Kedves Olvasó! Régi ötlet kerül megvalósításra, reméljük, tetszeni fog! Barátaimmal létrehoztunk egy felületet a napi blogtermés szemlézésére – Blogászat címmel. Az oldal létrehozását az indokolja, hogy a világ, s benne az újságírás megváltozott. Hol van már a régi slapaj – ma az újságokat zömében iparosok gyártják, azt pedig, hogy mit, hogyan és mikor írhatnak meg, a tulajdonosok mondják meg. Eljutottunk oda, hogy lassan már a hírek feldolgozásának módja se különbözik. A hajsza a nézőért, olvasóért, kattintásért oda vezetett, hogy a színvonal esett, a lapok tele vannak sajtóhibákkal, helyesírási hibákkal, tárgyi tévedésekkel és tárgyi ismeretek nélkül megírt kinyilatkoztatásokkal. Ha azt akarjuk, […]

Párisba tegnap beszökött a Szörny, a terrorizmus szörnye. Nem mondhatni, hogy hangtalan suhant, és a hangulat sem olyan elégikus ma ott, mint volt hajdan Ady Párisában – a Szöny útját halottak szegélyezik. Várható volt valami ilyesmi, hiszen az Iszlám szörnyszülött és korcs gyermeke hadat üzent a civilizált világnak, és a harchoz fegyverek kellenek. Hatékony fegyverek. Mi lenne hát hatékonyabb a terrornál? A terror a fanatikusok atombombája, csak lényegesen egyszerűbb előállítani annál. Nem kell hozzá semmi, elég lehet néhánytíz, önmagát is feláldozni hajlandó fanatikus és néhány kés – kis idő múltán képesek egy nemzet normális életét megzavarni és gyanakvást, rettegést kelteni. […]

Olvasom minap, hogy újabb gimnáziumok megszüntetésére készül a Nemzet Megmentője. Nem az első nekifutás ez, és gyanítom, nem is az utolsó. Mi a francnak is a gimnázium a magyarnak, prímán megfelel a szakiskola is a népnek, a természetes kiválasztódás pedig majd biztosítja, hogy az arra alkalmas fiatalok Svájcban szerezhessenek szakképesítést a hotel-szakmában, hogy aztán végre saját lábukra állhassanak. Így aztán a gimnáziumok szétverésével elhárul lassan az utolsó akadály is a homo hungaricus megteremtése elől, az öntudat magasabb szintjén létező embertípus megalkotásának nincs többé gátja. Ami azt illeti, idáig sem lehettünk túl büszkék a széles-spektrumú magyar gondolkodásra, neves egyetemi oktatók és […]

Tegnap volt a libák világnapja. Szeretem a libát, és ezzel többen vagyunk így. Még azok a vallások sem tiltakoznak ünneplésük ellen, melyeknél a névnap elvi kérdés, merthogy alapból tagadják a szentek létezését, sőt, néhányan még azt is kétségbe vonják, hogy léteznek szüzek a mai, rohanó világban. De a libát nem vonja kétségbe senki, sőt, mindenki lelkesen rágja a Mennyei Combokat, ha éppen hozzájut. Libacombnak lenni nálunk becsület és dicsőség dolga. Természetesen a libacombot sem kerülhette el a közélet elüzletiesedése, a libák népszerű védőszentjének napján a vendéglősök iparkodnak mindenféle libás finomságokkal becsalogatni a vendéget, mondván, aki Márton napján libát nem eszik, […]

Józsi bácsi hazafelé tart a becsületsüllyesztőből. Kedvenc kerékpárjával derékszöget zár be, közben halkan dúdolgatja a nótát, melyet ma tett magáévá, a Négycsöcsű egy pultoson fellelhető két csöcse helyett. A szeme alatti kék monokli az optimista várakozások ellenére került elhelyezésre ábrázatán. A szigorú erkölcsű Juliska odahatott neki egy parasztlengőt, mikor a cicije után kapkodott volna, egyben oktatást is tartott az öregnek: Józsi bátyám, ne erőlködjön! Megmondja a nép bölcsesség, hogy akinek ősz a szakálla, annak [email protected] a [email protected]ára! A finoman cizellált népi okosság magy közönségsikert aratott a Csordanyom legelőkelőbb vendéglátóhelyének vendégseregleténél, röhögött mindenki szegény Józsi rovására, aki ezen elszomorodva szó szerint […]

