Van egy városunk, amely Párizs másfélszeresénél is terjedelmesebb. Hajdan – koronauradalomként – bekerítették, s kerítése a francia fővárost ma határoló külső körútnál jóval hosszabban övezte. Igazi királyi birtok volt, egyszersmind a világ egyik legtermőképesebb birtoka, ami hosszú időre meghatározta lakói életét. Most az Orbán-kormány úgy döntött: feltrancsírozza. Mezőhegyest 100-200 hektáronként osztják szét az új bérlőknek.

Van egy városunk, amely Párizs másfélszeresénél is terjedelmesebb. Hajdan – koronauradalomként – bekerítették, s kerítése a francia fővárost ma határoló külső körútnál jóval hosszabban övezte. Igazi királyi birtok volt, egyszersmind a világ egyik legtermőképesebb birtoka, ami hosszú időre meghatározta lakói életét. A magyar állam képviselői 230 éven át tartották egyben, lévén mindenkor nyilvánvaló volt a számukra, hogy földjeit csakis nagyüzemi gazdálkodással lehetséges az ország számára a leggyümölcsözőbben hasznosítani.

Ezt dr. Ángyán József államtitkár is így vélte, aki a családi gazdálkodást favorizáló új kormány képviseletében 2011. január 28-ai itteni látogatásakor mondotta volt, hogy kivétel erősíti a szabályt: Mezőhegyes nem felparcellázható.

Mindezzel szemben…

Vessenek egy pillantást a Mezőhegyes térképvázlatán bejelölt színes foltokra (1. ábra), amelyek a 3000 hektárnyi terület megpályáztatott 53 parcelláját láttatják.

1. ábra

Akárkik lesznek a pályázatok nyertesei, a birtoktest széttrancsírozódik, és sem a nyertesek által bérelt, sem megmaradt földeken nem termeszthető többé hibridkukorica (mert az úgynevezett izolációs távolságok nem betarthatók).

Pedig hát a kormány honlapján 2013. október 18-án a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkársága Nagyobb védelmet kapnak a vetőmagtermesztők címmel tette közzé: „A vetőmag előállítás egyik feltétele… az Európai Unió által is előírt izolációs távolságok betartása miatt az összefüggő nagyobb földterületek megléte…” A közlemény a szétszabdalt hazai tulajdoni viszonyokra is utalt, amelyek az izolációs távolságok betartását egyes térségekben gyakran nehezítik, igaz, nem tartalmazta, hogy Mezőhegyes éppenséggel nem ilyen térség, s nem tartalmazta, hogy felparcellázásával Európa legrégibb és legnagyobb vetőmag-előállító birtokának vége van.

A város képviselő testülete – nem firtatván az állam tulajdonában lévő mezőhegyesi földek tervezett, a települést is ellehetetlenítő felaprózásának esetleges indítékait – 2013. október 29-ei ülésén hozott határozatával tiltakozott szétszabdalás ellen, az általa társadalomtörténetileg és szakmailag hibásnak, jogilag semmisnek vélelmezett kiírások visszavonását követelve. Itt nem sorolva a tanulmánynak is beillő dokumentum érveit, sokat mondó tény, hogy ezek összeállításában a polgármester, a két alpolgármester, a pénzügyi bizottság elnöke és a jegyző, valamint a Város- és Környezetvédő Egyesület elnöke mellett részt vett az MSZP és a Fidesz mezőhegyesi szervezetének képviselője is.

Mezőhegyes különös település. Része a birtoktest, a föld, amely lakhelyeinek zömét körülöleli, része a Ménesbirtok Zrt. (az egyetlen olyan hazai privatizált mezőgazdasági nagyüzem, amely csakis állami földön gazdálkodik), amely a privatizálás óta is biztos megélhetést nyújt az egyéni gazdálkodást csak hírből ismerő alkalmazottainak (több mint hatszázan vannak, dologidőben kétezer körül). Része a sok major, amelyek egyike-másika messzebb van a Ménesbirtok Zrt. központjától, mint Párizs két városszéli nagy hírű zöld parkja – a Bois de Vincennes és a Bois de Boulogne – egymástól, s amely majorok közül tizenhárom lakott, s bennük a város 5600 lakójának negyede él.

