Dr. Sebestyén György kandidátus - egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár és Informatikai Tanszék

A Gutenberg-galaxis és a digitális kultúra szintézise:
Az elektronikus-virtuális könyvtár

1. A digitális kultúra helye az írásos kommunikáció történetében

A digitális kultúra elnevezést többen vitatják, egyeseknek ez az elnevezés nem tűnik a legtökéletesebb elnevezésnek. Az elnevezés körüli vitába nem nagyon érdemes belemenni, hiszen azt senki sem vitathatja, hogy a kulturális értékek modern elektronikus információ-hordozókra vitele, azaz digitalizálása olyan parancs és olyan szükségszerűség, amelyet az egész emberi társadalom fejlődése diktál. Ezt a globális fejlődési tendenciát az információs társadalom¹ néven szokás meghatározni. Az információs társadalom fogalma azon túl, hogy teljesen áthatotta a tudományos és politikai gondolkodásmódot, ma már szervesen hozzá tartozik mindennapjaink életéhez és folyamatosan épül bele a jelen kor történelmébe. A sokat citált információs társadalom tehát korántsem üres szólam. Mi sem bizonyítja ezt ékesszólóbban, mint az a tény, hogy Bangemann-jelentés ajánlásainak megfelelően az Európa Tanács a Korfun elfogadott Európa az információs társadalom útján program alapján felállította az Információs Társadalom Fórumát.² A Fórum jelentőségét támasztja alá, hogy titkársága Brüsszelben működik, a különböző munkacsoportokban dolgozó 124 szakértőt az Európai Unió tagországai delegálták, és a Fórum az információs társadalom építésével foglalkozó éves beszámolóját az Európai Bizottság elé terjeszti.

Mi volt az az út, amely elvezetett az információs társadalom kialakulásáig? Milyen szerepet játszanak ebben az írásbeli kommunikáció különböző eszközrendszerei? Anélkül, hogy részletesebb könyv- és könyvtörténeti elemzésekbe kezdenénk, mindenképpen utalni kell néhány alapvető forradalmi változásra, amelyek nélkül lehetetlen megragadni a digitális kultúra és az információs társadalom lényegét.

Az írás feltalálása óta - amely egyébként az emberiség egyik legforradalmibb találmánya volt - három további olyan meghatározó változást lehet számon tartani, amelyek alapvetően és maradandóan forradalmasították az írásbeli kommunikáció hatékonyságát.

Az első ilyen forradalom volt a fonetikus értéket hordozó alfabetikus írás feltalálása, amely feláldozva az írásjelek analóg szemantikai tartalmát, egyszer s mindenkorra két külön rendszerré alakította a szöveget és a tartalmat.³ Az alfabetikus írás kezdetei az i.e. XIII. századra tehetők, és ez az írásmód van használatban mind a mai napig!

A második nagy forradalom időpontját 1440 körülre teszik, amikor Johannes Gensfleisch Gutenberg mainzi aranyműves feltalálta a sokszorosításra alkalmas könyvnyomtatást. A nyomtatás a szöveget hordozó dokumentumot bontotta szét két külön rendszerré, egyrészt az eredeti alkotás során elkészített egy példányban lévő kéziratra, másrészt a társadalmi fogyasztásra előállított tömegtermékre. A Gutenberg-galaxis több mint félévezrede létezik, és az ezt alkotó írásbeli kommunikációs tevékenységek napjainkban is általánosan használatosak és teljes sikernek örvendenek.

Az írásbeliség harmadik nagy forradalma korunkban játszódik le, és a bele tartozó jelenségek kissé leegyszerűsítve az elektronikus írásbeliség néven foglalhatók össze. Ennek a legújabb, harmadik forradalomnak nem olyan könnyű megvonni a mérlegét, mint az előző kettőnek, hiszen még javában zajlik, és így még a legrövidebb történelmi visszatekintésre sincs módunk.
Hatása azonban máris egyértelmű, hiszen alapjaiban változtatja meg az írásbeli kommunikáció minden lényeges struktúráját és rendszerét, anélkül azonban, hogy lerombolná vagy akár csak csorbítaná az előző két forradalom vívmányait.

Az írásbeli kommunikációs eszközrendszer elektronikus forradalma tehát az, amely elvezet a digitális kultúra és az információs társadalom kialakulásához. Hogyan működik ez az elektronizált eszközrendszer, melyek a legfontosabb elemei és jellemzői?


2. A digitális kultúra technológiai eszközrendszere az írásbeliség területén

Nos, elsőként az elektronikus kiadványszerkesztést kell megvizsgálnunk, hiszen mint ahogyan a mainzi aranyműves által 1440 körül feltalált könyvnyomtatás vált a Gutenberg-galaxis alapjává, úgy az elektronikus szövegszerkesztés tekinthető a mai digitalizáció legfontosabb pillérének.

Az elektronikus kiadványszerkesztés, vagy angol betűszavával kifejezve, a DTP (Desk Top Publishing) már évek óta annyira elterjedt, hogy nem hiányozhat még egyetlen normálisan működő intézmény vagy vállalat titkárságáról sem. Az írásos kommunikációt tanulmányozó kutató számára azonban a DTP vonatkozásában az a legizgalmasabb kérdés, hogy ez az új eszközrendszer a digitális kultúra kezdetén valóban ugyanazt a jelenséget hozza-e létre, mint a könyvnyomtatás tette ezt a Gutenberg-galaxis megszületésekor?

Miről is van itt szó? Nos, a DTP szószerinti fordításban "íróasztal lapjáról vagy tetejéről történő publikálást" jelent. Minden íróasztalon elfér egy PC és egy nyomtató, amelyek egy szöveg- vagy kiadványszerkesztő program segítségével ezt az egyetlen íróasztallapot pillanatok alatt átalakítják szerkesztő vagy fordító irodává, kiadói hivatallá, nyomdai műhellyé. A DTP felhasználója tehát a digitális kultúra korszakának kezdetén ugyanúgy lehet egyszemélyben szerző, szerkesztő, lektor, tipográfus, kiadó és nyomdász, mint voltak az inkunábulumok szerzői közül sokan a Gutenberg-galaxis hajnalán.

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a DTP egy ugyanolyan mértékű technológiai forradalmat jelent, mint Gutenberg idején a könyvnyomtatás feltalálása. Az írásbeliségnek ez a két nagy forradalma egyaránt a kiadói termelékenység növekedésének és a társadalom demokratizálódásának irányába hatott.

A fentieknek tudható be tehát az, hogy habár a DTP bármely szerzőt sajátmaga könyvkiadójává és nyomdászává tehet, ugyanakkor paradox módon a DTP nem jelent fenyegetést a professzionális könyvkiadók számára, sőt ellenkezőleg, ez a technológia a könyvkiadók soha nem látott ütemű elszaporodásához vezetett.

