Kerekes Sándor egy kiadó lakást hirdetett Torontóban, de az apróhirdetésből végül egy váratlan barátság alakult ki és egy kaland a magyar, illeve az újvidéki zsidóság, valamint Izrael államalapításának múltjába. Erről szól Vacsorák Yonatánnal című három részes sorozata a KMH-ban, melyben ma a befejező részt olvashatják. (Az első rész itt olvasható, a második pedig itt.) * Email Yonatánnak: Biztos vagy abban, hogy a cím 63-as szám? Nem néznéd meg mégegyszer? Yonatán válasza másnap kora reggel: Ki beszél itt 63-ról? A cím Rómer Flóris 56. Aznap délutánra megtisztelő meghívásom volt a parlament doyenjétől egy könyvbemutatóra, amit nem mulaszthattam el, de utána a doyennel együtt […]

Yonatán a semmiből került elő, de nem váratlanul. Ezer mérföldekről válaszolt kanadai hirdetésemre, Izraelből, s mint a nejem mondta, a stílusa majdnem tökéletes volt amivel teljesen elbűvölt bennünket–így kezdődött Kerekes Sándor három részes sorozatának első része a KMH-ban, mely bizonyos perspektívából visszaemlékezés, másrészt pedig a délvidéki zsidóság múltjának feldolgozását, illetve Izrael államalapításának első mozzanatait tárja olvasóink elé. Amikor a feleségemmel a domb tetejére értünk, megállapítottuk, hogy a Rómer Flóris utca csak a 61-es számig terjed hatvanhármas száma nincsen. És hogy nincs egyetlen épület sem ott fenn a sarkon, amely akár a legcsekélyebb mértékben is a képen levő villára hajazna, és az […]

Yonatán a semmiből került elő, de nem váratlanul. Ezer mérföldekről válaszolt kanadai hirdetésemre, Izraelből, s mint a nejem mondta, a stílusa majdnem tökéletes volt amivel teljesen elbűvölt bennünket. Bérbevette a házunkat emailben, anélkül, hogy valaha is láttuk volna egymást. Mire úgy fél év múlva személyesen is találkoztunk vele, már szinte barátok voltunk és ezt a befejezetlen állapotot egy vacsorameghívással kívántuk beteljesíteni. Ez volt a kezdet. Azután a környékünket annyira attraktívnak találta, hogy a közelben gyorsan vett egy lakást, ahova hamarosan beköltözött. Vacsora-találkozásaink így három éve tartanak, és emailváltásokkal kiegészített szavai nyomán lassan kibontakoztak egy különös történet részletei. Yonatán elragadó asztaltárs, […]

Sztrájk! Igen, az jár a fejemben és a bosszúság amelyet a szerdai nevetséges sztrájk okozott nálam. Tudom, valószínüleg mindenki jóhiszeműen járt el, és a huszonötezer sztrájkoló, a teljes létszám egy ötöde, hősiesen sztrájkolt. Nemde? Nos, nem, a legkevésbé sem. Az elmúlt negyven évben megéltem néhány sztrájkot és most, mint közszolgálati hozzájárulást, elmondom, mégpedig azért, mert a magyar közönség nem tudja hogyan működik a sztrájk, akik betanították nekik, azok valószínüleg félrevezették őket, vagy maguk sem tudták mi a teendőjük. Íme a leírása annak, hogy mi történik sztrájk idején Kanadában. Amikor a tárgyalás utolsó pillanata is lejárt, a sztrájk helyszinén a dolgozók […]

Tisztelendő Atyám! Az ember hajlamos lenne hinni, hogy ha az igét a neten hirdetik, akkor legalább annak megfelelő, magasabb hitelesség igényével teszik. De erről, legalábbis az Ön esetében szó sincs. Ugyanazok a régelhasznált, hamis klisék és ugyanaz a hitelesség iránti közömböség minden szavában. Ha már a theologiai ambició nem fűti, nem gondol legalább a személyes hitelességére, nem kellene legalább azt megvédenie az olcsóság és manipuláció lehetséges vádja ellen? Önnek azonban ilyen aggályai nincsenek, mint látom, öntelten mosolyog az olvasóra, mintha valami nagyon okosat mondott volna, holott nem tett itt többet, mint meglelte a szarva közt a tőgyét. Tudom, hogy mint […]

