. Hátha nem pontosan azokat a pénznyelőket nevezné meg, akikhez most a bevétel vándorol(t).

Mert a kép az ilyen, és a hasonló, kérdésekkel lenne teljes. Kiegészítve talán azzal, hogy a gazdasági exodus kormányának ténykedéseként kimenekült százezrek hiánya, vagy a most letelepítendő másfélezer menekült veszélyezteti-e az ország jövőjét? Vagy esetleg az, hogyha kiderül: a letelepedési kötvénnyel érkezők sem teljesen makulátlanok. Legfeljebb van pénzük. De a kormány nem csak az uniós szolidaritás menükártyájáról szeret szemezgetni. Abban nem kevésbé diszkriminatív, hogy amikor éppen hadat üzen a józan észnek is, akkor hivatkozik bőszen az akár sosemvolt magyar véleményekre is. De akkor, amikor a saját tagok, és az oligarcha haverok, a nekik gazsuláló szolgák zsebét kell tömni, akkor baromira nem érdekli sem Orbánt, sem a talmi hatalmi siserebanda többi tagját az ország állampolgárainak a véleménye.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Korán kezdődött: alig voltam hét éves, amikor az egyik nagy egyház szolgája vette zokon értetlenkedő kérdéseimet hite dogmáival kapcsolatban. Húszévesen az állítólag közösségi társadalmat építők dogmáiba botlottam: azt nem értettem: ha közösséget építünk, akkor miért vannak egyenlőbbek az egyenlőek között? Megfogadtam az elzavaróim tanácsát: fejlődnie kell még elvtársnő! De úgy tűnik, ezt is rosszul gondoltam: könyvtárakban kerestem a ”fejlődés” útját – és mit ad isten, megint egy csomó kérdésem támadt. Hogy van ez az ”élcsapat” dolog? Miért egy pártnak, és miért pont annak az egy pártnak a kiváltsága a vezető szerep? És mit jelent ez? Hogy nekik joguk van meghatározni, hogy kinek milyen jog jár, kinek mekkora a jussa?

Már éppen ott tartottunk, hogy megint takarodnom kell, amikor új elzavaróim támadtak. Ezúttal eltorzult fejjel a magyarságomat vonták kétségbe. Amiről ráadásul nem is tehetek: ebbe az országba születtem, itt ért minden jó és minden rossz. Mellesleg a „magyarabbak” is mintegy véletlenül születtek ide: ha hutunak születnek, nyilván előbb emelnék a fegyverüket a nem eléggé hutukra, mint a tuszikra. A világban ugyan keveset utazhattam, de szerintem nincs olyan sok magyar, aki annyifelé járt volna ezen a 93ezer négyzetkilométeren, mint én. Nem welness panziókban pihenni, hanem a soproni, kisvárdai, mohácsi, komáromi vasöntödében, Hajdúhadház, Mezőtúr és Ásotthalom kultúrházaiban, Veszprém, Pér eldugott sportrepülőterein, Kecskemét és Sármellék repülőbázisain. Minden évben – 1965-ben és 1972-ben is kitűztem a kokárdát március 15-én. 1982-ben tanultam meg az erdélyi himnuszt az Öreggellán (hegy a Balaton-felvidéken) egy tábortűz mellett. (Megjegyzem: már akkor sem tetszett a giccses versezet.) Nekem nem kell a költővel fohászkodnom, hogy „édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!”

Mert része vagyok ennek a hazának, ugyanúgy, mint az Erzsébet híd, meg a Gyöngyösvisonta melletti felhagyott külszíni bánya, mint Szentgyörgyi Albert és Mindszenthy, mint Kalocsai Miklós és Boda Marcsi. A hazából ugyanis nem lehet kiválogatni a nekem tetszőt, úgy lehet csak elfogadni, ahogy van. Nem szabad persze feladni azt sem, hogy e haza minél többeknek legyen élhető otthon, táj, népe megbecsült tagja a Földlakók közösségének. Ehhez persze sokkal kevesebb harcias „büszkeség”, és sokkal több mosoly, vidámság, – no meg persze teljesítmény kellene. Ha például anno Neumann János nem kényszerül idegenbe, hanem zsenije idevonzza a hozzá hasonlókat, lehet, hogy ma a világ nem a PC-t (personal computer) ismeri, hanem személyi számítógépnek (vagy szemszám-nak, ahogy én ismerem az áámerikai rövidítési mániát) hívja azt az okos masinát, amin én is pötyögök most.