2. ábra

Lakott major például a 21-es, azaz Kamaráspuszta (2. ábra), amelynek térképén a parcellázandó birtokrészeket jelölő színek közül a világoskék szinte elönti az épületeket. Ezek közül a 0417/34-es számmal jelölt színtelen térségben lévők mellett van a major kútja és a víztorony, amely a majdani pályázatnyertes által bérelt föld alatti csöveken látja el vízzel a lakosokat, akik egyébként csupán szolgalmi jogon léphetnek be majd a saját házukba, s szolgalmi jogon kerékpározhatnak a szántóként megpályáztatott utakon. Mert – amiként más térképeken is – a majdani bérlemények színei mind a majorok között utakat, mind a közvilágítás fényeit ellepik.

Vegyük például a sűrűn lakott városrész szomszédságában a Génbank-Semex Magyarország Kft. épületeit övező színeket (3. ábra), amelyek szinte megfojtják az immár világhírű tenyészbikákat nevelő és a városnak adózó vállalkozást.

– Ha a pályázati kiírást az állam nem vonja vissza, Zoliék bizonyosan elköltöznek a településről – mondja Kovácsné dr. Faltin Erzsébet polgármester.

A Zoli – aki egyébként ingyen látja el az önkormányzat alpolgármesteri feladatait – Veres Zoltán, a Génbank-Semex Magyarország Kft. ügyvezetője, aki szerint, amióta a kormány az NFA révén azzal hirdette meg az állami birtoktest jelentős részét, hogy az új bérlők 2017-ben kezdhetnek gazdálkodni az elnyert parcellákon, nemcsak a Ménesbirtok Zrt. által foglalkoztatottak egzisztenciája került azonnal veszélybe, hanem további kétezer mezőhegyesi lakos megélhetése, s így valamennyi mezőhegyesi lakos sorsa is. Mivel az új földtörvény birtokmaximumot rögzít, s azt legfeljebb 1800 hektárban határozta meg, előfordulhat, hogy a közeljövőben a 8050 hektáros birtoktest további részét is meghirdetik.

– Nem tudjuk – fejtette ki –, hogy mi történik, ha Mezőhegyest 100-200 hektáronként osztják szét az új bérlőknek. Nem tudjuk, hogy lesz-e elég tőkéjük új istállókat építeni, új útjaikat hozzá, lesz-e elég tőke és szakértelem, hogy ilyen kis birtoktesteken versenyképesen tudjanak majd termelni a rendkívül erősen versengő uniós piacra. Nem tudjuk, hogy az új bérlők mekkora hányada lesz mezőhegyesi (a bérlet elnyeréséhez nem feltétel, hogy a pályázó legalább 3 éve itt lakjon!), és ők mennyire érzik majd magukénak azt a megyében egyedülálló történelmi örökséget, amelyet a mezőhegyesiek eddig gyakran az erejükön felül is, de megőriztek. Nem tudjuk, hogy a Ménesbirtok Zrt. tulajdonosai fenn tudják-e tartani a céget jelentősen megcsappant földterületeikkel, és a drámaian megváltozott feltételek mellett hány mezőhegyesinek tudnak munkát adni. Egy munkaerőre kevesebb, mint 15 hektárnyi termőföld jut, ilyen egy hektárra jutó munkaerő sűrűséget az alultőkésített kisbirtokok még sokáig nem fognak tudni felmutatni. Sokan azt mondják, a hiba ott történt, amikor az állami föld, és az azon gazdálkodó szervezet tulajdonosát elválasztották egymástól (azaz privatizálták a birtokot), hiszen az állam a saját földjén perspektivikusabb gazdálkodásra lenne képes, mint az aktuális érdekek mentén cserélődő magántulajdonosok, akiknek sorsa a földhöz jutás függvényében változik.

Hangsúlyozom, nem lenne ebben semmi rendkívüli, amennyiben a történet csak a piacról és a magántulajdonhoz kapcsolódó érdekekről szólna, és nem kapcsolódna hozzá egy város létezése.