Azt lehet tehát mondani, hogy a DTP minden vonatkozásban megnövelte a publikációs tevékenység sebességét volumenét, mert egyrészt a szerzők kézirataikat áttételek nélkül, sokkalta gyorsabban és gondozottabban tudják előállítani, mint az írógéppel, másrészt a kéziratoknak ezt a robbanásszerűen megnövekedett volumenét a kiadóknak egy minden eddiginél nagyobb kapacitása és választéka tudja sokszorosítani. Az angol nyelvű szlogen, "Publish or Perish!" (Publikálj vagy pusztulj el!) tehát napjainkban sokkalta aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.

Van a DTP-nek egy olyan forradalmi újítása is, amely a legközvetlenebb összefüggésben áll az elektronikus könyvtár problematikájával, és erről eddig még nem emlékeztünk meg. Habár a Gutenberg-féle nyomtatáshoz hasonlóan a DTP is a nyomtatott végtermék előállítására törekszik, van egy óriási különbség: az elektronikus publikálás alapját képező elektronikus szöveg már önmagában is végtermék! Nem így van ez viszont a Gutenberg-galaxisban, ahol az elektronikus szöveg szerepét még a nyomóforma tölti be. A szöveget, képet, illusztrációt maradandóan rögzítő nyomóforma nem végtermék, nem adható el a könyvesboltokban, nem helyezhető el a könyvtárakban, csak kínnal-keservvel lehet elolvasni, nem lehet lapozni, sokáig kézben tartani és a róla való másolatkészítés speciális szakértelmet és berendezéseket követel.

Ezzel szemben az elektronikus szöveg akár a képernyőn, akár nyomtatásban gombnyomásra azonnal megjeleníthető, továbbá gombnyomásra részeiben vagy teljes terjedelmében le is másolható, emellett az elektronikus információs hálózatokon másodperceken belül továbbítható akár egyik kontinensről a másikra is.

A DTP elemzése során, mint látjuk, eljutottunk az általa előállítható elektronikus szöveg ismertetéséhez, amely pedig egy sor olyan elektronikus kommunikációs eszközhöz kapcsolódik, amelyeknek összehangolt teljesítménye alapvető feltétele a digitális kultúra és az információs társadalom kialakításának.

Az elektronikus szöveg minimális helyet foglal el, részét képezve az elektronikus korszak egyik nagy vívmányának, az információ miniatürizálásának. A tisztán elektronikus tárolási módszerek egyre inkább kombinálódnak más technológiákkal is, ilyen eljárás pl. az optoelektronika és az optikai tárolók.

Az optikai tárolók olyan tárolóeszközök, amelyekben az információ leolvasása lézerfénnyel történik. A CD-ROM (Compact Disc Read Only Memory = csak olvasható memóriájú kompakt lemez) által tárolt bináris információk leolvasása is a fenti módon történik. A CD-ROM lemezek kapacitása hatalmas: egy lemez, amelynek átmérője mintegy 12 cm, kb. 250 000 A4 oldalnyi szöveget képes tárolni.

Végezzünk egy kis kalkulációt a fenti számadatokkal. Egy CD-ROM lemez tokjában tárolva 13.5 cm magas és széles, vastagsága pedig nem éri el az 5 millimétert. Egy folyóméter raktári polcon tehát minimum 200 db ilyen lemez fér el. A könyvek átlagos magassága azonban nem 13.5 cm, hanem ennek átlagosan legalább a duplája, így tehát egy folyóméter polcra nyugodtan számíthatunk 400 db CD-ROM lemezt. Ez nem kevesebb, mint 200 000 db 500 oldalas kötetnek felel meg, ami azt is jelenti, hogy egy 2 méter magas és 1 méter széles könyvespolcon kb. két millió 500 oldalas mű helyezhető el ebben a formában.

A fenti egyszerű példa után vegyünk egy másik, jól ismert külföldit is. A hazai szakirodalom is ismerteti⁴ azt az ábrát, amely az 500 lábnál magasabb Washington-emlékművet mutatja be, ám ennél is másfélszer magasabb az az oszlop, amelyet úgy kapnánk meg, hogy egymásra raknánk a MEDLINE orvostudományi adatbázis által csak egyetlen-egy év alatt feldolgozott dokumentumokat, mert ez esetben az orvostudományi kiadványok olyan magasra tornyosulnának, hogy egy kb. 750 láb magas oszlopot alkotnának. Mindezekhez viszonyítva viszont rendkívül csekélyke, csupán néhány láb magas az a halom, amelyet a fenti 750 lábnyi dokumentum-oszlopot tartalmazó CD-ROM lemezek egymásra rakásával kapnánk.^*

A hihetetlen méretű miniatürizálás az optikai lemeztechnológia mellett a mikroelektronika fejlődésének is köszönhető. Korunkban nincs még egy olyan iparág, amely olyan szédítően gyors ütemben fejlődne, mint ez a relatíve fiatal iparág. Pl. a mikroprocesszor chipek mérete szinte hónapról hónapra csökken, miközben teljesítményük ugyanilyen arányban nő. De még a mikroprocesszorok teljesítménynövekedését is meghaladja a tároló áramkörök kapacitásának bővülése. Egyes előrejelzések szerint 2010-ben egyetlen sziliciumchipen annyi elemi tranzisztor lesz majd található, mint ahány elemi neutron helyezkedik el a belőlük felépülő emberi agyban!⁵

A feldolgozó- és a tárolókapacitások szinte fantasztikusnak tűnő teljesítménynövekedése mellett ugyanilyen arányú fejlődés tapasztalható a távközlési technológiák vonatkozásában is. Ennek a fejlődésnek két fő iránya van: egyrészt a kábeles hálózatok, másrészt a mobil rendszerek kategóriája. A kábeles hálózatok területén az optoelektronika újabb rekordok megdöntését teszi lehetővé a távközlésben. Az optoelektronikai építőelemek össze tudják kapcsolni a villamos és az optikai jeleket, másképpen kifejezve képesek arra, hogy a fényenergiát villamos energiává, ill. a villamos energiát fénnyé konvertálják. Az optoelektronika legfontosabb alkalmazása az optikai hírközlés, amely az információkat fényimpulzusok segítségével fényvezetőkön továbbítja. A fényvezetőkkel dolgozó optikai csatornák vivőfrekvenciája a híradástechnika frekvenciatartományát a jelenleginek a sokszorosára nyitja meg (10 Ghz), és ez a hatalmas vivőfrekvencia óriási mértékben növeli az átviteli kapacitást is. (A mai fejlettségi szinten pl. egyetlen fényvezető szál egyidejűleg 1500 telefonbeszélgetést vagy 30 színes tv-programot képes továbbítani.)

A fentiekből teljesen egyértelmű, hogy a fejlődés útja mindenképpen az elavult rézvezetős hálózatoknak fényvezetőkkel, ill. az analóg technológiának a digitális technológiával történő lecserélésében áll.

