|
Második születésnapom:
visszatérésem a világűrből
Farkas
Bertalan az első
magyar űrhajós a
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyulaházán született 1949. augusztus
2-án.
Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnázi-umban érettségizett. A repülésbe
a
nyíregyházi sportreptéren kóstolt bele és három évfolyamtársával
közösen
elhatározták, hogy repülőtiszti főiskolára jelentkeznek. Hármuknak
sikerült.
1967–69-ig
a Szolnoki Killián György Repülő Műszaki Főiskolán, 1970–71-ben a
Szovjet
Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-től a légierő tisztje. 1976-tól
első osztályú
vadászrepülő.
Űrhajós
kiképzést 1978-tól – századosi rendfokozatban – kapott. 1980. május
26-án,
magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult az űrbe a Szojuz-36
űrhajóval.
Visszafelé a Szojuz-35-tel érkezett. Közben a Szaljut-6–Szojuz-35
űrkomplexum
fedélzetén dolgozott kutató űrhajósként.
Az
űrrepülést követően megkapta a Magyar Népköztársaság Hőse és a Magyar
Népköztársaság Űrhajósa kitüntetést.
Azóta
23 év telt el.
Az
űrhajózás napján 2003. április 12-én Kijevben a 24 ország részvételével
alakult
Arany Fortuna nemzetközi akadémiai minősítő szervezet díjkiosztó
ünnepségén
Borisz Paton, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke a Társadalmi
Elismerés és
Nagyság Érdemrendet adta át az első magyar űrhajósnak. Ugyanezt a
kitüntetést
kapta Viktor Afanaszjev orosz, Alekszandr Alekszandrov bolgár és
Leonyid
Koden-juk ukrán űrhajós is.
A
haderőreformról
A
legfontosabb, amit a haderőreformról mondani szeretnék az, hogy
légterünk,
államhatáraink védelme nem volna szabad, hogy pártcsatározások
ütközőterepévé
váljon. És egyáltalában nem helyes, ha négy évenként változik a magyar
honvédelmi koncepció! Lassanként nevetségessé válunk.
Természetesen nem
vitatom, hogy a NATO tagjaként
különféle
kötelezettségeket kell teljesítenünk. Azzal is tisztában vagyok,
hogy e
szövetség tagjaként másként kell fölkészülnünk hazánk védelmére, mintha
nem a világ legerősebb katonai erejének egyik tagállama volnánk. Tehát
elfogadom
az ésszerű karcsúsítást is. Egy valamire azonban hadd figyelmeztessek:
minden
európai ország szuverén állam és ezt soha nem vitatta eddig senki. Az
államnak
pedig egyik legfontosabb kötelessége állampolgárai nyugalmának,
békéjének
garantálása. E garancia egyik munkamódszere pedig a fegyveres
testületek feladatainak
pontos meghatározása és működési feltételeinek biztosítása. Azaz, a
mindenkori
hatalom kötelessége az alkotmány figyelembevételével a haza fegyveres
védelmének szem előtt tartása, mégpedig a mai, modern körülmények
között, egy
szövetségi rendszer keretein belül.
Ezért nem
tartom helyesnek a 6
hónapos katonaidőt. Fél év alatt képtelenség a modern hadsereg
követelményeit
elsajátítani és készségszinten alkalmazni. Bízom abban, hogy a
kormány jól
számolta ki a profi hadsereg költségvetését. Nagyon szerencsétlen
fordulatnak
tartanám, ha időközben derülne ki; mégsem lehet annyiból az elvárt
színvonalon
a Magyar Honvédséget működtetni.
Őszintén
szólva olyan köztes
megoldást tartanék helyesnek, amikor a kis létszámú, valóban
professzionálisan
kiképzett hadsereget szükség esetén a haza polgárainak behívható
serege
egészíti ki, mondjuk svájci mintára. Rövid – a tanulmányokat és a
polgári
életet nem zavaró – alapkiképzést követően a különböző katonai szakmák
és
ágazatok szakemberei időről időre honvédelmi továbbképzésen vesznek
részt, így
bármikor mozgósíthatók. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy
manapság a
hazára, az alkotmányra, meg valamiféle szent kötelezettségre
hivatkozni abszolút
korszerűtlen. A haza, a hazaszeretet erkölcsi kategória kellene, hogy
legyen,
ám amikor az olyan alapfogalmak, mint a becsület, a tisztesség a
polgári
életben is megkérdőjeleződnek, mire számíthatnánk a haza védelme
esetében.
Egyetértek
azzal, hogy a formálódó haderőreform a terrorizmussal, mint reális
veszéllyel
és a vele szembeni föllépéssel kell,
hogy számoljon.
A státuszomról
Mindenekelőtt
három gyerekes, boldog családapa vagyok, 1997. december elsejétől
nyugállományban. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen
kutatómérnök-ként
katonai környezetvédelemmel foglalkozom.
A családról
Aida
lányom 26 éves, a Testnevelési Egyetemen végzett. Másoddiplomásként
negyed
éves joghallgató az ELTE-n, közben egy sporttal foglalkozó intézmény
vezetője.
Bertalan fiam a Marylandi Egyetem nemzetközi üzleti szakán tanul. A
legkisebb,
Ádám középiskolás, ugyancsak Marylandban.
A
feleségem jogot végzett, neki megfelelő állást keresünk.
A kétlakiságról
Lakást
bérelünk Marylandban, úgyhogy az időnk egy részét ott töltjük, a
másikat
itthon, előre eléggé nehezen tervezhető periódusokban, a két fiam
tanulmányi
ide-jéhez igazodva. Miért e kétlakiság? Egyértelműen a gyerekek miatt.
