T. R. RIDE
Napünnep Stonehenge-ben
Az ősi kelta vallás követői, a druidák fő ünnepüket a Szentiván-éjen, a
nyári napforduló idején tartják, június 21-én. Legszentebb helyük pedig a
dél-angliai Stonehenge, ahol a kőkorszak titokzatos tudással bíró csillagászai több
mint négyezer évvel ezelőtt a Nap mozgásának megfigyelésére szentélyt építettek.
Az Angliában mind népszerűbb napkultusz körül az utóbbi évtizedben támadt
politikai vihar hátterét a Washington Post című napilap beszámolója alapján
foglaljuk össze.
A szent hely és a szent Nap szerencsés találkozása csal elégedett mosolyt Rollo
Maughfling druida vezető arcára, hajnali 4 óra 52 perckor. Ez az a pillanat, amikor
Maughfling és követői az ősi kőoszlopok alkotta kör közepén először
megpillantják a felkelő Nap rézszínű sugarait. „Boldog napfordulót - kiáltja a
druida vezető, miközben karmazsinvörös köpenye lobog a szélben -, csodálatos
dolog pogánynak lenni!” Fehér köpenyes követői válaszul hosszú, harmonikus
zsongásba kezdenek, amely nem sokat változhatott, mióta idősebb Plinius római
történetíró a méhek énekéhez hasonlította.
A druidák, akik az ősi európai vallás szokásai szerint a Földet, a Napot és a
csillagokat imádják, mintegy 21 évszázada hasonló módon adnak szerenádot a nyári
napfordulónak Stonehenge-ben. A mai ünnepség azonban különleges alkalom. A nyolcvanas
években a brit kormány egy hirtelen elhatározással lezárta Stonehenge-et, véget
vetve ezzel az évente megrendezett nyári és téli összejöveteleknek. A druidák a
döntés következtében arra kényszerültek, hogy ceremóniájukat egy forgalmas főút
mellett, Stonehenge-től tisztes látótávolságban tartsák meg. Majdnem egy évtizeden
át folyt a dühös vádaskodás mindkét irányban, de Stonehenge zárva maradt. Aztán
néhány héttel ezelőtt a kormány megnyitotta a szentélyt az 1998-as napfordulót
ünneplők előtt.
A pogány vallás gyakorlói és a politikusok véleménye között igen nagy szakadék
húzódik az ügyet illetően. „Vallásunk nagyon gyorsan növekedik” - mondja
Maughfling. „Thatcher asszony, az akkori miniszterelnök konzervatív volt, és nem
tetszett neki, hogy olyan sokan csatlakoztak hozzánk. Így aztán egy nap fogta magát,
és kijelentve, hogy egy csapat középkori útonálló vagyunk, kitiltott minket
Stonehenge-ből. Volt azonban egy fiatal munkáspárti képviselő, aki a pártunkat
fogta. Tony Blairnek hívták. Most ő a miniszterelnök, mi pedig újra itt vagyunk
Stonehenge-ben.”
Clews Everard, a brit műemlékvédelmi szervezet, az English Heritage képviselője
némileg másképp magyarázza a helyzetet. „A hatvanas évek óta, a Vízöntő korszak
várásával mindenféle emberek csapódtak a druidákhoz. Elkezdtek ide járni furcsa
ruhákban a napforduló idején, csak azért, hogy bulizzanak egy jót. Erre utal a
‘középkori útonállók’ kifejezés. A világ egyik legnagyobb régészeti kincse
van a kezünkben, és ennek épségét veszélyeztette a csőcselék: ezért kellett
kitiltanunk őket. Idén megállapodást kötöttünk, amely szerint száz ember jöhet
ünnepelni.”
Angliában mintegy 1500-an vallják magukat druidának, és körülbelül tízezer ember
tartozik más pogány vallásokhoz. Míg a vezető (zsidó és keresztény) vallások
vonzereje csökken - az anglikán egyház tagjainak kevesebb mint 10 százaléka jár
templomba - a különféle druida rendek tagságának száma és a vallás vonzereje
növekszik.
A druidák szent helye, Stonehenge hatalmas, egyenként mintegy 50 tonnás kősziklák
koncentrikus köreiből áll. Bár az elrendezés véletlenszerűnek tűnik, csillagászok
megállapítása szerint a kőtömbök elhelyezése nagyon is tudatosan egy naptár
létrehozását szolgálta. A naptár a mai napig szinte teljes pontossággal követi a
Föld éves mozgását a Nap körül.
Minden évben a nyári napforduló idején - amikor a Nap pályája legmagasabb pontján
áll az egyenlítőtől északra, az északi félteke leghosszabb napján - a napsugarak
a kőkörön kívül elhelyezkedő jelzőkő középpontján áthaladva kijelölik az
úgynevezett „sugárutat”, amely a középen elhelyezkedő oltárkőhöz vezet. Egy
nappal később a nap már dél felé halad, és sugarai nem esnek egybe a
„sugárúttal”. Az ősi druidák valószínűleg az idő mérésére használták e
mozgások megfigyelését - ennek segítségével jelölték ki a vetés idejét, és
így tartották számon életkorukat. „Ez a geometria bámulatos alkalmazása” -
állapítja meg Tony Dean professzor, egy kívülálló csillagász, aki azért jött el
ezen a reggelen, hogy megbizonyosodjon róla: Stonehenge valóban megbízható időmérő.
„Nagyon, nagyon kellett érteniük a Nap mozgását.”
Eközben a kőoszlopok között egy másik szertartás is kezdetét veszi:
tölgyfadorongját megrázva, egy hatalmas kolompra mért ütésekkel a druida vezető
nekilát két követője esketési szertartásának. Az ifjú pár kéz a kézben ugorja
át a virágkosarat, ezzel erősítve meg nászesküjüket. „Dicsőség neked, Nap!”
- kiált Maughfling. „Békességed töltse be a nászágyat!” Az ifjú pár
félénken kuncog, míg a jelenlevők elkántálják helyeslésüket. Zsongásukat a
kövek végtelen, misztikus visszhangként verik vissza.
(Fordította: Szabó Ibolya Anna)