Nem tudok mást, jobbat ajánlani most sem, az európai parlamenti választások után, mint április hetedikén: számoljunk, és gondolkodjunk azon, mit üzennek a választások eredményei a magyar politikai osztálynak. Mert magyar üzenetek ezek. Elsősorban az alacsony részvétel – bár úgy látni, Európa más, jobban élő nemzetei sem tülekedtek az urnák körül, úgyhogy sajnos a 28,92%, amellyel a magyar választópolgárok nyilvánítottak véleményt, egyáltalán nem nevezhető kirívóan alacsonynak. Ami figyelmeztető jel, hogy 2004 óta – amióta az Európai Unió része Magyarország is, – folyamatosan csökken az érdeklődés közös hazánk iránt. Ez persze kedvező az olyan soviniszta, populista erőknek, amelyeknek szinte egyetlen ambíciójuk, hogy […]

Ez az a kifejezés, amit a magukat jobboldalinak tételezők gyakran számon kérnek a többiektől. Szerintem ennek a kifejezésnek a világon semmi értelme nincs, ugyanúgy, mint a lengyelség-teljesítménynek, vagy a kanadaiság-teljesítménynek sem lenne. Igen jó eszköz azonban arra, hogy elbódítsa azokat, akik önmaguk szerint nem kapják-kapták meg azt az elismerést, ami megilletné őket. Hogy miért? Hát… azért, mert magyarok. Ezt a roncsoló kábítószert alkalmazza mesterien a jelenlegi miniszterelnök, ezt a mákonyt hintette beiktatási beszédében is, amikor sokat szenvedett, nemes, meg mit tudom én milyen népről beszélt. A valóság persze ebben az esetben is árnyaltabb – enyhén szólva. Élesen világít rá a […]

Éles vita zajlik a demokratikus pártok között az Együtt-PM pártszövetség legújabb felvetéséről, ami szerint, miután a kirekesztés nem járt eredménnyel, ezért a Jobbik elképzeléseiről érvekkel kell lerántani a leplet. Nyílt vitában kell szembeszállni a neonáci eszmékkel. Az április 6-i választásokon a nyíltan antidemokratikus, az EU-t és a parlamentáris demokráciát mélyen megvető párt több mint 20%-ot szerzett, ezzel megközelítve a kormányváltó pártszövetség 25% körüli eredményét – és a második legerősebb politikai formáció megcélzott helyzetét. Ezzel valamit kezdeni kell, jól érzi mindenki, akit rémülettel tölt el a magát radikális nemzetinek besoroló párt térnyerése. Szerintem azonban először érdemes lenne szemügyre venni ennek az […]

Magyarországi választások 2014: Hunnia legyőzte Pannóniát.* Akkor most vegyünk egy mély levegőt, számoljunk háromig – vagy akár tízig – és próbáljuk meg végiggondolni düh, szégyen, diadalmámor nélkül, hogy ki, mi vesztett Magyarországon április 6-án. Hunnia legyőzte Pannóniát. Röviden ennyi történt. A választások legnagyobb vesztese a polgári, konzervatív, demokratikus Magyarország – amire a most győztes Párt még csak 12 évvel ezelőtt is oly szívesen hivatkozott, és amelyet látványosan hagyott cserben, amint kedves vezetője 2002-ben úgy látta, hogy ez az idea nem hoz elegendő voksot hatalmához. Túlságosan nagy volt a szakadék már akkor is, 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány intézkedései […]

Hallgatom Friderikusz interjúját Vidnyánszky Attilával, és pár dolgot megérteni vélek, annak ellenére, hogy nem vagyok a műfaj rajongója, és nem is értek hozzá. Elfogadom, hogy a Nemzeti Színház rendezője kvalitásos művész, és az, hogy vállalkozott a beszélgetésre, azt mutatja, valamennyire nyitott személyiség is. Árad belőle a sértettség ugyan – kitelepítések, családi tragédiák (bár szerintem igen sok, határainkon belül élő család is őrizget hasonlókat), – de igyekszik ezt némiképp palástolni. Ez egyre kevésbé sikerül. Most nem annyira a kritikusok elleni olthatatlan ellenszenvét és egyáltalán nem szimpatikus lenézését vesézném ki, védjék meg magukat, ha akarják. Hanem amikor a színház épületéről esik szó! […]

