Talán jó páran emlékeznek azokra az időkre, amikor az átlag polgár, betért a legközelebbi lottózóba, és kiállította kérelmét, öt számot beikszelve a kilencvenből Fortuna nagyasszonynak. Akkoriban független, hogy mennyi pénz is folyik be a fogadóiroda pénztárába egy millió forintban maximalizálták a fő díjat, he azt csak egy fogadó érte el. Horribilis összegnek számított ez azokban az időkben, ha bele gondolunk abba, hogy maga egy fogadás mindössze három forint harminc fillérbe került. Micsoda idők voltak akkor. Egy jó kereset kétezer forint körül volt és ez sokak számára az álmok netovábbja volt. Olyan százötven ezerért lakást lehetett venni. Egy Skoda vagy egy […]

Rajta kívül csupán négy ember állt a sír körül. Férje két barátja a feleségükkel. Nem nagyon voltak barátaik, szinte elzárkózva éltek. Még egészen fiatalon ismerték meg egymást, és ahogy mondani szokás első látásra szerelem lett mind a két részről. Pedig az akkori polgári szokások alapján — miszerint „suba a subával, guba a gubával” — illik össze, így soha sem lehettek volna férj és feleség. Böthy Margit a gróf egyszem lánya beleszeretett a béres Garics János fiába. Gyerekek voltak, a szülök még nem sejtették, hogy ebből házasság lesz később. Ha akkor valaki ilyent talál mondani, azt egyből bolondnak titulálták volna. Mert, […]

Még az elmúlt év novemberében megkaptam az értesítést, hogy 2012-decemberében benyújtott kérelmemet, magyar útlevélre kedvezően elbírálták, és az elkészített okmány átvehető személyesen, a soproni okmányirodában ahol azt benyujtottam annó. Gyorsan cselekedtem, és azonnal levelet írtam a hivatal részére, melyben megköszöntem, hogy végre elintézték az ügyemet. Megírtam továbá azt is, hogy mivel közelednek az ünnepek és az év vége, a kész okmányt csak az új év első heteiben tudom átvenni. Pár nap után megkaptam a választ, melyben megírták a nyitvatartási időt, és mi módon vehetem át az okmányokat. Ahogy elterveztem, az új év második felében átutaztunk Sopronba. Annó még az euró […]

Mindig is sokat foglalkoztatott egy dolog. Nevezetesen ha egy ország lakossága tegyük fel tíz millió, és abból egy hónapban csupán csak öt millióan adnak egy forintot, az egy évben cirka hatvan milla. Szóval ha csak ötmilló ember éves adójának egy százalékát adja oda jó célra, az cirka ennyi pénzt tesz ki egy évben. Mondjuk, van egy jótékonysági szervezet, mint ahogy van is, és annak kasszájába folyik be a felajánlás. Elkezdtem ötölni hatolni, hogy ha teszem azt csak öt darab jótékonysági szervezet kap évi hatvan millát, azt mennyi minden jóra lehetne felhasználni. Ám úgy tűnik, nem csak én gondolkozom így, ha […]

Valamikor, valahol azt olvastam, hogy a magyar gyáva nemzet. Nem nagyon tudok ezzel egyet érteni. Nem a „nagy magyarságom” miatt, hanem más okból. Nem igaz, de könnyelmű ez a kijelentés. A magyarok már sokszor tettek tanúbizonyságot arról, hogy nem gyávák. Menjünk egy kicsit szép sorjában. Államalapítónk, I. vagy Szent István minden volt, csak nem gyáva. Saját családjának a felét kardélre hányta, illetve megsüketíttette, megvakíttatta. Tette ezt azért, hogy szilárd hatalmat tudjon teremteni, ami csak az ő kezében összpontosul. Már – sajnos – akkor is dívott az a szokás, hogy elárulták, meggyilkoltatták azt, akit nem akartak hatalmon látni. István után váltogatták […]

