Könnyelműségnek mondja Geo Serban a Caiete Europene (Európai Füzetek) sorozatban megjelent rangos irodalmi gyűjtemény előszavában azt a magatartást, hogy tekintetünket csak Párizsra, Londonra, Madridra vessük, és ne törődjünk azzal, ami körülöttünk, a szomszédságban történik. "Európa szívében", a "találkozások térségében" tekint szét a jeles bukaresti irodalmár, mindenekelőtt a román kultúra közép-európai, elsősorban magyar kapcsolatait vizsgálva a történelmi időben. Számos román, magyar és francia nyelvű forrásra hivatkozik és a jelenben is jó társakat talál, például a Magyar Író-szövetség elnökében, Pomogáts Bélában, a kitűzött cél megvalósításához. (A kötet megjelenését a Magyar Írószövetség anyagilag is támogatta.) Pomogáts válogatta és vezette be s a jóemlékű Gelu Pãteanu fordította a könyv legterjedelmesebb fejezetét, a Nyugat szellemi irányzatait, alkotóit (Adyt, Ignotust, Szabó Dezsőt, Schöpflin Aladárt, Babitsot, Osvát Ernőt, Komlós Aladárt, Móricz Zsigmondot, Kosztolányit, Illyés Gyulát és Ottlik Gézát) bemutató részt. Ezt két modern prózaírónak, Szentkuthynak és Esterházy Péternek biztosított fejezet követi, majd a "Találkozások" cím alatt egy Brâncusi-vonatkozás ("Pogány kisasszony"), néhány rövid Bartók-méltatás, végül Borsi-Kálmán Béla (a Korunkból is ismert) visszapillantása eddigi magyarromán közvetítői pályájára.
Az igazi meglepetés azonban legalábbis a magyar olvasónak, különösen, hogy egy románul, Bukarestben kiadott kötetben találkozik vele Eugène Ionesco a duinói Közép-Európa Konferencián elhangzott szövege, a "Volt egyszer egy birodalom". Ionesco nem kevesebbet állít, Párizsban élő román származású íróként (1983-ban), mint hogy az Oszták-Magyar Birodalom (lényegében egy konföderáció mondja Ionesco) megszűnése felborította az európai egyensúlyt. Hangsúlyozva, hogy nem történész és nem is politikus, irodalmár minőségében a közép-európai szellemiséget összeegyeztethetőnek véli, legalábbis a maga pályáján, a francia intellektualizmussal. De ennél is tovább megy, amikor kijelenti, hogy a föderatív birodalom véres szétszakítása, Erdély, Románia és Magyarország szétválasztása talán a katasztrofális összeomlás kezdetét jelentette. A Románia, Erdély, Magyarország közötti bűnös értetlenség egyik oka volt a pluralista konföderáció felbomlásának. (Ionesco kétszer egymás után említi így, külön egységként, de az egymásra utaltságot sugall va, Erdélyt, Romániát és Magyarországot.) Reményét fejezi ki ugyanakkor, hogy egy-szer, valamikor, létrejön egy románmagyar föderáció. ("Egyszer talán megvalósul, noha egyelőre csak álomnak tűnik.") Egy új Közép-Európa Ionesco szerint nem csupán Ausztriát, Magyarországot és Romániát ölelné fel, hanem Horvátországot és Csehszlovákiát is (1983-ból való a szöveg!); a végtelen orosz veszéllyel szemben ez enyhítene a Nyugat gyengeségén gondolta Eugène Ionesco, jó másfél évtizeddel ezelőtt.
Példásan körültekintő ez a Bukarestben véglegesített, Budapest irodalmát és művészetét a modernség, Nyugat vonzásában bemutató antológia. ("Egy főváros szellemisége" cím alatt, mindjárt Geo Serban bevezetője után, Kosztolányi Dezső, Fejtő Ferenc, Göncz Árpád, a román történész Andrei Pippidi, Orbán Ottó, Kukorelly Endre, Konrád György írása olvasható, őket követi az idézett Ionesco-szöveg.) A sajtóhibákat azonban, sajnos, nem sikerült elkerülni, olykor még a személynevek írásában sem. A tartalomjegyzékben így lesz Illyés "Illés", Kukorelly "Kukorelli", Bartók Béla "Belá Bartók", a Nyugat-fejezetben Osvát Ernő "Osavát". A vállalkozás és a megvalósítás azonban, egészében, akár korszakosnak mondható. Bár volna a könyvnek számos román olvasója...