MAKKI MARIE-ROSE
Euro-turizmus

Nemcsak Magyarország, hanem a világ gazdaságának is egyik legnagyobb húzóágazata a turizmus. A hazánkba irányuló idegenforgalom alakulása természetesen nem választható el a nemzetközi idegenforgalomban érvényesülő főbb tendenciáktól, illetve az azokat befolyásoló politikai-gazdasági folyamatoktól. Az egyébként sikerágazatként elkönyvelt magyar idegenforgalom versenyképességét természetesen nem növelik az egyre szembetűnőbb hiányosságok: a romló közbiztonság vagy a szolgáltatások nem megfelelő színvonala. Az európai utazási szokások alakulásáról rendkívül érdekes összeállítás jelent meg a Turizmus Bulletin szakfolyóirat I. évfolyamának második számában. Az alábbiakban e tanulmányból közlünk részleteket.

Európa helyzete a világ turizmusában

A WTO adatai szerint Európa állandó vezető szerepet foglal el a világ turizmusában, jóllehet részaránya fokozatosan csökken. (A világ első helyén álló fogadó ország Franciaország, a legnagyobb kiutazók pedig a németek.) Európa szerepének halványulása összetett okokra vezethető vissza: újabb és újabb régiók kapcsolódnak be a turizmus fogadásába, a repülőjáratok behálózzák az egész Földet, könnyebbé válik az utazás. A turisták pedig egyre több újdonságot igényelnek, és egyre nyitottabbak az ismeretlen kultúrákra, tájakra - az űrutazásokig bezáróan. Egyúttal megnövekedett a természetorientált, az egészségorientált és az aktív időtöltéssel kombinált utazások kereslete.
Ami az európaiakat illeti, utazásaik döntő hányada a kontinensre, főként a mediterrán térségbe irányul, kisebb része pedig leginkább az USA-ba és Dél-Afrikába. Az utazási szokásokat rendkívüli mértékben befolyásolják a politikai-gazdasági folyamatok - ez különösen a 90-es évek elején volt érzékelhető. Az Öböl-háború, a volt Jugoszláviában zajló háború, a repülőszerencsétlenségek, a terrorista merényletek és főként a főbb „küldő” országokban (Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Svájc) bekövetkezett gazdasági recesszió nem kedvezett a turizmus növekedésének.

Növekvő keresleti tendencia: az élményturizmus

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a XXI. században a turizmus motivációi között az élményszerzés egyre inkább kiszorítja a pihenést és a kikapcsolódást. Úgy tűnik, a felpörgetett életet élő, főként városlakó ember nemigen tudja élvezni a kéthetes semmittevést a vízparton - pedig éppen ő számít az irodák szemében igazán potenciális turistának. Leginkább a jólétben felnőtt új generáció vár el mind több élményt egy nyaralástól, de az idősebb korosztályok kalandéhsége is folyvást nő - jóllehet ma még a pihenés hagyományos formái vannak túlsúlyban. Egyre gyakoribb például, hogy üzletemberek aktívan töltik el a szabadságukat: megnőtt a kalandtúrák, a vadvízi evezés, a sziklamászás, a barlangászat iránti érdeklődés. Mások lakóhajóval indulnak útnak, vagy vulkántúrán, szafarin vesznek részt. A kínálat bővíthető, sőt! Hiába emelkedik a szolgáltatások színvonala, mára egyértelművé vált, hogy az egyes turisztikai vállalkozások nem maradhatnak tartósan versenyben, ha nem képesek a színvonalas szolgáltatásokon felül egyre magasabb élménytartalmú kínálatot nyújtani. A kérdés az, hogyan lesz képes a turizmus-szakma a XXI. század küszöbén folyamatosan új ötleteket szállítani. A turisták már szinte mindent láttak, az utazások mindennapossá válnak, nehéz lesz új „kalandokat” kitervelni.

Űrturizmus

Az új idők új igényeire bizonyos fokig megoldást jelentenek a modern, mesterséges és tökéletes nyaralóparadicsomok. A jövőben ezek lehetnek képesek biztosítani a bűnözés, csúcsforgalom és légszennyezés nélküli egzotikus élményeket. Egyre nehezebbé válik azonban valósághű élményeket kínálni. A XXI. század turizmusa - a világ legnagyobb munkáltatója - mindent túlélhet: háborúkat, konfliktusokat, válságokat. Egyedül csak az unalom ellen nem védekezhet. Márpedig a jól szervezett, tökéletesen kivitelezett programok kérlelhetetlenül unalmassá válnak. A kaland- és élménycentrikus nyaralás viszont lehetőséget teremt arra, hogy átmenetileg eltérjünk a hétköznapi kulturális szabályoktól. A jövőben felértékelődnek az olyan utazások, amelyek nem a technikai civilizáció eredményein, hanem a „vadregényes” természet szépségén és erején alapuló élményeket kínálnak. Ezeken a kalandos utakon a mesterséges félelelmérzet és a teljesítőképesség kipróbálása a lényeg. A feszültség beépített és szabályozott, a veszély érezhető, de korlátozott, unalomra pedig esély sincs. Mindez sok szempontból jövedelmező: a kalandtúrák fontos kellékei az élményipar által futószalagon gyártott kalandfelszerelések is.