Nehéz engem eltakarodásra késztetni, de megint megpróbálják. Takarodjon mindenki, aki 1990 óta (no pláne, még korábban) rész vett a haza dolgaiban, a maga posztján belepofázott az ügyekbe – hajtogatják egyébként értelmes, tán még jó szándékú ifjak is. Hát, igen – megöregedtem. Az idén betöltöm a hetvenet – illik már halkan hozzátenni: ha megérem. Keveset ismerek az új generáció közös pontjaiból: nem láttam, nem olvastam a Trónok harcát, sem a Gyűrűk urát, a troll-t eddig északi népek mesebeli manójának ismertem, hetekbe tellett, mire kikutattam, mi a fenét jelent a LOL. Sőt, van egy bűnöm is: a Csillagok háborújából (Star Wars) egyetlen részt láttam, azt is untam. Éktelen lövöldözés, félelmetes gépek – bugyuta mese. Jó, igaz, a mi generációnk kulttotemjei sem voltak nagyon bonyolultak: az Imagine (John Lennon) mondanivalója kihüvelyezhető egy egyszerűbb lélek számára is.

A fiatal generációknak nemcsak joguk, kötelességük is, hogy új gondolatokkal, más szempontokkal gazdagítsák közös életünket, döntögessék a tabukat, lerántsák a leplet betokosodott álszentekről, legyenek akárhány évesek.

De ne tiltsanak ki büszkén mindenki mást: hátha mondták már előttük is ugyanazt, amiről ők beszélnek. Végül egy orbitális közhely: az öregség nem érdem, hanem állapot. Hozzáteszem: a fiatalság is – csak az múló állapot.

Utóirat: Na, most jól „összemomentumoztam” magamat.

Rátesi Margit

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Mind ezidáig azt gondoltam, hogy azért adják ki a baltás gyilkost Orbán és Szíjjártó haverjának, az azeri diktátornak, hogy ezzel az undorító gesztussal tovább mélyítsék Orbán és Aliev örök és megbonthatatlan barátságát. És most kiderül, hogy annak hátterében, hogy a magyar állam kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak – ahol azonmód szabadon engedték és azóta is nemzeti hősként ünneplik -, egész egyszerűen magánszemélyek adásvételi ügylete áll, a kiadással egy időben ugyanis dollármilliók landoltak egy kibogozhatatlan tulajdonosi hátterű magánszámlán. A pénzt pedig az az Azerbajdzsánban bejegyzett alapítvány utalta át, amelyet azért hoztak létre, hogy dollármilliárdokat költsön újságírók és politikusok megvesztegetésére azért, hogy az azeri diktátort és az általa működtett diktatúrát kedvező színben tüntesse fel külföldön.

A magyar állam tehát jó pénzért eladott egy gyilkost, az ezért kapott pénz pedig csak olyasvalakinek a számláját hizlalhatta, aki döntést hozhatott a kiadatásról. Márpedig tekintettel az ügy súlyára nehéz elképzelni, hogy a kiadatással kapcsolatos – óriási nemzetközi felháborodást kiváltó – döntést nem személyesen Orbán Viktor hozta meg. A dollármilliók néhány – könnyen körülírható – magánszemély számláját gyarapítják, a lemoshatatlan szégyen az országé.

Az ilyesmit hívják a tengeren túl lator államnak.

Vásárhelyi Mária

(Örmények tüntetnek Magyarország ottawai nagykövetsége előtt 2012-ben az azeri gyilkos kiadatása ellen. Fotó: C. Adam / KMH.)