Eltekintve az érzelmektől, pusztán gazdasági szempontból is erősen indokolható lenne egy stabil, a mezőgazdaság legjobb gyakorlatát bemutató, csúcsminőségű tenyészállatokat előállító állami gazdaság létrehozása. Mezőhegyesen ehhez megvannak a feltételek: szakképzett, az állami elvárásoknak megfelelő, kiváló szakemberek, kiváló termőterület, hagyomány, történelmi emlékek. A probléma ennél persze jóval komplexebb, hiszen az állami tulajdonban cég nem jogosult szinte semmilyen uniós támogatásra! Vajon az állam hajlandó lenne-e a kieső összeget megadni a leendő állami gazdaságnak? Amennyiben nem, a cég olyan versenyhátrányba kerülne, amit nagyon nehéz lenne saját erőből kompenzálnia. Jelenleg nem érzékelhető olyan szándék, amelyből a fenti gondolatmenet realitására következtethetnénk…

Másra viszont következtethetünk.

Az állam mezőhegyesi földjeinek feldarabolása miatt tavaly december 11-én – országgyűlési képviselőik: Simonka György (Fidesz) és Varga Zoltán (MSZP) meghívásával – tartott lakossági fórumon a résztvevők nyomatékot adtak a városvezetők már 2011 januárjában megfogalmazott tiltakozásának. A fórumon Simonka György nem vett részt.

Nem tudni pontosan, hányszor invitálta Mezőhegyes polgármestere beszélgetésre Simonka Györgyöt, a meghívásnak a képviselő sohasem tett eleget.

Simonka György 2014. március 27-én a mezőhegyesi Nonius Hotel kistermébe kérette azokat, akik január 14-ei dátummal összeállítottak egy, a vetőmagtermesztéssel összefüggő munkaanyagot. E munkaanyag elkészítésére korábban személy szerint maga kérte fel őket, köztük Mitykó Zsoltot, Mezőhegyes másik alpolgármesterét, a József Attila Művelődési Ház igazgatóját (a polgármester szerint azért tette ezt, hogy talán sikerül összeveszíteni vele, de ez nem sikerült). A Javaslat és szakmai tanulmány a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. szánóterületére kiírt földbérleti pályázat kivitelezésére című, igen terjedelmes dokumentumban a bizottság legelőbb a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkársága által 2013. október 18-án a kormány honlapján publikált, fentebb már említett közleményt idézte, s csak ezt követően fejtette ki álláspontját. A tanulmány készítői az általuk végül ajánlott mindhárom megoldás mindegyikét azzal kezdték, hogy az NFA visszavonja a mezőhegyesi szántó területekre kiírt pályázatot. Az “A” változat szerint nem ír ki újat, majd meghosszabbítja a Ménesbirtokkal kötött szerződést. A “B” változat szerint új pályázatot ír ki az NFA, a jelenlegi 3300 hektár helyett 1500-1600 hektár területre, egyeztetve a Ménesbirtok szakembereivel, hogy a meglévő termelési szerkezet, a vetőmagtermesztés, az öntözőrendszer, a jelentős értéket képviselő szarvasmarha állomány, a szarvasmarha telep működőképes maradjon, a megmaradó területere pedig nem ír ki újabb pályázatot, azokra a ménesbirtokkal meghosszabbítja a szerződését. A “C” változat szerint a jelenlegi pályázat visszavonása után új, a Ménesbirtokkal egyeztetetten jelöl ki 2000-2500 hektárnyi területre pályázatot és további szántóterületet nem pályáztat.

Simonka György tájékoztatta a meghívottakat, hogy a jelenlegi állapot megtartását – azaz a kiírás visszavonását – óhajtó előterjesztés szerinte nem járható út, annak ügyvitelében nem tud segíteni. Tudomásul kell venni, hogy a kétharmados többséggel elfogadott törvény rendeli el a földosztás paramétereit, ez alól senki nem érezheti magát felmentettnek, bármi légyen is az indok. Csakis akkor támogatja a kiírás visszavonását, ha Ménesbirtok Zrt. menedzsmentje által jogi útra terelt eljárás a pályáztatás semmisségét mondja ki. Amennyiben nem, és a pályázatok eredményhirdetése megtörténik, akkor az alábbi feltételekkel kívánja támogatni a mezőhegyesi földrendezés ügyét:

1. A vetőmagtermesztés sajátosságait figyelembe véve az új földbérlőknek el kell fogadni az integrálódást.

2. Az integrációnak a Dél-Békési Gabonatermesztő Szövetkezeten keresztül kell történnie.

3. Az öntözőrendszer állandó és változó költségeinek vállalása kötelező legyen az új bérlők számára.

4. Az új bérlemények kiosztásánál figyelembe kell venni az állattenyésztő telepek körüli védőtávolságok kialakításának szükségességét.

