Legújabb, Godir és Galanter című könyvében (Bp. 1998) Ágoston Vilmos "utolsó közép-európai"-ként idézi fel a több mint két évtizeddel ezelőtt elhunyt Kapussy Antalt. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon orvosi és lélektani szakíróként, műfordítóként és szerkesztőként mutatja be, de emlékeimben az ágostoni jellemzéshez közelálló összetett szellemiségű, többirányú funkciót teljesítő írástudóként él.
Kapussy Antal, akit a hetvenes évek elején egy avant la lettre közép(kelet)-európaiként ismertem és szerettem meg, úgy képviselte köreinkben ezt a nyitást sürgető éthoszt és magatartást, hogy ezzel szerves összefüggésben nemzedékek és szemléletek között közvetített.
Szinte tíz évvel Milan Kundera Közép-Európa tragédiája című, az akkoriban kibontakozó értelmiségi orientáció, sőt mozgolódás programadó nyilatkozataként értékelt esszéje előtt, Kapussy sok mindent kimondott, sok mindent sugalmazott szűkebb pátriánkban abból, amit Kundera, Michnik és társaik hirdettek.
Rendszeresen leveleztünk, többször meglátogattam s episztoláit most átnézve, még erősebben tudatosult bennem, milyen egyedi és különösen fontos szerepet töltött ő be a Korunk szerkesztőségének az életében is. Tárgyilagos, számos vonatkozásban kompetens bírálatával, javaslataival igazán nagy segítséget nyújtott nekünk.
Hatását nem csupán enciklopédikus, mind a természettudományokat, mind a humaniórákat átfogó műveltsége, hiteles nemzeti, nemzetiségi és népi orientációja biztosította, hanem rendkívüli egyéniségének a varázsa is. Ne feledkezzek meg tabukat döntögető másként gondolkodást kifejező nézeteiről sem.
Halálakor többek között ezeket írtam Róla (Korunk, 1978. 8.): "Milyen normát hagyott ránk az az ember, aki hosszú éveken át úgy küzdött a pusztító korral, s úgy nézett szembe a véggel, hogy közben még másoknak is erőt tudott kölcsönözni? És milyen erőforrásból merített, hogy szellemi-morális tekintélyként vonzotta magához mindazokat, akiknek lettek légyen fiatalok vagy kevésbé fiatalok szükségük volt rá? Igen, a járni képtelen, maga is segítségre szoruló másokat gyámolított, sokakat ösztönzött az élet minden vonatkozásában. Valaminő karizmának, különös intellektuális-erkölcsi kisugárzásnak kellett belőle áradnia, hogy azok, akik egyszer közelébe kerültek, hatása alatt is maradtak."
A levélrészletek betekintést engednek a szerkesztőséggel és a velem kialakult kapcsolataiba is.
Gáll Ernő
1974. december 28.
Kedves Kapussy!
Veress Zoli leveléből már értesülhetett róla, hogy kritikai megjegyzéseit a lapról megkaptuk, s mindazok, akiket illet, elolvasták. A magam részéről nagyon köszönöm a fáradságát s kérem, hogy negyedévenként-félévenként, vagy talán még egyszerűbb lenne, ha számonként, tegye meg számunkra nagyon hasznos megjegyzéseit. Ez is egyik útja-módja annak, hogy igényes olvasóinktól ellenőriztessük magunkat, ami már abból a szempontból is nélkülözhetetlen számunkra, hogy a különböző okokból beállított viszonylagos elszigeteltségünket feloldjuk. Benzin nélkül nem tudunk vidékre járni, ez pedig belejátszik abba az általános apátiába, ami egyre inkább eluralkodik bizonyos körökben. Nagyon veszélyesnek tartom ezt a folyamatot, szeretnék valamiképpen szembefordulni vele és ezért a Korunk viszonylatában a jövő év elejétől kezdve megpróbálunk több kezdeményezéssel s ha lehet, jobb számokkal szembeúszni az árral. Dupla számmal indulunk, hogy így váltsunk ki valami nagyobb érdeklődést, visszhangot az elmúlt hónapok elég sovány számaival ellentétben.
Teljesen egyetértek azzal a megjegyzésével, hogy többet kell Közép-Kelet-Európával foglalkoznunk. Ezért nagy örömmel fogadtam ajánlatát, hogy ír nekünk Novomesky és Tatarkiewicz kötetéről. Mindkettő megér egy nagyobb eszmefuttatást, túl a szokványos recenzió keretein. Természetes, hogy Novomeskyről azt is meg kell írni, amit levelében említ.
Örültem Gazsika okos cikkének az Utunkban. Az ifjú titán tényleg azt ragadta ki a könyvéből, ami emberi szempontból lényeges.
Én a napokban fejezem be a Kierkegaard és Tavaszy kapcsolatáról szóló cikket, kíváncsi vagyok, mi lesz a sorsa?
Szívből kívánok minden jót, főként egészséget az új évben és remélem, hogyha a hó, ami itt még meg sem maradt, a csíki vidékről s eltakarodik, meglátogathatom.
Szívélyes üdvözlettel
Gáll Ernő
Gyímesfelsőlok, 1974. XII. 30.
Mélyen Tisztelt Professzor Úr!
Bizonyára megkapta utóbbi levelemet a kissé terjengős véleményezéssel (10-es számról!) s remélem, nem okoztam vele bosszúságot? A 11-est még nem kaptam meg.
Időközben, ha nem írtam is, tájékozódtam, olvastam, töprengtem. Mit és hogyan? Főként: hogyan? Mert a munkahipotézis lassan, de egyértelműen kialakul. "De most éppen ezt gondolom. Meg azt, hogy a tájunkbéli emberiség tipológiáját elkészíteni, kialakulásának történetét rekonstruálni ez az igazi és számodra kézenfekvő feladat" írja tanácskérő levelemre válaszként ..., hogy ki azt Ön biztos kitalálja. De hát persze magát a tanácsot is részletezni kell (amit a levélíró is jelez) és meggondolni a megvalósítás lehetőségeit. Mindenesetre érdekes, hogy T.G.M. is ráérzett valami effélére könyvemről szóló méltatlan túldicsérgetésében. S aztán tegnap elolvastam nagy lelki hullámverésekkel Juhász Ferenc "És"-beli szózatát. Ez megerősített eddigi magatartásomban, amit akkor már paranoiás-monomániás makacsságnak véltem. Akárhogy, ebből a kitűnő szövegből is hiányzik az, amit mi úgy látszik mégis jobban, gondolati reflexeinkbe ivódva tudunk: figyelni, együtt alkotni a szomszéd kultúrákkal. A belső és a közös építkezésnek ezt a kikerülhetetlen, vitális fontosságú törvényét nem lehet eléggé hajtogatni. Illetve inkább követni, tettben felmutatni.
És ezzel a hazabeszélgetéssel most már megvallottan is újévi kívánságokat fogalmazok meg Önnek, a lapnak, mindannyiunknak. A közös óhaj talán legszemélyesebb arculatában a leginkább őszinte? Merem hinni és akarom akarni-tudni. Holnapra várom a szövegek főszereplőjét, August Mennier-t [Molnár Gusztit], akivel csendes pohár mellett majd mindezekről hosszasan eldünnyögünk. A Városra, a Lapra, a Gondolatra, Önökre s mindannyiunkra gondolva, de ezeken túl személyi-magánéleti boldogságot is kíván őszinte tisztelettel
Kapussy Antal
Ui. Elnézést kérek a kézzel végzett kaparászásért. Nincs írógépem.