Fuck the Fence (The fucked Fence) Animation: Rófusz Ferenc, Ernesto Vladimir Zene: Éry Balázs – Csend / One Armed Giant Éry Balázs -keyboard Sipeki Zoltán – guitar Szentmihályi Michel Gábor – drums

Esti Kornél azt álmodta: feleségül ment Németh Szilárdhoz. Verejtékben úszva ébredt. Noboszmeg, morogta archaikusan maga elé, de a dermedt csendet nem oldotta a rusztikus közlés. Mindennek van határa! De aztán lecsendesítve az elméjében háborgó zűrzavart, megpróbált visszailleszkedni álmába. Szerelmesen hozzábújt párjához, lágyan simogatta a sörtéket buksi fején, morzsolgatta a fülcimpáját, mert tudta, hogy azt szereti. [Te vagy az, Viktor?] Bizalmasan, gyengéden voltak együtt, Németh Szilárd érzelmektől túlcsorduló tekintete szenvedélyes rajongással kapcsolódott hitveséébe. Aztán ez a behemót mackó [ő egy nagydarab kincs! – mondaná Esti édesanyja] lomhán kibontakozott kedvese öleléséből, dolgoznom kell, brummogta, meg kell akadályoznom a népvándorlást. De Esti Kornél […]

A zene az ember – a beszédnél is ősibb – kifejezési formája, a legmagasabb rendű hallható harmónia, nem közvetlen információ, hanem az érzelmek közvetítésének médiuma. A zene elképzelhetetlen – mégoly ösztönös – érzelmek nélkül; befogadásának feltétele a minél fejlettebb érzelmi intelligencia. A zene az empátia művészete, hogy hatni tudjon, hogy érzékeljük, felfogjuk a zene „üzenetét”, külső és belső Csendre van szükségünk – a hallás képességére. (Akinek füle van, hallja meg!”) De nem csak belső csend, belső harmónia, másképpen: belső rend kell! A bensőnk rezonál a hallottakra, így tudunk a zenéből minél többet magunkévá tenni. A csend, a zaj, a zene […]

A siketek a siketekért. A melegek a melegekért. A cigányok a cigányokért. A keresztények a keresztényekért. A vakok a vakokért. A leszbikusok a leszbikusokért. A feketék a feketékért. A buddhisták a buddhistákért. Az épek az épekért. A transzneműek a transzneműekért. A zsidók a zsidókért. A hajléktalanok a hajléktalanokért. Az értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosokért. A heterók a heterókért. Az indiánok az indiánokért. A vallástalanok a vallástalanokért. A beszédhibások a beszédhibásokért. A queerek a queerekért. A fehérek a fehérekért. A szkeptikusok a szkeptikusokért. A hallók a hallókért. Az aszexuálisok az szexuálisokért. A nemzetiségek a nemzetiségekért. A hinduk a hindukért. A mozgássérültek […]

„A hatvanas években divat volt a fiúknak hosszú hajat hordani. Az iskolák, szülők rendőrök idegesen reagáltak, tiltották, néha kényszerűen fodrászhoz cipelték a fiúkat. Idegen emberek rászóltak, gúnyos megjegyzéseket tettek. Hol vagyunk már ettől?” Esti Kornél vidáman szaladt az alsógödi vasútállomásról, végig a Béke úton nagyszülei háza felé; Vakáció! Hosszú gesztenyebarna haja vígan lobogott a szélben. [Szülei liberális szellemben nevelték, és csak mosolyogtak, amikor nővére, a Beatles szította lázadás hevében előállt a forradalmi javaslattal: Növesszük meg Stuci haját! (Stuci, Esti Kornél beceneve a huszadik század hatodik-hetedik dekádjában.) Bár időnként az osztályfőnök behívatta Esti édesapját („Fodrászhoz kellene vinni a fiút!”), a szülők […]

– Van az a pénz! – válaszolom némi habozás után. [A szófordulat vonakodást, húzódozást, kelletlenkedést, idegenkedést, hezitálást, ingadozást, tétovaságot, határozatlanságot, tartózkodást, bizonytalanságot, tűnődést, töprengést, vacillálást, kételyt, kétséget, aggályt, gyanút, zavart, frusztráltságot, szorongást, befolyásolhatóságot, dilemmát sugall. – Kéreted magad? Érzed, hogy valami mégsem stimmel a miniszterelnök budija mellett felhúzott stadionnal? Talán ízlésed ellen való a futballstadionok kertvégébe építése? Van ízlésed? Hamisan szól dogmatikus szimbolád?]  Van az a Pénz I. – Van az a pénz! – válaszolom magától értetődően. [A szófordulat pragmatizmust, gyakorlatiasságot, számítást, haszonelvűséget, célszerűséget, racionalizmust, engedékenységet, alkalmazkodást, flexibilitást, rugalmasságot, hajlékonyságot, simulékonyságot, anyagiasságot, mohóságot, kapzsiságot, nyereséghajhászást, sugall. – Muszáj megélni valahogy? […]

