A theozófusok világszervezetének központi vezetősége Adyarban, a theozófia székhelyén tartott világkongresszusán kikiáltotta a 28 éves hindu Krishnamurtit az uj Messiássá.

Mi természettudományos szkepticizmusban nevelkedett nyugati emberek alig tudjuk másként, mint mosollyal fogadni ezt a nekünk különleges hirt. Először is, bármennyire szükségünk is volna rá, nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy egy messiásban hinni tudjunk. És akkor is, csak egész rendkívüli körülmények volnának azok, úgy hisszük, amelyek meg tudnának győzni egy fiatalember isteni küldetéséről.

Abban az országban azonban, ahol Krishnamurtit Messiássá kiáltották ki, nem ilyen a helyzet. Indiában a vallásos hit egyik lényeges tartozéka az a meggyőződés, hogy az istenség időnként megjelenik testi formában. A legelterjettebb hindu felekezetek egyikének, az Vishnuizmusnak híveiben ma is elevenen él az a meggyőződés, hogy rendkívüli időkben, amikor az embereknek a legnagyobb szükségük van reá, megjelenik a nagy Vishnu isten inkarnációja, egy Avatâra, hogy uj korszakot nyisson meg az emberiség életében. Maga Vishnu mondja a Bhagavatgitában: „Mindig, amikor a vallás veszélyben van és a jogtalanság diadalt ül, megnyilatkozom a jó megvédelmezésére, a rossz megsemmisítésére és az igazság országának felállítására. “ Az igazi Avatârák mind egyformák, hiszen mind ugyanannak az Urnak, Ishvarának megjelenési formái. Ilyen nagy világtanító volt Hermes, Zarathustra, Orpheus, Buddha, Jézus s ilyennek kell lennie a theozófusok szerint az ifjú Krishnamurtinak.

A theozófia tanítása szerint a Boddhisatva vagy a Krisztus, a Logos második személyének képviselője, akit a keresztények Isten fiának neveznek, bizonyos időközökben egy testileg és lelkileg tökéletes ifjun keresztül szól az emberiséghez és egy uj nagy hitet és uj kulturkorszakot vezet be. A legútóljára Jézuson keresztül szólt a Logos az emberekhez. „Kelet csillagának” hivei a mai világhelyzetet igen hasonlónak ítélik a 2000 év előhivel (ebben sok történész megegyezik velük, például Spengler). Most is mint akkor, egy elnyomott régi kulturnépnek (a hindu népnek) a fia fogja hirdetni az uj hitet, amely épen ugy nem lesz az utolsó, mint ahogy a buddhizmus és a kereszténység sem volt az, hanem egy évezredig tartó uj kulturkorszakot fog megnyitni. Az uj hit épen ugy nem fogja a régi építőköveit eldobni, mint ahogyan eddig is egy uj hit sem vetette el a régi vallások és világnézetek elemeit, csak uj szint, uj életerőt fog adni azoknak. Az uj hit a teozófusok szerint mindenekelőtt a békét, a testvériséget, a türelmet, a tevékeny szeretetet, a gyenge védelmét, a kegyetlenség levetkőzését, az összes élőlények egységét fogja hirdetni.

Krishnamurti elhivatottságát nem most fedezték fel a theozófusok vezetői. Annie Besant és Leadbeater már 1910-ben az eljövendő uj Messiásnak nyilvánították ki az akkor még csak 15 éves Krishnamurtit. Leadbeater kiolvasta ezt az Akasha-króníkából, a múltnak és jövőnek a világétherbe írt történelméből s beszámolt a kiválasztott ifjunak előző születéseiről is Kr. e. 21.000 évvel visszafelé. És

 a következő évben megalakitoták Benaresben a „Kelet csillagának rendjét”, amelynek feje Krishnamurti lett és amely feladatául a nagy világtanító eljövetelének előkészítését tüzte ki. 1923-ban a „Csillag” már több, mint 100.000 tagot számlált s hivatalosan nem volt más, mint minden fajú, szinü, társadalmi osztályu és vallású olyan emberek egyesülete, akik történelmi, érzelmi vagy egyéb misztikus motívumokból hittek abban, hogy nemsokára fel kell lépni egy Buddhához vagy Jézushoz hasonló uj nagy világtanitónak s akik ezért önmagukat és a világot ennek jövetelére előkészíteni kívánták. A „Csillag” alapításakor lépett ki a teozofiai társaságból a német szekció Steiner Rudolf vezetése alatt, aki azután megalapította az önálló Anthropozofiai társaságot.

Az uj Messiás kikiáltása nagy ünnepélyességek között ment végbe Adyarban.A világ minden részéből eljöttek a teozófusok kiküldöttei, ott voltak a teozófiai világszövetség vezetői mellett a Buddhizmus, a Zoroasztrízmus és a Brahmanizmus képviselői is. Kb. 20.000 ember volt jelen az ünnepségeken, amelyek az adyari teozofus-kertben folytak le.

Krishnamurti szép barna híndú ifjú, akinek lényéből szelid lágyság, csodálatosan finom szellemiség és elhivatottság árad ki. Sok tízezer ember a jóság, tisztaság és bölcsesség megtestesülését látja benne. S a kongresszuson szintén megválasztott tizenkét apostola körutra indult a világba, hogy a békét hirdesse az embereknek.

Ha mást nem is, de egyet min den esetre bizonyít az adyari mes siásválasztás: hogy az emberekben igen nagy már a vágyakozás egy uj, nagy impulzus után, amely megindítsa őket előre, egy uj em beri kultura felépítésére. Hogy ezt az impulzust ki milyen formában keresi, az egyedül lelki beállított ságától függ.       

D.