Korunk › November 2000| November 2000 Erdélyi szemmel — Brüsszel, Európa |
Előszó Jövő és érték Egyed Péter Vázlat egy álomról Csiki László Közép-Európa geopolitikai problémái Washington után Vasile Puşcaş Pillanatkép Magyarország uniós csatlakozásáról Balogh András Románia jövője és az európai integráció (Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna és Borbély László írásai) Európai integráció és politikai készségek Szász Alpár Zoltán Szilágyi Domokos utolsó monológja Vári Csaba A „tisztátalan” filozófiai kritikáról Polgár Alexandru Vanni ugyan nincsen, de igény, az volna rá (Csák László, Veres Valér,Olti Ágoston, Plainer Zsuzsa és Balogh Brigitta válaszai) Időzavarban; Rámában a dráma; A paradicsom napja; Egy versben a reggel Szonda Szabolcs Az erőszak sátánkeringői Bogdán László Ikervers Mózes Huba Etnikai specifikum és közös sajátságok I. Vajda László Toll Mi mind, jó románok Radu Pavel Gheo Nemzeti & bűnvádi sajátosság Mihai Gălăţanu Miféle sajátosság, uram? Irina Nicolau Műhely / Atelier „A költők — az emberiség szíve” F-akták A narrátor mint befogadó: Ishmael, a Moby Dick olvasója és kritikusa Manfred Pütz Világablak „Európai mintakövetés” — „nemzetközi öncélúság”: traumák, diskurzusok, tanulságok Dénes Iván Zoltán História Kolozsvár a román „kiugrástól” Észak-Erdély „másodszori felszabadulásáig” (1944. szeptember — november). I. Nagy Mihály Zoltán—Vincze Gábor Mű és világa Márai Sándor Vörösmarty-mondata Fried István Közelkép Csatlakozás közérthetően T. SZ. Z. Téka „De itt lenn minden unt és ostoba.” Demeter Szilárd Romániai Magyar Évkönyv 2000 K. K. Gy. Olvasószolgálat Talló Ortodoxia és nacionalizmus S.L. Mircea Dinescu új lapja Kántor Erzsébet Hungarian Minorities Monitor K. K. GY. Románok Európa kapui előtt SZ.G. Provinciáról, kényszerpályákról, erdélyi irodalomról Kántor Lajos Számunk szerzői | | Szonda Szabolcs Időzavarban; Rámában a dráma; A paradicsom napja; Egy versben a reggel Időzavarban A karóra belseje kígyófészek. Csuklómon melengetem valahol a verőér mellett. Fogaskerekekre felhúzódva nyüzsgő nyálkás ármádia támad. A sűrű ketyegés lélektelen tekintetek fájó koppanása. Ha idő lenne, hogy csituljon a sziszegő ostrom... Rámában a dráma Barát se kisér, nászdal se kisér, nyomorultul hurcolnak el, vár ez az út (...) Szophoklész: Antigoné TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE FORDÍTÁSA Gyere most, és játssz, Antigoné! Teheted: Antigo messze jár. Üdülni küldte őt szellemi atyja; lazíts, hancúrban légy úrnő! Lásd: a dráma homokszem az örömteli tett markában. Az élet? Summája önmagának, s odaát ronda nagy sár van. Siess hát, amíg van más út, játszani most gyere, Antigoné! A paradicsom napja Ez itt a paradicsom napja. Nem édeni, de nem is csülök. Arcképét nagyvagányra szabja — hiába tervezem, felsülök. Nofene! A csábos napsugár csak a paradicsomot éri. A nap és a Nap két mélybúvár, vad játékuk sem sétatéri. Amit ebből a felszín mutat, a kútásónak jelent utat. Tehát: paradicsom. Vagy dinnye. Naplót vezet a fogam ínye. Egy versben a reggel Ülök a lejtő teraszon. Hintaszék, mögötte szoba, előttem vaskorlát. Hason, óvatosan kúszok oda lenézni a mélybe, mi van. Ellőttem a napfelkeltét, most résnyi szemmel, sutyiban hallgatom: a kavicsok lelkét miféle zápor puhítja? Csikóhalként jön a délelőtt és lenyűgözi a kérkedőt. Egyszerű vers. Minden kulcs nyitja. |