Az imént botlottam bele egy tavalyi hírbe, s szégyelltem is, hogy mindezidáig nem tudtam arról, amit a BBC egy kutatás révén megállapított. Hogy az a csapat, amelynek híres tizenegyét álmomból felkeltve is felsorolom (Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor), s nem egyedül vagyok ezzel így, szóval, hogy ezek a grundon tanult fiúk minden idők legjobb nemzeti válogatottjában játszották a focit. Ezt tudni véltem ugyan róluk eddig is, de ezt most kimérték, kiszámították, kimutatták! És ezeket a játékosokat egyazon csapatban én magam, személyesen láthattam futballozni. Tizenötévesen a Népstadionban két meccsen is. Illetve nem […]

A Magyar Távirati Iroda mindeddig egyetlen mínuszus hírre se méltatta (van aki érti még, hogy ez mit jelent?) az országos ünnep napjára tervezett tüntetést. Hogy a kormányzat nem adott hírt róla az aprólékosan kidolgozott ünnepi programot bemutató, minden részletre kiterjedő összeállításában, az érthető. De rá vet rossz fényt, amiért a közszolgálati média egyszerűen nem vett róla tudomást, amely egyébként az ünneplőknek esetleg kellemetlenkedő időjárásról is azt feltételezte, hogy csökkenhet a csapadékhajlama. A tüntetés nem olyan mint az időjárás. Nem folyamatosan létező. Elmaradhat akár. De a híre – akárcsak az időjárási előrejelzés – nem elhallgatható. Nem azért nem elhallgatható, mert a […]

Egy minapi kancelláriaminiszteri utasítás értelmében az erre a célra kijelölt kormánymegbízottaknak a megyei és fővárosi kormányhivatalok hivatalnokaiból, szükség esetén más területeken alkalmazottaiból még az utasítás napján plakáthely-ellenőrző és -listázó munkacsoportokat kellett alakítaniuk. És ezt megelőzően haladéktalanul, tehát azonnal kellett felvenniük a kapcsolatot valamennyi megyei és a fővárosi rendőr-főkapitánnyal: „A kormánymegbízott haladéktalanul felveszi a kapcsolatot a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánnyal a jogsértő módon kihelyezett plakátok eltávolításának szervezett és hatékony biztosítása érdekében.” Mert egy dolog a plakáthelyek ellenőrzése és listázása, egy másik az e helyeken jogsértően elhelyezett plakátok eltávolításának megszervezése és végrehajtása, de egy harmadik biztosítani a járókelőket, autózókat és a közösségi közlekedés […]

Újragondoltam egyik, a Kanadai Magyar Hírlap által közölt írásomat, amire a Kanadában élő magyarok kommentjeinek tekintélyes része késztetett. Orbán Viktor leplezett antiszemitizmusának egyik sajtóbeli propagátorát talán valóban nem volt szerencsés az ő cizelláltan nem zsidózó könyörtelen mamelukjaként bemutatni, mert többen nem értették, amiért tettem ezt. Egyikük szarkasztikusan megköszönte “a pontos beszámolót a kevesek által nézett-olvasott Gajdicsról, meg az Echo-ról”, másikuk szerint “ennyi karaktert igazán kár volt rápazarolni”, a harmadikuk pedig kifejezetten nagylelkűségnek tartotta ”erre a miazmás, nyálkás pondróra” fordított figyelmemet. Pedig az illetőt nem én vettem elő a sufniból. Sokszor használt kifejezéssel szólva azért “emelkedkedhetett a szerencsecsillaga”, mert az orbáni […]

Az idő tájt (1986-ban), amikor még senki nem gyanította, hogy Gorbacsov és az ő reformelképzeléseinek pártkongresszusi győzedelme (március-április) a Szovjetunió és az általa uralt szocialistának nevezett tábor felbomlásának nyitánya, amikor szovjet kozmonauták világelsőkként váltottak állomást a világűrben (május), amidőn a mexikói labdarúgó világbajnokságon a szovjet csapat tönkreverte a magyar válogatottat (június 2., 6-0), amikor – ki ne emlékezne rá? – Magyarországon tartotta kongresszusát az Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége (augusztus), amikor ugyan a szovjet-magyar árucsere egyenlege hosszú évek óta először – az olaj világpiaci árának zuhanása okán – a mi javunkra mutatott többletet, ezt többletet azonban a szovjetek lenyelték, […]

