A magyarságnak nincs határa, hiszen országhatárokon, sőt, földrészeken átívelőnek álmodja ezt Orbán, aki minden magyarok vezetőjeként helyezi magát Csaba királyfi nem létező ösvényén robogó harci szekere bakjára. Valóban, határa nincs, csak ára. Mégpedig, nagy. Van, akinek mi fizetjük meg, van, aki nekünk fizeti meg, mert biza, a magyarságnak nagy az ára! Hamvakban, szavazatokban, eurós nyugdíjban mérhető – ami Munkacsevo felől nézve elég hihető. Acsarkodni akad elég magyar ok, mi több, szívesen is acsarkodnak a magyarok. Az a lényeg, hogy magyarabb légy a többi magyarnál, mert az már elég ok. Ezek a nagyon magyarok álmot alkotnak, és nem államot, de élükön […]

A wc-s nénire nem lehetett azt mondani, hogy szószátyár lett volna. Köszönés, wc-papír, nyugta, jobbra a második, nagyjából ennyi volt a szótára. De hát minek is, odafelé nem nagyon álltak meg az emberek – ő úgy mondta, a vendégei – eszmét cserélni, visszafelé meg már minek. Előtte a dolog hajtotta őket, utána meg mentek a dolgukra. Így van ez. De azért a wc-s néninek arany szíve volt. Néha megengedte Annusnak, hogy használja a konnektort, ami ott volt a széke mellett a falban. Annus ilyenkor fogta a merülő forralót – Papus guberálta, nem volt annak semmi baja, csak törött volt a […]

Gondolom, sokan láttátok a filmet, aminek főhőse egy ugyancsak komisz gyerekkorú. Igaz, nem nálunk játszódik komiszságának története, meg ő nem is akar igazán komisz lenni, hiszen nem tudatosan teszi, mert hát, az ő világa másképpen működik, ezért tele van bocsival, upppsz-al, meg hoppá-val, hiszen csak merő véletlen az egész. A mi Denisünk nem ilyen. Ő simán, zsigerből komisz. Talán sanyarú gyerekkora teszi. Annyira komisz, hogy minden bocsi, és minden hoppá nélkül kioktatja az Európai Néppárt gyenge kezű vezetőit – köztük Angela Merkelt, kinek szerinte jobb lenne visszatérnie a főzőkanálhoz – arról, hogy semmire se fogják vinni, ha nem Magyarországot – […]

A helyszín számomra ismeretlen de kétségtelenül nagyon magyar. Szinte már agyonmagyar. Visszásan hivalkodó, túlhangsúlyozott, de hát, ízlések és pofonok, ugyebár… Nézzük sorban az alkotó elemeket: ott van elsőbben is a bolt (tulajdonos?) neve. E néven olyan sok embert nem ismernek kicsiny hazánkban, de leghíresebb hordozója Feszty Árpád, aki, eredetileg Rechrenbeck Árpád Szilveszter néven született. Lényegtelen. Nem hinném, hogy egy szatócs e jeles család rokona lenne, annál is inkább, hogy, bár leánya, Feszty Masa utódairól sok információ nem elérhető, de kicsi a valószínűsége annak, hogy egy rokon lenne a…kicsoda is? Bérlő? Tulajdonos? Mindegy. Jó lenne tudni, kia dta meg neki a […]

Már megint eltekintek, ez nálam már csak így megy. Eltekintek attól, hogy a rezsi tételesen egy háztartásban nem csak a távfűtés, villany és gáz árából tevődik ki. Eltekintek attól is, hogy ez a három tétel erősen urbánus súlyú. Eltekintek továbbá a 10%-tól is, ami, ugyebár, csak az energiahordozó alapdíját érinti, a rárakódó költségeket nem, így max. 8%, de parasztvakításnak jó. Egy kicsit azonban foglalkoznék a gázzal. Mert, kérem, gáz van! Mégpedig egy több, mint tíz évvel ezelőtt (Ki is volt akkor kormányon? Csak nem Orbán?), az orosz GAZPROMMAL kötött, hosszú távú – és ez a lényeg – szerződés értelmében. Ehhez […]

