Az Ecseri útra jártam évekig iskolába, de nem sokat tudtam létezéséről…
Aztán volt egy főnököm, aki nagyon büszke volt rá, hogy ott lakik. Egy alkalommal
meglátogattam kicsiny, hátsó udvari lakásukban. De még akkor sem értettem ezt a
patriotizmust…
Az észak-déli metró Határ úti megállójától indul a 194-es busz. Egy rövid
szakasz után befordul egy egészen sajátos hangulatú világba: ez a Wekerle-lakótelep.
Az egységes stílusban, de számtalan variációban megtervezett és kivitelezett
földszintes, ikerház típusú vagy egyemeletes, spalettás házikók között már
számtalan avatatlan arra járó tévedt el. A területet a malom-játékra emlékeztető,
átlós és merőleges, szabályosan futó utak osztják fel. A különböző
szélességű nyílegyenes utcák mindkét oldalát platánok, ostor- és nyárfák
szegélyezik. A keskenyebb utcácskákban a zöld növényzet felül összeér, és
árnyékos, élő alagutat képez az arra járó fölött. A főbb utakat rangos házak
szegélyezik.
A 1867-es kiegyezés után a gazdasági fellendülés munkások tömegeit vonzotta a
fővárosba, amely nem volt felkészülve erre. A lakáshelyzet megoldására 1908-ban
törvény született tízezer munkáslakás felépítéséről. E célból vásárolták
meg a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, városhoz közeli, jól közművesíthető
és a közlekedés szempontjából is kedvező fekvésű Határ út, Ady Endre út, Gyáli
és Nagykőrösi út által határolt területet. A külföldi példák alapján Fleischl
Róbert fogalmazta meg a korszerű építészeti követelményeket. A napi áruellátás,
oktatás, egészségügy és szolgáltatások megfelelő épületei is helyet kaptak a
tervben.
A munkálatok 1909-ben kezdődtek el. A korábban kiírt pályázatok eredményeit
felhasználva Győri Ottmár tette le az asztalra a végleges tervet, neki köszönhető,
hogy nincs két egyforma ház a Wekerlén. Minden házhoz sufni tartozott a tüzelő
tárolására, de helyet kapott benne a mosókonyha is. Wekerle Sándor, akkori
pénzügyminiszter, később miniszterelnök szívén viselte a telep sorsát, figyelemmel
kísérte az építkezést, és az ő nevét viseli ma is a kertváros. A wekerlei főtér
Közép-Európa egyik legszebb tere, Kós Károly, erdélyi festő és építész
tervezte. Ötletét, az íves kapukkal tagolt épületegyüttest, a zárt térformát a
nagyszebeni és a kolozsvári példákból merítette. A tér közepén található
gyönyörű parkban Nagy Balogh János festőművész szobra.
A Wekerle története ezzel nem ért véget. Sok-sok ember éli itt ma is szorgos
hétköznapjait. Szeretnek itt lakni, valahogy nyugodtabb erre az élet. Vannak őslakosok
és „bevándorlók”. Az őslakosok nem szeretnek elmenni, inkább manzárdot
építenek, és így bővítik az életterüket. A nyugdíjasok mellett sok fiatal,
gyermekcentrikus család rendezkedik itt be, sőt számos alkotó művész is a Wekerlét
mondhatja otthonának.
Az érdekes házak érdekes élettörténeteket rejtenek, és egyfajta körvonalazhatatlan
összetartás és büszkeség jellemző az itt lakókra. Katona Áron
tűzzománcművésztől, a Wekerlei Társaskör Egyesület elnökétől megtudtuk: a
műemlék jellegű Wekerle jelenleg már az Európai Örökség részét képezi.
Szeptember első hétvégéjén idén is megrendezik a külföldön is ismert Wekerlei
Napokat. A programból már most ízelítőt kaptunk: lesz építész-konferencia,
hangverseny, gulyásparti, színpadi fellépések, illetve különféle sportrendezvények
teszik változatossá a programot. A Vám- és Pénzügyőrség zenekara ébreszti
vasárnap reggel az ittlakókat, este pedig utcabál zárja az ünnepségsorozatot.