Kedves zolizolizoltan kommentelőm érdeklődött a határőrizetről, mondván, ha nem lenne kerítés és a menekült begyalogolna, akkor már nem lehetne visszatoloncolni. Tartsunk hát egy kis határőrizeti gyorstalpalót, lássunk végre tisztán. Jogilag és gyakorlatilag is, a határsértő már akkor is magyar területen van, ha leül a kerítés tövébe. A határvonalra nem építhető ugyanis semmi, így kerítés sem, így aztán mindegy, hogy kerítés, botlódrót vagy elektromos jelzőrendszer van a határon, ezek határvonaltól számított távolsága (nemzetközi szerződés rögzíti…) mindenképpen meghaladja egy ember méretét. A határt természetesen őrizni kell, védeni meg a hazát kell, de azt momentán nem támadja senki, a zöldhatáron érkező határsértők olyan […]

De legalább emléke és tanulsága éljen. Nem, nem az érdekel, hogy a mai hivatalos álláspont mi, hiszen a marha – kivéve, ha magyartarka – nem szokta dicsérni mészárosát. Pedig egy mészáros nagyon ügyes ember, hiszen van közöttük, aki a gáztűzhely szerelésétől néhány év alatt el tudott jutni oda, hogy az ország harmincvalahány plusz egyedik leggazdagabbja legyen. A plusz egy meg maga a Vezér, kinek az ominózus Mészáros az egyik zacskóhordozója. Mármint ő az, aki Orbán pénzes-zacskóját hordozza természetesen, mert a zacskó, mely a Vezért hordozza, az ország kissé lesoványodott lábai között lengedezik, bánatosan… Az évfordulón fő és alsenkik próbálják a […]

Lendvai Ildikó írt egy remek posztot a mandíner blogra. Sajnálkozik felettébb azon, hogy azok az emberek, akik hajdan harcostársai voltak egy tisztességes Magyarországért folyó küzdelemben, most alapvető dolgokban változtatták meg az álláspontjukat. Gyurcsány hirtelen elfogadhatónak találta az egykulcsos adót, Hiller meg a kerítést. A történet mindhárom szereplője volt elnöke a Magyar Szocialista Pártnak, az együttműködés közöttük azokban az időszakokban kifogástalannak tűnt, most mégis, úgy tűnik, hogy közülük ketten is beszálltak a Nagy Helyezkedésbe, mely a választók kegyeiért folyik. Ha legalább lenne valamiféle hozadéka a dolognak, de nem kell ehhez jövendőmondónak lennem, hogy megjósoljam – ez is csak a demokratikus oldal […]

Ronda világ lesz itt egyszer, ha valami csoda folytán megjön a választók esze, és rájönnek, hogy a sorsuk nem fátum, nem csak a természetfeletti erők játéka, hanem a sajátjuk, amit már haza is vittek, oszt most ott díszeleg a vitrinben és jelenleg fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele. Volt hajdan is egy sorsuk, de az nem tetszett nekik, mondván, hogy az diktatúra volt – a munkás-paraszt-értelmiség szentháromságának diktatúrája a tőkések felett – ezért eldobták. Helyette bevezettek egy új modellt, mely szintúgy diktatúra – elméletben a többség diktatúrája a kevesek felett, de a gyakorlatban valahogy mégis oly furcsán viselkedik, hogy a gazdagok […]

Ha valaki nem érti, hogy mi a Fidesz sikerének titka, akkor most megértheti. Hát elsősorban az, hogy nem szarakodik, körülményeskedik, ostobáskodik, hanem parancsra tervez, szervez és kivitelez. Mondjuk, a diktatúra ezért hatékonyabb a demokráciáknál, de ettől még a demokrácia is versenyképes lehetne, ha nem követné el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Orbán már a 2018-as választási győzelmét biztosítja be, míg ellenfelei a szokásos amatőr tökölődést adják elő, aztán majd 2017 decemberében elkezdenek kapkodni, hülyeségekkel egymásra tromfolni, veszekedni és kígyót-békát kiabálni a másikra, aztán majd csodálkoznak, hogy már megint cipóra verték a pofájukat. Ezerszer írtam már le, hogy a választásokra […]

