Nem régiben je lent meg német nyelven egy ötszáz oldalas vaskos munka s már is második kiadást ért: Charles Richet nagy munkája: a Parapszihológia és parapszihofizika kézikönyve (Grundriss der Parapsychologie und Parapsychophysik, kiadta az Union Deutsche Verlagsgesellschaft Stuttgartban). A munkát Schrenk-Notzing báró előszava vezeti be s a németek legismertebb parapszihológusa szükségesnek látja, hogy Richet professzor tudományos életrajzi adatait bocsássa a könyv elé. Ennek a ténynek jelentősége van ma gára a könyv témájára, amely olyan ma még, hogy annak, aki vele foglalkozik, védekeznie kell a tudománytalanság vádja ellen. Tényleg ugy vagyunk vele, hogy amikor nagy, tudományosan elismert neveket haliunk, akik a telepátikus s vele rokon jelenségekkel komolyan foglalkoznak, egy kicsit rázzuk a fejünket. Mert ezek a jelenségek ma még olyan kezdetleges stádiumában vannak a megismerésnek, hogy szinte kompromittálják azokat, akik komolyan veszik őket.

Richet professzor nagy könyve elsősorban éppen azt a célt szolgálja, hogy meggyőzzön bennünket ennek az álláspontnak s ennek az előítéletes állásfoglalásnak helytelenségéről. Richet professzorról, aki most 76. évében van s 50 éves tudományos multra tekint vissza, csaknem 300 orvosi tudományos közleménnyel és számos igen fontos tudományos felfedezéssel, nem tételezhető fel, hogy naiv ember volna, akit könnyü becsapni s aki gyakorlatlan volna a tények megfigyelésében és ellenőrzésében. Ha tehát Richet ugy találja, hogy ezek az ujszerü és tudományos fogalomrendszerűnkben egy könnyen be nem illeszthető tényeket nem lehet egyszerüen letagadni, ugy egy igen komoly tudományos multra visszanéző, iskolázott agy tekintélyét hozza fel mellettük.

Tényszerüségük mellett. Mert Richet csak ennyit akar. Ismételten szabadkozik az ellen, hogy a parapszihológia tényeit azonosítsák a magyarázatukra konstruált elméletekkel, főleg pedig a spiritizmussal. Richet nem akarja tullépni a tények szigoru határvonalát s azzal zárja hosszas kutatásait, hogy tudásunk jelenlegi állapotában a parapszihológiai jelenségeket nem vagyunk képesek megmagyarázni

De viszont józanúl s tudományos jóhiszemüséggel e jelenségek valódiságát sem tagadhatjuk. Richet szerint minden kétséget kizárólag beigazoltnak kell látnunk a parapszihológia következő négy jelenségét:

1. Kriptesztezia; van egy a normális érzéki megismerőképességünktől teljesen különböző megismerőképességünk. Ennek egyik, leggyakoribb megnyilvánulásai az u. n. telepatikus jelenségek. Egy példa: G. jelenlétében, akinek családját nem ismeri és nem ismerheti, Stella megmondja G. fiának, feleségének, elhalt fivérének, élő fivérének, apósának s annak a helynek nevét, ahol G. gyermekkorát eltöltötte.

2.   Telekinézia; vannak egyének, akik fizikai érintés nélkül is képesek tárgyakat megmozdítani. Egy példa: Mialatt Richet Eusapia két kezét és fejét fogva tartja, ez egy nagy három kilogrammos dinnyét a pohárszékről az egy méter távolságban levő asztalra visz.

3.  Teleplasztika ; bizonyos egyének jelenlétében egy felhőzetszerü anyagból kezek, testek, tárgyak keletkeznek, amelyek az élet minden jelét magukon viselik. Egy példa: Mialatt Richet Eusapia (a médium) mindkét kezét Sir Oliver Lodge, Myers és mások jelenlétében erősen fogva tartja, egy harmadik, kövér kéz végigsimítja arcát, megcsípi az orrát, meghuzza a haját, a vállaira üt oly erősen, hogy az öszszes jelenlevők hallják.

4.      Előérzetek ; vannak előérzetek, amelyek sem a véletlen, sem pedig a legéleselméjübb számítás által meg nem magyarázhatók s amelyek néha a legapróbb részletekig beteljesednek. Egy példa: Két órakor délután Alice (a médium) először és egyetlenegyszer a következő kijelentést teszi Richetnek: nem sokára egy, két, három személy jelenlétében igen heves haragba fog jönni s kezével ugy mutatja a személyeket mintha látná őket. S hat órakor egy Alicenak teljesen ismeretlen egyén brutális, hihetetlen s előreláthatatlan otrombasága következtében két személy előtt élete leghevesebb dühkitörését élte át, amelyet kihívás is követett, az egyetlen egész életében.

