Nemrégiben olvastam újra (sokadszor) Lion Feuchtwangernek Az eredmény… című regényét. Ma éjjel – éppen 12 órával a Szabadság téri Hazatérés Templomának náci rendezvénye elleni tüntetés előtt  – levettem a polcról, mert emlékeztem rá, hogy egy számomra fontos helyen könyvjelzőt hagytam benne. Most fellapoztam. Martin Krüger halálánál. Az utolsó gondolatsorát nem másolom ide, tessék megkeresni (Nova-kiadás, 1935., Braun Soma fordításában, 160-166. oldal), de ami utána jön, azt igen: “Ez volt Martin Krüger utolsó gondolata, amit ki lehet fejezni szavakkal. Mert azután fölemelkedett a csöbörtől. Fuldoklott. Talán kiáltani is akart, Pockorny felügyelőnek, valakinek. De nem kiáltott. Csak kezeit emelte a feje fölé. […]

A Bezerédi utcai általános iskolában történelemre és magyarra tanított Wenner József. Kopott zakója alatt jobbára kockás inget viselt. De nem ezért szerettem. Hanem mert ő szerette, amit az óráin előadott. Sose felejtem el, ahogyan történelemből felelevenítette az alig néhány évvel korábban befejezett második világháború eseményeit. Sokszor előfordult, hogy az általa oly élvezetesen felidézett történésekből a tankönyvben csak egy-egy mondatot leltem, olykor még annyit se. Például Dunkerque homokdűnéiről beszélve, miután a fekete táblára lendületesen felírta az általunk ismeretlen város nevét, ugyanazzal a lendülettel vázolta fel a Doveri-szoros innenső tengerpartjára szorított francia katonák egyre zsugorodó hadállásait, szinte láttuk a minden oldalról rájuk […]

Kockás Pierre (aki rövid életének születése előtti szakaszában Nagy Károlyként volt kevéssé ismert alkotója az irodalomnak) annak idején alighanem felrobbant Ukrajnában. Munkaszolgálatosként tette ezt, egy aknamezőn, amelyre őt magyar testvérei odavezényelni voltak szívesek. Emlékszem rá, amint az algériai Sidi bel Abbesben időző légionárusok egyikeként a helyi kocsma kasszája felé imbolyog, és Angyalka, a tekintélyes termetű, folyvást pipázó Levegő Királynője két pöfékelés szünetében elbűvölően feléje mosolyog. Látni vélem, ahogyan (a kocsmában senki se látja, honnan) Kockás az egyszál rózsát elővarázsolja, s hallani vélem, amint csillagokról beszél, amelyeket (ha valamivel könnyebben lehetne hozzájuk jutni) szívesen rakna Angyalka lábai elé. Kockás Pierre, alias […]

A Vértes hegységben 2013 óta van emléktáblája az 1945 elején itt elesett magyar huszároknak. Vérteskozmán, ahol az emléktáblát felállították, az idei megemlékezésnek állami szónoka Tessely Zoltán, a miniszterelnök ötödik biztosa volt. Ahhoz képest, hogy immár Orbán Viktor biztosaként mondhatott beszédet, meglehetősen kevesen hallgatták, s mondhatni, hogy az eseményről a sajtó is hallgatott. Ráadásul az Önkormányzati Sajtószolgálat honlapján megjelentetett rövid tudósítás is csupán a szónokok egyikeként – az új funkciójával együtt – említette őt, és amit mondott, abból semmit nem közölt. Pedig ez az ember minden tőle telhetőt megtett, előbb azért, hogy elnyerje, majd, hogy a mostani beszédében meghálálja ezt a funkciót. […]

„A Szépség aranyüledéke gyakran mocskos folyók iszapjából csapódik le, és ezért szeretjük a nagy zavaros folyót, a Történelmet.” Ezzel a mondattal fejezte be Szerb Antal 1943-ban írt utolsó novelláját. A herceg a címe. Főszereplője az olasz reneszánsz egy kisszerű, ám Galilei nyomán a Földet magát is a megszámlálhatatlan világok egyikének tartó zsarnoka, „… valami lényegtelen és nemtelen közember a csillagok megdöbbentő hierarchiájában. És ha ez így van, kérdezi (maga a zsarnokocska) eltűnődve és riadtan egyik levelében, vajon akkor hogyan lehet az, hogy Isten éppen ennek a tizedrangú kis csillagnak a megváltásáért áldozta fel Egyszülött Fiát?” Szerb Antal egy évvel korábban […]