A második nagy távközlési kategória, a mobil távközlés általánossá válása (GSM = General System for Mobile Communication) szintén maximális dinamizmussal fejlődik. Egyes becslések szerint a mobil távközlési eszközök harmadik generációjának megjelenése az ezredfordulóra fog esni, de még ha némi késéssel is fognak megszületni ezek az új technológiai csodák, hatásukat mindenképpen rá fogják nyomni a XXI. század arculatára. A harmadik generációs mobil távközlési eszközökkel a világ bármely pontját bármikor el lehet majd érni.⁶ Kimagasló szerep jut ebben a folyamatban a műholdas információtovábbításnak is.

De ha még néhány évet, esetleg évtizedet is kell várni arra, hogy a mobil kommunikáció teljesen lefedi a földgolyót, a jelen távközlési rendszere is nagy megelégedéssel tölthet el bennünket. Ha meg van rá a megfelelő akarat (és így a megfelelő pénz), akkor gyakorlatilag már ma is igen gyorsan bármilyen információt el lehet juttatni a föld bármely pontjára.

A fentiekben sorra vettük tehát a digitális technológia fejlődésének legfőbb irányait, amelyek az információ feldolgozásával, tárolásával és közlésével kapcsolatos eszközöket és munkafolyamatokat forradalmasították. Az információt manipuláló informatika teljesítménye olyan fantasztikus mértékben nőtt és nő, hogy ezt a kapacitást és sebességet a természetes emberi érzékszervekkel és értelemmel sem követni, sem igazán felfogni nem lehet. Szükség van tehát olyan közvetítő mechanizmusok segítségére, amelyek által a hétköznapi átlagember számára is nemcsak könnyűvé, de kellemessé válik ezeknek a hatalmas teljesítményű intelligens gépeknek az irányítása. Erre a feladatra elsősorban az egyre felhasználó-barátabbá (user friendly) váló interfészek szolgálnak, amelyek közül a grafikus felhasználói interfésznek (GUI = Graphical User Interface) meghatározó szerepe van az ember és a számítógép közötti interaktív kommunikációban.

A GUI technikai kivitelezését a nagyfelbontású képernyők kifejlesztése tette lehetővé. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a grafikus felhasználói interfész lényege korántsem merül ki ebben a technológiai újításban, sőt eredetisége éppen abban áll, hogy a csúcstechnológia adta lehetőségeket a legtradicionálisabb megközelítéssel ötvözi. Ez az állítás azonnal kézenfoghatóvá válik, ha felidézzük, mi is a grafikus felhasználói interfész működési alapelve? Nos, ez nem más, mint az ún. "asztallap metafora" (desktop metaphore), amely szerint a számítógép képernyője egy jó öreg íróasztalnak felel meg, amelyen iratok, dossziék és a dossziékat tartalmazó iratrendezők találhatók. Ezekkel kell dolgozni, ezeket kell a megfelelő helyre iktatni, ill. a megfelelő helyről előkeresni. Nos, a különböző iratokat, dossziékat, stb. nemcsak az íróasztalon, hanem a képernyőn is állandóan mozgatni, rendezni kell, ám itt a hagyományos dokumentumokat gyorsan változtatható ablakok (windows) és táblácskák (widgets) helyettesítik. A lezárt dokumentumokat a megjelenésükre és a funkciójukra utaló képszimbólumok, az ikonok (icons) jelölik, erre "kattintok rá" az egérrel (mouse). Az ikonok szerepéhez sokban hasonlít a menük (menu) funkciója, amelyek egyébként valamely ablakban jelennek meg. A menük különböző választható funkciók, eszközök, paraméterek, stb. listáját kínálják a számítógéppel dolgozó ember számára, akinek munkáját nemcsak könnyebbé, de jóval gyorsabbá és áttekinthetőbbé tudják tenni.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy éppen a grafikus felhasználói interfész az a terület, ahol a virtuális és a valódi világ egyesül, méghozzá úgy, hogy végül is a valódi válik egyedüli győztessé. Az ügyes titkárnő pl. a különböző levelek és iratok halmazai, az akták és irattartók fizikailag nagyon is távol eső helyei között az egér, az ikonok és az ablakok változtatásával úgy navigál és úgy manőverezik, hogy néhány másodpercen belül olyan dokumentumokat ér el vagy kapcsol össze, amelyeknek az irattárak polcain vagy a dossziékban való manuális kikeresése akár több százszor is hosszabb időbe kerülne.

A grafikus felhasználói interfészben tehát már implicite jelen van két nagy lehetőség: egyrészt egyetlen rendszerbe integrálja a valóságot leképező (elsősorban képi) elemeket az írott szöveggel, másrészt pedig biztosítja azt, hogy szabadon, "ide-oda ugrálva" lehessen összekapcsolni mindazokat az információkat, amelyek egymással valamilyen tematikai vagy logikai kapcsolatban állnak. Ezzel eljutunk a multimédia, a hipertext és a hipermédia fogalmához.

Jelenleg még mind a három megoldás elsősorban a referensz irodalomban, azaz a szótárak, lexikonok vonatkozásában terjedt el, főleg CD-ROM-on tárolva. A lexikonok anyagát a multimédia igen jól gazdagítja, pl. a hangszereknek nemcsak a képe látható, de meg lehet hallgatni a hangjukat is. Más CD-ROM referensz művek a fentieken túl a tematikai, logikai és egyéb kapcsolatokat, illetve az ezekre alapozott kereséseket is biztosítják. Ezek a hipertext és hipermédia alkalmazások is egyre jobban elterjednek. Egyébként a hipertext fogalmának a megközelítését a humor oldaláról úgy lehet elvégezni, hogy azoknak találták ki, akik képtelenek egy könyvet szabályosan az elejétől a végéig elolvasni. A hipertextben a különböző tematikus és egyéb kapcsolatok (pl. szerző, korszak, stb.) szerint lehet a szöveget bejárni, mert az anyag bizonyos szempontok szerint már eleve össze van fűzve. Mindezek alapján a hipertext kétségtelenül az egyik igen hatékony elektronikus információkereső rendszer. (Ha az ilyen dokumentum a szövegen kívül képi és hangzó információt is tartalmaz, akkor hipermédiáról beszélünk). Mint láthattuk tehát a digitalizálás olyan általánossá vált, hogy már nemcsak a dokumentumok szövegét, de a képi, hangzó és taktilis információt, valamint még a mozgást is képesek vagyunk digitalizálni.

A fenti vívmányok rendkívül intenzíven és koncentráltan érvényesülnek a könyvtárak működésében. Ez az érvényesülés egy viszonylag hosszabb folyamatot jelent, amelynek megvannak a különböző szakaszai.


