A 18. századbeli francia arisztokrata hölgy, aki feljegyzések szerint hónapokig viselt egy inget, nemcsak fejletlen civilizációs állapotok terméke és tipusa volt, hanem tökéletlen technikái berendezkedés áldozata is. Egy abszolút higiéne szempontjából mai ruházkodásunk és otthonunk sem nevezhető tisztának, aminek még mindig főleg technikai okai vannak. A higiéne szervezetlen, gazdátlan, tudatosan alig irányított primitiv valami világszerte.

Exakt, mérnöki tisztaság első jelei csak a legújabb időben mutatkoznak. Az iparosodás, a találmányok gyorsabb érvényesülése, a nagyváros túlsulyra jutása készítik elő az útját. A mai magángazdasági berendezkedés keretein belül azonban a higiéne teljes tökéletesedéséhez nem juthatunk el. A polgárság szigorúan zárt családi formái erre nem alkalmasak. A családi otthonokban végzett lakás- és fehérnemű tisztítás soha nem tökéletes, szaktudás hijján való, az ilyen célokra használt eszközök primitívek, a kis méretek és mennyiségek miatt eléggé nem. is tökéletesíthetők. (Gondoljunk a szűk bérházudvarokban végzett szőnyegporolásra, ami nem egyéb, mint a por egy részének más lakásba való transzponálása, kölcsönös kicserélése.) „Mintaszerű” gazdasszonyaink tapasztalatai, szokásai legtöbbször hagyományos tévedéseken alapúinak, tudományos vizsgálat előtt nem állanak meg. A családi keretekben végbemenő tisztítási eljárások fokozatos csődje nagyvárosban ma jól megfigyelhető: A „nagymosás” elmarad, helyébe a kémia pontos, tudományos és ártalmatlan eszközeivel dolgozó mosó-üzemek lépnek, az otthoni fürdés hiányait közfürdők tökéletesebb, fejlettebb technikájú berendezései pótolják.

A polgárság a tisztogatást, a takarítást is jórészt a külső reprezentál ásnak, az anyagi jólétet fitogtató látszat elérésének rendelte alá. A berendezési tárgyaknak csupán látható felülete tiszta, a fehérnemű az otthoni, kézzel végzett mosás hibáit eltüntető „kékitőt” kap. A modern ipar új anyagai nem szükségeinek ilyen eljárást. Könnyen, főzés, lúgozás nélkül tisztítható kelmékből készül a fehérnemű, melyeknek struktúrája nem is emlékeztet a házi vászon szövésére és melyeknek megalkotásánál már a tisztátlanság könnyü eltávolítására is gondoltak. Mai használati eszközeinknek elkészítési módja, felesleges diszei, „stilusa”, komplikált alkata, meg nem felelő anyaga is erős akadályai a teljes, hiánytalan tisztántarthatásnak.

Viszonylagos egyéni jólét, nagy anyagi áldozatok sem segíthetnek ma bennünket ahoz, hogy tökéletesen higiénikusan éljünk. Üzleti útjain a leggazdagabb embert is belepi a tökéletlen útak pora, napi 5 - 6 óra hosszat piszok fedi autójában is teste pórusait. Szeparált, úri villájában élő gyermekeihez is eljut a más negyedek piszkában megtermő ragályos betegség. Tökéletes tisztaság ma nines. A hagyományos férfi öltözék pl. számtalan elkerülhetetlen tisztátlanság állandó forrása, mértéktelen izzadás előidézője az év 8 hónapjában. A kőszén tüzelésű vasút mindenki részére elkormozza a levegőt. Az uccák és udvarok mai elrendezése, tökéletlen, fukar, ósdi szabályokba kötött zártsága, szűk méretei épenúgy akadályozzák a levegő desztilláló hatását, mint a kevés ablakú, világító-aknás, keresztszellőzés nélküli lakások rossz alaprajzi elrendezése.

Jelenlegi berendezéseink mellett túlsok fáradtságot, költséget és munkát igényel a megközelítő tisztaság fenntartása is. Ruháink, használati tárgyaink, butoraink készítésénél, anyaguk, formáik megválasztásánál a higiéne szempontjai nem vétetnek figyelembe. Egyéni hasznot szolgáló árú-voltuk az egyik ok, tökéletlen, tudománytalan, kézműipari készítési módjuk a másik, melyek együtt állandó pontatlanságok forrásai s melyek amúgyis leszögezetlen céljuk háttérbe jutását eredményezik. Nehézkés, alig tisztítható, kényes felületű dolgokkal vagyunk körűlvéve. Vannak húzamosan viselt ruhadarabjaink, melyeket soha nem mosatunk ki, legfeljebb a folttisztítás „esztétikai és illendőségi” követelményéig megyünk el. Öltözékünk anyaga, a legjobb angol szövet, görcsösre ugrana össze, ha kimosnók, pedig kézi veregetéssel a belészivódott piszok kis része távolódik csak el. Lakásunk tisztántartása is komplikált, hosszantartó és nehéz munkát igényel, majdnem megoldhatatlan feladat. Mindezen külső, technikai nehézségekhez az ember pusztíthatatlannak látszó lustasága és az általános szegénység járúl. Mégis állítható, hogy piszkunk és nyomorunk három fenti okozója közül a technikai elmaradottság és igénytelenség a legerősebb.

