A KORUNK első számának mejelenése után a szemle sok előfizetője és barátja kereste fel a szerkesztőt levéllel, amelyben az őszinte öröm és a megelégedés szavai után kifogásait is elmondta az első szám ellen. A szerkesztő egyformán köszöni mind a kettőt. Az elsőt, mert biztatást merit, a másikat, mert tanul belőle. Foglalkoznia azonban csak a kifogásokkal kell.

Nem elég változatos az első szám, irja egyik olvasónk. Nem beszél mind arról, ami korunkat jellemzi, ami korunkhoz lényegesen hozzátartozik. A természettudományi világnézet nincs benne képviselve, irja egy matematika tanár. A belföldi kérdésekkel többet kellene foglalkozni, irja egy vidéki földbirtokos. A magyar irodalmat miért nem kultiválja, kérdi egy jugoszláviai magyar iró.

Kifogások, amelyek mind megállják helyüket, amig az első számot önmagában tekintjük. De olvasóink egy része elfelejti, hogy egy havi szemle egy száma nem egy befejezett egész, hanem legjobb esetben az egész egy tizenketted része. A Beköszöntönkben megmondottuk már, hogy a KORUNK jellegét csak egy teljes évfolyam fogja tudni kifejezni. Mint ahogyan korunkét is csak ez fejezheti ki. Ha egy számban mind arról szó lehetne, amiről szó kell, hogy legyen, akkor nem volna szükség egy havi szemlére, elég volna egy száz oldalas könyv s el volna intézve az a feladat, amelyet a KORUNK maga elé kitüzött. Százarcu, százproblémás korunkat csak a KORUNK sok száma együtt fogja tudni kifejezni.

Ami pedig a belföldi kérdéseket illeti, azokkal tényleg sokkal többet akar foglalkozni a KORUNK, mint első számai mutatják. De programja lényegéből következik, hogy ezekhez csak hosszas előkészítés után nyúlhat. Mert e kérdésekhez tényszerü objektivitással akarunk hozzászólni s az ilyen kidolgozás, itt, ahol jórészt töretlen területen mozgunk, nagyobb előmunkálatokat igényel.

S még egyet válaszul egy meg nem nyilatkozó, de egész bizonyosan felmerülő ellenvetésre.

A KORUNK nem egy irány organuma. Ezért mindenki fog találkozni benne nevekkel és témákkal, amelyekkel szemben elfogult. A szerkesztő arra kéri jóhiszemü olvasóit (s csak ilyenekkel számol), hogy egy szemükben nem rokonszenves — jobb vagy baloldali — irányzatot képviselő nevet látva, ne ítéljenek előre a cikk tartalma felől is, hanem olvassák előbb el, ami a név alatt áll.