Július 2007
Történelmi tér, mozgástér, kényszerpálya


  Beszéljünk a muzsikáról (vers)
  Lászlóffy Csaba

  „Térbeli fordulat” és a várostörténet
  Gyáni Gábor

  A „katasztrófa” okai
  Romsics Ignác

  Európai célok – közép-európai lehetőségek
  E. Kovács Péter

  Kettős függésben: Erdély államisága a 16. században
  Oborni Teréz

  Mozgástér a kényszerpályán
  Hermann Róbert

  Egy sajátos földtulajdon: a székely örökség
  Egyed Ákos

  A Magyar Népi Szövetség kisebbségpolitikájának korlátai 1946-ban
  Nagy Mihály Zoltán–Olti Ágoston

  Keresem a metaforát (Európai Napló)
  Sz. Benedek István


Toll
  Kasstól – Kassról
  Kántor Lajos


Tájoló
  Elcsöndesedő falu?
  Simon András

  Julius Krohn, Róheim Géza és Mircea Eliade sámánképe
  Sarnyai Csaba Máté


História
  Hat elaggott férfiaknak…
  Murádin János Kristóf


Mű és világa
  Naphimnusz a Kálvárián
  Poszler György


Téka
  Rókák és struccok (Átfogó)
  Bogdán László

  Nyolcvan év nagyhatalmak érdekzónáiban
  Stanik Bence

  Az arctalan közösségtől az egyéniesített társadalom- és kultúrakutatásig
  Pozsony Ferenc

  Archetipikus szimbolizáció és reprezentációi
  Peti Lehel

  Ars peregrinandi
  Nagy Zoltán

  Olvasó kizárva
  Kovács Noémi

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A szabadság apostola
  Heim András

  Libertariánus honlapok
  Mihai Sârbu



  Lépcső/ház
  

  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Lépcső/ház

Olvasói visszhang

 

Fiatal politológus, Kiss Viktor írja Budapestről: „Ez úton szeretnék önökhöz eljuttatni egy esszét, amelynek »Csatlakozás után, felzárkózás előtt« a címe. Az írás Budapestről íródott, de azt hiszem, az egész régió számára tartalmaz érdekes adalékokat. Hiszen a »csatlakozás« itt tágan értendő: a Nyugathoz való csatlakozásról van szó. A folyóirat-választás talán érdemel némi magyarázatot. Be kell valljam, folyóiratuk nemrégiben került a kezembe s megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy van még igazi, klasszikus értelemben vett értelmiségi orgánum magyar nyelven. Ez talán onnan nem látszik, mekkora kuriózum, de innen nagyon is, mert sajnos a pesti folyóiratok világa régen leszámolt nagy sorskérdéseinkkel. Nem úgy, hogy megoldotta őket, hanem hogy alig vesz tudomást róluk. Ehelyett heveny politizálás folyik. Ami egy politológusnak igencsak sérti a fülét. Ezek ismeretében nem volt kérdés, hogy midőn elkészül az írás, önöknek fogom elküldeni.” – Természetesen örülünk szavainak, a Korunkról írott értékelésnek. Szeretnénk hinni, hogy lényegi igazságot tartalmaz, legalábbis ebben a szellemben igyekszünk dolgozni, a továbbiakban is. A küldött esszét nyilván önmagában ítéljük meg, tartjuk közlésre érdemesnek. Tehát mind az esszészöveget, mind a lapunkról írottakat köszönjük.

 

Demény Péter „Levél a szerkesztőhöz” című írásának (2007. 4.) Sütő Andrásról szóló soraihoz szól hozzá Veress László, a kolozsvári Apáczai Csere János Baráti Társaság elnöke. Demény egyebek közt a következőket írta: „Mert az irodalom, amilyennek én szeretném, nem bálványok állítgatása és döntögetése, hanem viszonyulások sorozata, amelyben a szeretetnek természetesen megkerülhetetlen szerepe van, a hosszú, ütemes tapsnak és az örökös hajlongásnak azonban semmilyen szerepe nem lehet. Nem olvasom őt másként, mint eddig, mert eddig is megpróbáltam eltekinteni siralmas jelképes helyzetétől s úgy olvasni a műveit, ahogy mindenki műveit olvasni szoktam.” Veress László válasza: „Mint a Kolozsvári Református Kollégium 1948-ban végzett osztályának meghívott, t.b. osztályfőnöke az 1998. évi 50 éves találkozó alkalmával, melyen Sütő András öregdiák is jelen volt – a leghatározottabban visszautasítom a szövegben szereplő méltatlan, kulturálatlan és lealacsonyító megállapításokat. Lehet, hogy a legújabb kori irodalmi etika vagy annak hiánya mindezt megengedi. Saját és évfolyamtársainak véleménye szerint Sütő András életműve jelkép – sőt mintakép az erdélyiek számára, még akkor is, ha egyesek nem értik vagy nem akarják megérteni.”

 

Korunk – Budai Porta

 

A magyarországi, elsősorban budapesti médiapiacon való érdemi jelenlét biztosítása érdekében elhatároztuk, hogy létrehozzuk kinti közvetlen képviseletünket, a Korunk – Budai Portát, amelynek elsődleges feladata lesz az ottani szerzőkkel, intézményekkel, olvasókkal való kapcsolattartás, rendezvényeink szervezése. Ezt a képviseletet – saját székhellyel, irodával (a folyóiraton támogatóink közt már eddig is feltüntetett Új Budapest Filmstúdió irodájában, honlapján, illetve a Margit körút 5. sz. alatt működő Bem Mozi kávézójában) – szeretnénk a magaskultúrában, az elit értelmiség körében hitelesíteni. Ennek érdekében a Korunk – Budai Porta szellemi rangját a kolozsvári szerkesztőség felkérésére különböző szakterületek jeles képviselőiből álló grémium kívánja minősíteni. Megkeresésünkre eddig a grémiumban való részvételt vállalta: Poszler György irodalomtörténész, akadémikus, Romsics Ignác történész, akadémikus, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az MTA doktora, Csiki László és Zalán Tibor író, Tettamanti Béla grafikus.

 

 

Korunk Galéria

 

Április 18. – Fazakas Rita budapesti fotóművész kiállítása. Bevezetőt mondott Kántor Lajos. Kassák Lajos verseiből Dimény Áron színművészolvasott fel. A zenei mű-sorban közreműködött a budapesti Dresch Kvartett.

Május 18. – Szabó Vilmos Zilahon élő festőművész kiállítása. Bevezetőt mondott Székely Géza. képzőművész. Szilágyi Domokos verseiből Boér Ferenc színművészolvasott fel. A zenei műsorban közreműködött Star-müller Péter és Veress Gáspár.