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Bécs, 1938 márciusa. Nem sokkal az Anschluss után. Sigmund Freudot a Német Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni. Egy éjszaka a lányát elhurcolják, és ugyanezen az éjszakán egy idegen ugrik be kívülről az orvos dolgozószobájába. A furcsa látogató, úgy tűnik, mindent tud Freudról: az életéről, a gyerekkoráról, a félelmeiről. A két ember beszélgetéséből csak egyetlen magyarázat következik – ami azonban a köztudottan ateista Freud számára nem fogadható el. De mégis, akkor mi az, amiben hisz? Ha mégis létezik Isten, hogy engedheti, hogy az emberiségen úrrá legyen a gonosz? Miért enged teret az ordas eszméknek, az immorális cselekedeteknek, az embertelenségnek? Miért állítja az embert olyan erkölcsi dilemmák elé, amelyek elvehetik tőle a jóba vetett hitet? Mi dolga van a hitnek a pszichoanalízissel? És miért beszélget ilyesmikről a világhírű pszichiáter egy különös jelmezbe bújt vadidegennel élete vége felé, egy nehéz nap éjszakáján?

Schmitt drámája az irodalomtudósok szerint kísérlet arra, hogy a gonosz jelenléte ellenére igazolja Isten létezését. Azonban a klasszikus teodiceákhoz képest a szerző nem törekszik radikális állásfoglalásra, sokkal inkább a kétségek és kérdések felvetésére helyezi a hangsúlyt. Éric-Emmanuel Schmitt egy rádióhallgatással töltött éjszaka kezdte írni a darabot, amikor az egymás után következő sok rossz hír hallatán úgy érezte, megkérdőjeleződik a saját hite. Ez az élmény jelenik meg a Le Visiteur műben, mely végül az év legnépszerűbb drámája lett, negyvenezer példányban kelt el a szöveget tartalmazó könyv. 1994-ben, a Franciaországban színpadra került darab három Molière-díjat is kapott: a legjobb írónak járót, a legjobb rendezésért és a legjobb előadásért.

A szerzőt Magyarországon a Theatrum Mundi Ügynökség képviseli  a Dominique Christophe L’Agence (Paris) ügynökséggel kötött megállapodás alapján.

• Szereplő: Fodor Tamás Sztarenki Dóra Varga Ádám Sütő András
• Díszlettervező: Enyvvári Péter
• Jelmeztervező: Moskovits Krisztina
• Dramaturg: Ugrai István
• Fordító: Oláh Krisztina
• Szövegíró: Ugrai István
• Zene: Födő Sándor „Fodo”
• Rendezőasszisztens :Hodászi Ádám
• Rendező: Császi Ádám
• (forrás: színház)

Bemutató: 2017. szeptember 7.

Fotók: Gergely Bea

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Történik Visegrádon és a Tisza partján a XIII. század elején, II. Endre uralkodása alatt

l. felvonás
1. kép
Míg Endre király hadban jár, Gertrud királyné bált ad meráni híveinek. Ottó, a királyné öccse, szemet vet Melindára, Bánk bán asszonyára. A mulatságra eljöttek a „békétlen” magyar nemesek is, élükön Petur bánnal, aki tányérnyaló magyar társait bírálja. A békétlenek óvatosságra intik őt, amire Petur keserű bordallal válaszol, majd elmondja társainak, hogy összeesküvést sző a királyné s az idegen udvaroncok ellen; az összeesküvés vezetőjének Bánk bánt kívánja megnyerni, akit titokban visszahívott országjáró körútjáról. Melindát Ottó ostroma a bálterembe kergeti; az udvar népe két pártra szakad, a Melinda köré felsorakozó magyarok és a királyné párti merániak állnak szemben egymással.

2. kép
Melinda a palota udvarába menekül. Ottó követi őt, ám hasztalan ostromolja az asszonyt: Melinda utálkozva távozik, Ottó utána. A titokban visszatért Bánk keserűen hallgatta ki jelenetüket. Biberach, a haszonleső lovag megoldást kínál a sóvárgó Ottónak: kábító italt szán Melindának.

3. kép
Gertrud búcsúzik vendégeitől. Ottó elégedetten nézi, amint Melinda kiissza a kábító italt. Az asszony felelősségre vonja a királynét Ottó viselkedése miatt, Gertrud válaszul megfeddi Melindát. Ottó bájitala hatni kezd, amitől az asszony képzelődik: a jelenlévők közt Bánkot látja. Amikor kitámolyog a teremből, Ottó követi. A királyné megakadályozza, hogy Petur és a békétlenek Melinda segítségére siessenek.

