Az ugynevezett mediumisztikus jelenségek körül mind mai napig heves harc folyik. Mig egyik oldalról Richet, Schrenc[a-z] [A-Z]otzing báró úgy állítják be, mint kétségbevonhatatlan tudományos tényeket, addig a másik oldalról közönséges „Taschenspielerei”-nek minősitik. Érdekes és értékes könyvek jelentek meg erről az utóbbi oldalról Max Dessoir kiadásában, melyek különösen azért jelentősek, mert két egymástól jól elkülönített csoportra osztják a jelenségeket, melyeknek kritikai elbírálása is igen eltérő. — Egyik kötet a tisztán lelki jelenségekkel foglalkozik, (Richard Baerwald: Die intellektuellen Phaeno mene) amilyenek a telepathie, a „Hell sehen”, kriptaesthesia, a sejtések és jóslások. Ezeknek jelentékeny részénél az ellenőrzés, a kísérleti feltételek teljesen kifogástalanoknak mondhatók, a felmutatott eredmények meggyőzök és az az érzésűnk, hogy a mediumok csak quantitive nagyobb teljesitőképességüek a többi embereknél.

Olyan lelki jelenségekkel állunk itt szemben, amelyeket nagyon sok ember felmutat, a mediumok pedig a nagy tehetségek, akiknél a titokzatos képesség felfokozódott. A telepatikus képességet tehát jól bele tudjuk illeszteni a többi lelki qualitások sorába, melyeknek mindegyike egyénenkinti variációt enged meg, ahogyan vannak gyenge muzikalitású emberek és zenei zsenik, úgy vannak elenyésző telepathikus érzékkel rendelkező emberek és telepathikus zsenik. Az objektiv tudomány nem tehet egyebet, mint egy hipothezissel igyekszik magyarázatukat adni, anélkűl, hogy létezésüket kétségbe vonná.

Más a helyzet a mediumisztikus jelenségek másik csoportjánál, melyeket régebben spiritiszta jelenségeknek, ma tudományosabban fizikális vagy parapszihofizikális jelenségeknek neveznek.Idetartoznak a telekineziai tárgyaknak távolról való mozgatása s a legtöbbel vitatott materializációs jelenségek, melyeknél a médium testéből kiáradó „lelki fluidum”, az ektoplaszma testi alakot őlt, materializálódik, jól látható sőt fényképezhető formában jelenik meg. Ezzel a képességgel aránylag igen kis számú medium van felruházva s a kísérleti feltételek is olyanok, amelyek az objektiv megítélést igen megnehezitik: teljes vagy csaknem teljes sötétség, a medium egy kis, függönyökkel ellátott fülkében produkálja a jelenségeket, melyekhez nem szabad hozzányúlni.

Nagyon tanulságos összehasonlítani Richet, Schrenck-Notzing leírásait a Dessoir kiadásában megjelent mű: Gulat-Wellenburg, C. von Klinkowstroem. H. Rosenbusch: Der physikalische Mediumismus megállapításaival. Ugyanazon nagy mediumok szerepelnek valamennyiben: Eusapia Paladino, Stanislawa Tomczik, Franck Kluski és mások. Mig Richet a kísérleteket absolut meggyőzőknek találja, addig a fenti szerzők csak a legnagyobb kétely hangján beszélnek róluk. E. Paladinoról a londoni tudományos társaság kétségtelenül megállapítja, hogy csalt, ez azonban nem akadályozza meg Richet-t abban, hogy higyjen. A lefényképezett materializációs jelenségek, arcok, kezek, melyek a hiányos világítás mellett plasztikusoknak látszanak, a fényképeken egyszerü papírlapoknak bizonyulnak, az összehajtások is rajta vannak, egyik kézről kiderül, hogy keztyü, a másikról, hogy a medium felemelt lába. A St. Tomczyk telekinetikus mutatványaival, ahol apró tárgyakat, celluloid golyót, gyufaskatulyát mozgat meg érintés nélkül, a fotografián vékony fonalak látszanak, melyek a tárgyakat a medium kezével összekötik. Ez sem hozza zavarba a hivő spiritisztát, mondván, hogy a fonalak is teleplasmából vannak, melyek a medium testéből indulnak ki s nem valami csalási céllal becsempészett fonalak. Az olvasót mindenesetre gondolkozóba ejtik az ilyen megállapítások a kísérletek komolyságát illetőleg. Még inkább kétkedővé lesz, ha olvassa, hogy az ellenőrzés, melynek szigorusága természetes feltétele lenne a kísérletek objektiv voltának, nem olyan teljesen megbízhatók, mint ahogyan a hivő kísérletezők állítják. A felvett jegyzőkönyvekben számos ellentmondás van, a megfigyelők ugyanazt a jelenséget különbözőképen irják le. de még abban sem egyeznek meg, hogy az ellenőrzés miképen történt. A „D.e physikalische Phaenomone” egyik szerzőjének jelenlétében a kísérletek egyáltalában nem sikerültek. - Igen érdekes egy volt „médiumnak,” egy angolnak a leleplezése, aki megunván a spiritiszta tevékenységet, megirja egy könyvben, hogy az összes produkciók közönséges csalások vagy ügyesebb büvész mutatványok voltak. 0 egy társával együtt működött s mig az egyik részt vett a „lánc” képzésében, a másik a sötét szobába nesztelenűl járkálva hozta létre a „jelenségeket”, tárgyakat dobált, a részvevők fejére ütött, butordarabokat mozgatott, egy gitáron játszott stb.

Végeredményben a szerzők arra a megállapításra jutnak, hogy semmi okot sem látnak fennforogni kétkedő álláspontjuk feladáséra, miután a kísérletek oly módon folytak le, hogy a csalás lehetősége sohasem volt teljesen kizárva.

A kívülálló, aki nem személyes ta pasztalatból, hanem csak leírásokból ismeri a mediumizmust, zavarba jön ilyen nagy ellentmondások láttára. A kétségtelen csalások még nem zárják ki, hogy tényleg létrejöhessenek a jelenségek csalás nélkül is. Ami tiltakozik bennünk ellene, az az, hogy a lelki energia ilyen szokatlan átalakulásra legyen képes, anyaggá változzon át, nagyobb erőkifejtést produkálhasson, mint maga az ember. Mi, akik már sok abszurdumot megértünk, sőt természetesen fogunk fel, egy percig sem kételkedve a valóságukban, mint amilyen a repülés, a drótnélküli távíró és telefon, nyugodtan várhatjuk meg, amíg a tudománynak módjában lesz olyan methodust feltalálni, mely kétségtelenül megállapítja, mi a valóság a spiritizmus titokzatos jelenségeiben és mi a csalás. Addig azt hiszem csak hivés vagy nem hivés kérdése marad az egész. (Kolozsvár)