Mottó: Három gengszterbéka ül a vízparton. Megszólal az első:brekk Megszólal a második:brekk Megszólal a harmadik:brekeke Erre az első lelövi a harmadikat. Kérdi a második:Miért lőtted le? Az első:túl sokat tudott. Bíróság előtt álltak a rendőrtábornokok, meg a töltelékanyag, akik 2006 októberében, az elvetélt puccs előtt és alatt a rendőrség tevékenységét irányították. A piszkos tizenkettőből csak kettőt marasztalt el a bíróság, az egyikük büntetése irgum-burgum, a másikuké ejnye-bejnye lett. Ezt a Magyar Nemzet példás ítéletként ünnepelte. Ez az ítélet prognosztizálható volt már az eljárás elindítása idején is, és bár az elsőfokú ítélet ellen a két elmarasztalásban részesülő is fellebbezett, de ez […]

A vs.hu cikke szerint Orbánnak most lett elege Lázárból. Nekünk már sokkal régebben, habár az kétségtelen, hogy a dzsentroid öngyilkosjelölt tökösebb, mint Orbán mamelukjainak többsége, és nem igazán fékezi a nyelvét, ha valamelyik kollégájával nézeteltérése támad. Ez persze idegesíti a Család veteránjait, akik már hozzászoktak ahhoz a kényelmes állapothoz, hogyha böffentettek egyet, akkor az engedelmes csicskások a baksis reményében úgy emelgették a kezüket az Országházban, mint elkeseredett német katonák Paulus hadseregében, Sztálingrádnál. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére – énekelgetik reggelente a borotválkozó tükör előtt, melybe bátran, emelt fővel néznek, és egyikük se kap hányingert a saját látványától, […]

Szívem szerint nem írnék róla, van olyan helyzet, melyben az ember, ha igazat ír, lehet, hogy árt. Ártani meg nem akarok, mert a Sokak Magyarországa című röpirat szerzőjét az elenyészően kevés számú tisztességes, még kevesebb számú európai színvonalú magyar politikus között tartom számon, ha pedig az olyan politikusok között keresgélek, akik okosak, tisztességesek és tehetségesek is, akkor ő is benne van az elő ötben, hatodik meg talán nincs is. Igen, Gyurcsány Ferencről van szó, aki írt egy röpiratot, igényesen, magas színvonalon, ahogy tőle már megszoktuk. Hogy miért éppen most, miért éppen ő – ezt nem lehet most megkérdezni, mert könnyen […]

Nincs nekünk szerencsénk, még a forradalmainkkal sem. 1848 még tartja magát úgy-ahogy, habár tanulságait annak se vontuk le, helyette csináltunk belőle egy szép, színes mesekönyvet, Háry Jánossal, Iluskával, kétfejű sárkányokkal, gonosz Hókuszpókkal, meg lánglelkű forradalmárokkal. Hogy szembenéztünk volna a tanulságokkal, bevallottuk volna a politikai melléfogásokat, szembenéztünk volna az illúziókkal, melyekért az életüket adták Klapka és Bem honvédei – olyan istenfia ebben az országban nincs. Ha itt valaki azt mondta volna, hogy a Nagy Háborút lezáró Trianoni béke durva rendelkezéseiben ott voltak 1848 bűnei a nemzetiségi kérdés kezelésében, valószínűleg kiátkozták volna, hiszen nem igazán illett a Bem-após, Klapkás, hős Kossuth-apánkos freskóra, […]

Hát igen… Van az úgy, hogy kijut a jóból, megvilágosítják a blogger elméjét. Felindulnak baráti tankok, olyan, magukat bloggerként identifikáló írástudók, akiken az a téveszme uralkodott el, hogy nekik kell megvédeniük tőlem azokat a szerencsétleneket, akik az én írásaimat is olvassák, ahelyett hogy megelégednének azzal a tiszta forrással, mely az ő fejükből bugyog.Minap a jeles külhoni laptulajdonos vezetgette ki az általam megtévesztett magyarságot a homályból, legutóbb pedig Zsebesi Zsolt érzett késztetést arra, hogy megmondja a tutifrankót, melynek egyetlen hiteles és felkent letéteményese ő maga. Tulajdonképpen megtisztelő lenne, hogy egy egész posztot pazarolt rám, válaszolnék is rá azon a felületen, ahol […]