Nem nagy igényű munka, de ezt a könyvet kellemessé teszi az igénytelenség. Weiskopf – mint ahogy az előszóból megtudjuk – Prágában élő német író, aki 1926 augusztusában vonatra ült és vasúton, hajón, auton beutazta Szovjet-Oroszországot. Kíváncsi volt, mint ahogy általában ma mindenki kíváncsi kell, hogy legyen: hogy néz ki az orosz élet. Ami a könyvet mindjárt az első oldal olvasásánál intimmé teszi: az író nem áll az olvasó és a dolgok közé, amikről beszél, theoriák és világnézetek ballasztja nélkül, kíváncsian és okosan figyeli, hogy mit beszélnek, hogyan gondolkodnak, mitől félnek és mit remélnek Oroszországban a különböző foglalkozású és gondolkozású emberek. Öregek, középkorúak, fiatalok és gyerekek. Mindig jó helyen kutat. A gyerekek játékai elárulják, hogy mi lesz belőlük, ha felnőttek lesznek. Nem programm ismertetéseket ad, de mégis igazi programmot tudunk meg: a mindennapi életet írja le és a bérkocsistól az orosz popáig a különböző embereket, akiket ebben a mindennapi életükben látott és beszélni hallott. Az ebben az életben immanens és nem az írott programmok bontakoznak ki a gondolkodó olvasó előtt. A zsurnalizmusnak legszimpatikusabb fajtája az, amit Weiskopf ebben a könyvben ad. A valóságnak képes könyvét, pillanatfelvételeket, amik egész széles, sokrétű jelent, multat és jövőt villantanak fel.

A könyv nem útleírást, hanem egy hosszú úton, emberek tarka tömegén tett megfigyeléseket tartalmaz. Anekdota gyüjtemény a mai orosz életből. Az ember azzal az érzéssel olvassa és teszi le a könyvet – bármi is legyen a véleménye a tényekről, melyekről értesült, az érzése az lesz, hogy érdekes ma nyitott szemekkel élni. A zsurnalizmusnak ez a legszimpatikusabb fajtája, melyet Weiskopf itt nyujt a mai embernek mélyen érzett szükségletét elégíti ki. A mai ember a közönséges valóságot ép a „közönséges´ mai valóságot legapróbb részleteiben is izgatóan érdekesnek találja és joggal. Weiskopffal együtt érezzük, hogy a mai valóság egy tegnapnak és egy még alig kibontakozó, ismeretlen holnapnak a labilis határa és keressük, gyűjtjük, faljuk az adatokat, amik ennek a mai valóságnak a tendenciáit világítják meg. Ez az oka, hogy az ujságok, a film és a rádio korában a Herodotos-korabeli útleirások régi divatja megint elevenné vált, a közönséges valóság megint sokkal érdekesebb, mint a legérdekesebb fantázia. (Bécs)

* F. C. Weiskopf: Umsteigen ins 21. Jahrhundert. Malik Verlag 1927.