A fentiek megvalósítására, kivitelezhetőségére szintén a szakmának kell javaslatot tenni.

Ezt az újonnan készített koncepciót fel tudja vállalni, mást nem.
A fentiek ismeretében (mivel a magam részéről nem tartom kivitelezhetőnek az országgyűlési képviselő esetleges támogatásának általa feltételül megszabott pontok tartalmát, és elképzelhetetlennek vélek bármilyen erre irányuló szakmai javaslatot) két kérdést tettem fel Simonka Györgynek.

1. Ön szerint mi indokolja, hogy Mezőhegyes két évszázadnál is régebben kialakított, az állam képviselői által 230 éven át egyben tartott egykori koronabirtokából 3000 hektárt 53 parcellaként megpályáztassanak?

2. Az elmúlt három évben többször is hívták megbeszélésre Mezőhegyes vezetői. Miért nem konzutált velük soha?

A kérdéseket az országgyűlési képviselő telefonon kizárólagosan elérhető adjutánsának javaslatára e-mailen tettem fel, s az adjutáns szerint Simonka György megígérte, hogy válaszol rájuk.

Mindenesetre több esélyem van erre, mint Kiss A. Jánosnak, aki a vitalap.hu elnevezésű honlapon Van-e nyoma „földmutyinak” a mezőhegyesi állami földek bérbeadása körül? címmel a minap megjelentetett írása végén azt kérdezte tőle:

a.) Családtagjai közül tud-e olyan személyről, aki bejelentkezett olyan településre állandó lakosnak, mely Mezőhegyeshez legfeljebb 20 kilométeres távolságra helyezkedik el?

b.) Ha tudomására kerülne ilyen, kérné-e, hogy lépjen vissza a földbérlési elképzelésétől?

Az írás 2014-ben kelteződött. Változott valami? Semmi, mi több, újabb földmutyik indulnak az állami földek (?) értékesítése címén. A  szerk. megjegyzése.

Kiegészítés:

4. ábra

​Mezőhegyes volt polgármesterétől kaptam egy, a cikkemet kiegészítő új térképet, amelyen látható, hogy semmi – józan ésszel felfogható – rendszer nincs a pályázati kiírásokban. Kovácsné, dr. Faltin Erzsébet tájékoztatása szerint az állami mintagazdaságként szóba jöhető szántóföld 2050 hektár. Ennyi maradt a kihirdetett 6000 hektár után. A 6 ezer hektár kihirdetettben van viszont mintegy 3-4 ezernyi, amely még a Fidesz-törvénynek se felel meg. Több, mint 20 km-re van Mezőhegyestől; nem gazdálkodik x ideje; nincs, nem is lesz jószágja; hamis címet közöltek lakóhelyül; később jegyezték be egy lakatlan végegyházi ingatlanba a mezőgazdasági gazdasági társaságot, mint ahogy a kiírás megjelent, stb. Nos, ezzel együtt a kb. 6 ezer hektáron már létrejöhet ÁLLAMI MINTAGAZDASÁG. Új gazdasági társaságot sem kell alapítani, hiszen megfelelően adott a MÁM Kft. (Névmódosítás viszont illendő lenne.) A volt polgármester megvizsgáltatná az egész kiírás racionalitását, és mint eleve célszerűtlenül kiírtat visszavonatná. Ha már mindenáron Mezőhegyesből akarnak családi gazdaság céljára osztani, akkor az öntözetlen peremterületeket jelölné ki. Szerinte van Mezőhegyesen és közvetlen környékén (Ambrózfalva, Csanádpalota) 5-6 komoly mezőgazdasági vállalkozó, vállalkozás, akiknek, amelyeknek a fejlődéséhez elengedhetetlen további helybeli szántó. Potens vásárlók is! Ez lenne az igazi állami földértékesítés.