Hetek - II. évfolyam, 28. szám, 1998. július 11

Közelednek az önkormányzati választások. Legalábbis ez derül ki abból, hogy a két ellenzéki párt, az MSZP és az SZDSZ hivatalosan is meghirdette az erre való felkészülést. Hevesben a szocialista jelöltek már választási tréningeken is részt vesznek. A kormánykoalíció érthetően a kormányzás átvételével van elfoglalva, de várhatóan a közeljövőben ők is begyújtják a rakétáikat. Az már bizonyos, hogy Budapest főpolgármesteri székéért közösen indítanak jelöltet. Lengyel László, Ágh Attila és Körösényi András politológussal folytatott beszélgetésünket a múlt heti lapszámunkból ismert kérdéssel kezdtük: azaz lesz-e Magyarországon kétpólusú politikai rendszer? Emellett elsősorban a helyhatósági választások lehetséges kimeneteléről, hatásáról igyekeztünk megtudni a szakemberek véleményét.

Önkormányzati választásokra készülve. Megismétlődik-e a parlamenti erősorrend? Fotó: Somorjai László

„A kétpólusú politikai rendszerhez az egyik pólus adott, a baloldalnak nevezett szocialisták. Ők adott esetben a 35-40 százalék közötti támogatottságukkal egy kicsit veszítenek, de lehet, hogy egy kicsit nyernek, ettől függetlenül stabilak lesznek az elkövetkező húsz évben” - állította Lengyel László közgazdász politológus, aki a magyar politika egyik aggasztó jelenségének azt tartja, ahogyan a szélsőjobb felfalja a hagyományos középjobbot. Szerinte egyfajta sajátos egypólusú rendszertan él Magyarországon: van egy nagy párt, amely néha kiesik a hatalomból, amikor a jobboldali kis pártok összefogva ellene megverik, de alapjában véve a meghatározó szerepben ő van. Ezt elősegíti, hogy a magyar választási rendszer a nagyoknak kedvez, ennek következtében egyik napról a másikra valaki úgy elvesztheti a többségét - mint például az MDF -, hogy aztán végül is eltűnik a süllyesztőben. Lengyel szerint a Fidesz előtt megint ez a „csillagos ég-pince” lehetőség áll. Ágh Attila politológus viszont úgy véli, hogy a magyar politikai paletta, feltételezve az SZDSZ-t, amely lényegesen erősebb az önkormányzatokban, mint a parlamenti választásokon, egy Fidesz vezette jobboldali csapatot és az MSZP-t, legalább hárompólusú. Mindketten osztják azt a nézetet, hogy a pártoknak fontosak a soron következő önkormányzati választások, amelynek a „pólusrendszert” meghatározó szerepe is lehet. Kérdés ugyanakkor, hogy az elmúlt választásokkor tapasztalt visszalengés - azaz, hogy az ellenzék szerez jobb pozíciókat - újra tapasztalható lesz-e.