A kripteszthézia, telekinézia, teleplasztika és az előérzetek Richet szerint kétségbevonhatatlanul és tudományosan megállapitott tények, amelyeknek bizonyossága sokszáz leglelkiismeretesebben ellenőrzött megfigyelésen és kísérleten alapszik. Kételkedni ezen megfigyelések és kísérletek helyességében annyit jelent, mint feltételezni, hogy olyan kiváló tudományos fejek, mint William Crookes, R. Wallace, Lombroso, Zöllner, Fr. Myers, Oliver Lodge, Aksakoff, J. Maxwell, Du Prel, William James, Flammarion, stb. stb. és még sok más kevésbé ismert, de ép oly éleseszü egyén vagy csaló vagy bárgyu volt.

De különben is, mondja Richet, miért kellene a tudomány embereinek, a matematikusoknak, a vegyészeknek vagy a fiziológusoknak minden áron állást foglalni a kriptesztézia vagy a teleplasztika ellen? Ellenmondanak ezek az, uj tények a régieknek? Richet határozott nemmel felel. Semmi sem mond ellen a parapszihológiában a klasszikus tudománynak Egyszerüen csak uj állításokat hoz.

Mi sem egyszerübb például a kriptesztéziánál. A lélektan azt tanitja, hogy az ember érzékei utján dolgokat ismer meg. Ez egy pozitív állítás, amelyei ostobaság volna tagadni. De ebben az állításban (s tényekre alapítva csak ennyit lehet állítani) nem foglaltatik benne az a tagadó állítás, hogy másképpen az ember nem juthat ismeretekhez. Tehát nem mond ellent a tudománynak, aki azt állítja, hogy az ember más megismerő eszközök felett is rendelkezik, mint öt érzéke. Csak egy uj állítást ad a régihez. Amelyet természetesen igazolnia kell tényekkel. Richet szerint a kriptesztézia minden kétséget kizárólag szolgáltatja e tényeket.

Ugyanígy áll a dolog a telekinéziával és a teleplasztikával. Elégséges feltételezni azt, hogy a végtelen kozmoszban (emberi vagy emberen kívüli) szellemi erők léteznek, amelyek képesek az anyagra hatást gyakorolni. Ilyen erők felvétele nem mond ellen a tudomány alapelveinek, hiszen állandóan tapasztaljuk, hogy szellemi erők (amelyek az emberből indulnak ki s rajtuk keresztül hatnak) beavatkoznak a materiális folyamatokba. Mikor a materiálista tudós egy sikeres kémiai kísérletet végez, a legnagyobb mértékben gondolata irányítja az anyagi folyamatok menetét. Semmi abszurdum nincs annak feltevésében, hogy nem egyedül az emberben nyilvánúl meg a kozmikus világban levő szellemi erő.

Melyik komoly tudós meri azt állítani, hogy a tudomány már bekatalógizálta a végtelen természet összes erőit? Hogy ismeri a mindenség összes erőmegnyilvánulásait? Ha csak az éther lehetséges rezgéseit tekintjük, mennyi van, amelyekről öt érzékünk nem ad számot. S nem korlátoltság-e azt állítani, hogy az Univerzumban nincs semmi más, mint étherrezgés?

A telekinézia és a teleplasztika elismerésével a tudomány legkisebb részecskéjének sem mondunk ellen. Csak egy uj ténnyel gazdagítjuk, amikor elismerjük, hogy ismeretlen erők léteznek. A józan emberi értelem is azt mondja, hogy vannak a világon még általunk nem ismert erők. Miért rőkönyödünk tehát úgy meg, ha egyszer jön valaki s száz és száz tényre támaszkodva ilyen ismeretlen erők létét be is bizonyítja.

Mind az, ami ismert tényekkel nincs ellenmondásban, lehetséges. A materializáció és a telekinézia nem mond ellent a tudomány egy elismert tényének sem. Hogy egy kéz alakúi egy fehér felhőszerü anyagból, nem szünteti meg a vérkeringés, a táplálkozás, a csontképződés ismert törvényeit. Egyszerüen csak egy uj tényt hoz.

Nehezebb az előérzetek kérdése. Nem a tudomány miatt. Hiszen a tudomány éppen az, amely az összes jövőbeli jelenségek szigoru determinációját tanítja. S ha minden jövőben bekövetkező esemény pontosan meg van határozva a dolgok mai állapotával, semmi lehetetlenség sincs abban, hogy az igy a jelenben megdeterminált jövő visszatükröződjék egyes érzékenyebb pszihikumokban. Ezt a szigoru determinizmust azonban tudatunk nem tudja elfogadni ; csináljunk bármit is vele, mégis egy szabad, tehát meg nem determinált aktusokat létrehozó akciócentrumnak fogja magát érezni. S ez a kiirthatatlan meggyőződés ellenmondásban van az előérzetekkel, amelyek szigoru determinizmust tételeznek fel.

A parapszihológia tényei tehát Richet szerint tudományos tények, amelyek bár ujak, de a régieknek nem ellenmondók. Másképpen áll ezen uj tények magyarázatára konstruált elméletekkel. Ezekkel szemben Richet nagyon tartózkodóan viselkedik.