A jóléti társadalmak másik kedvtelése: a kockázatturizmus

Ha az élményturizmus által kínált korlátozottabb veszélyhelyzetek sem elégítik ki a mindig újabb és újabb dolgok után vágyakozó - tipikusan fogyasztói - mentalitást, ha már nem oldják az unalom életérzését, akkor csillagászati összegekért valódi életveszélybe is lehet kerülni. Ezt hívják kockázatturizmusnak. Megfelelő mennyiségű pénz és bátorság birtokában benevezhetünk a híres Paris-Dakar ralliversenyre (idén 3 halottja volt), vagy akár elutazhatunk egy-egy válságövezetbe is. Például 1995-ben, mely még háborús év volt, megfelelő felkészítés után 89 ezer német turista látogatott Horvátországba, legtöbbjük saját kocsiján.
Ugyanígy virágzó jövőre számíthat a katasztrófaturizmus is. Az emberek szívesen kilesik mások sorsát, tragédiáját. Így Amsterdam legrosszabb hírű negyede, illetve az ottani 1992-es légikatasztrófa helyszíne is felkerült a városnéző programok kínálatába.

Lelki felkészülés, tudattágító túrák

A Cash Flow 1998/3. számában „Ínyenctúrák” címmel további turisztikai kínálatokról olvashatunk. Az előzőektől eltérő élményt, lelki újjászületést ígérnek a zarándokutak, amelyeken a normál turisztikai utakat ötvözik a vallási vonatkozású helyszínek, kegyhelyek felkeresésével, és vallásgyakorlásra is lehetőség van. Lelki vezető kíséri ezeket a csoportokat Rómába, Lourdes-ba, Fatimába. Ezek az utak jellemzően nem a tehetősebb, és nem is a fiatalabb rétegeket vonzzák.
A tudattágító utazásokon a látvány élvezetét összekötik a lélek megismerésének ígéretével. A résztvevőket Andalúziában az „élet folyóján” kalauzolja a jógi, a dél-amerikai indiánok vagy a szibériai népek között belelátnak a sámánizmus ősi rejtelmeibe, meditálhatnak nepáli kolostorokban. A nyugat-európai középosztály csapatostul tódul ezekre a léleklátó utakra. Évente 20-30 százalékkal nő a résztvevők száma, így ez nagyon ígéretes műfaj az irodák számára. Az elkövetkező években 2-4 millió német, az EU-ból összesen 12-15 millió ember indul lelki tanulmányútra. A „hely szelleme” nyilván sokat számít, ezért kell például egy asztrológiai elmélkedést a Kheopsz piramisnál tartani. Egyheti mágia és kozmikus energia legalább 200 ezer forintnyi összegbe kerül - és nyilván anyagi-szellemi hasznot hoz a fogadó országok számára is. A tipikus lelki turista 30 és 55 év közötti, nőnemű, és hisz a szent helyek különös erejében.

Hazai tájakon

A fentiek tükrében elmondható: Magyarországra az emberek leginkább a hagyományos kikapcsolódási formák kedvéért jönnek, vagyis üdülni, pihenni. Idegenforgalmunkban jelentős szerep jut a gyógytu-rizmusnak, a kulturális jellegű látogatásoknak, a bevásárlóturizmusnak vagy a rokonlátogatásoknak. A legtöbben Németországból, Ausztriából érkeznek hozzánk, de jelentős a skandináv országokból és Svájcból, Franciaországból, Olaszországból, a szomszédos területekről, és újabban Angliából idelátogatók száma is. A turisták összességében elégedettek itteni tapasztalataikkal - nem kifogásolják például a hazai árakat -, értékelik a vendégszeretetet, a szép tájakat, a gasztronómiát. Fenntartásaik vannak viszont a higiéniai körülményekkel, a környezetszenynyezéssel, a magyarok nyelvtudásával, a hiányos információs hálózattal szemben, nem beszélve a romló közbiztonságról vagy a vendéglátóipari visszaélésekről. A legutóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy hazánkban a szolgáltatások minősége, kulturáltsága még mindig nem közelíti meg a nyugati színvonalat.
Magyarország egyik legfőbb vonzereje régebben a jó közbiztonság volt - ennek romlása ma rossz értelemben vett „kalandturizmussá” változtatja az itteni időtöltést. A probléma alapvetően nem rendőrségi ügy, de - mint Demszky Gábor június végi sajtótájékoztatóján elhangzott - a hatóságok bűnüldözési hatékonyságát szükséges lenne növelni. Ami a túlszámlázásokat illeti, Meggyes István, a Magyar Turizmus Rt. igazgatója nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ez a jelenség a vendéglátásnak csak egy kicsi, meghatározott körére jellemző. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség közreműködésével született kiadvány azon vendéglátóhelyek listáját adja meg, amelyekre nem szokott panasz lenni.