Körösényi András politológus osztja azt az álláspontot, miszerint a nyertes pártok - legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint - az önkormányzati választások során egy kissé mindig visszaestek. De ezzel együtt kétesélyesnek tartja az eredményt: „Az eddigiekhez képest meglepetés lenne, hogyha a kormánypártok jobb eredményt érnének el, mint a választásokon, mert ez azt jelentené, hogy nagyon jól indul a koalíció” - mondta Körösényi, aki lát is ez utóbbira esélyt. Szerinte egyelőre az látható, hogy növekszik a kormányzó pártoknak a népszerűsége. Körösényi azt is hangsúlyozta, hogy a koalíción belül feszültségeket és konfliktusokat okozna, negatív következményei lennének, ha a kisgazdák nem támogatnák a Fideszt az önkormányzati választásokon, ezért értelemszerű ez a szövetség.
Ágh Attila szerint nem elhanyagolható az a tény, hogy 1998-ban az MSZP és SZDSZ egymás konkurensei lesznek: hiszen az SZDSZ legalább az önkormányzatoknál igyekszik felkapaszkodni, az MSZP pedig az egyharmados arány megtartására törekszik. Emellett várhatóan a MIÉP, illetve a Munkáspárt is megpróbálja a helyi erőit maximálisan mozgósítani: „Mindeközben kerülik a koalíciókat, hisz fel akarják mutatni a színeiket. Tény, hogy az önkormányzati választások jóval bonyolultabb modellt jelentenek, három különböző szinttel: ezer fő alatti, illetve feletti települések és a főváros” - mondta Ágh Attila, aki szerint nyilvánvaló, hogy a Fidesz, az MDF és a kisgazdák szoros együttműködésben fognak szerepelni, azaz a jobboldal „tömörülni” fog.
A helyzet azért sem teljesen egyértelmű, hisz az MSZP bejelentette - emlékeztetett a politológus -, hogy Szolnok megyében a jobboldali pártokkal is együttműködik. „Az sem egyértelmű, hogy az MDF miként határozza meg a maga szerepét. Ugyanis igaz, hogy most ahol csak lehet, önfeledten szövetkezik a Fidesszel, de a teljes képhez az is hozzátartozik: a saját helyi bázisait számolná fel, ha nem csinálna helyi politikát is. Ezért az MDF megpróbálja az önállóságát fenntartani a Fidesszel szemben. Több nyilatkozatból kitűnik, hogy a pártok nem akarják egy az egyben az országos politikát a helyi politikába leképezni. Ez várhatóan a központi kormányzati modelltől eltérő modelleket eredményez majd. Ágh ettől függetlenül úgy tartja, hogy továbbra is a Fidesz lesz a jobboldal zászlóshajója, hiszen „az október túl közel van ahhoz, hogy a Fidesszel vagy az új kormányzattal szemben csalódottság jelentkezzen”. A kiábrándultság jelentkezik minden kormányzattal szemben, és decemberi választás esetén ez már az önkormányzati választásokon is éreztetné hatását.
Az emberek szeretnek a győztessel lenni. A közvélemény-kutatások tanúsítják, hogy utólag mindig többen mondták azt, hogy a győztes pártra szavaztak, mint a valóságban. Ez nem a felmérések gyengesége, hanem az emberek reakciója, amit a szakma „az induló vonatra való felugrásnak” nevez. Utóhatásként még sokaknak leesik a tantusz: a Fidesz megnyerte a választásokat. Mivel közeli az önkormányzati választások időpontja, ebből következően enyhe kormánypárti győzelem várható ősszel. A májusi-októberi rendszer egy koncentrális választást idéz elő, tehát azt táplálja, hogy a központi kormány és az önkormányzat hasonló színűek legyenek. Ha mindez a nyugati országokhoz hasonlóan Magyarországon is késleltetve, két évvel később kerülne megrendezésre, akkor az ellenkező hatást érné el - tette hozzá Ágh.
Lengyel László az őszi választások kimenetelét nehezen megítélhetőnek véli. Álláspontja az: nagyon sok múlik azon, hogy mit produkál a kormány szeptemberben, amikor be kell nyújtani a költségvetési irányelveket. Az Antall- és a Horn-kormány is az ősz elején rontotta el a dolgokat: a Horn-kormány 1994-ben „holt költségvetést csinált, amelyben vissza is vett és közben mégis adnia kellett”. „Nem emelünk energiaárat” - ígérték, aminek következményei rögtön megjelentek az önkormányzati választások eredményeiben. „Nem tudom megmondani az arányokat, hogy mennyit fognak mégis kénytelenségből visszavenni, de nem fognak tudni annyit adni és nem fognak tudni olyan sok közérzetjavítót nyújtani. Addigra már sok veszekedés is lesz. Ezért én azt hiszem, hogy inkább vissza fog választani a magyar választópolgár” - mondta Lengyel, aki szerint a szocialistáknak élet-halál kérdés, hogy lábon maradjanak. Ha elvesztik az önkormányzati választást, tartósan stagnációval számolhatnak: „Akkor ott állnak mint egy kolosszus, amelyik nem tud előrelépni. Az SZDSZ pedig, ha az önkormányzati választásokon nem fog produkálni valamit, akkor a jövőjük bezárul: tulajdonképpen az MDF- vagy KDNP-féle kalitkába kerülnek.”
A jobboldal esélyeit latolgatva az ismert közgazdász-politológus felhívta a figyelmet: időközben fölrobbant az a bizonyos bomba az Aranykéz utcában. „Még nem akkor robbant föl, amikor ők már kormányon voltak, így ez még valahogy ráfogható az ellenzékre. A következő robbantásnál azonban ez már nem ilyen jól fog kinézni.” Jelenleg az a kép érvényesül, hogy egy határozott, fiatal, energikus új főnök érkezett, aki megígérte, hogy kormányt fog csinálni és megcsinálta. Igájába hajtotta a látszatra teljesen kezelhetetlen Torgyán Józsefet, aki most mosolyog és ölelgeti. „Kezdetnek nem rossz: leszúrta a bikát, aki azóta kezes bárányként követi az ólba. Közben ki is kacsint a közönségre, hogy látjátok, így kell ezt csinálni, kezeli a pártját is. Látványban tehát mindez nagyon jól megy: ez volt az első igazán világosan látható tömegkommunikációs választási győzelem. Ilyet legutóbb Berlusconi ért el Olaszországban, aki összehozott három hónap alatt egy „Hajrá Olaszok” pártot, amely utána nem is létezett tovább. Ezzel tudott kormányozni másfél évet, de abban a pillanatban, amikor az első kormányzási lépéseket megtették, hirtelen kiderült, hogy a dolog igazából nem is működik.