3. A digitális kultúra, az elektronikus írásbeliség és a modern könyvtárügy

A digitális kultúra általános elterjedésének egyik alapvető és fő iránya az írásbeliség elektronizálása, és ezzel elválaszthatatlan egységet alkot a modern könyvtárügy. Másképpen fogalmazva arról van szó, hogy a digitális kultúra felépítésének egyik alapfeltétele az írásbeliség teljes elektronizálása, és ha az írásbeliséget teljesen elektronizálják, akkor ennek ki kell terjedni a könyvtárak valamennyi állományára, illetve az ezeket kezelő összes eszközre és munkafolyamatra is.

A fenti folyamat már megindult és jelentős eredmények születtek. Ugyanakkor egyre világosabban és konkrétabban rajzolódnak ki a jövendőben végrehajtandó feladatok is. Át lehet tehát tekinteni azt a fejlődési folyamatot, amely a digitális kultúra könyvtári megvalósítását jelenti. Az alábbiakban ennek a folyamatnak a főbb szakaszait fogjuk ismertetni.


3.1 Az automatizált könyvtárak (integrált könyvtári rendszerek)

A Gutenberg-galaxis könyvtári világából az elektronikus könyvtári világba történő átmenetet az automatizált könyvtár képezi, amelynek működtetése az integrált könyvtári rendszerek eszközrendszerével történik. Az automatizált könyvtárban a könyvtári munka alapvető műveletei és tevékenységei számítógépesítve vannak ugyan, de ez korántsem jelenti a teljes mértékű elektronizációt. Ez jól tükröződik a felhasználó számára legértékesebb és legmegfoghatóbb részekben, nevezetesen a katalógusban és az állományban. Az automatizált könyvtár katalógusa is számítógépesített, ez az OPAC (Online Public Access Catalogue = online nyilvános hozzáférésű katalógus) modul, amelynek legfontosabb feladata az, hogy minél teljesebb információt szolgáltasson a helyi könyvtári állományokról. Az OPAC egyedei a számítógépes információs hálózatok, pl. az Internet segítségével akár több tízezer kilométer távolságból, rendszerint éjjel-nappal is lekérdezhetők. Ezekhez azonban rendszerint egy hagyományos, túlnyomórészt nyomtatott könyvekből és folyóiratokból álló állomány tartozik, amely még a Gutenberg-galaxis világát tükrözi. Az automatizált könyvtárban csak a szekunder szintű bibliográfiai információk elektronikusak, ami azt is jelenti, hogy az OPAC és a leírt dokumentumok egymástól fizikailag távol vannak.

Az OPAC és a leírt dokumentumok közötti fizikai távolságot nyilvánvalóan csak a könyvtári állományok teljes digitalizációja fogja felszámolni. Nagyos sok helyen azonban még OPAC sincsen, vagy ennek kiépítésénél tartanak. Nemcsak az új gyarapodásokat kell az OPAC-ba bevinni, de ami rendszerint a jóval nagyobb feladat az az, hogy a teljes régi cédulakatalógusokat elektronizálni kell, vagyis be kell vinni a számítógépbe. Ez a nagy vállalkozás az úgynevezett retrospektív konverzió (retrospective conversion).⁷

Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a jövő hatalmas elektronikus és virtuális világkönyvtárának a kiépítése éppen a retrospektív konverzióval kezdődik. Világszerte gigászi és egyre jobban összehangolt erőfeszítések folynak tehát arra, hogy a retrospektív konverzió teljesen univerzálissá váljon, ez pedig csak úgy érhető el, ha az egyes OPAC-ok egymással kompatibilisek lévén egy teljesen szabványosított, egységes rendszerbe integrálódnak.

Ennek a világméretű, korszakalkotó vállalkozásnak az élén áll az OCLC (Online Computer Library Center, Inc. = online számítógépes könyvtári központ), amely 1976 óta foglalkozik a könyvtári katalógusok számítógépesítésével és e húsz év alatt több mint 70 millió tétel retrospektív konverzióját végezte el. Az OCLC szolgáltatásainak lényege, hogy igyekezett és igyekszik a fejlett világ dokumentumtermésének minél nagyobb hányadát elektronikus formában katalogizálni. Így jött létre az OCLC világhírű adatbázisa, amely 1996 elején mintegy 30 millió MARC-formátumú rekordot tartalmazott. Ehhez az adatállományhoz több mint 17 000 könyvtár katalógusát kellett elektronizálni. Az OCLC ügyfeleinek online vagy offline hozzáférést biztosít adatbázisához, akik legtöbb esetben egyszerűen letöltik az OCLC kész rekordjait. Világméretekben biztosítható tehát a párhuzamos vagy ismételt feldolgozás kiküszöbölése, a szabványosított és egységes módon elvégzett címleírás, és az ezekkel járó költségmegtakarítás.

Nagy dolog minden egyes helyi könyvtári állomány OPAC-ra vitele, azonban ez csak az első lépés. Mint erre már fentebb is rámutattunk, az OPAC-oknak egyetlen világméretű bibliográfiai számbavételi rendszerbe kell majd integrálódni. Ezen az úton a kezdeti szakaszt az úgynevezett osztott katalógusok (shared catalogues) jelentik, amelyek több egymással kooperáló könyvtár közös katalógusaként jönnek létre. A fejlődés azonban az osztott katalógusoknál is szélesebb együttműködési formákat követel meg, amelyek nyilvánvalóan csak a hálózati eszközök optimális kihasználásával teremthetők meg.

Ezt a hálózati OPAC-integrációt nem kisebb nemzetközi és kormányközi szervezet, mint az Európai Bizottság is felismerte, sőt konkrét intézkedései közé is bevette. Az Európai Bizottság könyvtári programjában szereplő ONE (OPAC Network in Europe =OPAC hálózat Európában) elnevezésű projekt azt kívánja megvalósítani, hogy a szabványcsomagok bevezetésével és a telekommunikációs hálózatok még nagyobb fokú integrációja segítségével összekapcsolhatóvá teszik Európa könyvtári katalógusait.⁸

Az automatizált könyvtárak tehát máris szervesen tudnak kapcsolódni a hálózatokhoz, ezek közül kétségtelenül a legfrekventáltabb és legismertebb az Internet.