Kedves Schmidt Mária! Tisztelt Asszonyom! Hadd meséljem el, hogy mivel töltöttem a tegnap estét. Nos, a CEU (Középeurópai Egyetem) meghívására egy előadást mentem el meghallgatni. Az előadást egy bizonyos amerikai történész professzor, Pamela S. Nadell tartotta, mégpedig a philadelphiai National Museum of American Jewish History történetéről, anyagáról, építéséről, és főképpen az amerikai és zsidó életben betöltött szerepéről. A sajnálatosan kisszámú közönség többnyire a CEU diákjaiból és professzoraiból állt és bármennyire meresztettem a szemeimet, Önt nem láttam a hallgatóság soraiban, pedig, ha van bárki, akinek ez az előadás a javára vált volna, akkor az kétségkívül éppen Ön. Habár igaz, hogy Ön […]

Általában nem vall jó ízlésre, ha egy sajtóorgánum saját magáról, vagy a munkásairól közöl híreket, esetleg nyilatkozatokat. Az ilyesmi rendszerint egyfajta lelki szegénység jele. Ezért most csak a legnagyobb mértéktartással vagyunk kénytelenek megemlíteni, hogy ‘lapunk’ a Kanadai Magyar Hírlap elnyerte a Szabad Sajtó Alapítvány ezévi díját. Az átadási ünnepséget követően főszerkesztőnk és barátunk Christopher Adam rövid interviewt adott és ezzel, legalábbis egyenlőre, valószínüleg elintézettnek is tekinthetjük a díj dolgát. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennénk hallatlanúl boldogok, amiért a sokszáz hasonló elektronikus lap közűl, éppen a mi szerény orgánumunk keltette fel a szabad sajtó közönségének figyelmét. A díjat […]

A közéletben elburjánzott találgatásoknak az Orban-Simicska háborút illetően, se szeri, se száma. A háború lehetséges kimenetelét a megfigyelők többsége Simicska számára vészesnek itéli és ebben Vásárhelyi Mária kitünő cikke sem kivétel. (Egy birodalom tünöklése és bukása, Élet és Irodalom, 2015 február 27.) Megvan ennek az alapja persze, és nehezen is lehetne tagadni, hogy az államhatalom győzelemre áll a magánvagyonnal és személyes ambicióval szemben. Simicska háborút hirdetett és megjövendölte a saját győzelmét, mig Orbán és a kormány meltóságán alulinak találta erre válaszolni, miközben szorgosan magához csábította a Simicska sajtóbirodalom vezető kádereit. Könnyű belátni, hogy ha az államapparátus megvonja a korábbi, szinte […]

A hét elején olvastam el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi Hősök-et. A szerző, Nyáry Krisztián, irodalom tanár Pécsett és az elmúlt néhány évben előbb blogbejegyzésekkel, majd a belőlük kerekített két könyvvel hívta magára az olvasó közönség figyelmét. Így Szerettek Ők címmel jelent meg a két könyv, melyekben a magyar irodalmi szokásoktól eltérően a neves irodalmi alakok szerelmi életéről szóló pletykákkal mulattatta az olvasó közönséget. Ez a többnyire szokatlan nyiltság amellyel az írók szexuális életét tárgyalja, némileg megborzongatta a közvéleményt, annak ellenére, hogy a valósághoz képest még mindig meglehetősen mértéktartóan tálalta a történteket, kihagyva a legszaftosabb részleteket. A történetek sok esetben […]

Tegnap reggel, amint a villamoshoz sétáltam, észrevettem, hogy a szomszéd kertjében kinyílottak a hóvirágok. Szép, egészséges, aranyos példányok voltak, nem túl sokan, csak úgy öt, vagy hat egy csomóban, de nagyon felvidúlt a szívem tőlük. Elméláztam felettük és az emlékeim felett arról, hogy hogyan lepte meg édesapám az édesanyámat minden évben, amikor az utcán még árultak hóvirágokat. Ma már erre nem kerülhet sor, a hóvirág védett növény, a szedése és árusítása tilos 2005 óta. De mennem kellett, mert a Bajcsi-Zsilinszky Társaság meghívására a Vas utcai kereskedelmi iskolában vártak rám. Ebben az iskolában tanított Szerb Antal a magyar irodalom egyik be […]