Sok szempontból forgatják még mindig különböző véleménymondók a bojkott lehetőségét és ésszerűségét. Van nézet, ami szerint egyenesen hazaárulás ilyen körülmények között részt venni a választásokon, és mindenki kollaboráns a Párt rendszerével, aki voksával legitimálja a mostani hatalmat. Az okfejtésnek minimum két nagy hibája van. Vegyük az elsőt, a technikait. A bojkott nem az, hogy a szavazó nem megy el választani, hanem az, hogy az uralgó párton (pártszövetségen) kívül egyetlen politikai alakulat sem állít jelöltet, nem vesz részt a kampányban, nem mutat alternatívát. Ebben az esetben a Pártnak csak arra kell vigyáznia, hogy nehogy 100% fölé csússzon a rászavazók aránya. Ezt […]

Van ez a fogalom, amit lépten-nyomon használ magát baloldalinak, jobboldalinak tartó alakulat, párt és közösség, anélkül, hogy legalább egyszer végiggondolná, mit is takar, mit is kellene jelentenie ennek, az emberi társadalmat összekötő legfontosabb kapocsnak? Egyrészt van az elkönnyesedett szemű sajnálat, amellyel némi alamizsnát dob a „jószívű” a rászorulónak – főként a saját lelkiismerete megnyugtatására. Liberális barátaim azonnal számológéphez kapnak, amint a szót meghallják: mibe kerül, mit hoz, mit visz – mármint anyagiakban. A jobbérzésű konzervatívok büszkén verik a mellüket: ennyi és ennyi embernek adok munkát! És nem pirulnak el, amikor rákérdez valaki: mégis, mekkora kenyér jár a munka mellé? És […]

„A demokrácia lényegéhez tartozik, hogy legyenek az ország jövőjéről folyó viták. A viták tehát fontosak, de valódi jelöltek és kormányzóképes erők között. Máig nem tudjuk, hogy ki a baloldal valódi vezetője*: Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila vagy Bajnai Gordon. Máig nem tudjuk, hogy mit és mikor tudtak a baloldal vezetői Simon Gábor MSZP alelnök százmillióiról, mert nem hajlandóak elmondani. Azt tudjuk, hogy egymással többet vitatkoznak, mint politikai ellenfeleikkel. Azt is tudjuk, hogy szeretik megváltoztatni kéthetente a saját nevüket. És azt is tudjuk, hogy egymást a gázrezsóra ültetnék fel, viszont ezek nem elegendőek kormányképes alternatívának! Mivel tehát nincs valós alternatívát felmutató, kormányzóképes […]

Meggyőződésem, hogy a jogállam alapja a törvény, amit az emberek azért találtak ki, hogy az együttélést normális keretek között szabályozzák. Szerintem jogos az a kitétel is, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít annak betartása alól. Ámde mi van akkor, ha képtelenség egy mezei érdeklődő számára még csak megismerni is a törvényeket? (Nyilván akkor jönnek a jogászok, oszt jónapot.) Erre a kérdésre akkor jutottam, amikor elolvastam a hvg.hu oldalán Gergely Zsófia Besúgót csinált a Fidesz a közös képviselőkből című írását. E cikk lényege, hogy a rezsicsökkentési őrületnek az eredeti szándék szerint kizárólag magánszemélyek lehetnek a kedvezményezettjei. Ámde a társasházak többségében […]

El nem tudtam képzelni, hogy mi szükség van egy AVH-ra – vigyázat, nem Á, A! – vagyis Alkotmányvédelmi Hivatalra egy demokratikus államban, ahol elviekben nem hivatalnak, hanem szakértő jogászokból álló bíróságnak kellene védenie az alkotmányt, már persze, ha lenne alkotmány. De hát az sincs, Alaptörvény van! Abba meg nem szólhat bele az Alkotmánybíróság, gondoskodott erről a Párt magasságos többsége. (Érezhettek valami disszonanciát a fijjúg is, mert a hivatal nevének rövidítése hivatalosan: AH. Aha!) Az AH nem változtatott nevet, nem hívják Alaptörvény-védelmi Hivatalnak, szóval, itt lanyhult az éberség, de lehet, hogy csak a diktatúrák – legalábbis azok magyar változatának – slendriánságáról […]