II. felvonás
1. kép
Bánk háborgó lélekkel töpreng önnön és hazája szomorú sorsán. Egy idős paraszt, Tiborc keresi fel a nagyurat, hogy a nép szörnyű szenvedését elé tárja. Tiborc homlokát sebnyom díszíti: egy régi csatában szerezte, melynek során Bánk életét megmentette. Bánk megígéri megmentőjének: harcolni fog a nép igazáért. Biberach hozza a hírt Bánknak: Ottó meggyalázta Melindát. Megjelenik a szerencsétlen asszony, akit szégyene és Bánk keserű átkozódása az őrületbe kergetett. A megrendült Bánk arra kéri Tiborcot, kísérje asszonyát és gyermeküket a Tisza partján lévő várlakába.

2. kép
Bánk bán éjjel meglepi Gertrudot lakosztályában, hogy számon kérje tőle, amit Melinda és az ország ellen vétett. A szenvtelen királyné segítségért kiált, Ottó be is rohan nénjéhez, de amikor meglátja Bánkot, elmenekül. Bánk átkozódására Gertrud tőrt ránt, a bán azonban kicsavarja a kezéből a fegyvert, és megöli a királynét.

III. felvonás
1. kép
Tiborcot, Melindát és gyermekét a Tisza partján éri a vihar. Tiborc sürgeti az átkelést, Melinda azonban már nem fogja fel a külvilág jeleit. Tébolyult látomásaiban fel-felcsillan önnön tragédiájának egy-egy mozzanata. Bölcsődalt énekel kisfiának, s vele együtt a háborgó folyóba veti magát.

2. kép
A Gertrud halálhírére hazatért király a vár termében gyászolja feleségét. Hívei elfogják s lefegyverzik a békétleneket, de mielőtt leszámolhatnának velük, megjelenik Bánk, és megvallja: ő ölte meg a királynét. Távolról panaszos furulyaszó hallatszik, s a királyi palota termébe Tiborc tér be néhány paraszt kíséretében, akik Melinda és gyermeke letakart holttestét hozzák. Bánk összeomlik. „Király, bosszulva vagy!”

(forrás: színház)

Szereplők

1. Endre

Bakonyi Marcell / Káldi Kiss András

Gertrud

Komlósi Ildikó / Németh Judit

Ottó

Balczó Péter / Horváth István

Bánk bán

Molnár Levente / Szegedi Csaba

Melinda

Szemere Zita / Rőser Orsolya Hajnalka

Tiborc

Kováts Kolos / Rácz István

Petur bán

Kelemen Zoltán / Haja Zsolt

Biberach

Geiger Lajos / Cseh Antal

Sólom mester Irlanda Gergely

Alkotók

• SZERZŐ:Erkel Ferenc
• SZÖVEGÍRÓ:Egressy Béni
• RENDEZŐ:Vidnyánszky Attila
• DÍSZLET:Olekszandr Bilozub
• JELMEZ:Nagy Viktória
• DRAMATURG:Orbán Eszter

Fotók: Gergely Bea

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Volt szerencsém olvasni “Márványtábla az új torontói Magyar Ház falán” c. írását a magyarnak nevezett hírlapjuk internetes oldalán.

Nem ez az első eset, hogy írok Önnek, mert amit Ön és társai művelnek, azt nem lehet szónélkül hagyni. Amikor megnéztem, hogy kikből all ennek a magyar nyelven megjelenő, de magyarellenes lapnak írógárdája, akkor minden világos lett elöttem…

Irásában Ön “fasisztáknak” es “náciknak” nevezte azokat a hos magyar katonákat, akik életüket nem kimélve harcoltak a szovjet bolsevizmus ellen. Kiváló és hős pilótainknak felrótta, hogy merészkedtek kanadai es amerikai gépeket lelőni, többek közt az Ön apósnak gépét is. Voltam a solymári temetőben es leróttam tiszteletemet az ott eltmetett repülők emléke előtt. Tettem ezt azért is, mert magam is az amerikai légierő veterán alezredese vagyok, aki esküt tettem az amerikai alkotmányra és arra, hogy megvédem választott hazámat belső és külső ellenség ellen. Ezért írok most Önnek, mert Ön es társai tökéletesen beleillenek ebbe a képbe.