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent” (de, például Kövér Lászlónak biztosan mást, mint nekem), de abban is egyre bizonytalanabb vagyok, nekem mit jelenthet „e lángoktól ölelt kis ország”. Budapesten születtem – itt nőttem fel, alapítottam családot, születtek meg a gyermekeim is -, és nincs egyetlen rokonom sem Erdélyben, sem a Felvidéken, Kárpátalján, vagy a Vajdaságban. Mégis azt hittem, magyar vagyok: „ez itt az én hazám” is. Aztán 2002 körül felharsant a „Hajrá Magyarok”. A Vezér kiáltotta, a “Forza Italia” szerencsétlen, de a szándékot pontosan közvetítő fordításaként, fülkeforradalomra buzdítva magyar és árpádsávos zászlót lengető, kokárdába öltözött rajongóit. Akkor hirtelen […]

You Take My Breath Away – talán Freddy Mercury legszebb dala. Talán a legszebb szerelmes dal, amit ismerek. Kihez, kinek szól? Lehet a címzettje – ahogy Shakespeare szonettjeinek – akár férfi, akár nő. Fontos ez? Nekem semmi esetre sem. De a gyönyörű dalba beleordít a nemzeti erkölcsvédő: dögölj meg, mocskos buzi! És meghallom a politika felszentelt templomában, a „szabadkőműves-marxista keresztényüldözésről” felháborodottan prédikáló, Orbán Viktor szóhasználatával: „csuhásokat”, akik főpapjukkal együtt az elvakult gyűlöletet hiszik missziójuknak. A korlátlan hatalom birtokosaiként, a demokrácia oltárán bemutatandó, hiábavaló áldozatokkal sem törődnek; nem sokat kell várnunk a másságot tiltó törvényekre, s holnap már a nemzeti alaptanterv része […]

Március 21-e emlékezetes dátum [Éljen a forradalom?] Esti Kornél életében; hosszú szünet után hallja-látja újra játszani kedvenc – a zenei ízlésének kialakulásában meghatározó szerepet játszó – zenekarát. Kövér a nap, Lehajtott fejjel, Csöngess be hozzám jó barát – kívülről fújja a dalokat, elérzékenyülten emlékezve a hőskori próbákra, amikor általános iskolás társaival próbálták hallás után elsajátítani a rádióból ismert slágereket… Esti Kornél az idők során együtt muzsikált az orkeszter több rocktörténeti jelentőségű tagjával, a gitáros- énekes-szövegíró Művésznőhöz viszont, a bélák elleni végeláthatatlan küzdelem megpróbáltatásai között edződött barátság is fűzi; hasonlóan gondolkodnak a világról. Egy emberként utálják a náci idiótákat, undorodnak az […]

Megfújnám dogmatikus szimbolámat (összecsavarom a spárgát a kapcával), hogy e jelre elstartoljon a Magyar Nemzeti Csodazongoraverseny. [Próbáljon meg bárki metafora nélkül zenéről beszélni!] Expozíció – gyors nyitótétel A közéleti aréna – fedett vagy fedetlen sportlétesítmény – [hang]versenypályájának legelőnyösebb (a többi kifejezetten hátrányos!), jobbszélső rajthelyéről a politikai-gazdasági-kulturális elit (arisztokrácia – mondhatnánk egyértelmű kétértelműséggel) színeiben Gergely Tiborovics Bogányi indul. Versenyparipája, a tradíciókban gyökerező magyar lelkű, jól dizájnolt, a környezeti ártalmakat őseinél jobban tűrő, minden magyar tulajdonságot egyesítő Csodazongora (Overdose-t is emlegethetnénk, lenne párhuzam nemzeti kincs, tulajdonosi kör ügyben). A további startpozíciókat a nyomorultak, hajléktalanok, nincstelenek, éhező gyerekek, betegek, tanulatlanok, gazdasági bevándorlók – […]