3.2. Az Internet és a modern könyvtári információ szolgáltatás

Az INTERNET vagy másik nevén információs autósztráda (information superhighway), amelynek leggyakrabban hallott, sommás de bizonyos mértékig találó definíciója az, hogy "a hálózatok hálózata", két óriási előnnyel rendelkezik. Egyrészt szabványai, protokolljai egyszerűek, könnyen elsajátíthatóak és ugyanakkor rendkívül hatékonyak. Érdekes rámutatni, hogy egy olyan hatalmas cég is, mint a Microsoft, azonnal felismerte az Internetnek ezeket a meghatározó előnyeit, és sietve beépítette a Windows 95-be, amelyet azután "egygombos Internetként" is reklámoznak, hangsúlyozva, hogy a Windows 95 is tartalmaz olyan nélkülözhetetlen hálózati komponenseket, mint pl. a telnet, vagy az ftp vagy a TCI/IP. Az egységes és jól használható szabványoknak köszönhetően tehát nem véletlen, hogy az egész világon rohamosan elterjedt az Internet használata. Ez a rendkívül széleskörű használat jól illusztrálható azzal, hogy az 1996. évi becslések szerint az Internet akár négy millió olyan hostot képes összekötni, amelynek mindegyike képes bárhol kiszolgálni egy-két millió felhasználót is. Ha a jelenlegi fejlődés továbbra is ilyen dinamikus ütemben folytatódik, akkor elvileg elképzelhető, hogy a 2003. évre akár a föld valamennyi lakóját rá lehet kapcsolni az Internetre. Az információs autósztráda másik nagy előnye az, hogy a figyelmesen vezetők valóban hatékony információs eszközökhöz és értékes információ forrásokhoz juthatnak el.⁹ Távlati perspektívájában pedig azért kell megkülönböztetett figyelmet szentelni az Internetnek, mert biztosra vehető, hogy a jövő században mind a munkahelyeket, mind pedig az otthonokat egy rendkívül gyors, fejlett és sokoldalú információs hálózat fogja összekötni, amelyhez egy hallatlanul gazdag és színes virtuális és multimédia világ fog csatlakozni, az interaktív kommunikáció legfejlettebb technikáival megerősítve. Ezt a világot vetíti előre pl. az, hogy gyakorlatilag már legtöbb világvárosban működnek az úgynevezett kiberkávéházak (cybercafé). Egy bostoni kiberkávéház pl. nem csak Dante Isteni Színjáték című művét képes a World Wide Web hálózaton lehívni, de prezentálja hozzá a Harvard egyetemen a témában írott valamennyi doktori disszertációt is.¹⁰

Az Internet népszerűségét nagyban növeli, hogy viszonylag olcsó, sőt a világ nagyon sok régiójában az akadémiai vonatkozásokban teljesen ingyenes. Az Internet ingyenességét azonban nem szabad összekeverni a rajta keresztül (is) elérhető, garantáltan valódi értékkel rendelkező információforrások ingyenességével. A minőségi adatbázisok információit forgalmazó szolgáltatóközpontok rendkívül magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak, azonban ezért megfelelő árat is kell fizetni. Ezek a szolgáltatások jellegüknél fogva mások, mint akár az Internet, akár az automatizált könyvtár szolgáltatásai, ezért mindenképpen részletesen kell velük foglalkozni.


3.3. Az adatbázis-előállító cégek és a nagy szolgáltatóközpontok

Az adatbázis-előállító cégek (akik sok esetben a "régi szép idők" nyomtatott referáló lapjainak a folytatói az elektronikus korszakban) egyetlen szakterület szakirodalmát dolgozzák fel, és többnyire nincs akkora tőkéjük és kapacitásuk, hogy termékeiket önállóan értékesítsék az információs piacon. Ez utóbbi feladatra vállalkoznak a szolgáltató központok (hosts), amelyek egyszerre több, egymástól esetenként teljesen eltérő tematikájú adatbázis információit értékesítik. A Knight-Ridder Information, Inc. pl. mintegy négyszáz adatbázis termékeit szolgáltatja. A Knight-Ridder és más nagy szolgáltatóközpontok kettős funkciót töltenek be, amelyek hasonlíthatók egyrészt a nagykereskedőhöz, aki áruját a közvetlenül a termelőktől vásárolja fel, másrészt hasonlíthatók a nagy energia-szolgáltatókhoz, akik az egyéni előfizetők akár millióinak az egyéni igényeit elégítik ki, egyénileg mérik és tartják nyilván fogyasztásukat, állítják ki számláikat. A szolgáltatóközpontok rendelkeznek a fenti feladatkörök ellátásához szükséges tőkével és infrastruktúrával, hatalmas telekommunikációs hálózatot és számítógépparkot építenek ki, professzionális marketing és reklámtevékenységet folytatnak, stb. A Knight-Ridder pl. az általa szolgáltatott mintegy 400 millió rekordot külön-külön is négy darab szuperszámítógépen tárolja, részben biztonsági okokból, részben pedig a különböző kontinensek kiszolgálásának munkamegosztása számára.

A szolgáltatóközpontok az általuk közvetített adatbázisok sokaságának lekérdezéséhez egyetlen, közös parancsnyelvet (command language) használnak. Így van ez a Knight-Ridder esetében is, amelynek mind a kb. 400 adatbázisát a közös DIALOG parancsnyelvvel lehet lekérdezni, szolgáltasson az adatbázis sport, orvostudományi, filozófiai vagy űrhajózási információt. A parancsnyelv feltalálása és bevezetése kétségtelenül az egyik legfontosabb lépés a nemzetközi információcsere integrálására, a legkülönbözőbb felhasználói csoportok és információs termékek közötti kompatibilitás megteremtésére, az információs világpiacon folyó valamennyi termék és művelet paramétereinek szabványosítására.

A parancsnyelvek indexelő és információkereső mechanizmusai alapvetően a mezőkre épített indexek alkalmazására épülnek. A DIALOG parancsnyelvben átlagosan kb. 25 ilyen index van, tehát a bibliográfiai rekordok, vagy ahol vannak, a teljes szövegek, átlagban 25 szempont szerint kereshetők vissza. A Knight-Ridder 400 millió rekordja tehát 25 szempont szerint kereshető, de ez a 25 szempont szabadon kombinálható egymással. A kombinációkat elsősorban az úgynevezett logikai és helyzetjelölő operátorok teszik lehetővé.

Nehezen tudok olyan hagyományos könyvtárat jelenleg elképzelni, amelynek katalógus-szekrényeiben 400 millió cédula sorakozna, továbbá ha a 25 darab indexből csak hármat, a szerzői, a cím, a tárgyszavas indexet veszem ki, akkor külön-külön fel kell állítani a szerzői, a cím- és a tárgyszókatalógust, mindegyiket a maga 400 millió cédulájával, és nem a 25, de csak a három kiválasztott index alkalmazásával már jócskán egymilliárd cédula felett tartunk! És persze az elektronikus keresés lényege, kombinációs keresések a hagyományos katalógusban nem kivitelezhetők.

Habár mint tudjuk, a szolgáltatóközpontok nem könyvtárak, (mert ez utóbbiak nem rendelkeztek a vállalkozáshoz szükséges tőkével), mégis jelenleg a szolgáltatóközpontok az elektronikus-virtuális könyvtár egyik változatának, talán prototípusának tekinthetők. A hagyományos könyvtárral szembeni előnyeiket a szekunder szintű információ-feldolgozás és keresés szintjén úgy érzem, az előző bekezdés meggyőzően bizonyította. A Knight-Ridder mindenképpen az IFLA (International Federation of Library Associations = Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) UBC-programja (Universal Bibliographic Control = Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel) egyik élharcosának tekinthető.