Ön nyilván nem szolgálta katonakent az Amerikai Egyesült Államokat (ez Önöknek nem céljuk mert ugye háborúban vissza is lőnek), így fogalma sincs arrol, hogy egy háborúba küldott katonának harcolni kell, mert ez a feladata. A háborukban egymás ellen küldött katonák erről nem tehetnek, de amikor életüket adják, akkor hősökké válnak. Ez így igaz minden nemzet katonájára, ezért emlékeiket becsülnünk kell, mert az elesett katona már nem ellenség.

Mi celja van Önnek azzal, hogy gyalázza az orosz fronton harcoló egykori magyar katonák emlékét? Menjen el a West Point katonai akadémiára, ahol pl. talál egy festményt egy egykori SS német katonáról “ready to fight” felirattal. Miért? Azért, mert ott katonatiszteket nevelnek, akik megbecsülik egykori ellenfeleik emlékét, mint ahogy a háboru után Összeölelkeztek egykori német, amerikai, kanadai, magyar és angol piloták, akik annakidejen ellenfelek (és nem ellenségek) voltak.

Apám 1942-ben az orosz fronton sebesült ötször, vesztette el balszemét és elnyerte a Magyar Nagyezüst Vitézségi Érmet, amiért 1943- ban vitézzé avatták. Apámra mindig is büszke voltam es maradok életem végéig. Aktív szolgálatom alatt irodaszobámban ott volt a falon apám katonaképe, mellén a Nagyezüstel. Egyetlen felettesemnek sem jutott eszébe, hogy megkérjen ennek a fényképnek az eltávolítására, bár érdeklődve mindig megkérdezték, kinek a képe es hogy hol harcolt. Ők megértették, mert katonák voltak, akik közül többen harcoltak háborúban.

Itt lenne az ideje, hogy Ön es társai abbahagyják gyalázkodó viselkedésüket, mert ezzel csak a magyarok megvetését fogják kiérdemelni. Tanulják meg tisztelni más nemzetek múltját és próbálják levetni zsigeri gyűlöletüket mindennel szemben, ami magyar.

Szakály Sándor professzor kiváló es elismert hadtörténész, aki tiszteletet érdemelt ki a magyarok körében szerte a világban. Ez vonatkozik a kanadai és USA- beli magyarokra is. Munkásságaval közelebbre kerültünk az elmúlt világháború megértéséhez. Ez akkor is igaz, hogyha Önöknek nem tetszik történészi működése.

Önök mindig megértésről és békéről beszélnek, mikozben folyamatosan elhintik a gyulolet magvat. Ezzel a mentalitassal es viaelkedessel csak azt erik el, hogy Onok a megvetes targyava valnak.

Dr. Varjú László
veterán alezredes, amerikai légierő

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

– Nem tudom. Ilyet még tényleg nem csináltunk. De bízunk az embereink szakértelmében, és reméljük a legjobbakat.

Föld S. Péter

Ami nem újdonság. Mert a Fidesz pannon géniusza már annyiszor tekintette egy jó képességű amőbával egyen-szellemiségűnek a híveit, hogy azoknak talán már fel sem tűnik egy újabb eset. Vagy eddig is azért tehette meg, mert valóban azon a morális és szellemi színvonalon vannak. Mert lehet ugyan azt mondani, hogy a „rendszerváltást” követő kormányok között a hülyének nézés fokában volt legfeljebb eltérés. Mármint a támogatóik felé való megnyilvánulásuk során. De ezen a téren Orbán valószínűleg rekorder. A kerítés kapcsán több szempontból is. Azért is, mert az EU valójában sosem kérte annak felállítását. Legalább is 2015-ből nem rémlik olyan publikussá tett uniós direktíva, megrendelés, kötelezettség, ami a kerítés felállítására adott volna fel megrendelést.