Razglednica (5…) Ahmed Merabet Charlie [Bernard Maris, Georges Wolinski, Jean Cabut (Cabu), Charb és Tignous] mellé zuhant. (Egy tompa ütést érzett a mellkasán, aztán minden átmenet nélkül kiszállt az erő a lábából.) A halott karikaturista teste átfordult, s feszes volt már, mint húr, ha pattan. A fülén sárral kevert vér száradt, száján véres nyál csorgott. – Tarkólövés, így végzed hát te is – súgta magának a párizsi rendőr. – De miért?! Mi közöm az egészhez?! [Akkor persze nem marad egyetlen további kérdés sem, és éppen ez a válasz. (Wittgenstein)] – Csak feküdjek nyugodtan?! – hörögte halálra váltan, ahogy a fájdalom […]

„Ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság… És ahol igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is.” – Mától ő nem Volpi A Dorong, hanem Fix A Rezsibiztos! Ő az, igen! Ezt jegyezzétek meg magatoknak! Olyan név, hogy első sorban ül a Tűznézésnél! – üvöltötte a Vezető, Aki Mindent Tud. A csontvázszerű alakok lesütött fejjel, némán hallgatták – Ő egy Hiéna. És A Farkas, Akinek Órája van, ő is egy Hiéna. És A ®Rogán(s), Akinek Lakása Van, A Senki, Akinek Táskája Van, A Hülye, Akinek Gördülő Köve Van…, mind Hiéna. És a Hiénáknak engedelmeskedni […]

“Mindannyiunkat felháborít és megaláz Farkas Flórián, Orbán udvari dísz-cigányának árulása. Mint tudjátok, nyílt levélben utasította vissza McCain amerikai szenátor kijelentéseit. Orbán velünk, cigányokkal takarózik. Mindannyian tudjuk, hogy Farkas Flórián 21 éve szélkakasként,ügyesen, megélhetési politikusként szemrebbenés nélkül szolgáltatja ki a magyarországi cigányságot. Felsorolni is nehéz lenne bűnlajstromát, mellyel a társadalom perifériájára, rabszolgasorba döntötte mindnyájunkat. Bátran kijelenthető, hogy a cigányság első számú ellensége,bőrszínétől és származásától függetlenül egy cigányellenes rasszista. Mi, cigány értelmiségiek, megfogalmaztunk McCain szenátornak egy levelet, hogy felvilágosítsuk igazáról, melyet többen aláírunk. Több pontban alátámasztva felsoroljuk a magyarországi cigányság valós helyzetét. Majd több nyelven, több sajtóhoz is el szeretnénk juttatni. (Balogh […]

Az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos intésére Gergely Tiborovics Bogányi a csodazongorához ült és játszani kezdett. A művész Mihail Alexandrovics Berlioz, a Nemzeti Együttműködés himnusza színmű hőskölteményének Sztravinszkij professzor által megzenésített változatát játszotta. A varázslatos instrumentum hangja betöltötte a termet, a jelenlévők lelke megtelt muzsikával. A lelkesedéstől kipirult arcok, a jövőbe vetett hit hatalmától parázsló tekintetek a miniszterelnök felé fordultak. Az utolsó kristálytiszta hang is szétfoszlott már, de a teremre ereszkedő ünnepélyes csendben Viktor Viktorovics száját nyalogatva mereven ült a helyén. Ekkor váratlan dolog történt. A feszülten várakozó kormánybiztosok seregéből előlépett Andy Georgievics Vajna és érces […]

Tegyük fel… …, hogy egy őrült magához ragadja a hatalmat országunkban! Megváltoztatja a törvényeket, saját embereit ülteti a kulcspozíciókba – holnaptól itt minden önkényes döntéseitől függ. Tegyük fel, hogy erről szinte senki nem értesül országunkban! Sokan egyáltalán nem hallgatnak híreket, a maradék többsége (kétharmad) hamisított információkhoz jut, de a kisebbség tájékoztatását is gyakran elfogult, indulatos csatornák végzik, így hazugságnak tűnik a valóság. A polgárok pedig élik hétköznapi életüket, keveset sejtve a közelgő katasztrófáról. Tegyük fel, nem értjük, mi folyik országunkban! Értelmes, tájékozott emberként gondolunk magunkra, de nem látjuk az összefüggéseket, vagy csak nem akarjuk elhinni, hogy a vezér ilyen megátalkodott. […]