Július 2007
Történelmi tér, mozgástér, kényszerpálya


  Beszéljünk a muzsikáról (vers)
  Lászlóffy Csaba

  „Térbeli fordulat” és a várostörténet
  Gyáni Gábor

  A „katasztrófa” okai
  Romsics Ignác

  Európai célok – közép-európai lehetőségek
  E. Kovács Péter

  Kettős függésben: Erdély államisága a 16. században
  Oborni Teréz

  Mozgástér a kényszerpályán
  Hermann Róbert

  Egy sajátos földtulajdon: a székely örökség
  Egyed Ákos

  A Magyar Népi Szövetség kisebbségpolitikájának korlátai 1946-ban
  Nagy Mihály Zoltán–Olti Ágoston

  Keresem a metaforát (Európai Napló)
  Sz. Benedek István


Toll
  Kasstól – Kassról
  Kántor Lajos


Tájoló
  Elcsöndesedő falu?
  Simon András

  Julius Krohn, Róheim Géza és Mircea Eliade sámánképe
  Sarnyai Csaba Máté


História
  Hat elaggott férfiaknak…
  Murádin János Kristóf


Mű és világa
  Naphimnusz a Kálvárián
  Poszler György


Téka
  Rókák és struccok (Átfogó)
  Bogdán László

  Nyolcvan év nagyhatalmak érdekzónáiban
  Stanik Bence

  Az arctalan közösségtől az egyéniesített társadalom- és kultúrakutatásig
  Pozsony Ferenc

  Archetipikus szimbolizáció és reprezentációi
  Peti Lehel

  Ars peregrinandi
  Nagy Zoltán

  Olvasó kizárva
  Kovács Noémi

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A szabadság apostola
  Heim András

  Libertariánus honlapok
  Mihai Sârbu



  Lépcső/ház
  

  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Heim András

A szabadság apostola

 

A pozsonyi Szabad Újság Budapesten élő és dolgozó Fajó Jánossal – egykori Kassák-tanítvánnyal közöl hosszabb beszélgetést (a kérdező Lacza Tihamér), melynek apropóját az adta, hogy a festőművész Kassák-kód címmel előadást tartott az érsekújvári megemlékezésen.

Fajó 1963-ban ismerte meg Kassák Lajost. Ezután rendszeresen feljárt Kassák Bécsi úti lakására. Segített az idős mesternek az életmű rendezésében, s közben tanácsokat kért tőle saját munkáit illetőleg is. Nagyszerű, mester és tanítvány kapcsolat alakult ki közöttük, s ezeket a tapasztalatokat jelenleg is továbbadja a szabadiskolájában dolgozó, tanuló képzőművészeknek. Évekig hat társával együtt Pesti Műhely néven egy kis szitanyomdát is működtetett, ahol saját műveik mellett Kassák Lajos munkáit is sokszorosították. Nagyon sok gyönyörű Kassák-nyomatot, mappát adtak ki, sőt első kiadású versesköteteit is újra megjelentették. Mindez a nyolcvanas években szűnt meg, amikor Klári, Kassák özvegye meghalt. Ezt követően jogdíjproblémákba ütköztek. 

Fajó a budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően Hintz Gyulával dolgozott együtt, aki látva a fiatal művész akkori munkáit, Kassákhoz irányította őt. Akkoriban Kassákhoz senki sem mert elmenni, csak azok, akiket „küldtek”. A Bécsi úton tett sétáik során tisztes távolból mindig követte őket egy ballonkabátos alak. 

Fajó elmondása szerint Kassák a szabadság apostola volt, aki egyetlen rendszernek sem felelt meg, mindegyikkel szembekerült valamilyen formában.

A mai Magyarországnak Kassák Lajoshoz fűződő viszonyára jellemző, hogy ha Kassákról akarnak beszélni, megemlékezni, akkor Szlovákiába, Érsekújvárra, a mester szülővárosába kell menni, mert otthon nem sok szó esik róla.

Kassák kegyetlen volt azokhoz, akik elveket sértettek, avagy feladták emberi méltóságukat. Olykor nagyon bántó is tudott lenni, de nem igaztalanul. Ezzel együtt nagyon tiszta ember volt.

A purizmus pápája – születésének százhuszadik és halálának negyvenedik évében – még mindig nem foglalhatja el méltó helyét a magyar kultúrában. „Én úgy gondolom, hogy a magyar kultúra nem látja az igazi értékeket, mindig aktuális politikai értékekkel operál, amelyek sem a művészetben, sem az irodalomban nem örök érvényűek. Kassák örök érvényű kitaszítottként van ma is jelen a mai magyar kultúrában.”

Fajó mesteréhez, Kassákhoz hasonlóan kemény, szókimondó egyéniség: „A magyar kultúra állandóan aktualitásokkal van elfoglalva, nálunk az élő művészet csak néhány röpke évig volt szabad, a maradék időben irányított volt, és sajnos ma is az, mert vagy a politika irányítja, vagy a divatok majmolása folyik.”  (Szabad Újság, 2007. április 11.)