Egy felső-ausztriai történész, Harry Slapnicka megpróbál újat mondani Adolf
Hitlerről. „Hitler és Felső-Ausztria, a szűkebb pátria - mítosz, propaganda és
valóság” című munkájában főleg a vezér ifjúkorára összpontosít, s talán
minden eddiginél részletesebben dokumentálva arra a következtetésre jut, hogy Hitler
lehetetlenül rossz tanuló volt, később pedig a Gestapo mindent elkövetett az ezt
alátámasztó dokumentumok eltűntetésére.
Slapnicka cáfolja, hogy Hitlernek oly sok köze lett volna szülőhelyéhez, Braunauhoz.
A városka lakosaiban egyébként még mindig kelt némi viszolygást, hogy a század
legnagyobb világégésének értelmi szerzője, előidézője és mozgatója itt látta
meg a napvilágot.
Az Inn parti településen Hitler csak három évet élt, a szülők elköltöztek, és
később Hitler elsősorban Linzet tüntette ki rokonszenvével. 1900 szeptemberétől ott
járt reál-iskolába.
Az intézményben nem sok öröme telt, osztályzatai pocsékok voltak. Szorgalmát
elégségesnek ítélték, matematikából és természetrajzból „nem kielégítő”
volt a verdikt, egyszer kénytelen volt osztályt is ismételni.
Hitler inkább a festegetésben élte ki magát, s abban, hogy barátjával kivonult Linz
környékére, ahol órákon át beszédeket mondott az egyszemélyes hallgatóság
előtt. „Ezek a beszédek olyanok voltak, mint a vulkán-kitörések” - írja
Slapnicka.
Amikor Hitler hatalomra jutott, mindent követ megmozgattak, hogy a nem túlságosan
sikeres ifjúkort dokumentáló papírok eltűnjenek. Valamilyen oknál fogva nem került
a Gestapo kezébe a katonai sorozóbizottság 1914. február 5-ei szakvéleménye:
fegyverforgatásra, katonáskodásra alkalmatlannak ítélték Hitlert. A dokumentumot a
tartományi levéltárban őrzik. (MTI)