Az én gyerekkoromban nem volt nyilvános, hivatalos ünneplése március tizenötödikének, de az iskolában magyar órán osztályonként megünnepeltük. Az utolsó két évben apám volt a magyar tanárom, szép megemlékezések voltak. Őt nem nagyon érdekelte a hivatalos mértéktartás, saját indíttatása szerint, mindenféle történelmi érdekességet, izgalmas részleteket felhasználva, verssel, prózával fűszerezve emlékeztünk. Mit jelentett nekem gyerekkoromban március tizenötödike? Valami hősies, patetikus, misztikus, nagy ünnepet. Amikor még nem értettem, akkor is éreztem, hogy a magyar történelemben ez egy kiemelkedő, meghatározó és sorsdöntő esemény volt. Az ünnepségek hangulata mindig nagyon magával ragadott, izgalmat, lelkesedést, az akkori eszmék iránti lobogást éreztem, valami minden más alkalomtól eltérő […]

A címben szereplő idézet Szentgyörgyi Alberttől származik. Végignéztem a délelőtti pedagógus tüntetés közvetítését a Kossuth térről. Nem vagyok egy fanatikus politika rajongó, nem nézek végig minden híradót, politikai elemzőműsort és vitát, de ez nagyon érdekelt és nagyon megérintett. Bizonyára sokan fognak írni róla, én is leírom, ahogy és amit én hallottam meg belőle. Hosszú beszédekből, egy több mint egy órás élő közvetítésből nyilván mindenki azt hallja ki, azt próbálja megjegyezni, ami neki fontos. Gyorsíró sem vagyok, tehát sok helyen a saját szavaimmal fogom elmondani, amit kulcsszavakban jegyzeteltem. Azt is elárulom, hogy nem vagyok egy meghatódós típus, mégis annyira felemelő volt […]

„Általános megrökönyödés fogadta a TV2 bejelentését, amely szerint Kökény-Szalai Vivien váltja Azurák Csabát a csatorna hírigazgatói posztján. A kinevezés hátterében mindenki politikai okokat vél fölfedezni, például azért, mert a bulvárújságíró jegyezte a Zuschlag Jánosról készült, a 2014-es kampányban megjelentetett könyvet.” – olvasom a Népszabadság online oldalán, a facebookon és máshol is. Utána kellett néznem egy kicsit, ki is ő, vagyis Kökény-Szalai Vivien. Kiderült, nem vagyok elég tájékozott a kifejezett bulvárújságírás és a botrányszagú sikerkönyvek terén. Ez az én bajom és az én hiányosságom, de már képben vagyok. „Egy korábbi kuncsaftja, régi ismerőse szólította meg Szofit. A lányt ösztönösen kirázta a […]

Köszöntjük a Kanadai Magyar Hírlap hasábjain Hollósy Gertit! Már néhány éve is írt a KMH-nak és mai cikkével visszatért hozzánk! Welcome back! * Ballagtam a tavasziasnak tűnő szél fújta utcán az orvosi rendelő felé. A kertek még kopárak, a tél nyomait őrzik. Minden néma és mozdulatlan, az ég is szürke. Ahogy nézelődtem jobbra, balra, megakadt a szemem egy tárgyon, ami nem illett a környezetébe. Egy magányos kerti asztal tetején árválkodott egy ott felejtett játékszer, egy kis műanyag teherautó. A tél vasfogai már beleharapdáltak, piros, kék színei megkoptak, kerekeibe beletapadt a homok, az egyik oldalfala lógott. Úgy festett ott , a […]