Úgy tűnik, úgy ötven-hatvan évvel ezelőtt mértéken felül izgatta a Kelet-Európában élő népek fantáziáját két dolog: a latin, meg a győzelem. Különben hogyan fordulhatna elő, ha nem a nagy számok törvényszerűsége alapján, hogy e népeket mostanában egyszerre három gy(Gy)őző is boldogítja (bocs, Ukrajna esetében már csak boldogította): a Ponta, az Orbán, meg az ex-boldogító, a Janukovics. Oroszhonban egyébként igen népszerű még a Vlagyimir, Putyin elnök is édesapjától kapta keresztnevét (Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin). A Vlagyimir pedig „világbírót” jelent – ahogyan erről felvilágosított egy orosz barátom (a „mir” világ-ot, a „vlagyitty” ige pedig, bírni-t, birtokolni-t jelent). Persze ez csak hülye játék a […]

Hogy az a…! Itt most hosszú, változatos, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések sora következik, tegye mindenki hozzá. A kifakadásra a magyar egészségügy késztetett. Immáron negyedszer. Negyedszer szívatnak meg ugyanis a különböző intézmények. Persze, jó, tudom, magyar állampolgár szívatóval* indul – na de ennyi szívatással már a huszonéves Trabantom is bepöccent -10 fokban is. Négyszer történt meg ugyanis, hogy a kiemelt(!) eü intézmény olyan javaslatot, beutalót, egyebet adott, amelyet a MEGFOGALMAZÁSA miatt nem fogadott el a vizsgálatot végző, ellátást adó szolgáltató. Egyszer például azért kellett fél napot várakoznom a zsúfolt rendelőben, hogy a „beteg naponkénti sebkötözése otthonában javasolt” szöveg helyett azt írja […]

Az Egy mozaiklap a magyar gazdaságból című írásom hozzászólói két fontos aspektust hiányoltak – jogosan – a cikkből: a mezőgazdaság helyzetét és a korrupció hatását a gazdaságra. Mindkettő külön-külön is megér egy „misét”, de talán kezdjünk a korrupcióval. Felhívnám a figyelmet, hogy az információim a nyilvánosan hozzáférhető adatokból – statisztikákból, hivatalos jelentésekből, sajtóinformációkból, no meg évtizedes tapasztalataimból származnak. Ám e sok forrás sem jelent tévedhetetlenséget, mindentudást. Ezért köszönettel veszem minden hozzászóló kiegészítését, pontosítását: a közös gondolkodás általában segít megtalálni a kiutat a rossz helyzetekből. Elsősorban tisztázzuk, hogy itt és most, mit értsünk korrupció alatt. Alapállásként ajánlom azt, hogy korrupció az, […]

Nem tudom, ennek az írásnak lesz-e valaha helye a nyilvánosságban. Egyelőre nem túl sanszos a magyar iparról – a volt magyar iparról – írni, beszélni, mert szinte bizonyos, hogy az ember megsérti valamely szélsőség érzelmeit. Ebben az ügyben ugyanis szinte csak szélsőséges vélemények léteznek – legalábbis a nagyobb nyilvánosságot kapott megnyilvánulások alapján. Az egyik szerint a honi ipar 1948 és 1990 között kizárólag eladhatatlan vacakokat gyártott, a másik viszont nosztalgiával emlegeti a világhírű produktumokat. A valóság ebben az ügyben is a két szélsőség között létezik. Vajon milyen politikai, társadalmi, gazdasági, katonai folyamatok vezettek odáig, hogy eladhatatlanok lettek az egykor – […]

Körülbelül tíz éve történt, még az internet elterjedése, és mai lehetőségei előtt. Egy szemléző szerkesztőségben dolgoztam, ami annyit jelentett, hogy az éjjel kettőkor megjelent aznapi napi- és hetilapokból kivonatot készítettünk, a megrendelőt érdeklő cikkekből. Ezt a kivonatot reggel 8-9-ig eljuttattuk a partnerhez. Általában gazdasági témájú összefoglalót kértek, különös figyelemmel az adott céget, önkormányzatot konkrétan érintő írásokról. Valamennyien megbízási szerződéssel dolgoztunk. Az egyik ilyen vállalkozásnál fiatal rádiósokkal dolgoztam együtt. Új ügyvezető érkezett a cég élére, aki a megbízási szerződéseket felülvizsgálva, új kontraktust tett elibénk. Ennek egyik pontja szerint, a megbízott – az az mi –, a szerződés felbontását követő három éven […]