Együtt egymásért

További vitatéma, hogy a Fidesz miért adta - úgymond - oda a köztársasági elnöki poszt jelölésének jogát a kisgazdáknak? Ágh Attila politológus a Független Kisgazdapárt és a Fidesz együttműködését illető véleményét egy orosz viccel fejezte ki: „Ivan Ivanovics esik le a tizedik emeletről. A harmadik emeleten kiszól neki a barátja, Andrej Andrejevics: hogy vagy Ivan Ivanovics? Mire Ivan Ivanovics: egyelőre még semmi baj.” Ágh szerint ez a helyzet: a dolgok elindultak, még nincs semmi baj, „de a gravitáció nagyon hamar felülkerekedik. A politika olyan, hogy az ígéreteket is ki kell fizetni.”A Fidesznek már azért is fizetnie kell, hogy ezt a szituációt létrehozta, és mindez lehetségessé válhat 2000-ben.
Körösényi egy rendkívül ügyes húzásnak tartja a Fidesz részéről a köztársasági elnöki poszt felajánlását, mely során Torgyán a legmagasabb közjogi méltóságot kapná meg, miközben gyengítené a kisgazdapártot, s egy új vezető garnitúra kerülne előtérbe. Körösényi úgy véli, hogy ez a szimbolikus hatalom a kisgazda pártelnök politikai ambíciójának a csúcsa lenne: nagyobb dolog, mint házelnöknek lenni vagy mint egy erős földművelési minisztériumot vezetni. „De két év még hátravan, addig még kiderülhet, hogy Torgyán József miniszterként hogy válik be. Az sem kizárt, hogy már ez is kielégíti politikai ambícióit, vagy esetleg semlegesíti. Egyébként pedig - vélekedett Körösényi - az állampolgároknak ez teljesen mindegy: ha Göncz Árpád jó volt, akkor Torgyán József ugyanolyan jó lesz. Persze, van akit ez elborzaszt, dehát az államfői pozíció a magyar alkotmány szerint mindig politikai paktum kérdése, a parlament választja 50 százalékos többséggel. Torgyán József van olyan politikus, mint bármelyik más pártvezető, és igazán tapasztalt és rutinos.”
Lengyel László ezzel szemben szellemesnek találta mint ötletet, hogy Torgyán lesz Magyarország jelképe: „Akármilyen reprezentatív feladat is ez, van ebben valami tragikomikus, de inkább tragikus, mint komikus. Nem igazán látom azt, hogy ők együtt akarnának tartósan kormányozni: ha komolyan gondolnák a tartós együtt kormányzást, akkor nem csinálnának ilyen hétvégéket, ahol egyszer csak találkozik a kormánynak az a fele, amelyik kormányoz, a másik felével pedig ’majd egyeztetünk egyszer’. Ez teljesen világosan megmutatja, hogy miként akarnak kormányozni: vannak első osztályú miniszterek, és vannak olyanok, akiket adott esetben odaengednek.”

