Az egyik írásomra referáló portálon olvastam egy hozzászólást, ami elgondolkoztatott. Nem éppen abban az irányban, hogy milyen cudar dolgok vannak a nagyvilágban, és el kell kezdeni gyűjteni a fejre szórandó hamut. Ám abban az értelemben mindenképpen, hogy lassan, de biztosan ismét eljutottunk oda, amikor nem minden oldalon nézetek csapnak össze, hanem olykor fanatizmusok csatája zajlik. S mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak az egyik, vagy csak a másik politikai oldalra lenne érvényes, kis kitérőként megjegyezve: sajnos minden oldalon megfigyelhető. Amikor ugyanis a politikai mondanivaló csak arról szól, az pontosan ugyanez a kategória. Amikor tavasszal Orbán Viktor, most pedig Tarlós […]

Már jó ideje, hogy a Parlament egyfajta varieté-szerepre tör. Nem is olyan régen táncos előadással köszöntötték ott a koronát. Sámántáncos előadással. Ami alighanem egyfajta szemléleti felvezetője lehetett annak a gyűlésnek, munkacímen Kurultájnak, amit most tartottak az egykor értelmesebb napokat is látott épületben. A tudósítás szerint: „A Kurultáj Európa legnagyobb lovas hagyományőrző ünnepe több száz lovassal, íjásszal, több ezer népviseletbe öltözött hagyományőrzővel, több tucat jurtával”. Ezzel szemben, bizonyára azért, mert a nagy népi jurtában nem lehetett felállítani jurtákat, és lovak helyett ott vannak a képviselők, oroszul beszélő azeriek, türkmének, kazahok rendeztek be-, illetve felvonulást az Országházban. Azért a részletekben ott van […]

„…Az őrmester megöli, ha nem nevezi Kabóca nevű állatok királyának”. Írta volt egykoron Rejtő Jenő. Ami kapcsán egy másik mondás is az eszébe juthat az embernek. A kabócák is Isten állatkái. Azért persze érdekelne az Érpataki Autonóm Elmegyógytorna-központ vezetőjének ismeretanyaga Rejtő Jenővel kapcsolatban is. Már csak azért is, mert jó néhány olyan szólás kering közszájon, melyről sokszor nem igazán tudható a valós eredetük. Vajon Rejtő Jenő korában is keringtek és így keringtek bele a művekbe, vagy P. Howard műveiből keringtek ki a közbeszédbe? Akár némileg megcsavarva, ahogy az a szájhagyományokkal elő szokott fordulni. S azért lenne érdekes Orosz Mihály Zoltán […]

A népirtások fajra, vallásra, bőrszínre és világnézetre tekintet nélkül alávaló, szennyes cselekedetek. Teljesen mindegy, hogy melyik isten, melyik önjelölten nagy, de valójában törpényi szellem nevében követik el. S teljesen mindegy, hogy melyik részeseményét leszalámizva, a kuka mellé kikukázva minek hívja az éppen aktuális hatalom valamelyik ideológusa. Az előbbiek leszögezését azért gondoltam szükségesnek, mert a romák tömeges lemészárlásának áldozataira emlékező napon túl sokan látszanak megfeledkezni a hatalom gépezetében korábban, vagy az adott naptól eltekintve folytatólagosan betöltött szerepükről. Vagy annak a szervezetnek a szerepéről, melyet képviselnek. Abból kiindulva, hogy mindentől el lehet tekinteni, ha bűnbánó orcával, és azon vastag bőrrel kiállnak nyilatkozni. […]

Hallgatom, olvasom a “gyermekért nyugdíjat” rendszerrel kapcsolatos híreket, és nem igazán értem, hogy a kigondolói csak embertelenek, vagy embertelenül cinikusak. Az ugyanis látszólag teljesen rendben lenne, hogy a gyermekéért áldozatokat hozót a közösségi haszon elvét követve honorálja valahol a társadalom. A nyugdíj azonban nyilvánvalóan nem az a csatorna, ami erre alkalmas. S ennek semmi köze ahhoz, hogy a kormányoldalon hebegnek és habognak a kérdéssel kapcsolatban. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a diplomás gyermek “megtermelése” nem csak és kizárólag a nőkön, de még csak nem is csak a családokon múlik. Az legfeljebb a Varga István egykori felszólalásának szellemi színvonalán dagonyázók fejében […]

