Judit LŐRINCZ

A budapesti Francia Intézetben három napig (október 29. és 31. között) francia és magyar újságírók, főszerkesztők, média szakemberek, írók cserélték ki gondolataikat arról, hogy milyen szerepet töltenek be a folyóiratok az értelmiségiek gondolkodásában Franciaországban és Magyarországon. Többen egyetértettek abban Karádi Évával (a Magyar Lettre Internationale főszerkesztőjével), hogy a folyóiratok által képviselt kultúra elit kultúra, érdemi kommunikációs színtér, "szükséges luxus". A pénz és hatalom közötti mezőben mozognak a folyóiratok, az aktualitás diktatúrája nem olyan erős, mint a napilapok esetében. Akár egy erős értelmiség csoportosulás, akár egy markáns főszerkesztő egyéniség áll egy-egy folyóirat mögött, a folyóiratok párbeszédképesek, míg a könyvek párbeszéd képtelenek.

Franciaországban erősen elválnak a "gondolat közlő" kritikai szellemű folyóiratok a tudományos folyóiratoktól, Magyarországon nem éles a határ a két típus között. Mindkét országra érvényes, hogy a könyvtárak a folyóiratok első partnerei.

Financiális helyzetük szerint a magyar folyóiratok erősen különböznek, többségük hónapról hónapra él, helyzetük akkor stabilizálódik valamelyest, ha több forrásból is támogatás kapnak. A hirdetésekből befolyó pénz lehetőségét a megszólalók egy része úgy minősítette, mint amely még nincs eléggé kiaknázva, mások pedig méltatlan helyzetüket jellemezték a hirdetések vadászásával. A banki szféra, a computer és az ipari világ Magyarországon még nem ismerte fel a kulturális lapok támogatásának jelentőségét. Felvetődött annak a gondolata, hogy hogyan lehetne támogatni az olvasót, aki azután a maga ízlése szerint szelektálná az olvasnivalóját.

Több résztvevő hozzászólásában foglalkozott azzal, hogy a "kultúra csinálók" megosztottak, szekértáborokba tömörülnek. Granasztói György, a francia-magyar társadalomtudományi Atelier igazgatója úgy fogalmazott, hogy fragmentált és törzsekre bomlott a magyar szellemi élet.

A folyóiratok jövőjéről szóló beszélgetést Csordás Gábor a Jelenkor igazgatója vezette s megállapította, hogy a vita magyar résztvevői aránytalanul sok energiát fordítanak a helyzet értelmezésére és keveset a helyzet megváltoztatására.

A konferencia vitáiból arra a részre vetünk egy fénykört, mely az új technológiák, az új elektronikus lehetőségek hatását vette számba. Az írott kultúra egész létezési módja változik meg az új elektronikus lehetőségek kialakulásával. A folyóirat létezhet papíron és Interneten. Vannak olyan folyóiratok, amelyek eleve a világhálóra készülnek, oda szerkesztik és a hálózat számításba jön úgyis, mint a könyvek archiválási lehetősége.

André Chabin az Ent'revues igazgatója hangsúlyozta, hogy egészen más műveletet jelent ha egy kész folyóiratot Internetre teszünk, vagy közvetlenül az Internetre szerkesztjük. Meglátása szerint néha nagyon sok pénzt költünk el a pontos cél meghatározása nélkül. A franciák hezitáltak, latolgatták hogy csak a folyóiratok tartalomjegyzékét tegyék fel, nem akartak sokat kockáztatni. Meglepődését fejezte ki, hogy a magyar folyóiratok sokkal hamarabb kerültek fel az Internetre, mint a franciák.

György Péter az ELTE Média Programjának vezetője úgy véli, hogy minden elmaradott kultúra, minden peremen levő kultúra belerohan ebbe a helyzetbe. A kurdok példáját említi, azt, hogy egy territóriumától megfosztott nép soha nem álmodott kulturális önreprezentációra vélt képessé az új technikai eszközökkel. Reggel 8 órakor egyetem van a kurd tévén és este Londonból válaszolnak a diákok kérdéseire.

Az a hihetetlen sebesség, amellyel a folyóiratok megjelenhetnek a világhálón, csak a dolog egyik oldala. A másik az az óriási tárolási kapacitás és gyors hozzáférés, ami az elektronikus archívumot lehetővé teszi.

Olivier Corpet - a Kortárs Kiadói Intézet (IMEC) igazgatója szerint a könyvtárosok és levéltárosok legmerészebb fantáziáit is felülmúlja az elektronikus dokumentálási lehetőség. A technika gyorsabban halad, mint a jogi szabályozás, a jogi problémák e pillanatban megoldatlanok. Az Európai Közösségben felmerült egy európai folyóirat gondolata, de ez felveti az eltérő kulturális hagyományok és a különböző nyelvek problémáját. Az nyilvánvaló, hogy az új technológiák, az Internet nemzetközi közönséget jelent a nemzeti olvasóközönség helyett.

Nyírő András az Internetto igazgatója elmondta, hogy az Internetto több helyen szerkesztődik, 12 mutációja van, többségük a szomszédos országokban (Románia, Szlovákia). Igaz, a linkek többsége Amerikára mutat, de a szomszédos régiókra is. A nemzetközi kommunikáció mítoszból valósággá vált.

György Péter felvetette az autenticitás kérdését is, a múzeumok példáján jelezte, hogy ezek lokális jellegűek, ugyanakkor a világörökség részei is. A neten softwarek szerint információkat rendeznek el, nem kell foglalkozni azzal, hogy eredetiek-e vagy sem, azzal sem, hogy kinek a tulajdonát képezik, kié a szerzői jog. Kulturális forradalomról beszél, az Internet révén folyó kontinensek közötti párbeszéd kimeríthetetlen gazdagságáról. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg a magyar folyóiratszerkesztők évi1, 2, 3 millió forintért rivalizálnak, a közép-európai audiovizuális ipar 250-300 milliárdos költséget jelent a széles értelemben vett távközlés nélkül.