A múlt héten kénytelen voltam megtapasztalni, hogy a Magyar Állam Vasutak az idők folyamán mennyi „fejlesztésen” esett keresztül. Ne tessenek félre érteni. Visszafejlődésen! Történt, hogy Szerbiába kaptam meghívást egy könyvbemutatóra ami nem egy lett a végén hanem kettő. Ha már lúd legyen kövér, és kapcsoljuk össze a kellemest a hasznossal. Szabadkán él anyai megmaradt rokonságom. Vagy negyvenöt éve nem találkoztunk. Kapcsolatunk mindig is volt egy-egy levélváltás vagy telefon erejéig. Mivel kiderült, hogy Szerbiába nem kell vízum, mivel van már nagykövetség is, elhatároztam az utazást. Mennyire jó az internet, hogy az embernek nem kell sem a repülőjegyért sem a vonatjegyért sorban […]

Több mint érdekes dolgot szavazott meg a Parlament. Kövér úr bebizonyította, hogy a régi mondás, – miszerint asszony verve jó, – az a Parlamentben is érvényesülni fog. A Parlament egyik november 5.-ei ülésén még a napirendi pontok felolvasása előtt, Vadai Ágnes és Szűcs Erika és néhány képviselőnő társuk lila monoklikkal kisminkelten táblákat lobogtattak. A felirat a következő volt: Fideszes fiúk! Az asszony verve jó? Kövér úr minősíthetetlennek nyilvánította a viselkedésüket, és jegyzőkönyvben is rögzítették az ítéletet, miszerint mindkét képviselő nőt tiszteletdíjának maximális csökkentésével bünteti. Nocsak! Már ide is bevonult a politika? Mármint a magánéleti gyakorlatba? Mert minden nőnek az az […]

Az idei október 23.-án mely nemzeti ünnepeink egyike, még mindig nem váltak teljesen érthetővé dolgok. Anno a rendszerváltás utáni években létrejött több olyan bizottság is, melynek az lett volna a feladata, hogy a múlt tisztázatlan történéseit feltárja. Ezek sem részben, sem sehogy nem valósultak meg. A történelmi levéltárban őrzött dokumentumok egy része meg lett semmisítve ( a rendszerváltás után vagy közben, mai napig vitatott) illetve „nemzetbiztonsági” okokra hivatkozva évtizedekre titkosítva lett. Milyen nemzet az olyan, mely fél szembenézni a múltjával? Mert a múltból lesz a jelen és jelenből a jövő. Ez utóbbi erősen megkérdőjelezhető jelen dolgok állása mellett. Manapság azért […]

Nemrégen sok helyen lehetett olvasni arról, hogy manapság egyre többen keresnek valamelyik fejlett nyugat-európai országban letelepedést. Hála az EU-nak, manapság ez nem ütközik nehézségekbe. Bárki bárhova elmehet az EU országokon belül, csupán alkalmazkodnia kell a helyi viszonyokhoz. A bürokrácia útvesztői léteznek ugyan, de ennek ellenére sokan csomagolnak, és jobb biztosabb megélhetést keresve mennek el. A favorit állam az Egyesült Királyság. Nem hivatalos adatok szerint mintegy százezer ember települt át a szigetországba. Nagyrészük diplomás illetve képzett szakember. Ám sokan vannak olyanok is, akik nem gazdasági megfontolások alapján mennek el máshova. Ezekről sokféleképpen, sok helyen esik szó, mindig megfelelően színezve. Anno a […]

A minap, fene sem tudja, hogyan, de a Duna televízió adását néztem. Ritkaságszámba megy, mert nagyon sokszor vannak rajta régi nosztalgikus filmek, de vagy nincs rá időm, vagy az aszonnyal a német nyelvterület adóin válogatunk. Szóval, valahogyan még is odakeveredtem. Valami riport műsor volt és egy hájfejű kidagadó erekkel a nyakán éppen lázasan magyarázott valamit. Kezdtem kicsit odafigyelni miről osszák azt észt. Tudtommal még nincsen választási kampány (csak én nem tudok róla, de mentségemül, hogy ugye, nem élek ottan). Na, ez a nekihevült prókátor éppen azt magyarázta, hogy én, és a hozzám hasonló külhoni polgár választó, és hogy hogyan is […]