Az illetőt személyesen ismerem, egykor – Esti Hírlapos főszerkesztőségem idején a lejáratásomra szakszervezetet szervező, a lakásomba meghívott beosztottaim egyikeként – szenvedélyesen kiabált velem, de nem zsidózott sohasem. A főszerkesztőhelyettes, bizonyos D. Horváth Gábor embere volt, akit – akkor, talán 1995 májusában – a többiekkel együtt hiába hívtam meg. Róla azt kell tudni, hogy a főszerkesztői beiktatásom napja – április elseje – előtt kinyomtatott Esti Hírlapot a tulajdonosváltás zűrös körülményei közepette szombatra virradóra egy teljesen üres ötödik oldallal jelentette meg, amely oldalt hétfőn a parlamentben az ellenzékben maradt Fidesz részéről a kormányra került pártokat cenzúrával vádolva Deutsch Tamás napirend előtt lobogtatott. […]

Miből? Minek? Az egykori labdarógó, napjaink legtehetőebb futballbarátja Orbán Viktor Puskás Ferencről elneveztetett felcsúti akadémiájának neveltjei immár ismét az első osztályú bajnokság keretében az alábbi – nem ismert összegekért – szerződtetett labdarúgóktól tanulhatják a dörgést: Radó András 23 éves csatár legutóbb a Ferencváros, korábban a Haladás játékosaként az NB I-ben összesen 129 mérkőzésen 35 gólt szerzett és 33 gólpasszt adott, az U19-es és az U21-es válogatottban lőtt góljainak száma kilenc, de a Fradiban kevésszer lépett pályára és nem tündökölt. Patrick Mevoungou 31 éves középpályás, Diósgyőrből igazolt kétszeres kameruni válogatott, aki megfordult a Sturm Grazban, az Admira Wackerben, az ETO FC […]

A lápos sík tájékot láttató kilátók számát illetően kétségkívül világrekorder magyar faluról alább olvasott sorok, néhány kommentjével együtt nekem legelőbb Megyesi Gusztáv a Hócipőben öt éve pulikált örökzöldjének címét juttatták eszembe: “Ej, haj, kaszakő”. Miközben az írást “fellapoztam”, magamban mormoltam (és rögvest a fenti címmé alakítottam) az apai nemi szervre vonatkozó népnyelvi folytatást, mert, bizony, az uniós pénzből építtetett tyukodi kilátók létét semmi más nem indokolhatja, mint a pénzlenyúlás lehetősége, hiszen a tizenegy kilátóból megfigyelhető ecsedi láp turisták tízezreit aligha vonzza az alföldi faluba. Megyesi Gusztáv ötéves írásának, az akkor még élő Váradi András cselekményei“kölcsönözték” a témát, talán sokan is […]

Felmerül-e vajon bárkiben, hogy Kubatov kopaszai mit fogyasztottak a minap a Godunov nevű belvárosi kricsmiben? És ha igen, ki állta a cehhet? Mert ha például vodkáztak volna, noha a fantasztikusan gazdag választék bizonyára még őket is meglepte, talán gazdáik felfrissült ízlésvilágához igazodva a Kremlin vodkába kortyintottak, amiből mindössze 2600 forint egy mai feles (4 cl). Igazán nem túl drága, ráadásul ha palackkal rendeltek volt belőle (0,7 l) 45 ezer forintért, akkor stampedlije alig 2575 forint volt, a hülyének is megéri. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az itallapon, igaz, nem kimérve, hanem csakis palackban (0,7 l) kínálnak 89 ezer forintért is orosz […]

Valahol a Parlamentben. – Itt van. – Mi ez? – Ötlet. Az emelésemhez. Bevétel. – Egyeztetve? – Lázárral. Nem kérdez. Beterjeszt. Indokol. – Hogy én? – Nincs idő. Hogy Istennek tetsző lesz, amire fordítjuk. – Értem. – Még jó! Rövid szünet. – Isten átkát szabadítja ránk… – Mi van?! Mi az? – Próba. Isten átkát szabadítja ránk, aki ezt nem szavazza meg! Az indoklás eleje. – Jó! Nagyon jó, Zsolt! Ezért tartalak. Aczél Gábor