Van ugyebár a szigor, miszerint a közszolgálatban dolgozók, amennyiben elérték az öregségi nyugdíj korhatárát, és meg van a megfelelő szolgálati évük – már ez is ellentmondás, mert hát, az “és” konvenció eléggé kétes, mert lehet valaki 65 éves körorvos, mindössze 30 évi szolgálati évvel – akkor,biza, nyugállományba helyezik őket! Ez eddig rendben is volna, már amilyen messzire a hatalom e tárgyban gondolkozni tud. Megjegyzem, nem túl messzire. Itt most eltekintek a bírák nyugdíjazásától, mivel az nem kérdés, mire megy ki: hithű mamelukok begyűrésére a független (?!) hatalmi ágazatba. Eltekintek a képviselők, miniszterek és egyéb csepűrágók hadától, mivel a rendelkezés gyorsan […]

Családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet. Az első világháború előtt Galíciából érkezett Budapestre. Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta […]

Friss hír, hogy a magyarországi kormány meg akarja vásárolni a közmű szolgáltató cégeket, mivel nem akarja csődbe vinni azokat a rezsidíj csökkentése okán. Az akarat pedig Orbánék esetében némiképpen több, mint a szándék, vagy az, hogy szeretnék. Most tekintsünk el attól, hogy a kormány, mint olyan, nem szerződő partner, mert az csak természetes, vagy jogi személy lehet (az állam jogi személy), és a kormány egyik sem, ugyanis a jogi személy az olyan jogalany, aki 1. célra rendelt, 2. szervezet, 3. önálló vagyona van, 4. vagyoni felelősséggel rendelkezik, 5. az állam elismeri a jogalanyiságát. Tudom, ez csak szofisztika, de mégis. Ha egy […]

Mentorom és tutorom, Szemenyei-Kiss Tamás arra tanított, ha mondani valóm van, jól gondoljam meg, mi a célom vele, és kihez is kívánok szólni, majd annak szellemében fogalmazzak. Most nem igazán tartom be okítását. Miért, Orbán elvtárs betart ilyesmit? Ami azt illeti: betart. Úgy általában, nagyjából, országos szinten. Csak nem a szó általam értelmezett formájában. Kedves NERtársak, kedves NERtársnők, Barátaim, Mr. Usztics Mátyás a Szíriuszról, kedves Josip Tot, Kaya Ibraim, nagyra becsült Pataki lovag az Eddából, volt-Vitéz Mága Zoltán, pirospöttyös Matolcsy uram, dr. Semjén doktor, Pozsgay elvtárs, tisztelt turulbanszületett panelprolik, csuhások, négy gyermekes anyák, Közgéptársaság! A fülkeforradalmat végrehajtottuk, a pálinkafőzés szabadságharcára […]

Megítélnek, elítélnek, címkéket ragasztanak rád. Ezzel le is rázzák magukról annak a gondját, hogy jobban megismerjenek. Nincs is rá igényük, felesleges teher, hiszen ők tudják, amit tudnak. De milyen alapon is? Többek nálad (nem mennyiségileg, minőségileg)? Jobbak nálad (nem száz síkon)? Vagy csak többségben vannak? Hol is? Milyen többségben? Kinek a többségében? Jobban tudnak nálad valamit, tenálad, aki bele születtél valamibe, bőröd színe, vallásod, vagy világnézeted okán, beleszülettél abba, aki vagy? Vagy csak minősítenek, zsigerből, vagy vezényelten? Kérdem én: milyen alapon ítélkeznek? Von Haus aus? Vagy, mert ezt tanulták? Ha tanulták, mégis, hol? A családban? Az iskolában? A templomban? Vagy […]