De mi a helyzet a primér dokumentumokkal? Mi van az IFLA UAP (Universal Availability of Publications = Kiadványok Egyetemes Hozzáférhetősége) megvalósításával?

Nos, ezen a téren is komoly eredmények születtek. Először is egyre több szolgáltatóközpont bocsát felhasználói rendelkezésére teljes szöveges adatbázisokat. A Knight-Ridder kínálatában kiemelkedő helyet foglalnak el a nagy amerikai és nyugat-európai napilapok teljes szöveges elektronikus verzióinak szolgáltatása.
(Néhány cím a sok közül: Times, Financial Times Fulltext, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Le Monde, La Stampa, Jerusalem Post Electronic Edition, valamint az USA-ban: Los Angeles Times, New York Times, The Christian Science Monitor, Washington Post, stb. , mintegy 54 napilap az Amerikai Egyesült Államokból és 55 napilap a világ egyéb országaiból.)

A Knight-Ridder elektronikus napilapjaiban azonban elsősorban nem az az érdekes, hogy ezeket a képernyőn is el lehet olvasni. Bizonyított tény ugyanis, hogy az olvasók túlnyomó többsége méltán tartja sokkal kellemesebbnek és természetesebbnek a hagyományos formátumú napilapok olvasását. A fő előny az információkeresési lehetőségekben van.

Az elektronikus napilapok minden közleményét gondosan feldolgozzák, nemcsak szerzőjük, címük és tematikájuk szerint, de indexelik pl. a közleményben felsorolt személyek nevét, a leírt műalkotások címét, a kulturális, politikai vagy sportesemények elnevezését, stb. Ha valaki ezeket az indexelt kifejezéseket beírja keresőkifejezésként, akkor a számítógép egy-két percen belül átnézi az adott napilap valamennyi számát, hogy melyikben szerepel a keresett személy neve, festmény címe, tenisz mérkőzés ismertetése. Nézzük meg, mit is jelent ez a teljesítmény a konkrét számok tükrében?

A Washington Post Electronic Edition pl. 1983-tól kezdődően áll rendelkezésünkre, ami 12 év és 9 hónap alatt kerekítve mintegy 4000 számot jelent. Ha 4000 alkalmazottunk lenne, akik egyszerre dolgoznának és így csak a napilap egyetlen számát kellene átnézniük, nem valószínű, hogy a rájuk eső egyetlen számban is mindig egy-két percen belül találnák meg a felhasználó által keresett nevet vagy eseményt tartalmazó közleményt. És miután már megtalálták, amit kerestek, valahogy összesíteni és rendezni is kellene a 4000 embertől befutó adatokat.

A fenti példánál azonban még sokszorta nagyobb teljesítményről van szó. A "PAPERS" paranccsal mód nyílhat arra, hogy keresőkérdésünket egyidejűleg mind az 54 különböző USA napilapban kikerestessük. Szorozzuk be tehát most a Washington Postnál kalkulált 4000 számot 54-gyel, és ennek eredményeképpen nem kevesebb, mint 214 000 napilap-számot kapunk meg.

És most ismét elkezdhetjük a kis tanmesét: ha 240 000 alkalmazottunk lenne, akik egyszerre dolgoznának, akkor...

Hatalmas értékek, hatalmas érdekek "foroghatnak itt a kockán", és még a tájékozott felhasználó sem lehet teljesen biztos abban, hogyan használja ki a legjövedelmezőbben a fentebb leírt óriási teljesítményű információforrásokat. Jelenleg az adatbázisok kínálatának olyan bősége, továbbá a különböző szolgáltatóközpontoknak, az Internet- és egyéb hálózati elérésű információforrásoknak, stb. olyan választéka áll rendelkezésre, hogy csak a szakosodás és a professzionalizmus nyújthat biztos fogódzókat az eligazodáshoz. Nyilvánvaló, hogy az alkalmi felhasználók (és ők vannak többségben) nem rendelkeznek a fentiekkel, ezért nekik közvetítő szakemberekhez, az úgynevezett információ brókerekhez kell fordulniuk.


4. A digitalizáció és a Gutenberg-galaxis harmonizációja az elektronikus könyvtárban

A fentebbi fejezetekben főleg a digitális forradalom által hozott speciális előnyökkel foglalkoztunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a digitalizáció nem a Gutenberg-galaxis leváltására szolgál, a digitális kultúra megvalósítói a Gutenberg-galaxis eredményeit nem fogják a kultúrtörténet szemétdombjára vetni, hanem éppen ellenkezőleg, a két rendszer egymásba fonódva, egymás hatásfokát kölcsönösen növelve képezi a modern elektronikus írásbeliség új eszközrendszerét.

Az alábbiakban olyan konkrét könyvtártani problémákat ismertetünk, amelyek jól érzékeltetik, hogyan egészíti ki a Gutenberg-galaxis rendszere és a digitalizált rendszer egymást.

Sajnos világszerte a könyvtárak költségvetései egyre inkább csökkennek, míg a publikációk száma köztudottan exponenciálisan nő. A könyvtáraknak tehát a következő kihívással kell szembenézniük: szerzeményezz egyre többet egyre kevesebb pénzből! Ugyanis csak így oldható meg az, hogy a könyvtáraknak sikerüljön a teljes kiadói termést beszerezni, feldolgozni, reprezentálni.

A fentiekből következik az is, hogy az UAP, a publikációk egyetemes hozzáférhetősége ma égetőbb problémákat vet fel, mint valaha.

A fentebb leírt viszonyok között egyre több hiány keletkezik a helyi állományokban, ezeket egyre nagyobb arányban és egyre nagyobb sűrűséggel kell pótolni. A helyi állományok hiányosságainak pótlására régóta működik a könyvtárközi kölcsönzés, amelyet sok kritika ért lassúságáért, nehézkességéért, hiszen az így megrendelt dokumentumokra heteket, vagy méginkább hónapokat is kell várni. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a könyvtárközi kölcsönzés magát a hagyományos formátumú nyomtatott dokumentumot küldi a tradicionális postai csomagküldő szolgálaton keresztül, és így nem, vagy csak igen kis mértékben profitál a modern telekommunikációs eszközök sebessége által biztosított előnyökből.