Új éra új vezetői

A napokban zajlanak a minisztériumok átadás-átvételei. Több minisztériumból nemcsak a miniszter, hanem középvezetők is távoznak, illetve távozni kényszerülnek. Van, aki klientúrarendszert említ, van, aki mindössze adminisztrációs kérdést. Abban mindannyian megegyeznek, hogy az önkormányzati választásokat ezek a részletek nem befolyásolják lényegesen.
Ágh Attila például egészségesnek tartja, ha négyévente váltják egymást a kormányok, mert ez „mindig megráz egy-egy klientúrát, lazítva ezzel a kapcsolatot a gazdaság és a politika között. Ilyen értelemben a Fidesz visszaállítja a klientúrát egy hasonlóan időszakos és átmeneti bázison. Létrejönnek bizonyos kapcsolatok, de nem tartanak a cikluson túl. Ezek így nem szilárdulnak meg és kevéssé ártalmasak a társadalomra, mint egy 8-12 éves ciklus során, amikoris nagyon keményen bele lehet gázolni a korrupció mocsarába.”
A klientúra? „Az abszolút zsákmány a Fidesznek - szögezte le Lengyel: már be is ültették a klientúrát, megtörtént a leváltás. Nekik megvan a saját csapatuk: jönnek azok a vállalkozók, háttérben eddig is létező emberek, akik beülnek a kuratóriumokba. Világosan látszik az első három hétben: még be sem kerültek, máris kinézték a posztokat. Ezt ők komolyan is gondolják. A közigazgatást úgy megtisztítják, hogy nem tudom, ki fog közigazgatni. Ilyen mértékű tisztogatást a kilencvenes évek elején csináltak az Antallék. Láthatóan nem naiv kisdobosok érkeztek, hanem előre kinézték, megnézték: ott van, ott van... Kész listákkal dolgoznak, úgy tűnik kulcskérdés számukra: vagy most beépülnek a klientúrával a rendszerbe, és tartósan elhelyezik az embereiket, vagy végük van. Tapasztalat, hogy azok a pártok, amelyek nem tudtak úgymond klientúrát kiépíteni - mint például az MDF, a KDNP és az SZDSZ -, azok elerőtlenednek.”
Körösényi András véleménye ettől merőben különbözik: ő úgy véli, hogy a klientúrarendszeren különböző emberek más és mást értenek. „Hogyha arra gondolunk: a kormány kinevez minisztereket, államtitkárokat, közigazgatási államtitkárokat, helyettes államtitkárokat, és van kétszáz vagy háromszáz ember, akik itt és most egy hónapon belül helyet cserélnek, kabineteket állítanak fel, és a saját embereit teszik pozícióba - ha ezt értjük alatta, akkor ez egy kormány normális működését takarja. Enélkül nem lehet kormányozni. Ha nem bizalmi ember van a felelős pozícióban, akkor a kormány nem tudja kontrollálni a közigazgatást. Ezt nem nevezik klientúrarendszernek: ez a kormányzati patronálás egy része.”