A mostani költségbenyújtás kapcsán különben érdekelne a kerítésépítést minden fórumon népszerűsítő, illetve pártoló figurák reakciója arra, ha valaki az ő költségükre építene valamit, amit köszönettel nem kértek. Alighanem tiltakoznának. Mármint akkor, ha nem az ő házi szentjük, Orbán próbálná ezt megtenni. Mert akkor még a maltert is hurcolnák. A saját pénzükön. Mert a híveknek minden pénzt megér az ország zsenijének minden egyes szusszanása. Így aztán az is érdekelne, hogy milyen reakciókat szülne, ha a kerítés költségét Orbán szavazóinak kellene összedobni. Elvégre egy hitvilágot tápláló médium hóbortjait fizessék a hívei. A kerítés után rögtön elkezdhetnék a stadionok költségeit is összedobni. Az egészségügy és az oktatás valószínűleg egész jól járna az így összegyűlt pénzzel.

Ugyanakkor az is elég nyilvánvaló, hogy Brüsszel sem fog első szóra fizetni. Nem a felét, hanem esetleg egy petákot sem. Így kilométer-hosszan lóg ki a kommunikációs lóláb az egész ügy alól. Orbánnak valószínűleg nem elsősorban a pénz kell, hanem a kommunikációs tőke. Ahhoz, hogy ismét brüsszelezhessen egy kicsit. Valószínűleg azt is beleszőve majd, hogy az EU tulajdonképpen Soros pénzéből simán fizethetné a nagy nemzeti szarvas-csapda egész költségét. Ami a Fidesz szavazóinak a választások alkalmából alighanem elég lehet ahhoz, hogy leadják, ködösre pillogott szemmel, a szükséges papírmennyiséget az urnáknál. De nem csak kellő tompán-látással, hanem kellő amnéziával is. Mert az, ahogy a menekültkérdést kezelte a kormány, Orbánt már két éve is felemelte a morális árulók panteonjába.

De amnéziára egyébként is számít a kormánypárt. Mert még Rogánt is reaktiválták annak sulykolására, hogy Brüsszel márpedig fizessen, és ősszel márpedig zavargások lesznek. Na, jó! Lehetnek. Valószínűleg ez a szerep, a várható hatalmi provokációk kommunikációs előkészítése az a szívesség, amit most kérnek Rogántól. A korábbi jelmezes főpróba után. Talán annak a fejében, hogy még egy kicsit nem feszegetik hivatalosan a helikopteres akciót, és az ingatlanügyeit. Mint az elmúlt évek rogáni eredményeit. Amit meg kell védenie a kormánynak. Leginkább az átláthatóságtól. Ráadásul Rogán azt is tudni véli, hogy a zavargások esetében „vannak olyan külföldi erők, amelyek ezeknek a szervezésében aktívan szerepet vállalnak”. Ami vagy blöff, vagy nem blöff. Ha blöff, akkor nem több egy hangulat-, és félelemkeltő gesztusnál. Ha azonban nem blöff, akkor a miniszterelnök kabinetfőnöke azt is elmondhatná, hogy az információi alapján tett-e már tisztelgő látogatást a belügyminiszternél? Mert amennyiben neki megbízható információi vannak arról, hogy zavargásokat készít elő bárki, akkor ez a legkevesebb, ami egy kormánypárti politikustól elvárható.

Ellenkező esetben még azt gyaníthatná bárki, hogy a zavargásokat az ő tudtával és belegyezésével készítik elő. Ami a beosztása miatt még azt is jelenthetné, hogy a miniszterelnök tudtával és belegyezésével. Ez pedig nem lenne szép dolog. Így várjuk meg türelemmel, hogy Pintér Sándor milyen jelentést tesz le az asztalra a kabinetfőnök bejelentésével kapcsolatban.