Kedvem szottyant a borscsra. Utoljára Vlagyikavkázban ettem, amikor már és még Ordzsonikidzének nevezték az akkor Észak-Oszét Szovjetköztársaság fővárosát. A borscs (borscht) különben egy ukrán céklaleves, borscsnak az oroszok nevezik (akik jobbára marhahússal eszik, és vodkát isznak előtte étvágyfokozónak), de az oszétok is szeretik (akik a ficsin nevű lángosukat is sült céklával bélelik, és azt zöld színű mentaitallal öblítik). Szóval a borscsnak (borschtnak) a cékla a meghatározó eleme, de sütve! Előre kell elkészíteni, mégpedig zárt edényben, a hámozott céklát kisebb darabokra vágva, sózva, borsozva, egy ágacska rozmaringgal, kevés vízzel, 200 fokos sütbőben jó félórán át, legfeljebb 40 percig párolva olivaolajon. Savanyú […]

Örülhetünk megint! Ajánlatos a csatolt felvételen rögzített gyáravató beszédét végighallgatni, ami mindennél többet mond róla magáról, nemzetünk mészárosáról, a szempillantásonkénti vagyonnövekedés világrekorderének szellemi gazdagságáról. Akinek eme elemzéséből emellett megtudhatjuk például, hogy ők (azaz egymaga az alapos okkal királyi többesben fogalmazó gázszerelő) nagyon nagy sikereket szeretnének a gyárukkal elérni. És erre kétségkívül van esély, hiszen a gyárban a szavai szerint nulla százalék hulladék mellett kétszázötvenezer búzát lehet majd feldolgozni keményítőnek, alkoholnak és takarmánynak. Nemzetünk e kiválósága ebben a beszédében azt persze nem árulja el, hogy a takarmányként hasznosítandó melléktermék mennyisége mellett hány tonna keményítőt, hány hektoliter alkoholt állítanak majd elő a […]

Emlékezzünk! Emlékezünk. Hetvenhárom esztendeje, 1944-ben ezen a napon vette kezdetét a budapesti holokauszt, ettől a naptól kezdve kellett zsidó származású honfitársainknak gettóba költözniük. Négyéves voltam akkor. Engem a szüleim megmentettek. A családomból a holokausztnak egyetlen áldozata volt: Lotti nénit, a KERESZTANYÁM édesanyját lőtték a Dunába a nyilasok. Jól emlékszem rá, a parketten játszottam, fölöttem a Singer varrógéppel varrta a kabátjára Lotti néni a sárga csillagot, olyat, amilyenekből több is volt a varródobozában. Nekem tetszett. És azt szerettem volna, ha nekem is felvarrna egyet. Anyámnak mondtam, hogy kérje meg erre. Összesen két pofont kaptam az anyámtól, ekkor kaptam az elsőt. Mintegy […]

Kis LOKÁL a nagy Duna mentében, jutott eszembe tegnap este a millenniumi földalatti vasút egyik állomásán az ingyenes nyomtatvány hosszú ideje fetöltetlen dobozai láttán, amelyekben, amikor naponta telehordták őket, se volt újság sohasem. A dobozok tartós üressége lett újság nekem, a folyamparti lépcsők köveire űzött szobor mögül jövet, a tanszabadságért tüntető ezrek egyikeként – mintha bizony én is száz ezer éve nézném, amit meglátok hirtelen – megláttam, amit mások nem láttak, hogy olvasók híján hazugságot terjeszteni nem lehet, s hogy hívők fogytán tán hazudni is egyre kevésbé éri meg. Ezért próbálják hívőkké (hívőikké) formálni a gyerekeket. És megfosztani a szabad […]

Reggelenként, jobbára pontban nyolckor látok hozzá napszakokra porciózni aznapi (a feleségem szerint életmentő) tablettáimat, ez ma is így történt, miután a kifogyottak helyébe tegnap vásárolt gyógyszeres dobozokat besoroltam. A művelet során – miközben egy, a vásárláskor ért bosszantó körülményre gondoltam – hívott valaki telefonon. Az illetőt nem zavarta, hogy a bemutatkozását követő szövege hallatán felröhögtem. A tegnapi bosszúságom oka, hogy a gyógyszerész hiába ütütte be a gépbe az egyik receptre felírt tabletta neve helyett a vele azonos hatóanyagot tartalmazó, de olcsóbb tabletta nevét, a gép azt nem árazta be, hanem kiírta, hogy a helyettesítést jogszabály nem engedi. Néhányszáz forint volt […]