(Hazám – 2015-16 fordulóján) A levegő langyos, a város lágy, a versek szelidek. Nem tudom, honnan valók a sorok, amelyek belülről úgy símogatnak, mint kívülről a Nap nyugta előtti fénye. Már-már hihetetlen e szilveszter előtti benti-kinti béke. A kismetró lejáratánál az engem felismerő kiskutya orra felé nyújtom a kezemet, gyorsan, hevenyészve nyalja meg, mert dolga van. Egy lány cilinderrel a fején, hívja őt. Nem, a lány cilinderrel a fején, nem hegedült, mint a láttán, az a másik a fejemben. De mintha zenére táncolt volna, karikával a kezében. A kiskutya előbb a karikán, majd a lépésre tárt két vékony lábszára között […]

Elegem van, elegem van. Abból van elegem, hogy az én pénzemen, kéretlenül és váratlanul harsogja Orbán Viktor újra és újra az én fülembe is: “Semmiféle ideológia, vagy gazdasági érdek miatt nem tehetjük ki életveszélynek az európai polgárokat.” Ráadásul az én alkalmazottamként teszi ezt, az én kormányom első embereként, aki az ország minden polgárát, egytől-egyig európai polgárokat, köztük engem is, szolgálni köteles, aki tehát – feltéve, hogy az európai polgárokat fenyegető életveszély indoklásában igaza van – általunk, magyar állampolgárok által személy szerint felelősségre vonható, bűncselekményre utaló magatartása okán feljelenthető, majd vádolható, mert az ő hozzájárulása nélkül országunkon nem zúdíthattuk volna át […]

Nos, hát itt ülünk mind, egyazon csónakban. Mi, épeszű emberek. És közülünk a legépeszűbb szerint – aki éppenséggel a magyar parlament elnöke – körülöttünk mindenki idióta. Nyilván ezért vélte úgy, hogy nekünk a terror és a migrácós válság árnyékában meg kell próbálnunk legalább beazonosítani az unokáink puszta létét fenyegető veszélyeket. Nem, nem az jutott eszembe, amire a magyar közjogi méltóságok e kiválóságának egy valamicskével korábbi, a nők unokaszülési kötelmére vonatkozó eszmefuttatása okot adna, hanem, hogy… KIK IS VAGYUNK MI EBBEN A CSÓNAKBAN? És ez azért ötlött fel bennem, mert ezen a nyáron a magyar közjogi méltóságok legtekintélyesebbje az uniós országok […]

A határainkon túli honlapon megjelent fotó aláírása: “Csontos Sandra (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, IKSZ) tiltakozó beszédet tart az antiszemita politikus szobra előtt, akiről általános iskolát neveztek el Magyarországon!” Csontos Sandra az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke, mögötte – jól láthatóan – Zigmándy Ignác szobra. A szlovákiai hírportál forrásként a híradó.hu-n megjelentetett, 2014. január 20-án, hétfőn 14 óra 30 perckor kiadott MTI-közleményt jelölte meg. Az MTI-közlemény dátumozott címének (“IKSZ: távolítsák el a Zigmándy Ignác szobrot a törökbálinti általános iskola udvarából”) és leadjének fotóját is közölte. És publikálta többek között, hogy az MTI nyomán a híradó.hu Rétvári Bence két nappal korábbi nyílt levelének tartalmát is […]

“Most a Mezőn mindenki veszt S vér-felhők futnak szabadon S hű csapatomat most leltem meg, Most leltem meg a csapatom, Az Életből kikényszerültet.” Tudod-e, ki írta ezt? Igen, téged kérdezlek, aki nemrég két alkalommal is százezer székesfehérvári polgár nevében utasítottad vissza, kérted ki a nevükben egy budapesti értelmiségi – reményeid szerint szűk – csoport rájuk zúdított gyűlöletét. Téged kérdezlek, polgármester, aki százezer városlakó élén, pálfordulásod – a kurucinfo borzalmas új leleménye szerint “saulfordulásod” – előtt és után, egyaránt ugyanazt mondtad erről a csoportról, amelynek én is tagja vagyok. Mindkétszer a demokrácián túlmutató nyomásgyakorlásról szóltál, előbb egy interjúban a civilszándék szabadságának […]