Ez a nap is csak olyan, mint a másik. Illetve, talán mégsem. Az öreg igazából végig se gondolta, ez csak olyan hangulatként libbent át az agyán. Nézte a naptárt: december 24, Ádám és Éva napja. Na ja. Szenteste. Már, akinek. Neki csak olyan, mint a többi. Illetve, talán mégsem. Mert hát mégiscsak Szenteste. Így, nagybetűvel kezdve. Sóhajtva tekerte nyaka köré a sálját: jó meleg, még a felesége kötötte. Kalap helyett most a kicsit kopott perzsa kucsmát nyomta a fejébe, hiába, na, már fázékonyabb volt, pedig még nem is olyan régen dús fürtjeit kínálta a szélnek. Igaz, az a nem is […]

Sokukban (romákban) megfogalmazódik mostanság egy gondolat: vajon mennyire magyarok ők – a szó hovatartozási és nemzeti értelmében – , s ami a legfontosabb: fontosak-e ők a hazának? Annak a hazának, ami adott és elvett, mikor, milyen politikai szél fújt határain belül. Ilyen kérdések egy átlag magyar emberben meg sem fogalmazódnak, hiszen a magyarságtudat, mint olyan, legfeljebb egy Angol-Magyar meccs alapján vetődik fel, kilencven perc erejéig, vagy maximum négyévente (itt az átlagról beszélek), vagy eleve megmondják, felülről. Természetesen nagyon sok olyan kommerszpatrióta van, aki fontosnak tartja mindennap elmondani, hogy ő mennyire mélymagyar, ám egy átlag magyar ember nem úgy éli a […]

A Kanadai Magyarok Országos Szövetsége írt egy kritikai hangú cikket. Alá is írta, úgy, mint szervezet, cím és elérhetőség, precízen, épphogy csak a GPS koordinátákat nem tette hozzá. Egy kicsit meglepődtem, hogy egy KMOSz írni tud, még ha felületesen is – a helyesírási hibákat még egy szövetség sem tudja korrigálni, meg azután, egy szövetség honnan is tudná, hogy a roma nem nagy R-el írandó – de hát, mit lehet tudni, lehet, hogy Kanadában másképpen működnek a dolgok, mint fatornyos kis falumban. Persze, ha a KMOSz nevében valaki aláírta volna, mindjárt más lenne a helyzet. Lehet, hogy ez furcsa szokás, és […]

A cigányok sorsát a fejlesztési időszak megpecsételte. A magyarokét is. Már az EU-val történő egyeztetések idején kibontakozott egy nagyarányú állami ellenállás a fejlesztési források egy „méltányos”, „szükséges”, „elengedhetetlen” részének a cigányokra fordításával szemben. Elhíresztelték, és úton-útfélen hangoztatták, az EU tiltotta meg (?!) Magyarországnak a fejlesztési források etnikai alapú felhasználását. Vagyis az etnikai hovatartozás miatt elszenvedett tömeges diszkrimináció – többek közt az 1000 százalékkal magasabb munkanélküliség, a 3-400 000 ezer cigány munkanélküli helyzetének kezelését, az embertelen körülményeket konzerváló cigánytelepek, a kb.1000 telep, gettó, városrész – felszámolását, a kultúra méltó ápolását és fejlesztését, a tudás megszerzésén keresztül történő nagyarányú kitörés támogatását. Ismerős? […]

December  12-én este a kanadai CBC, az esti hír műsorában (The National), egy 20 perces riportban a cigány menekültek kanadai sorsával foglalkozott. Ez meglehetősen új, még csak azt sem mondhatom, átfogó képet alkotó riport. Merít ebből, merít abból, igyekszik keresztmetszetet adni pro-ról, és kontráról, de hát, 20 percben ez elég nehéz, egész sorozatot kívánna, és az sem biztos, hogy meg tudna világítani mindent. Aki megnézi, majd véleményt alkothat róla. Véleményt alkothat a fekete csizmásokról, a reményvesztett cigányokról, Balog páter sunyi kifelé mutogatásáról, a kis roma lány mosolyáról, aki arra a kérdésre, hogy boldog lesz-e itt, azt mondja, nem tudja, Mohácsi […]