*

A mérnök, a technikus két oldalról fog a kérdés megoldásához. Használati tárgyaink anyagát és alakját úgy válogatja meg, hogy a tisztántartás hiány nélkül és minimális fáradsággal történhessék meg. Másrészt higiénikus közműveink szerkezetét fejleszti, egyszerűsíti, olcsóbbítja és általánosítja használatukat.

Használati tárgyaink alatt a ház épúgy értendő, mint egy szappantartó. Az egyszerű, világos szerkezet, forma és elrendezés, a komplikáló diszt nélkülöző felület különös fáradság és pénz nélkül tisztítható. Ipari termékeink ma ebben az irányban fejlődnek. Gondoljunk a régi csengőszerkezet díszes, barokkstilusú, bronz foggantyújára, mely körül kezünktől és magától a körülményes tisztogatástól piszkos, foltos volt a fal. A mai villanycsengő kapcsolója egyszerű csont vagy celluloid gomb, körülötte elemi alakú kerek üveglap védi a falat soha nem eléggé tiszta kezünktől. S ezen utóbbi használati tárgy letisztítása egymozdúlat a szeszes vízbe mártott törlőruhával, amannak fényesítése, ami tisztaságot nem is jelent félórai munka a nem-olcsó szidollal.

Vagy vegyük a mai sima, geometrikus felületű autót és hasonlítsuk tisztíthatóság szempontjából XVI. Lajos diszhintójával össze.

A cél nem is a tisztító munka csökkentése, hanem kiküszöbölése. Közszükségleti tárgyaink semilyen tisztítást ne igényeljenek. E cél szolgálatában a modern ipar nem fogadja el a természet anyagait a maguk adottságában, mert precíz célnak hiány nélkül sohasem felelnek meg. A technikai civilizáció embere eszközeinek anyagát a laboratóriumban határozza meg. A természet-adta nyersanyagot keveri, alakítja. Mesterséges anyagokkal dolgozik. Igy a tisztaság követelményei is teljesen kielégíthetők, ami naturális anyagoknál csak többé-kevésbé érhető el. A kés nyelére alkalmazott mégoly kemény fa is rovátkos, repedezett lesz idővel, hová a piszok tisztíthatatlanúl befészkelődik. A kőből vájt, agyagból égetett edény helyébe így lépett a fém, a bronzedény, az öntöttvas fazék helyébe az alumínium, az üveg, a celluloid, az ebonit. Holnap ezeket egy még hiánytalanabb mesterséges anyag szorítja ki. Képzeljünk el egy homokkőből készült virágtartó stil-állványt vagy egy diszes öntöttvas petróleum-lámpát, melyeknek lyukacsos felületébe, plasztikus díszeibe a por és piszok kiirthatatlanúl betelepszik és minden légmozgásnál újra a levegőbe kerűl.

A tehetetlenségét érző tegnapi ember kitalálta opportunizmusból piszka védelméül a „művészi” patina fogalmát. A régi, piszkos holmik szellemi értékelése legnagyobb akadálya az egyszerű, sima, higiénikus használati eszközök elterjedésének. A modern teafőző nikkelezett felülete soha nem rozsdásodik, nem takaródzik a piszok „esztétikai” előnyeivel, nincs szüksége értéke emeléséhez patinára. Preciz, tartós alapanyag. Könnyű tisztántartást előmozdító nikkelezés, melynek fényében az esetleges tisztátlanság rögtön szembetünik s a sima felületről egyszerűen távolítható el. Az üveg, a celluloid, a gummi preparátumok még előnyösebb tulajdonságokkal birnak higiéne tekintetében. A mesterséges petróleum, a cseppfolyósított kőszén csupa mérnöki munka eredménye nemcsak gazdaságos energia-fejlesztést tesznek lehetővé, hanem a természetes anyagok piszkát is kiküszöbölik. Amaz szagtalan, ez pormentes. Vagy maradjunk a lakás közvetlen berendezéseinél: A legdrágább diszes táblás-parketta is összeszárad idővel, gondos, fáradságos viaszolás mellett is felengedi a födém-szerkezet primitiv szigetelő feltöltésének porát, recseg, sülyed, levegőt fertőz, hézagai piszok-gyűjtő rejtekhelyek. A modern linoleum- vagy gummipadló hézagtalan, kezelést alig igényel, alatta vékony réteg, nem porladó turfakő-lemez a szigetelés. Olyan, mint minden modern, mérnöki ipartermék: Határozott, közvetlen célt szolgál, ezt legegyszerűbben, ökonomikusan igyekszik elérni, dekoráló, reprezentáló céljai nincsenek. Az élet gondtalan, kevés fáradtságot igénylő, higiénikus berendezése nem a könyvtárakból, nem a parlamentekből, hanem a laboratóriumokból indúl ki. Fejlett, széles területű, egészséges szellemi élet pedig csak tökéletesen civilizált, tiszta miliőben fejlődhet. Európa esztétikai és filozófiai beállítottságú értékkeresése ezt eddig mindig szem elől tévesztette.