Három különböző feltevéssel próbálják a parapszihológia, a telepátia, az előérzetek, a materializáció tényeit magyarázni. Az egyik a spiritiszta magyarázat. A spiritizmus szerint a meghaltak szellemei azok az immateriális ható erők, amelyek a parapszihológiai jelenségeket előidézik. Richet szerint a legvalószínütlenebb feltevés s a legkevésbé kedvez a magasabb emberi tudatnak, amely nem lehet nagyon elragadtatva attól, hogy összes gyarlóságaival és gyengéivel éli tovább test nélkül régi testi életét. Már akkor e primitiv antropomorfizmusnál többet ér az a feltevés, hogy vannak a koz moszban ható szellemi erők, amelyek nagy mechanikai és szellemi erőkkel felfegyverkezve az emberek ügyeibe be tudnak avatkozni. Még kevésbé messze megy a harmadik feltevés, amely megmarad az embernél s azt mondja, hogy az emberi léleknek vannak előttünk még ismeretlen energiái, amelyeknek hatásai a kriptesztézia (telepátia) és a materializáció jelenségei.

De Richet szerint egyik feltevés sem jobb a másiknál. Egyformán gyengék a tények megértésére. Azért azt hiszi, hogy egyelőre legjobb minden feltevéstől tartózkodni s minden erőnket a tények vizsgálatára koncentrálni, hogy teljesen kivonjuk azokat a babona és a fantázia világából s tudományos parapszihológiát csináljunk az okkultizmusból, mint ahogyan kémiát csináltunk az alchimiából.

Richet tudatában ven annak, hogy a legtöbben a tudósok közül ezt az ő „tartózkodó” álláspontját sem fogják elég tartózkodónak találni. Ezeknek csak azt felelheti, irja, hogy lapozzák át a tudomány történelmét s minden lapon azt fogják olvasni, hogy a legegyszerübb felfedezéseket is a priori letagadták mindig azon ürügy alatt, hogy ellenmondanak a tudománynak. A mikrobák szerepét a világ összes akadémikusai husz esztendőn keresztül tagadták; Galileit börtönbe zárták, mert azt állította, hogy a Föld forog; Bouillaud szerint a telefon csak hasbeszélés; Lavoisier azt mondta, hogy az égből nem eshetnek kövek, mivel nincsenek kövek az égben. A vérkeringés tényét csak negyven évi terméketlen vita után fogadták el. 1827-ben P. S. Girard, Richet dédapja az Akadémián tartott beszédében badarságnak mondotta azt, hogy a vizet vezeték utján a házak emeleteire is fel lehet vezetni.

Köteteket lehetne megtölteni azokkal az ostobaságokkal, amelyeket minden uj felfedezés alkalmával e felfedezések ellen felhoztak. Minden uj igazság, minden uj tény valószínütlennek látszik. Mégis a tudomány fejlődése folyamán folyton uj tények és uj igazságok lépnek fel s mindig a legnagyobb megrökönyödést váltják ki. Minden amit nem ismerünk, valószinütlen. De a mai valószinütlenségekből lesznek a holnapi elemi igazságok. Hogy például csak az utolsó ötven esztendő nehány nagy felfedezését tekintsük, 1875 ben nem csak valószínütlen, hanem abszurdum volt a következő négy, nekünk ma mindennapi dolog: 1. Hogy hallani lehet egy ember hangját Londonban, aki Newyorkban beszél;

2.  Hogy az összes betegségek csiráit palackokba lehet gyüjteni s egy szekrényben kifejleszteni (bakteriológia);

3.  Hogy az élő ember csontjait le lehet fényképezni (Röntgensugarak); 4. Hogy lehetséges 500 ágyút 300 kilométeres sebességgel óránként a levegőn keresztül szállítani (repülőgép). Aki ezt a négy állítást 1875-ben, tehát csak 50 évvel ezelőtt megkockáztatta volna, egész bizonyosan, mint közveszélyes elmebeteget, ez elmegyógyintézetbe szállították volna.

Értelmünk úgy van alkotva, hogy vonakodik a szokatlant elismerni. Pedig alaposabban a dolgok mélyére nézve meg kellene elégednünk azzal, hogy azt mondjuk: „Vannak tények, amelyeket megszoktunk s vannak tények, amelyeket nem szoktunk meg.” Főleg pedig nem volna szabad a tényeket a megértett és meg nem értett lények két csoportjába osztani. Mert valójában nincs a tudomány kis és nagy igazságai között egyetlen egy sem, amelyet értenénk.

A parapszihológia tényei nem inkább s nem kevésbé érthetetlenek, mint az elektromosság, a megtermékenyülés vagy a hő tényei. Csak nem oly megszokottak, ez az egész különbség. Gyermekes korlátoltság volna tehát, mondja Richet, csak azért mert szokatlanok, nem tanulmányozni őket.

d. l.