Szilárd meggyőződésem, hogy a köztársaság, amelyet az Orbán kormány, demokratikus felhatalmazása ellenére, felszámolt és kirabolt, egyszerűen a helyreállítása révén feltámasztja az elvesztett demokratikus jogokat és intézményeket, amelyek nélkül ezidőszerint Magyarország alig különbözik egy szerencsésebb banánköztársaságtól. A szerencsénk pedig mindössze annyi, hogy történetesen Europa közepét foglaljuk el. Itt és most nincs helye egy banánköztársaságnak. Igaz viszont, hogy a miniszterelnök mégis megpróbálja, hogy azzá tegyen bennünket.

Minél inkább látom, hogy mire megy ki a Fidesz játéka, annál inkább érzem szükségét annak, hogy valamit tegyek ellene. Ez a video sorozat egyike azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek a megtételére rákányszerültem, annak érdekében, hogy felhívjam a demokratikus ellenzék figyelmét a közelgő súlyos szükségállapotra és arra ösztökéljem őket, hogy megtegyék a szükséges, sőt, elkerülhetetlen lépeseket a katasztrófa elhárítására. De nem csak az ellenzéknek, hanem a teljes magyar közéletnek rá kell ébrednie, hogy ha egy tisztességes, jómódú, élhető országot akarunk, márpedig azt akarunk, akkor azért egy tisztességes erőfeszítésre lesz szükség. Ez a video sorozat annak az erőfeszítésnek az első aktusa kíván lenni.

*

Előbb-utóbb talán mindenki megérti, hogy ha egy tisztességes, jómódú, élhető országot akarunk, márpedig azt akarunk, akkor azért egy tisztességes erőfeszítésre lesz szükség. Ez a video sorozat annak az erőfeszítésnek az első aktusa kíván lenni.

Szerencsére nem volt.

Az évek folyamán John de Lemos gondnokból inkább mindenessé vált. A Shabbat alkalmából John készítette el a konyhában a kiddush vacsorát. Minden másnap pedig John készített reggelit az imák után a hitközség szinte kizárólag idős tagjai részére. Amikor Shabbatkor érkeztek a hívek, John várta őket mindig a bejáratnál és mindenkit köszöntött a zsinagógában. Egy hívő római katolikus volt a helyi zsidó intézmény arca. A Chapel Street-i intézménynek ma már nyoma sem maradt. Az épületet 2014-ben tették földdel egyenlővé a markológépek.

“Ebben a világban, ahol egyre több a szörnyű antiszemitizmus, annyival nehezebb elveszíteni egy ilyen barátot”–jegyzi Jason Moscovitz az Ottawa Jewish Bulletin nevű közösségi lapban. John de Lemos-t idén nyáron vitte el a kegyetlen májrák, ráadásul csak 53 évesen. A nekrológjában családja a zsidó közösségnek mondott köszönetet támogatásukért. Aztán római katolikus szertartás keretein belül, saját gyökereihez híven a portugál nyelvű Paroquia Senhor Santo Cristo-ból kísérték utolsó útjára…

Egy ideje, hallgatom, olvasom azokat a nagyon remekbe szabott ellenzéki megnyilvánulásokat, amelyek a választási rendszer kritikáját igyekeznek megfogalmazni. Nehéz is lenne velük nem egyetérteni. Ugyanakkor van egy apró problémám a kritikai hangok közül nem is eggyel. Azokkal, amelyek szerint a választási rendszer tehet mindenről. Amiből következik, hogy Orbán hatalma a választási rendszer következménye.

(Where’s Waldo? és Andy Warhol kombináció)

Holott tudhatjuk, hogy a 2010. év előtti bénázások nyomán a „régi” választási rendszer alapján kaptak kétharmados jogosítványt az országgyűlésben. A választási rendszer átalakítása csak ezt követte. Azon is érdemes lenne elgondolkodnia a társadalomnak, hogy miként jött össze az a 2010-es Fidesz-győzelem. De a történelem számos más esetet is tartogat, ahonnan meríthetnénk tanulságokat. Arra nézve, hogy a tömeges szellemi gumicsont-osztogatás, azaz a programtalan demagógia miként győzedelmeskedhet. Akkor, ha kellő mennyiségű féligazságokkal van alámelegítve. Felhasználva az akár jogos ellenérzéseket is, mint gyújtóst. Úgyhogy maradjunk a választási rendszernél.