Amikor
légügyi attasénak neveztek ki, úgy volt, hogy négy évre megyünk együtt
a családdal.
A négy évből mindössze egy lett. Úgy éreztem, valamit elvettem a
gyerekeimtől,
amit pedig megígértem nekik. Apaként kötelességemnek éreztem, hogy
betartsam.
Az
ügyet régen lezártam magamban. Az persze nem esett jól, amikor
elkezdték rólam
terjeszteni, hogy nemkívánatos személlyé váltam az Egyesült Államokban.
Megkérdeztem a budapesti amerikai főkonzult, kaphatok-e vízumot az
USA-ba. Azt
válaszolta, Farkas Bertalan és családja bármikor szívesen látott
,,vendég”
Amerikában, így ,,zöldkártyát” kaptunk mindannyian.
Igyekszünk
talpon maradni és gyerekeink jövőjét segíteni.
Szolnokról
1967-ben
kerültem Szolnokra, a Killián György Repülő Műszaki Főiskolára.
Főiskolás
éveimből kettőt töltöttem a Tisza partján, két meghatározó, élményekkel
teli
évet. Szívesen megyek, ha hívnak, örömmel találkozom egykori
oktatóimmal,
hallgatótársaimmal. Ott repültem először sugárhajtású gépen, ami
felejthetetlen
minden pilóta életében.
A
repülésről
Harci
repülőnek készültem, aztán közbejött az űrhajózás. Az űrrepülésem után
az egyik
illetékes úgy fogalmazott: az első magyar űrhajós nemzeti érték, tehát
vigyáznunk
kell rá. Hallgatólagosan tudomásul vettem, hogy nem repülhetek. A
rendszerváltást
követően Für Lajos honvédelmi minisztertől kértem, hogy újra
repül-hessek.
Ő engedélyezte. 1992–95 között – tehát még aktív katonai éveim alatt –
repültem AN-24 és AN-26-os szállító gépeken, valamint ZLIN-143 típuson
is.
Szu-perszónikusokon nyilván nem.
Itthon
ritkán repülök, de a világ bármely táján, ahol űrhajós kollégáimat
meglátogatom,
az ő sportgépeiken gyakrabban.
Az űrrepülésről
és a népszerűségről
Életem
legcsodálatosabb,
legfontosabb dátuma, a születésem után a világűrből való visszatérésem.
23 év
elteltével is rengetegen hívnak az ország különböző részéből. Ha egy
250 fős
teremben négyszázan szoronganak csupán azért, hogy láthassanak, hogy
belém
csíphessenek, hogy kezet szoríthassanak, hogy megérinthessenek, akkor
jelentek
számukra valamit. Nagyon kellemes érzés, egészen más tartalmat ad az
életemnek,
mint mondjuk az üzleti tárgyalások. A múltkoriban felhívtak, hogy az
interneten
közzé tette valaki a tíz leghíresebb magyar névsorát és engem is oda
soroltak.
Szóval mindenféle jelből látom, hogy az egyszerű emberek 23 év után sem
felejtettek
el. A politikusok? Istenem! A hozzám közel állók azzal vigasztalnak: ki
fog
száz év múlva egy ma aktuális politikusra emlékezni? De Farkas
Bertalant
tanítani fogják a magyar történelemben. Fontos-e ez számomra? Persze,
hogy nem
hagy érin-tetlenül!
Az
Interkozmosz Program egy előre gondosan eltervezett cselekvéssor volt.
Ak-kor,
1980-ban láttuk, hogy 1983-ig kész, addig nem szerepel benne újabb
magyar űrrepülő.
De utána? Természetesen azt vártam, mindannyian azt vártuk, hogy később
ismét
meghódíthatom a világűrt. És utánam, vagy velem együtt Magyari Béla és
talán
mások is. Az Interkozmosz Program aztán átalakult nemzetközi
űr-együttműködéssé. Repült francia, japán, angol űrhajós.
Én
valószínűleg már nem láthatom az űrből Földünket, de miért ne
repülhetne ismét
magyar? Az oroszok azt mondják, bármikor repülhet magyar űrhajós is.
Ha
ki-maradunk a nemzetközi űr-együttműködésből, óhatatlanul lemaradunk
és
lemaradásunkat behozni hihetetlenül nehéz lesz.
Kár
tagadni: szerencsém volt, én ezt kaptam az élettől. Nincs miért sírjak;
23
évvel ezelőtt becsülettel végrehajtottam, amit kértek tőlem. Akadnak a
hatalmon
lévő politikusok között, akik ezt az egészet másként értékelik? Lehet.
Csak
nehogy nekem kelljen elnézést kérnem azért, hogy egy országot, egy
nemzetet
képviseltem a világ-
űrben!
A
Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek – amely 1985-ben alakult meg Párizsban
– alapító
tagja vagyok. Hat éven keresztül az elnökség tagjaként tevékenykedtem.
Ma a
szövetség ökológiai bizottságának alelnöke vagyok. A szövetség idei
kongresszusát októberben rendezik Japánban. Az űrkutatással már csupán
közvetve
foglalkozom. Létezik magyar űrkutatási iroda, működnek
kutatócsoportok. A
nemzetközi programokban részt vesz a magyar fél. Személy szerint
feladatot nem
kaptam.
Az
elkötelezettségről
A
szociális kérdések mindig érzékenyen érintettek, ezt otthonról hoztam
magammal.
Apám cipész volt, úgyhogy korán megtanultam a fillért is becsülni.
Ezzel együtt
tisztességre, becsületre és tiszteletre, egymás megbecsülésére
neveltek. Ma
ezek a tulajdonságok sajnos kihalóban vannak. Ma a pénz bárkit naggyá
tesz.
Akinek pénze van, hatalma van. És a többi nem számít!
|
|