*

Mérnöki munka szükséges fokozottabban közműveink higiénikus átszervezésének terén is. Mai útaink, a makadám, a bazalt kockakövezet antihigiénikusak. Sem az olajozás, sem az öntözés, sem a bitumenes hézagolás tökéletesen nem pormentesítik. Mind félmegoldás. S ha a nagyvárosnak van is jobb aszfalt-útja, ennek előnyeit megsemmisíti a vidék elhanyagoltságából ráhordott por. A higiénikusan élő jómóduak házaiba hurcolt járványok esetének ismétlődése ez. Nem elég a pormentes, kezelés nélkül is tiszta út megalkotása és a laboratóriumban megkeresendő mesterséges útburkolat, hanem a közlekedés általános, kollektiv rendezése szükséges ahoz, hogy teljes, általános higiénét érjünk el. Az öntözés, olajozás nélkül is tiszta és pormentes út a technikai ideál, (talán a beton- és vasbeton-útak kísérlete ehez vezet) és ilyen út mindenütt. A köz által irányított, kollektiv mérnöki munka kell. Az egyéni higiéne primitiv, teljes eredményt nem ad, szakszerűtlen. Egy hollandiai fürdőhelyen bizonyos vállalkozó a tengerbe kávéházat épített. A cölöpökre rakott primitiv, molószerű hozzá vezető úton annyira állandó volt a szél, egyszer északról, másszor délről, hogy a vendégek hamarosan elmaradtak a különben kellemes, ötletes szórakozó helyről. Csőd után a város vette meg a kávéházat, vasbeton szerkezetű széles útat épített hozzá a vizen át, melynek közepén 4 m. magas, a kilátást nem akadályozó üvegfal vonúl végig. Ha déli szél fúj, az út fenti felén, ha északi, az út déli részén, de mindig védetten, egészségét nem veszélyeztetve sétálhat a közönség. A mérnök tervezte út látványnak is nagyszerű, a sziget-kávéház jövedelmezőségét biztosítja.

Azonban a technika egészségmegovó berendezései illuzórikussá válnak, ha csupán elszórva alkalmazzuk azokat. A nagyváros házainak pár százalékában felszerelt központi fütés, állandó melegvíz szolgáltatás higiénikus előnyei jórészt elvesznek az ilyen berendezéseket nélkülöző, elhanyagolt környezetben. Az individuális, részleges megoldás még a technika legjobb segítségével sem vezet célhoz. Ahogy a vízvezetés, villanyszolgáltatás központi erőtelepekről történik akár egész országrészek számára, úgyanigy kell megalkossa a társadalom s a mérnök a központi pormentesítés (vacuum), központi melegvízvezetés, tökéletes, automatikus levegőkicserélődés, az automatikusan beszabályozódó, állandó, tudományosan szükséges temperatúrát tartó fütés, gépi úton történő mosás stb. kérdéseit. Egyes házak tökéletesnek látszó felszerelése láttuk, nem biztosít teljes egészséget. Az idők nem kedveznek az egyéni berendezkedésnek. Nem vezet teljes célra, gazdaságtalan, drága. Ahogy ezerféle esti szórakozásainkat, individuális időtöltéseinket uniformizálja a rádió, a gramofon, a film, úgy kell a közegészség kérdéseit is megoldanunk. Az ipar kollektiv irányba terelő fejlődése becézett, „patinás” piszok tanyáinkat, családi otthonaink primitiv naivságait, puszttíthatatlan piszkát, terhét megszünteti, kiküszöböli. Individuális szennyünk helyébe kollektiv tisztaságot léptet a tudomány s a mérnök.