Még mielőtt valaki elkezdene majd fenyegetőzi vagy lebecsmérelni, előre bocsájtanám, hogy nem vagyok se egyfajta „bérenc” és legkevésbé provokátor. Pusztán egy firkász, akinek vannak némi történelmi ismeretei, és megpróbál feltárni olyasmiket amik itt vannak az orrunk előtt. Sokak számára köztudott, hogy a zsidóság úgy, mint nép vagy vallás, sokáig üldöztetésnek volt kitéve. Ok mindig akadt bőven, ha meg nem, mindig gyártottak. Anno amikor II. József meghozta a szabad vallásgyakorlatról szóló törvényét és letelepedési jogot adott a zsidóknak a monarchia területén, szinte Európa valamennyi államából ideköltöztek a zsidók. Főleg Lengyelországból (polisi zsidók, ahogy a köznyelvben is emlegetik őket) és Oroszországból, a […]

Feltenném a kérdést: ki hogyan értelmezi azt, hogy állampolgár? Nagy Frigyes porosz király ezt ki is fejtette. Idézném: „Minden állampolgárnak kötelessége szolgálni a hazáját, és tudatában lennie annak, hogy ő egyedül nem önmagáért van a világon, hanem, hogy hozzájáruljon annak a társadalomnak a jólétéhez, amelybe őt a természet helyezte.” Nem tudom, csupán csak gondolom, hogy szeretett miniszterelnökünk ismeri ezt a Nagy Frigyessi kijelentést. Mert sajnos kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ha ismeri is, félre értelmezi. Avagy Viktorunk nem tartja magát állampolgárnak? Mert ez a megállapítás kimondja, hogy kötelessége szolgálni a hazáját, és nem csupán önmagáért van. Viktorunk ezt úgy értelmezheti, […]

Sokakat foglalkoztat, de kevesen tulajdonítanak fontosságot a kialakult új Közel-Keleti helyzetnek. Úgy gondolják, nem rájuk tartozik, és a nagyokosok majd csak megoldják. A dolog sajnos, egyre bonyolultabbá kezd válni. Sokan nem gondolták, hogy az oroszoknál majd egyfajta visszarendeződési folyamat fog elkezdődni. Na, nem azt akarják, mint 56-ban meg az átkosban, mert az egyenlőre kivitelezhetetlen több okból is. Először is Európa egységes kinézete erre gyorsan reagálna, és tényleg egységessé válna. Nem tűrnék el, hogy ismét orosz érdekek érvényesüljenek Európában, és főleg ugyan abban a stílusban, ami anno volt. Putyin nem ennyire hülye. Tisztában van azzal, hogy lövés nélkül kell újra visszaszereznie […]

Ismét forrong a Közel-Kelet. Igazából a térségben soha sem volt nyugalom. Az utolsó libanoni háború után amolyan „nagy csönd” következett, de Irán szorgalmának köszönhetően elkezdődött az arab tavasz, ami inkább forró ősznek lehetne nevezni. A térség instabil országaiban kezdődött és fokozatosan terjedt. Egyiptom, amely aránylag stabilnak volt mondható, már másodszor sodródott bele egy teljes káoszba. A választások győztesét, Murszit és a Muszlim Testvériség mozgalmat katonai puccs keretében távolították el. Ezt követően szabadult ki a palackból a szír válság. Szíriában is már „érett a helyzet” egy változásra. Az Asszad család valamint a Baat párt szinte időtelen-idők óta kormányozza az országot. Irán […]

Már nem is emlékszem arra, mikor is adtam be a soproni okmányirodában útlevél kérelmemet. És láss csodát tegnap egy email érkezett címemre. Na, nem a soproni okmányirodától, hanem a bécsi magyar nagykövetség konzuli osztályáról. Ebben arról tájékoztatnak, hogy sajnos, mivel nem közöltem anno minden adatot a hivatalos szervekkel, nem tudták teljesíteni a kérésemet. Azt is írták, szíveskedjek mihamarabb kapcsolatba lépni a soproni okmányirodával és az emailben elküldött kérdőívet mihamarabb kitöltve küldjem el nekik. Megnéztem a kérdőívet és nagy hirtelen nem tudtam, hogy a 21. században vagyok és Ausztriában, avagy az átkosban, Magyarországon. Mert ott ilyen kérdések sorjáztak: mikor, milyen módon […]