Ezt a hátrányt akarják kiküszöbölni az úgynevezett dokumentumküldő központok létrehozói, akik a megrendelést követően azonnal képesek elkészíteni a keresett dokumentum másolatát, majd ezt telefaxon, elektronikus postán, esetleg expressz postai kézbesítés útján továbbítják. Ilyen dokumentumküldő vállalkozás pl. a British Library Document Supply Centre. Figyelemre méltó, hogy a Knight-Ridder Information Incorporation nem kevesebb, mint nyolcvan ilyen céget kapcsol be online szolgáltatásaiba, hogy felhasználói a kikeresett szekunder bibliográfiai információt azonnal primér dokumentumokkal is kiegészíthessék. (A Knight-Ridder ugyan nem könyvtár, mégis az ő megoldása látszik jelenleg a világon a legtökéletesebben megvalósítani az IFLA UBC és UAP programjának szintézisét.) A dokumentumszolgáltató központok teljesítményére jellemző, hogy sok ilyen központ huszonnégy órában áll az ügyfelei rendelkezésére, és a megrendelések tetemes részét éjjel-nappal órákon belül képes interkontinentális viszonylatokban is teljesíteni.

A dokumentumküldő központok tehát jól ötvözik mind a digitalizált rendszer vívmányait, mind pedig a nyomtatott papírdokumentum hagyományosan bevált előnyeit. Az is látható, hogy ezek az előnyök csak a hálózati kooperáció segítségével egyesíthetők.

A hálózati kooperáció tökéletes megvalósítása a modern könyvtárügyben a virtuális könyvtár eszközrendszerén keresztül történik. A virtuális könyvtár lényege elválaszthatatlan a hálózattól. A hálózat összekapcsol (főként elektronikus) könyvtárakat, esetleg még adatbázisokat és más információ forrásokat, és ezeket egyetlen információs rendszerbe és könyvtárba integrálja. Jó példa erre az Európai Unió ELVIL (European Legislative Virtual Library = Európai Törvényhozási Virtuális Könyvtár) projektje, amelynek egyik pillére az Internet, mint hálózat, a másik fő bázisa pedig az unió területén található, különböző médiumokban tárolt jogi és politikai információ.¹¹

A jövő elektronikus-virtuális könyvtára az emberiség kulturális és tudományos ismereteinek minden eddigi elképzelést meghaladó terjedelmű gyűjteménye lesz. Ebben a gyűjteményben természetszerűleg nem lesznek kötetek, csak végtelen szöveg, nem lesznek külön épületek sem, sőt még intézményi válaszfalak sem lesznek majd az egyes könyvtárak között, hiszen mindenki rajta lesz a világhálózaton. A jövő elektronikus-virtuális mundaneumában egy végeláthatatlan, emberi szemmel közvetlenül nem is érzékelhető elektronikus szöveg fog helyet foglalni, amelyeknek tartalmi egységekre történő tagolásáról nem az egymástól fizikailag elkülönülő kötetek és gyűjtemények fognak gondoskodni, hanem az információtartalom indexelésére és visszakeresésére szolgáló eszközök, vagyis az információkereső nyelvek. Az információkereső nyelvek az elektronikus-virtuális könyvtár merőben új, specifikus viszonyai között csak úgy teljesíthetik feladataikat, ha működésük során a lehető legpontosabban betartják a paradigmatikus-szinkronizmus törvényéből következő szabályokat.¹²


5. Konklúzió: van elég ok az optimizmusra

A fentiekben leírt jelenségek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a digitalizáció az egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy megmentse és ápolja az önmaga vívmányait is maga alá temető papíráradatban rejlő értékeket, valamint ellenőrzés alá vonja az egyre jobban túlburjánzó elektronikus publikáció ugyancsak robbanásszerűen növekvő termését. Csak a digitalizáció mentheti meg az írott kultúrát egy totális kulturális Armageddontól, amelyben ugyan nem biztos, hogy az értékek olyan messzire látszó lángokkal égnének el, mint az Alexandriai Könyvtár papirusz tekercsei, de egy bábeli káosz mindenképpen szétrombolná az emberiség kulturális és tudományos kincseinek egy rendkívül jelentős részét.

Szerencsére azonban a modern technológiák nemcsak a dokumentumok termelésének és terjesztésének volumenét növelték meg, de még jelentősebben növelik az ezek fölötti ellenőrzés eszközeinek a hatékonyságát is. Nemcsak információrobbanás van, de az információ feldolgozásának és szolgáltatásának ellenőrizhetősége is robbanásszerűen fejlődik. Michael Koenig professzor kutatásai bebizonyították, hogy a tudományos szakirodalom robbanásszerű fejlődése sokkalta kisebb méretű, mint a feldolgozását biztosító informatikai eszközök robbanásszerű növekedése. A szakirodalom vonatkozásában ugyanis a mért egyedek számának növekedése 15 év alatt éri el azt a szintet, amelyet a számítástechnikai növekedés 2 év alatt már elér.¹³

A hangyaboly effektus is azzal foglalkozik, hogy az elektronikus és egyéb modern könyvtári információs rendszerek hogyan képesek lépést tartani a világ tudományos ismeretanyagának fejlődésével. PAVLICIC és BARTLEY "Az elektronikus könyvtár víziója" című előadásukban¹⁴ a következő fejtegetéseket adják erről a témáról: "Nem állíthatjuk, hogy minden hangya intelligens, de kijelenthetjük, hogy a hangyaboly egy intelligens egész. A hangyaboly intelligenciája - a különösen hatékony információáramlásnak köszönhetően - több, mint jól szervezett, nem intelligens elmék puszta összessége. Ehhez hasonlóan a tudományos információ áramlásának erősítésével lehetővé tehetjük, hogy a világ tudományos ismeretanyaga több legyen, mint a kutatók tudásának puszta összessége. A tudományos könyvtár feladata, hogy segítse a kapcsolatot az egyes tudásfragmentumok között a modern könyvtári információs rendszerek által."¹⁵

Nem megalapozottak tehát azok a félelmek, hogy a szakirodalmi információrobbanás következtében a kutató képtelen lesz a jövőben követni a szakterületén publikált szakirodalmat, ellenkezőleg, mind a technológiák fejlődése, mind a feldolgozó és szolgáltató módszerek tökéletesedése olyan ütemben múlja felül a dokumentumok számbeli növekedésének ütemét, hogy a kutatók igenis képesek áttekinteni és hasznosítani a számukra szükséges szakirodalom minden lényeges tételét.

A könyvtárosság a világ egyik részén sem tartozik a társadalmilag legjobban megbecsült és anyagilag legjobban dotált foglalkozásokhoz, biztató perspektívát ad azonban Gutenberg- galaxis és a digitalizáció egyre sokoldalúbb szintézise, ha közben észrevesszük, hogy jelenleg a világ legdinamikusabban fejlődő iparága nem más, mint az információs ipar, és egyes előrejelzések szerint a XXI. század vezető iparága ugyancsak az információs ipar lesz.