Soltész Miklósról legtöbbször úgy, mint párválasztás-ügyi pártmegbízottról tettem említést. Holott tud ő másról is beszélni. Kell is neki, ha már olyan szép, hosszú, és leginkább hangzatos címmel rendelkezik. Nem más ő ugyanis, mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Milyen jól jöhet ez az ajtónévtábla aranyozóinak, ha karakterre fizetik őket. De nem az ajtajáról szerettem volna megemlékezni ezúttal, hanem arról, amit Zalaszabarban mondott. A „Gyógyuló Holnapocska” tábor nyílt napján. Amivel kapcsolatban, szégyenpírral az arcomon, de be kell vallanom, hogy eddig nem hallottam róla. Ahogy a településről sem igazán. Ami azért sem szép dolog, mert […]

Meleg van. Elég fülledt idő. Ahhoz elegendő, hogy a legteljesebb mértékben elfogadjuk: ilyenkor unalmas beszédeket hallgatni és megtartani egyaránt elszánás kérdése. Amellett azt is kénytelenek lehetünk elfogadni, hogy a meleg károsan befolyásolja a kognitív folyamatokat. Oktalanságok kifejtését, és oktalan elszólásokat eredményezve. A tünetek alapján Tusnádfürdőn is baromi meleg lehetett. Akkor, amikor Orbán Viktor felszólalt a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor jelek szerint nem légkondicionált színpadán. De az is lehet, hogy nem is annyira a meleg tehet az elhangzottakról, hanem valami görcsös akarás. Pedig már a régiek is mondották volt: hinni a templomban, akarni a latrinán célszerű. Persze lehet, hogy Orbán […]

A nagy várakozással éppen nem vágyott emlékmű suttyomban való felállítása után érthető várakozással lehetett elé tekinteni a hivatalos avatásnak. Különösen azok után, hogy áprilisban a kormányfő azt írta róla, hogy pontos és makulátlan. Márpedig, miután a felállításáról is ő döntött, a legkevesebb lett volna, ha személyesen avatja fel. Ez azonban elmaradt. Orbán Viktor nem avatta fel a szoborcsoportot a Szabadság téren. Alighanem most, hogy a fodrásza előtt kínossá vált parkolnia a frizuráját féltette az eseménytől. Félve attól, hogy az iránta érzett végtelen tisztelet a számára közvetlenül átadott tojáspakolásban nyilvánul meg. Márpedig igazán kínos lett volna Pannónia népszerű vezénylő csillaga számára, […]

Az MSZP új elnököt választott. A korábbi gyanúk, várakozások, elvárások, kinek mik, beigazolódtak. Azt követően, hogy Zalaegerszegen megtartotta a maga sajátos székfoglalóját, Tóbiás József lett az MSZP elnöke. Végső soron… S tulajdonképpen… Ha a pártnak pont egy közhelybajnok kell, akkor legyen. Mert azért már a zalaegerszegi megnyilatkozás is elsősorban a közhelyei miatt érdemelt figyelmet. Akkor ugyebár olyasmik pufogtak, hogy „Nem úgy fogjuk folytatni, ahogy az elmúlt négy-nyolc évben tettük, másképp kell mást csinálnunk”. Ennek méltó folytatásai következtek a megválasztásával kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy „szabadságra, szolidaritásra és a szegénység visszaszorítására van szükség”. Meg jó kis esőre a nyár közepén, ha aszály van. […]

Az elmúlt napokban egy, talán akarata ellenére közszereplővé tett fiú körül keringett sok szöveg. A tényközléstől, a neki írt nyílt levélig lereagálva a tényt, hogy Orbán Viktor fia kicsit túlreagálta a róla szóló híradásokat. A levelét megírta, magyar állampolgárként szignálta. Talán most kicsit csúsztassuk el a vizsgálati ablakot az ember irányába. S egy kicsit felejtsük el Orbán Gáspár orbánságát, és a hatalmi, illetve anyagi lehetőségeit. Ebben az esetben, noha csak közvetettek az információk, elképzelhetjük, hogy adva van egy csemete, akit gyakorlatilag agyonnyom az apuka árnyéka. Az ok érthető. A kedves papa olykor értelmetlen és kiszámíthatatlan dührohamokkal kísért szigorú nevelésben részesült. […]