A Fidesz által kreált választási rendszerről tudható, hogy manipulatív. Pontosabban azt az elvet ülteti át a gyakorlatba, hogy a győztes mindent visz. Ezt 2014-ben, de már korábban is tudhatta az ellenzék. Nem véletlenül hangoztatták annyira, hogy a választási rendszer hibája, hogy kikényszeríti az összefogást. Innen szinte egyenesen következik, hogy mit kellett volna tenni korábban. Összefogni. Tehát mit tettek az ellenzéki pártok és mozgalmat? Nem fogtak össze. Kihasználtak minden egyes kis személyes ellenérzést. Annak megmagyarázására, hogy melyik párt miért nem szövetkezik még véletlenül sem a másikkal. Esetleg a másik vezetőjével. Amolyan igazi „ősdemokrata” módon megszabva azt, hogy egy tőle teljesen független politikai szerveződésnek ki legyen a vezetője. Úgyhogy ebből a szempontból Botka, manapság, csak folytatja azt a visszahaladó hagyományt, amit annak idején Juhász indított útjára. Amikor látványosan kirohant Gyurcsány ellen. Hosszú távra meggátolva minden értelmes összefogást.

Ha ezzel összevetem azt, hogy ma sem sokkal jobb a helyzet, akkor legfeljebb egy tanulsággal lehet az ember gazdagabb. Azzal, hogy az ellenzék egyes hangadói a saját, illetve pártszintű, hülyeségükből sem tanulnak. Ezzel szemben találtak páran egy remek vesszőparipát. A választási rendszert. Azt, amelyik minden manipulatív hatásával, de adott. Amely két irányba ígérhet ésszerű kiutat. Amelyik három. De a harmadik egy olyan alternatíva, ami a pártokon is túlmutat. az, amikor egy olyan népszavazás következik be a politikáról, amelyben flaszterből vannak a szavazócédulák. A két lehetséges út egyike aktív választási bojkott. Amelyet egyik ellenzéki párt sem akar, illetve mer kezdeményezni. A bojkott kapcsán megmaradva a „maradj otthon piálni” jellegű passzív bojkott ötleténél. Ami baromi jól hangzik, nem is tartogat felelősséget, a nagy vízen túlról is „bátran” hangoztatható. Amellett, hogy oltári baromság. A maradék lehetőség az összefogás lenne. Amellyel kapcsolatban jelenleg is a kölcsönös köldöknézés zajlik.

Ellenben lehet kritizálni a választási rendszert. Elfeledkezve egy „apróságról”. Azzal a taktikával, és programtalansággal a 2014-es zakó egyenes következménye volt az ellenzéki produkciónak. Egy 2012-től zajló folyamatnak. A választási rendszer lehet oka egy elsöprőnek tűnő győzelemnek, de nem a győzelem tényének. A Fidesz országgyűlési többségének mértékét okozhatta csak a választási rendszer manipuláltsága. Azonban egy futóversenyen az aranyérmet az sem kapja meg, aki egy lépéssel marad le. Nem csak az, aki méterekkel.

Amikor ma, a kompromisszumos összefogás helyett azt hangoztatja egy politikai erő, hogy a választási rendszer a hibás, akkor nem politikai erő, hanem legfeljebb erősködő. Olyan kocsmabivaly, aki előre mentséget keres az irgalmatlan pofonokra. Amit majd kapni fog. Előre megmagyarázva, hogy az ellenzéket megosztó, szétosztó, újraosztó pofázás okozta választási vereség nem következett volna be, ha arányosabba választási rendszer. Holott a győztes akkor is mindent vinne, ha az ellenzék szerezne több mandátumot. akkor a Fidesz lenne irgalmatlanul megverve. Ehhez „csak” együtt kellene tudni fellépni. Ha valóban Orbánt és nem egymást akarnák leváltani.

Aki tehát ma a kölcsönös kompromisszumok keresése helyett egy másik párt vezetőjét akarja leváltani, a választási rendszeren rugózik, nem a kölcsönösen előnyös kompromisszumos összefogás kereteit keresi, hanem a választókat is megosztva izmozik, az egyszerűen nem ellenzéki.