Püspök Uram! Úgy vélem, ideje megköszönnie mai tartóinak, no nem a leendő szegedi stadiont, hanem, hogy ők sem forszírozzák az egykori ügynökmúlt feltárását. Most értettem meg, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es, választások előtti kampányrendezvényén az Isten szolgájaként e pártszövetség melletti szavazásra miért buzdított. Ön, püspök uram, mindig józan volt, a szeretet jegyében és annak prédikálásához merített és merít erőt hol innen, hol onnan. Jelzi ezt jelmondata is: „Virtus, dilectio, sobrietas”, azaz „Erő, szeretet, józanság”. Annak idején, még a rendszerváltoztatás előtt, amikor Esztergomban szolgálta az Urat, azoktól merített erőt, akiknek a Lawrence fedőnevű ügynökként jelenteni volt köteles, mostanában pedig azoktól merít, akik […]

A mi Orbánunk egy ír melegjoginál is híresebb… Azon közben, hogy a Kedves Vezető, a maga öt miniszterével egy, a lopások visszaszorítása érdekében ujjamputáló gépet kifejlesztett és rendszeresített országban – a természetellenes kapcsolathiányt megszüntetendő – időzött (nem, nem amputálták az ujját, ellenkezőleg: Allah Csodájával is kezet szoríthatott…), egy amerikai magazinban rangos helyet kapott. A hazai sajtó interpretációja szerint az év emberének választották, de ez nem igaz, mert választásról szó se volt, mindössze egy-egy, a szerkesztők által a huszonnyolc uniós országból kiválasztott, közfigyelmet keltő személy közül sorolták őt az első helyre. A magazinban „konzervatív bomlasztónak” nevezett miniszterelnökünk kétségkívül többé-kevésbé ismert politikusok […]

A hatvanas évek elején két teljes esztendőt harckocsizóként teljesítettem szolgálatot a Magyar Néphadsereg tapolcai hadműveleti-harcászati ezredében, amelyben a világháborús T–34-esek helyett az idő tájt állították rendszerbe a stabilizátoros (menet közben is célra tartható lövegű) T–54-eseket. Ezért a Belügyminisztérium minapi rendhagyó satótájékoztatóján – a fehér terítővel fedett asztalra tett kimustrált harci eszközök között – egykori irányzóként azonnal felismerni véltem a T–54-es harckocsi lövegéből származó gránáthüvelyt. (A mellékelt MTI-fotó jobb alsó sarkában látható.) Számomra tehát nyilvánvaló volt, hogy a TEK-esek legutóbbi (világröhejbe torkolt) akciójának belügyminiszteri, “tárgyszerű” felmagasztalását alátámasztó bizonyítékok egyike nem gránát, hanem egy kilőtt gránát üres hüvelye. És nagyobb valószínűsége volt, […]

Uszító videókat készített egy magyar  kamionos a menekültekről és ezek most gyorsan terjednek a neten. Az ide belinkelt videót a kommentárjaival együtt érdemes megosztani és megnézni. Csupa melegszívű honfitársunk. Jani Bacsi Facebook oldalán például egy hölgy pisztolyt szegez az olvasóra és a kép felirata szerint azt mondja: “Kib*szott zsidók, miattatok van minden háború! Számomra egyet jelentetek a dögvésszel és a nyomorral. Pusztulni kell minden zsidónak.” Ilyen világosan fejezi ki magát. A nyugdíjas Árva Józsefné Csöpi pedig – egyem a lelkét! – a vagány kamionos felvétele láttán felszólítással él, hogy ott helyben engedjék agyonlőni a migránsokat, mert ő élvezni akarja a […]

A mainál mintegy öt évvel soványabb Orbán Viktor egy nemrégiben fellelt videofelvétel tanúsága szerint a MAGOSZ 2010-es hajdúböszörményi nagygyûlésén a magyar föld jövõjérõl, az ezzel összefüggõ esedékes brüsszeli döntésrõl, s a külföldiek esetleges magyarországi földvásárlásáról beszélt. Imígyen: „Szeretném önöket megnyugtatni, hogy a magyar föld jövõje nem függ a Brüsszelben esedékes döntéstõl. Ez csak és kizárólag tõlünk függ. És elmondhatom önöknek, önök biztosak lehetnek abban, hogy amíg a Fidesz kormányon lesz, és abban az én munkám is ott lesz, addig Magyarországon külföldiek – akármit döntenek Brüsszelben – itt soha termõföldet nem fognak vásárolni.” A manírjait is érdemes megtekinteni… Annál is inkább, […]