A temetőkben gyakran látható felirat a „Feltámadunk”. Pécelen ezt hamarosan arra kellene változtatni, hogy „Felszámolunk”. Nem temetőt. Egyelőre. Hanem sírokat. Mint a legutóbbi hír mutatja, megindult a hatékonyságra optimalizálás egy olyan területen, ahol talán nem csak ez lehetne az egyetlen szempont. Még akkor sem, ha látszólag kevés a reklamálás. Talán ezt is pótolhatja a média. Míg esetleg valamelyik kormánytag, vagy annak rokonságából valaki úgy nem dönt, hogy „Jajj, már megint a temetések”. A péceli eset röviden annyi, hogy a temetkezési vállalkozó szerint a halottak hűtése drága, a sírhelyet kiásni fáradtságos, a fejfa állítása pedig drága is, és fáradtságos is. Így […]

Pásztor Albert miskolci jelölése szépen felkavarta az állóvizet. Szinte mindenkinek lett véleménye. Akár Miskolcon él, akár a nyóckerben, akár a másutt. S mert a média megkapta vele az éppen esedékes muníciót, ez rendben is van. Amellett a pártok kapcsán is elmondható ugyanez. A DK tüntetést szervezett, s meg is született az esedékes botrány. Nevezetesen az, hogy megverték Gulyás Mártont a Demokratikus Koalíció „Ellenállás napja” című rendezvényén. Az első hírek szerint DK-s aktivisták, és azért, mert elővett egy táblát „Cigányozás helyett baloldali megoldást” felirattal. Most tekintsünk el attól, hogy egy pofont vagy hármat kapott, mert egy pofont kiosztani is galádság. Pontosan […]

Pannónia permanens performansza. Nagyjából ezzel is leírható az a szindróma, ami zajlik az Európai Unióval, az ott honos intézményekkel és cégekkel kapcsolatos hatalmi viszony keretében. A Vezér olykor kiáll, elkezd szenvelegni, és meghirdeti az aktuális békeharcot. A Jobbik ilyenkor kicsit lenyugszik, és a Fidesz-hívők is új lelki alamizsnát kapnak. A világ meg megy tovább. A hordóról hirdetett EU-ellenesség nyomán olykor felröppen a találgatás, az ország kiszakadásáról az Unióból. A hazai hatalom hamisságai nyomán pedig néhányan néha felsóhajtanak, hogy vajh meddig viseli el ez az Unió. Orbán Viktorral kapcsolatban a hívek megjegyzik, hogy: „Igen, ő nagy formátumú vezér! Ő az, aki […]

A miskolci polgármester-jelölés kapcsán, úgy tűnik, glaszékesztyűvel kezdik a porréteg vastagságát vizsgálni néhány egykori megnyilatkozáson. Mármint Pásztor Albertnek, többek között a cigányság integrációjával kapcsolatos, vélemény-nyilvánításáról. A témát többrendbelileg csepegtetik a vízcsapból, tehát bárki bőséggel fanyaloghat, vagy csapkodhat azzal kapcsolatban. A vélemények széles skálán mozognak. Beleértve azt is, hogy globálisan fasiszta, lokálisan meg vállalhatatlan alak. Ahogy ennek az ellenkezője is hallható. A Varánusz szerzőjével jobbára egyetértve ezt a helyiekre lehet és kellene bízni. Már csak azért is, mert pár száz kilométerről mindig baromi egyszerű megmondani azt, hogy kit kell akár akarata ellenére is boldogítani. S miként. Nem vitatva, hogy vannak olyan […]

Volt egyszer egy doktori. Lett egy egyszerűsített doktori. Főpróbával a Vezér székfoglalójához. A kancellárihoz. Mert a királyság csak az után jön. Esetleg Pannónia Főkapitánya néven. Addig a serték és perték kapnak egy kis egyetemi baksist. Had seperjenek. Tudást. Kifele. Bárki professzor lehet. Nagyjából ezzel közölte a nagy hírt a HVG. Ennek alapja a felsőoktatás legújabb törvényi felülszabályozása. S az egyik nagy újdonság tényleg az, hogy bukfencológiai tanszékvezető lehet az, akit a Vezér arra alkalmasnak tekint. Azonban mégis a végéről, az egyetemi kancellária intézményétől érdemes indulni. Mert ez egy viszonylag könnyen átlátható intézkedésnek látszik. Gyakorlatilag politikai komisszárt kapnak az egyetemek azzal, […]