Ebben a világban a kultúra a digitalizált információhordozók segítségével megsokszorozott hatásfokkal érvényesülhet és ezeknek a digitalizált információhordozóknak a legfőbb gyűjtő-tároló-nyilvántartó és szolgáltató bázisát kétségtelenül az elektronikus-virtuális világkönyvtár képezi. A fejlődés már feltartóztathatatlanul elindult ebbe az irányba, és mint pl. a belső égésű motorizáció elterjedését vagy az atomerőművek megépítését, ezt is lehet - és bizonyos vonatkozásban kell is - bírálni, és a bírálatok nyomán szabályozni, el kell azonban ismerni, hogy a jövő könyvtárügye már most szemmel láthatóan erre a modellre épül. Épül, mert a digitalizáció építő folyamat, amely sokoldalúan szolgálja nemcsak önmaga vívmányait, hanem a Gutenberg-galaxis továbbélését, továbbfejlődését.

Irodalom

¹MASUDA, Y.: The Information Society. Tokio, 1980.

²Information Society Forum: the current state of play. = I and T Magazine, 18. no. 1995. Oct.-Nov. p. 2-3.

³Ennek a problémának a részletes kifejtését ld. SEBESTYÉN GY.: L'analyse des outillages linguistiques des systèmes d'indexation par les concepts bibliologiques = Revue de Bibliologie, 1987. 27. 44-50. p.

⁴BRAUN T. - KLEIN Á. - ZSINDELY S: A tudományos szakirodalom növekedése: a Barnaby Rich-szindróma és egy új szolgáltatás a szakfolyóirat-irodalom hazai hozzáférhetőségének javítására. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 42. vol. 11-12. sz. 1995. p. 429.

⁵IEE Review, 40. vol. 6. no. 1994. p. 245-249. Referátumát ld. Digitális vízió. = Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 42. vol. 11-12. sz. 1995. p. 470-471.

⁶A fenti problémák részletesebb kifejtését, különösen az informatika és a multimédia vonatkozásában ld. TÓSZEGI ZS.: Informatika és multimédia. = = Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 42. vol. 11-12. sz. 1995. p. 462-464.

⁷DOMINGO, J.: Retrospective conversion, the important preparation before starting the computerized catalogue. = Marketing and Development of New Information Products and Services in Europe. Proceedings of the 3rd International BOBCATSSS Symposium, Budapest, January 1995. Amsterdam, Hogesschool van Amsterdam,1996. p. 109-116.

⁸SMITH, N. A.: ONE - OPAC Network in Europe: Taking a further step towards a Europe-wide information network. = Program, 29. vol. 4. no. 1995. p. 427-432.

⁹SEBESTYÉN GY.: Emerging Information Tools and Resources Available on the Internet. A Hungarian Assessment. = Marketing and Development of New Information Products and Services in Europe. Proceedings of the 3rd International BOBCATSSS Symposium, Budapest, January 1995. Amsterdam, Hogesschool van Amsterdam,1996. p. 157-165.

¹⁰JENKINS, S.: The death of the written word. = Journal of Information Science, 21. vol. 6. no. 1995. p. 408.

¹¹A téma összefüggéseit részletesebben ld. KOLTAY T.: Az Európai Unió újabb elektronikus könyvtári projektjei. = Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 43. vol. 9. sz. 1996. p. 346-348.

¹²A paradigmatikus-szinkronizmus problematikájának teljes kifejtését ld. SEBESTYÉN, GY.: L'application des Méthodes d'analyse de textes du Professeur Süpek dans l'indexation informatisée. = Annales Universitas Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Tomus XIX. Budapest, 1989-90. P. 25-41.

¹³KOENIG, M.E.D.: The information controllability explosion. = Library Journal, 107. vol. 19. no. 1982. p. 281-282.

¹⁴Elhangzott az Elektronikus könyvtár című konferencián (Katowice, 1996. március 19-22.), magyar nyelvű rövidített változatát ld.: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 43. vol. 7-8. no. 1996. p.267-269.

¹⁵Ibid. p. 267.

A digit számjegyet jelent, és ez a (digitális) számítógép esetében a bináris számrendszer digitje, számjegye, és így megegyezik a bittel. Ezért akár bináris számítógépről, bináris kultúráról, bináris könyvtárról is beszélhetnénk.

^*Világjelenség az is, hogy az országos hatáskörű szakkönyvtárak egy tetemes része valamely világváros belvárosának, történelmi negyedének az egyik patinás műemlék-épületében működik. Ezeket az épületeket a könyvtárak teljesen "kinövik", és ezen a helyzeten két alapvető módon lehet segíteni: vagy teljesen új könyvtárat építenek, vagy pedig a szolgáltató részlegek a régi belvárosi épületben maradnak, míg az állomány nagyobb részét tároló raktárakba költöztetik ki, amelyek rendszerint valamelyik külvárosban találhatók. (Magyarországon pl. az MTA Könyvtára továbbra is a Székház tőszomszédságában üzemel, az állomány pedig egy, a főváros határain kívül eső depóban található.) Ez az utóbbi megoldás drasztikus mértékben növeli meg az olvasószolgálat és a raktár közötti távolságot, ami előszöris azt vonja maga után, hogy a szolgáltatás jóval drágább lesz, hiszen gépkocsin kell ki- és beszállítani a dokumentumokat, holott eddig ezeket csak egy épületen belül kellett mozgatni. A raktározás és az olvasószolgálat eltávolodásának második következménye az, hogy az olvasó legalább egy, de van amikor két nappal azután kapja meg a kért művet, hogy az olvasótermi vagy kölcsönzési kérőlapot leadta! A teljesen új épületbe való költözés az ilyen típusú problémákat kiküszöböli, azonban az ilyen új könyvtárak felépítése hatalmas beruházásba kerül, és vajon szükség van-e ezekre a gigantikus, de lényegében véve papírdokumentumok őrzésére és szolgáltatására kialakított könyvtárak létrehozására egy olyan civilizációváltás és fordulópont idején, amikor a Gutenberg-galaxist minden kétséget kizáróan alapvetően átformálja a digitális kultúra.

A dokumentumok elektronikus verziójának kialakulását és jelentőségét már méltattuk a DTP alatt.

Ezzel a teljesítménnyel a könyvtárközi kölcsönzés fel sem veheti a versenyt, mégis jelenleg még van egy hatalmas előnye: sokkalta olcsóbb, mint a dokumentumküldés.

Megjegyzendő, hogy a "virtuális" jelző valószínűleg a fizikai tudományos nyelvből származik. A fénytanban használatos ugyanis a "virtuális tárgy"és a "virtuális kép" fogalom és kifejezés, amelyek a"valódi tárgy" és a "valódi kép" ellentétei. Maga az eredeti jelentés azonban a könyvtárral való összefüggésében erősen módosult. Akik a virtuális szó eredeti értelmét részletesen és pontosan szeretnék megismerni, a következő forrásokat tudom ajánlani:

Fizikai kislexikon. Bp. Műszaki Könyvkiadó, 1977. p. 514-515.

BONIFERT D. - HOLICS L. - HALÁSZ T. - ROZLOSNIK N.: Fizikai fogalomgyűjtemény. Bp. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. p. 167, 201, 257, 262-263.