Júliusban Orbán Viktor bejelentése az illiberállis államról az uborkaszezont valóságos savanyúuborka szezonná zilálta. Ugyan mit jelenthet ez? Biztosan nem demokraciát! Lehet talán diktatúra? Lehet, de ami most van az majdnem ugyanúgy működik, azért a kis különbségért nem érdemes mindent gyökerestől… Talán királyság? Az is lehet, de a királyság nem biztosíték a demokrácia ellen. Vannak demokratikus kiralysagok, azzal tehát megint csak adnánk egy pofont a szarkofágnak. Európa számos országa királyság és demokrácia egyszersmind, hogy csak Dániát, Hollandiát, Norvegiát, vagy Nagy Britanniát említsem: éppen a legsikeresebb, leggazdagabb országok. Márpedig, ezúttal éppen a demokráciát igyekszünk elkerülni. Marad tehát a császárság. Na, az aztán […]

Tisztelt Szerkesztő Uram! Nagyon szépen kérem, hogy azoknak híreszteléseknek, miszerint én az ellenségeim elől szöktem volna el, semmi esetre se adjon hitelt. Az pedig, hogy nem is az ellenségeim, hanem a hitelezőim elől szöktem, nem egyeb, mint a legaljasabb rágalom. Minden esetre igaz, hogy átmenetileg eltávoztam Budapestről, de célom egyfelől az volt, hogy megvizsgáljam mi az igazság, másrészt, hogy lerázzam az üldözőimet. Nem mintha megijedtem volna az ellenségtől, de be kellett látnom, hogy nem bírok a túlerővel: gondoltam megtréfálom őket, hadd keressenek mindenfelé, míg én a távolban új erőt gyűjtök ellenük. Így azután nem is csoda, ha olyan úticélt kellett […]

Kis késéssel indúlt, de nagy lendülettel. Hazafias dalok helyett Beethoven Egmont nyitánya vezette be szónoklatokat. A tömeg nagy volt. Onnan, ahol én álltam, talán tizenöt méternyire a dobogótól, lehetetlen volt felbecsűlni a létszámot. Midössze az volt látható, hogy a József Nádor tér színültig megtelt. Két rövid, de ingerült beszédet hallottunk, majd a tömeg elindúlt. A Madách tér, Asztoria, Kossuth Lajos utca, Erzsébet Híd, Lánchíd utca útvonalon mentünk a Nulla Kilóméter Kőhöz, a Lánchíd budai hídfőjéhez, hirdetendő a közönség eltökélt szándékát, hogy a net adó amit fizetni fognak, az nulla forint lesz. Az Erzsébet Híd közepéről visszatekintve lehetett csak végre megérteni, […]

Excellenciás Uram! Hadd köszöntsem Önt én is, habár a fellengzős megszólítás alig illik egy ilyen fiatal, dinamikus embernek, dehát ugye a protokoll… Nos, örommel látom, hogy a kierdemesűlt, de korántsem érdemes előző nagykövet – Pordány László – helyére végre valaki olyan kerül, aki képes lesz talán a magyarok érdekeit és érdeklődését józanúl mindkét irányban képviselni. Többen az itteni magyarok között durva és személyeskedő támadásokat szenvedtek korábban, amelyeknek reményeink szerint az Ön érkezése talán egyszer és mindenkorra végetvet. A korábbi politikai megközelítéssel ellentétben, abban reménykedem, hogy a nemzet, illetve a magyarság összetartását nem a mindenkire kitejedő alázatos betagozódás formájában kivánja majd […]

A fenti kérdés újra szóbakerült az interneten és ha annak idején nem érkezett rá válasz, vagy ha az elégtelennek bizonyúlt, akkor hadd egészítsük ki azt mindazzal, amit azóta tanúltunk az ügyről. Mindenek előtt hadd szögezzük le gyorsan, hogy Szemenyei-Kiss Tamás egy derék és kitűnő ember, aki sokat szenvedett és sokat látott, továbbá néhányan itt a Kanadai Magyar Hírlapnál személyesen ismerjük és becsüljük őt. Valóban, amikor Barcsa-Turner Gábor – a kis náci nyikhaj – levelét fontolóra vettük, nem tulajdonítottunk neki semmi jelentőséget először. De mire nem sokkal később Budapestre érkeztem, világossá vált, hogy azt nem lehet semmibevenni, mert ha minden provokáció […]